Szerintem ez a levél így ebben a formában hazudik. A kereskedelmi törvény kimondja, hogy:
g) kereskedelmi tevékenység: kis-, illetve nagykereskedelmi tevékenység, kereskedelmi ügynöki tevékenység, vendéglátás, turisztikai tevékenység üzletszerű végzése, kereskedelmi szolgáltatás nyújtása, amelybe beleértendő a vásárolt termékek és kereskedelmi szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése, házhoz szállítása;
"Dr. Kapás Ügyvédi Iroda (1034 Budapest, Bécsi út 163. fszt. 2. ajtó, képviseli: Dr. Kapás Lilla ügyvéd, ügyvédi igazolvány száma: 111390, helyettesként eljárhat Dr. Demeter Gellért ügyvédjelölt, ügyvédjelölti igazolvány száma: 200666), mint az EUPOLISZ Utazásszervező Korlátolt Felelősségű Társaság (cégjegyzékszáma: 01-09-694366, MKEH engedélyszáma: U-000463, székhelye: 1097 Budapest, Lónyay utca 47. szám) és a "BARAKA VILÁGJÁRÓ" Utazási Iroda Korlátolt Felelősségű Társaság (cégjegyzékszáma: 05-09-008689, MKEH engedélyszáma: U-000087, székhelye: 3525 Miskolc, Kazinczy Ferenc u 2. fszt. 2. ajtó) meghatalmazással igazolt jogi képviselője a T. Címzett számára az alábbiakat hozom szíves tudomására: Tisztelettel előadom, hogy utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységet - a Magyar Köztársaság területén - csak és kizárólag az folytathat, aki a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben, valamint az utazásszervező és - közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII.23.) kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelel, és e tevékenység folytatását a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) engedélyezte. Továbbá tájékoztatom a T. Címzettet, hogy a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenység folytatására irányuló szándékát szintén köteles a MKEH-nak bejelenteni. Tisztelettel előadom, hogy a MKEH közhiteles hatósági nyilvántartása alapján T. Címzett nem rendelkezik a vonatkozó engedéllyel, bejelentéssel, illetve Ügyfeleim ismerete szerint, T. Címzett a hatályos jogszabályokban foglalt feltételeknek sem felel meg, ahhoz, hogy saját szervezésű vagy egyedi megrendelés szerint összeállított utazást belföldről belföldre, belföldről külföldre, külföldről belföldre közvetlenül vagy közvetítő útján értékesítsen, vagy külföldi utazásszervező Magyarországra történő utazásait belföldön szervezzen, vagy külföldi utazásszervező vagy egyéni utas részére Magyarországra történő utazásokat értékesítsen, vagy külföldi utazásszervező által szervezett utazást Magyarországon értékesítsen vagy abban közreműködjön, vagy belföldről belföldre, belföldről külföldre, külföldről belföldre, külföldről külföldre történő utazásokat szervezzen, vagy külföldi szálláshelyet belföldön értékesítsen, ideértve a külföldre szervezett tanfolyamokat is, vagy idegenvezetői tevékenységet folytasson. Továbbá T. Címzett azon feltételnek sem felel meg, hogy utazási szerződést a belföldi utazásszervező megbízottjaként az utazásszervező nevében megkössön. Egyszóval T. Címzett nem jogosult a http://www....hu/ honlapján közzétett tevékenység nyújtására. Feltételezve, de nem megengedve, hogy mégis rendelkezik T. Címzett MKEH engedéllyel, akkor is jogsértést követ el, hiszen a nyilvántartásba vételi száma sehol sem fellelhető, holott azt köteles valamennyi üzleti kapcsolatában (honlapján, levelezésében) folyamatosan használni, arról az utasait tájékoztatni, az utazással kapcsolatban közreadott valamennyi írott tájékoztatójában (programfüzetében) szerepeltetni