Köszi! Ez egész tűrhetően hangzik. Nem nagy dolog csak a mensicust sikerült elszakítani. Már megint :-( A balban már volt. De most sérülésre vagy rossz mozdultara sem emlékszek egyszer csak elkezdett akadozni, egy hete viszont úgy keltem fel, hogy se hajlítani se nyújtani nem tudtam a jobb lábamat. Gyógyszer meg gyógytorna mellett mostmár sokkal jobb de minden hajlításnál elakadna ha nem vigyáznék rá. Aug. 15-re beszéltem le az artoszkópiát. Nem félek tőle egy kicsit sem csak a múltkor altatásban volt és elég hamar elkezdett fájni a műtét után. Igazából nem én kértem, azt mondták altatás és kész. Most jobban szeretném spinálban pedig nem volt rossz élmény az altatás, jól ébredtem nem volt semmi bajom tőle.
Beadják a szurikat, és megvárják amíg már a nagylábujjadat sem érzed.
Nem éreztem fájdalmat, sem az első kisebb, sem a második nagyobb szurinál.
A műtét unalmas. Vigyél MP3-at ha engedik :)
De nyilván nem engedik..
Nem tudok róla rosszat mondani azt leszámtva, hogy nem jó érzés deréktól lefelé lebénulni.
Például mikor a műtét után elveszik a takarót a látómeződ elől, és hirtelen látod 45 fokban fellógatva a saját lábad, és nem érezted, ahogy oda rakták.
Másik kellemetlen érzés, amikor a műtőasztalról ráültet a műtősfiú a hordágyra és érzed, hogy nem tudnád magad derékból megtartani, ha nem kapaszkodnál kézzel.
Az érzéstelenító hatásának elmúlására nem emlékszem. Nem rémlik milyen volt az altatáshoz viszonyítva. Meg amikor altattak, akkor jobban összekaszaboltak, akkor volt a keresztszalag pótolva. A gerinctájinál 'csak' egy diagnosztikai műtét volt, illetve a szalag csonkokat eltávolították. Szóval ez kevésbé fájdalmas utólag, mint a pótlás, ahol ha saját szövetből pótolnak, akkor annak is fáj a helye.
Ha lehetne választani nem az altatást választanám. Altatás után rázott a hideg, szédültem, próbátam megszólalni de összefolytak a szavak. Sokkal több rossz élmény fűződik hozzá.
Úgy néz ki nyertem egy artroszkópiát :-( Akinek gerrincközeli érzéstelenítése volt mik a tapasztalatok? Szeretném ha most így csinálnák (a másik altatásban volt) mert tovább marad fájdalomentes az operált láb.
én se tudtam aludni ,két oka is volt.Egy,képtelen vagyok háton aludni, feküdni talán még tudok ha nagyon muszáj.A másik éhesen képtelen vagyok elaludni.Csötörtök estétől szombat reggelig nem engedtek enni még inni sem Csak annyit kortyolhattam amennyi a gyógyszer bevételéhez kellett.Ráadásul az átélt izgalmaktól még a fejem is megfájdult.Ami a hanyattfekvést illeti próbáltam segíteni a helyzeten elfordítottam a fejem ettől meg a nyakizmok fájdultak meg.Illetve egyik kezem, öklöm a fél fenekem alá tettem,valamicskét enyhített a kínon.
Én már tíz éve, hogy csak hason fekve tudok aludni... szóval a műtét napjának éjszakáján egy percet sem aludtam, rémálom volt virrasztani, miközben a kórteremben lévő másik három hangosan horkolt :-)))) Másnap este megkérdeztem a nővérkét, hogy szabad-e már elfordulni. Kedvesen elmosolyodott, és azt mondta, hogy ha el tud, akkor szabad. Megszenvedtem, még a könnyeim is folytak, de valahogy elfordultam, és végre aludtam :-) A napozásról nincsenek tapasztalataim, lévén nekem januárban volt a műtétem, de gyanítom kemény felületen nehézkesebb ez a dolog.
Engem közel 3 hete műtöttek, alapvetően fájdalmak már jó ideje nincsenek, ha sokat sétálok vagy állok, akkor azért egy idő után olyan bent a műtét helyén mintha egy satúval nyomnák össze, de ha lefekszem és pihenek akkor utána megint minden rendben.