és az irodahelyiségében jól láthatóan kifüggeszteni. Tisztelettel tájékoztatom, hogy abban az esetben is jogsértést követ el T. Címzett, amennyiben tevékenységét más, nem a nyilvántartásban szereplő megnevezéssel és címen folytatja, ugyanis azt kizárólag a nyilvántartásban szereplő megnevezéssel és címen folytathatja. Felhívom a T. Címzett szíves figyelmét, hogy korábban a jogszabály megengedte azt, hogy az oktatási intézmények által kizárólag a tanulói, hallgatói jogviszonyban állók számára (ideértve a tanulói, hallgatói csoport létszámához szükséges kísérőket is), továbbá az egyesületek és közhasznú, illetőleg nonprofit szervezetek által kizárólag tagjaik részére nem üzletszerűen, kizárólag önköltséges alapon szervezett utaztatás engedély nélkül gyakorolják és ezt is csak akkor, ha az utaztatás a szervező részére nyereséget nem eredményez. A hatályos jogszabály mindezt immáron nem teszi lehetővé, ugyanis ez a kivétel a joggal való visszaélésre lehetőséget adott. A félreértések elkerülése érdekében tisztelettel felkérem T. Címzettet, hogy jelen levelem kézhezvételétől számított 8 (nyolc) munkanapon belül, szíveskedjen hitelt érdemlő módón igazolni utazásszervezői és - közvetítői tevékenysége jogszerű gyakorlását. Köszönöm szépen! Végezetül közlöm, hogy az utasok érdekei megkövetelik azt, hogy a piaci szereplők is tájékozódjanak a hatóságok mellett annak érdekében, hogy az AEROVIVA Utazási Szolgáltató Kft.-hez hasonló esetek elkerülhetőek legyenek, amelynek első lépése az, hogy minden utazással, utaztatással foglalkozó természetes-, vagy jogi személy betartsa és betartassa az előírt jogaszályokat, különösen igaz ez a természetjáró utazások, az outdoor túrák, a trekkingek és a körutak szervezői, lebonyolítói, közvetítői részére. Bízva megnyugtató válaszukban, kérem a fentiek szíves tudomásulvételét, illetve megköszönöm szíves együttműködésüket! Budapest, 2011. február 16. Tisztelettel: Dr. Kapás Ügyvédi Iroda EUPOLISZ Kft. és "BARAKA VILÁGJÁRÓ" Kft. jogi képviselője dr. Kapás Lilla ügyvéd helyett dr. Demeter Gellért ügyvédjelölt""
Akkor most következzen a háromnapos túra utolsó része, régi mumusommal, a Bogrács-heggyel! :-)
Országos Kéktúra Bakonykúti – Bodajk 2011. február 21.
Szokás szerint már hajnalban fenn kukorékoltam, elolvastam a napi penzumot az OKT atlasz szöveges részében, próbáltam memorizálni a Bogrács-hegyen átvezető út jellegzetes pontjait, mert 6 éve iszonyút kevertünk itt &son-nal, és most legborzalmasabb rémálmaimban szokott előjönni ez a túraszakasz, az eltévedésünkkel a dögmeleg nyári kora délutánban. Negyed nyolc felé megreggeliztem a családdal, aztán a hátamra kapva a batyut háromnegyed nyolckor vágtam bele a túra harmadik napjába. Megálltam még egy pillanatra a kocsma-vegyesbolt előtt, gondoltam megiszom a szokásos sört+gyorsítót, de sajnos nem voltak nyitva.
A falu vége után felkapaszkodtam a fennsíkra és keréknyomokon a távolban már látható Bakonykúti-puszta felé vettem az irányt. Erre a napra elmúlt a szép, napos idő, éles északi szél verte az arcomba a hódarát, a levegő is alaposan lehűlt, de ennek egy nagy előnye volt: a sár, mint olyan megszűnt létezni! Ott, ahol az út a puszta házai felé fordult, megtaláltam a jobbra induló szűk ösvényt, ami az erdőben jobbra megkerüli a házakat. Elhaladtam a fák között egy romos épület maradványai mellett, aztán később a dzsindzsás ösvény kitisztult, egy korábban felhagyott erdei út nyiladékában haladtam, közel az erdőszélhez.
A dombra kapaszkodóban torkollott bele az utam a pusztától továbbinduló keréknyomokba (ezekről tértem le korábban – 6 éve &son-nal végig ezen haladtunk), ezeken a szerpentinező nyomokon másztam meg az első dombot. Fenn az elágazásban egy kis kőfejtőt kikerülve balra indultam tovább, egy kerítés mentén, később egy nyílásban kereszteztem is a K- jeleket követve. A gyenge nyom átvágott a bekerített területen, és a jelzéseket követve a kerítés mellett folytattam az utam – belül. Szinte teljes félkört írtam le, a végén már szemben haladva a korábbi irányommal, amikor a kerítés egy folytonossági hiányán távoztam a bekerített dombtetőről a jelzéseket követve.
A fák között kanyargó ösvény leoldalazott egy völgyecskébe, ennek az aljában indultam lefelé, északnyugat felé. Lenn az erdőszélen kissé bonyolult továbbhaladni, a jelzések sem egyértelműek, ezért GPS-es segítséget kértem, az úton először. Tehát az összefonódó keréknyomok között el kell hagynunk az erdőt, és északkelet felé kell indulni az erdőszél és a mezőszéli bokorsor közötti keskeny füves sávon keréknyomokon. Ezt az irányt kell tartani aztán elég sokáig. Egy kőfejtő tűnik fel az úttól kb. ötven lépésnyire, innen a már csak ösvénnyé silányult utunk felkapaszkodik a következő domb oldalába. Keréknyomokra térünk, a K- jelzés egy, az út melletti vasoszlopra festve tűnik fel.
Talán kétszáz lépés után balra térítenek le a jelzések a keréknyomokról, egy ösvényen keresztezünk egy ligetes erdőrészt, ezt elhagyva egy földútra kell térni, északkelet felé (itt vettem igénybe a második GPS-es segítséget, mert jelzés egy szál se). Az út hurokfordulójában (katonai terep!!) ösvényen folytatjuk az utunkat északkelet felé, majd egy íves jobbkanyar után egy nyiladék keréknyomaira térünk. Kiérünk a keskeny aszfaltút derékszögű kanyarjába, de nem térünk rá, hanem egy másik derékszögű balkanyarral egy földúton leereszkedünk a dombról a Gúttamási felé menő országútra. Hát ennyit a Bogrács-hegyről nagy vonalakban. Alaposan körülnézve vannak szinte mindenütt jelzések, de GPS nélkül most is kavartam volna, vagy tájolóval kellett volna csak nagyjából belőnöm a követendő útirányt.
Bakonykúti-puszta felé a fennsíkon
Romos épület a dzsindzsában - jelzés van, ösvény nincs...
Egy kőfejtő mellett visz el az OKT keréknyomokon
Innen már gyerekjáték volt az út további része. Körülbelül 150 lépést kell menni az országúton délkelet felé, aztán balra be az erdőbe. Errefelé is serényen dolgoztak a favágók, óriási irtásfoltok között vágott át az utam, néha csak a hagyásfákon lévő jelzések alapján tájékozódva. Sarkosan fordulgatva a sakktáblaszerű pagonyok között háromnegyed órás út végén értem el a Fehérvárcsurgói-víztározót. Az erdei utakat errefelé is alaposan tönkretették az erdőgazdasági gépek, néha méter mély nyomok között bukdácsoltam, szerencsére minden kopogósra volt fagyva! A vízparton megálltam pár percre, de a metsző északi szél gyorsan továbbkergetett.
A tó gátján aztán pont oldalba támadt a szél, menekültem is arról a huzatos helyről! Felkapaszkodtam egy kis köves dombra, innen jó rálátás volt a tóra, innen vettem észre, hogy az északi része még be volt fagyva! Innen leereszkedve már gyorsan elértem a telep szélén álló Becsali kocsmát. A bolt és a kocsma zárva volt, de csengőszóra előjött a tulaj és kinyitotta az ivót. Fél tizenkettőre járt az idő, stempliztem, megebédeltem benn a hazaiból, kísérőnek lecsúszott itt is egy Soproni és egy feles vegyes.