Mivel nem vagyok egy Rambo alkat én még csak a 3 hét letelte után kezdem el egyáltalán terhelni, szépen fokozatosan, elvégre 3 hét után már teljes terhelést engedtek az orvosok.
Saját tapasztalataim alapján én csak ajánlani tudom a laporoszkópos megoldást a sérv gyógyítására azoknak akik műtét elött állnak.
Még valami amit szintén ajánlanék, a dermatix krém a műtéti hegek kezelésére, nagyon szépen kezeli, szinte eltünteni a műtéti hegeket.
Én amúgy sem vagyok egy hasonfekvős, úgyhogy nekem nem okozott különösebben problémát a hason fekvés. Így aztán nem is néztem, hogy mikor feküdtem hasra a műtét után.
Aki már túl van a műtéten azoktól kérdezném, mennyi idő után tudott a műtétet követően a hasán aludni vagy napozni, nem volt-e kellemetlen rajta feküdni, nem húzódott-e stb?
munkahelyemen szinte az összes kömüves, viz-gázszerelő sérvmútött volt Már a 20-30 éveikben túlestek rajta.Sőt a butorszállítók közt is az volt a ritka aki nem volt műtve.
Ez nagyon eltérő. Egyértelmű választ adni nem lehet.
Engem amikor műtöttek volt egy ács állványozó, valamint kőműves. Azóta is dolgoznak a műtött sérvükkel, amikor találkoztam velük, állításuk szerint: "el vannak vele, ...."
Másik "tag" egy gyárban dolgozott, igazi fizikai meló, igazi munkás ember, sosem vetette meg a munkát, .. Nos neki nem megy a dolgozás, szóval ő otthagyta azt az állását, ..
Ezt csak akkor fogod megtudni, amikor megműtöttek. Nekem vannak haverjaim, akik a műtött sérvükkel fekve nyomnak, edzenek, és egyiket már meg kellett operálni megint, mert kiújjult a sérve, a másiknak semmi baja sincs, ..
Szóval tényleg nem lehet tudni, kinél mit fog hozni a műtét, ..
Sajnos nem tudam segíteni, nem tudtam pontos, pozitív információkat adni, ..
Kereskedelemben dolgozok. Kifejezetten emelni, erőlködni nem kell, persze néha akad nehezebb pakolni való. PÉldádhoz visszatérve, csavarok meghúzása, meglazítása: Nos, igen. Ettől kiújulni aligha fog, de azért lehet kellemetlen utóhatása. Például mikor cserélem télen/tavasszal a téli és nyári kerekeket az autón, a csavarok meghúzása, lazítása, valamint a térdeplő, gugoló, görnyedt testhelyzet előidézi, hogy pár napig szokott érzékenyebb lenni a műtött terület. A csavarhúzás-lazítás okozta problémára nekem megoldás a nyomatékkulcs. Így egyrészt minden csavart a gyári előírásnak megfelelő erővel húzok meg, ráadásul mivel a nyomatékkulcs szára hosszabb mint a kerékanyakulcs szára, kisebb erőfeszítéssel tudom meghúzni, vagy éppen lazítani a csavarokat.
Pontosan mit dolgozol? Emelni, erőlködni, kényelmetlen testhelyzetben lenni nem kell?
Példaként ha mondjuk valaki gépészetben dolgozik és jól meghúzott csavarokat kell munkakörében lazítania- húznia , az erőlködés és lényegében egyenlő a nehéz emeléssel nem ? Ilyesmi tapasztalat?
Nekem előtte is, utána is fizikai munka volt/van a munkám. Nem kell nagyon cipekedni. Nem változtatott semmit az életemen. Esetleg annyit, hogy az 50 kilós cementes zsákot egyedül már tuti nem tenném odébb. :)
Sziasztok van itt olyan valaki aki fizikai munkás, aztán sérvet kapott , majd megműtötték és utána szintén fizikai munkásként dolgozott? Netán nehéz fizikai munkás köztetek? Vagy a műtéttel teljes mértékben megváltozik az ember élete a munkahelyet illetően is ? Akinek van tapasztalata, története szívesen olvasnám. Köszi
Nekem amikor ez az egész kiderült nagyon kellemetlen tüneteim voltak. Járás közben gombócot éreztem az alhasamban, kellemetlen bugyborékolás, vagy enyhe puffadás, nyilallás a herébe szex közben, úgyhogy akkoriban nagyon a műtét mellett voltam.