Ennek köszönhetően már kissé barátságosabban szemléltem a zegernye időt, amikor kiléptem az ivóból! Pedig időközben eléggé rákezdett a havazás, de nem maradt meg a földön, sodorta a szél a világba!
Itt is szorgoskodtak a favágók
A háttérben lévő öreg, vízrehajló fűzfát még a térkép is jelöli a víztározó partján
A víztározó gátja
Keskeny aszfaltúton bandukoltam a telep szélén, aztán egy telephely mellett rátértem a gátra. Illetve a jelzések a tövében futó keréknyomok mellé voltak festve, de én fenn maradtam. Mindkét helyen fújt a szél, de fentről legalább volt kilátás is! Aztán a gátról leszaladt az út és elértem ismét a települést. Végigballagtam a telepszéli földúton és kiértem az országútra. Kereszteztem és a házak között folytattam az utat. Néhány száz lépés után elértem azt a pontot, ahonnan út vezetett a régi országút tóban eltűnő részéhez. Lesétáltam, és készítettem egy pár képet. Pihentem néhány percet, mert ez éppen egy szélvédett zug volt! Visszatérve a K- jelzésre megmásztam a borospincék, üdülők között az Öreg-hegyet, visszakunkorodott az utam a domb szélére a kilátóponthoz, aztán meredeken leereszkedtem a tavat megkerülő „új” országútra. Ezen értem el a Gaja-völgyi Tájcentrum kapuját.
A Becsali kocsma
A víztározó keleti partján
A bekerített vadaspark földútján ballagtam tovább és elértem azt a pontot, ahol az út keresztezte a Gaját. Ahogy már írták itt, egy áradás elvitte a fahidat, tehát a patak bal oldali partján kellett továbbmenni. Innen kb. 500 lépésre volt az „átkelő”, két, a patakpartok között fekvő fán. Az egyik az ismert Ádám-Éva fa, én nem ezen mentem át, hanem a talán 50 lépésre fekvő, erősebbnek kinéző tölgyön - a nyomokból ítélve mások is így tettek. A túlsó parton visszakerültem az elsodort híd túlsó hídfőjéig, hogy pontos legyen a track, aztán az órámra nézve szaporázni kezdtem a lépteimet, mert már nem egészen másfél órám volt csak a vonatom indulásáig.
Az elsodort híd helye a Gaja-völgyi Tájcentrumban
Az Ádám-Éva fa és mögötte a háttérben az ideiglenes átkelő
A Gaja egyik nyugodtabb szakasza
A völgy végén, a Varjúvárat megkerülve meredeken kikapaszkodtam a Gaja-völgyből, kerítéseket keresztezve értem fel a gerincre, a sípálya felső végére. Itt már csak nem egészen fél órám volt a vonatindulásig, ezért a hátralévő még kb. 2,5 km-t már szinte kocogva tettem meg. Leereszkedtem a sípályán, az utcákon elértem a központot (ekkor tudatosult bennem, de nagy ez a Bodajk), mint a szél elmentem a Fenyő büfé mellett (nyitva volt, előtte állt a Seat), aztán a falu bekötőútján értem el az állomást. A jelző még fehéren villogott, de a távolban már látszottak a vonat lámpái, amikor kereszteztem a síneket és odavágódtam a pecsétes dobozka villanyoszlopa elé.