Voltam a miniplasztikás sebésznél, aki sokakat műtött a topikból is, és abban maradtunk gondolkozzak, találjam ki melyik módszert választom (miniplasztika vagy laparoszkópia, de mindkettőt magán úton csinálja), és hívjam ha eldöntöttem. Addig pedig még nyugodtan sportolhatok, pl futhatok vele.
De 1-2 hét elteltével enyhültek a tünetek, egy részük szinte megszűnt (pl járás közbeni kellemetlen húzó érzés) így a futóversenyre kezdtem készülni. Lement a verseny, majd utána nem sokkal hívtam, hogy na akkor eldöntöttem legyen a minipasztika és mikor tud műteni. Egy hét múlvára adott időpontot, de a műtét napján reggel megvizsgált és azt mondta várhatunk még (korábban írtam miért), jöjjek 3 hónap múlva. Addig mehet nyugodtan a futás, úszás. Azóta kb fél év eltelt, de még nem mentem vissza.
Várom az ihletet. Kellemetlen tüneteket vagy egy dudort, amit vissza tudok nyomni.
A sérvet persze azért érzem, hogy ott van, meg tudom, hogy ez nem maradhat így örökre, meg vannak veszélyei, de most egyelőre úgy döntöttem várok, amíg nem változik az állapota.
Ha holnap meg kéne műteni, talán a laparoszkópiát választanám, azon belül is a TEP módszert, ahol nem szúrják át a hashártyát. De néha meg tartok az altatástól, és olyankor a miniplasztika felé tolódik a mérleg. Mindig változik. Attól függően éppen milyen horror sztorit hall az ember :)
Hogy hol műteni magán vs állami arról meg egy anesztes ismerősöm azt mondta, hogy nem az intézmény számít (magánban is belefuthat az ember rossz kezekbe), hanem a sebész meg az anesztes.
Ennek némiképp ellentmondanak az olyan sztorik, hogy államiban elfogyott a háló, vagy hogy valakinél nem volt megfelelő méretű altató cső. Szóval nyilván a kórház sem mindegy.
Én is így képzelem el, igazából semmi nem tesz neki jót:( A székrekedés, köhögés, tüsszentés, hirtelen rossz mozdulat, emelés, erőlködés, hosszú a lista. Óvatos, hosszú távú futás talán nem annyira gond, mint a sprint, ott nagyon feszülnek a hasizmok is. Kocogásnál nem annyira, főleg az én térdes tempómnál:)
Kerül minden ilyesmit. Nekem nemrég kezdett csak fájni, ahogy mondod, apróbb szúró érzés, nem is törődnék vele normál esetben, ha nem tudnám, hogy sérv. Néha kidudorodik, néha nem. Változó. Mondjuk nem nagy a dudor, de láthatóan nem sziometrikus a két oldal. Lentebb nekem sincs még látható jele. A dudort meg finoman visszanyomon, az segít:) De valóban minimális, alig látni, inkább csak érzem.
Most nem annyira aktuális, de télen a hóban elakadt autót sem nagyon ajánlatos szerintem megpróbálni kitolni ha sérve van az embenek. Az is egy haspréssel járó, hosszan tartó erőlködés.
Nekem a sebész mikor először vizsgált azt mondta, ezzel még nyugodtan futhatok. Pici még a sérv. Fel is készültem hát egy félmaratonra vele.
Akkoriban sokszor szúrt be edzés alatt, mindig kb 1 óra futás elteltével, és néha annyira, hogy le is kellett állnom. Többnyire szerencsére elmúlt egy idő után.
Idén már jobban odafigyelek a futás előtti utolsó kajálás időpontjára. Minimum 3 órát ráhagyok, és talán emiatt nagyon ritkán van szúrás.
Ettől függetlenül lehet, hogy nagyobb lett a sérvem, de látható jele nincs, mert nincs az a klasszikus dudorom, és lejjebb sem nőtt meg semmim.
De el tudom képzelni, hogy árt neki a futás. Az én képzeletemben úgy él ez, mintha egy meggyengült nejlonzacskónak ráznád a tartalmát. Előbb utóbb tovább szakadhat.
A bicaj talán jobb ilyen szempontból. Ráadásul az a térd körüli izmoknak is szuper.
A haspréssel járó erőlködést kell kerülni az a lényeg. Bicajnál meg ilyen nem nagyon van. Egy székrekedés valszeg jobban árt a bicajnál :)
Erősen gondolkodom én is a lehetőségeken. Decemberben jön az első kisbaba, addigra, sőt, előtte már valamennyivel, szeretnék rendben lenni, hogy ne velem keljen foglalkozni. A térdem addigra elivleg panaszmentes kellene, hogy legyen, persze tornáznom kell mellette, de már nem ennyire intenzíven mint most. Akkor már inkább konditerem és futás.
Nem akarom a térd mellett, csak egyrészt szeretnék túl lenni rajta és nem jó érzés úgy, hogy tudom bármikor kizáródhat vagy még nagyobb lehet a sérv.
Nem terhelem semmivel, lépcsőn már csak a térd miatt is vigyázok, emelni max egy csomag ásványvízet, de azt is óvatosan, nincs hirtelen mozdulat.
A térdtorna nem hiszem, hogy ártana neki (biztos nem is használ), de ha nincs a tédsérülésem, most fociznék vele, mint ahogy ezt tettem tavaly is, mert már akkor megvolt.
Talán a medence emelés nem a legjobb, de ez van.
A bringázás tudtommal nem árt a sérvnek?
Csakúgy, mint a futás (lassú, óvatos tempó). Vagy tévedek?
Utánajárok, hol műtik laparoscópiával, hátha sikerül.
Én keresnék egy olyan állami kórházat, ahol laparoszkóppal műtik.
Vagy egy jó sebészt, aki állami kórházban is műt laparoszkóppal.
Lehetőleg ne azt, ahol szegény climbz bajtársnőt műtötték :-/
Még ha fél év is a várakozási idő.
Régen amíg nem volt háló, csak a Bassini módszer, azt is túlélték az emberek.
De ha létezik jobb módszer, amivel gyorsabb a felépülés, kevesebb a műtét utáni fájdalom, miért ne választanád azt?
Ezt meg egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy a térd rehab közben bevállald. Hova a nagy sietség? Persze, én könnyen beszélek, mert több mint egy éve elvagyok a sérvemmel műtét nélkül. Nyilván ha időközben kizáródott volna, nem mondanám, hogy várd meg a térdrehab végét.
Vigyázz rá, ne csinálj semmi megerőltetőt, a térded miatt talán ezt nem nehéz betartani. Például ne edd tele magad!
Nekem torkos csütörtökön jött ki a sérvem egy marha nagy tál csülök pékné módra után :)
A térd rehabot ki kell bírnia, ha óvatos vagy. Ha laparoszkóp lesz államiban, úgyis jó eséllyel várni kell pár hónapot, fél évet.
Ha nem támogatja az OEP a nem hagyományos eljárást, vagyis nem fér bele a keretbe, akkor értelemszerűen válaszd a hagyományos eljárást hiszen az orvosod ott van és bízol benne. Nagyon sokáig csak hagyományos eljárás volt, és mégis az emberek túlélték, ..
Nekem is hagyományos, hálós volt, .. A lágyékrészemnél van egy műtéti heg, ...
Alsógatyeszt ráhúzom, és nem látszik, .. Amikor szexelni megyek csajokkal, akkor meg büszkélkedek vele, hogy nekem ilyen is van, :)))))))))) Kulisszatitkokat árulok most el, de ha van fanszőrzete az embernek, akkor meg nem is látszik az egész, azonban én általában szőrtelenítek ott is, habár férfi vagyok, .. Higiéniai okok miatt, és egyébként is, kinek mi köze hozzá, az én testem! :)))))))))))))))
Ma voltam a sebésznél ellenőrzésen, aki a térdszalag-pótlást csinálta. Mondtam neki a sérvet, amit egyből meg is vizsgált. Ő is azt mondta, mint az orvos ismerősöm, hogy klasszikus kis/közepes méretű sérv, amit műteni kell. Sőt, egyből fel is ajánlotta, hogy ő szívesen meg is műti:) Igaz, nem laparoscopiával, hanem a klasszikus műtéti eljárással, egynapos sebészet keretein belül. Reggel bemegyek, aznap megműt, másnap (ha minden rendben van) már mehetek is haza. Mondjuk nagyon elégedett vagyok a térdemmel végzett munkájával, így esélyes, hogy a sérvnél is őt választom. Laparoscopiás eljárást nem támogatja a kórház, mert nem férnek bele az OEP-támogatásba.
Kérdeztem, hogy mikor ajánlott, erre azt mondta, hogy minél előbb, mert elmúlni ugye nem fog, csak gond egy kicsit a térdem miatt, mert egy darabig nem tudok majd tornázni, erősíteni. Ő kb. 10 napot mondott a tornából való kihagyásra, a teljes gyógyulásra pedig 6 hetet. Ez sebész nyelvről lefordítva a gyakorlatba nekem kb. két-három hét tornából való kihagyást és két hónap teljes gyógyulást jelent:)
Mit gondoltok, vállaljam a hagyományos műtéti eljárást (beültetett hálóval), vagy valahogy próbáljam megoldani a laparoscopiát? Sajnos a műtétet fizetni nem tudom:(
A térdműtétemnél voltak velem a szobában sérvesek is, hát, nem tűnt azért leányálomnak, nem volt őszinte a mosolyuk. Határozottan fájt nekik, főleg első nap, kérték is a fájdalomcsillapítót. Igaz, második nap már nem volt annyira szörnyű, harmadik nap pedig mehettek is haza, fájt nekik, de nem tűnt már annyira vészesnek. Érdekes, ők a harmadik napon mehettek haza, nekem meg most másnapot mondott. Az én térdem még a harmadik napon is kegyetlenül fájt, sőt, még vagy egy jó hétig.
Mennyire vészes a hagyományos eljárás? Nagyon fáj utána? Kb. mennyi ideig fájdalmas és mikor tudom elkezdeni terhelni, valamint mikortól lesz panaszmentes?
Sikeresen túl vagyok a műtéten, már itthon pihenek egy ideje.
Szerencsére nem volt semmi komplikáció, vannak még kisebb fájdalmak, de bőven elviselhető. (A kis vágások amin keresztül csinálták a laparoszkópiát egyáltalán nem fáj csütörtökön kapocs szedés) A kiegyenesedett járás is megy már, szóval biztató kilátások.
Nekem 1 hét kiemélést, és 3 hét múlva teljes terhelhetőséget mondtak, de nem vagyok egy Rambo alkat, lassan de biztosan. :)
A Róbert Károly klinikáról pár szóban...
Ahogy írják is, simán egy *** szálloda jó ellátással, minőségi ételekkel.
A személyzet annyira nem érezteti, hogy fizető vendég vagy, kicsit nagyüzemi már a feeling, de szakmailag nagyon hozzáértők, megnyugtató környezet.
Ha teheted 100x inkább magán kórház mint az állami.
Szia! Nem, dehogy! A protokoll, vagyis a felépülés szakaszai a konzervatívabbak, nem maga a műtéti eljárás. A műtét természetesen minimál invazív módon történt, atroscopiával.
A műtét utáni felépülés ütemét és mikéntjét az orvos határozza meg (kórházanként változó), ezt legtöbbször a gyógytornászok is betartják. Nálam lassabb és óvatosabb volt, egyes fázisok tovább tartottak. Pl. 3 hétig kellett a rögzítőt viselnem, és csak lassan, fokozatosan elérni a 90 fokos hajlítást, még másik orvosnál már az első héten igyekeznek elérni a 90 fokot és csak másfél hét rögzítő van. Nincs egyértelműen kimutatva egyik előnye vagy hátránya. Ha gyorsabb, akkor előbb éri el a megfelelő nyújtást és hajlítást, de valamivel nagyobb a kockázat és fájdalom, ha lassabb, később éri el a kellő mozgásterjedelmet, de több ideje van beépülni.