Ledobtam a hátizsákot, előrántottam a papírokat, pecsétet, bélyegzőpárnát, és miközben a szél igyekezett mindent elsodorni a kezemből, meg a Bzmot is becsattogott a peronra, elvégeztem az adminisztrációt (A kapkodáshoz képest jó eredménnyel: csak a túrajelentésen van fejjel lefelé a pecsét, az igazolófüzetben nem – ott csak 90 fokkal van elfordulva)! Közben intettem a vonatvezetőnek a túrabotjaimmal, hogy várjanak meg, aztán hátizsákot, papírokat, botokat, kesztyűket kézben tartva körberohantam és pont elértem még a vonatot! Csak fenn készítettem leltárt, mindenem megvan-e, de semmi sem hiányzott!
Székesfehérváron aztán pont lekéstem a Pestre induló személyt, a következő vonatra pedig majdnem egy órát kellett várnom. Végül 6 óra felé értem haza.
Ja, így könnyű.... :-)) Mondjuk, azt nem írtam, hány napra osztottam a távot, dehát ugyanazt a szakaszt jártuk végig, csak egymással szemközt, így majdnem biztos volt a találkozás!
kvte:
Köszi a választ, bár most délután hirtelen felindulásból voltam benn az MTSZ-ben és PV is nagyjából ezt mondta. :-))
Nekem Tavaszi Széll kollégánál jóval könnyebb dolgom volt, ugyanis olvastam fórumot és tudtam, hogy jössz, így nem volt nehéz ismeretlenül is rádköszönni :-).
"Az sem titok, hogy az itt látható hány %-on áll a Kéktúrám című remek alkalmazás is a látókörbe került, de a kapcsolatfelvételen túl az egyéb elhavazásaim miatt egyelőre nem tudtam továbblépni ez ügyben."
Legalább van időm a hibákat kijavítani :) Ma például észrevettem, ahol a napi bontás térképei vannak, (http://heyjoe.hu/okt/index.php?oldal=szakaszok) nem vett tudomást a bejárás irányáról, így ezen a részen a szintemelkedéseket rosszul számította. Most már nem fogja :) Szucsati javasolta, hogy összefoglaló táblázatként is jelenjenek meg a túrázással töltött napok, így, ha már ezt az oldalt javítottam, megcsináltam, az oldal alján található. Kicsit tovább is léptem, a táblázat Excelben megnyitható xls-ként le is tölthető.
A Szövetség korábban nem tudta a saját (régi) honlapján közzétenni egységes módon és ehhez jött még az, hogy mi van a személységi jogokkal. Erre jött a túratop oldal, ahol már van 500 regisztráció az Országos kékre. Én ezt nem tartottam egy jó megoldásnak, az MTSz szempontjából nézve szerintem érthetetlen, de ismerem az ellenérveket is. A korábbi hozzáállás annyiban változott, hogy az elmúlt időszakban többször felvetettem a témát, és erősen érveltem a most látható megoldás mellett, utána gyakorlatilag a rá lett bólintva és a rám lett hagyva közt álltunk meg :-)
Az új honlapon ezért lettek ilyen lehetőségek, hogy a túramozgalmaknál lehessen útvonal listát, érintőpont listát hozzáadni, lehessen az érintőpontokhoz hozzászólni, és ide tartozik a teljesítői lista is.
Konkrét válasz: igen, szeretném ha később az OKT és a DDK teljesítői lista is megjelenhetne itt. Az Alföldi Kéket viszont több okból vettem előre. Egyrészt mert a szívem csücske. Másrészt ennél van a legkevesebb teljesítő, tehát viszonylag nem sok meló készre megcsiálni, de ha baj van, és változtatni kell, akkor ezen lehet a legkevesebb munkával. Harmadrészt az Alföldi kéken lehetne a többi funkciót is bemutatni, hogy mit is lehet egy túramozgalomnál megcsinálni. Pl. ha valaki nem szeretné a nevét a weben látni, akkor megadható monogram, vagy akár X.Y. is a publikus felületen, miközben a mozgalom gazdája a valós nevet is láthatja.
A rendszer maga elég általános felépítésű lett, így nagy mozgalmakra is alkalmazható és kisebb mozgalmakra is működhet. A szerkesztési feladatok kiadhatók, tehát a kisebb mozgalmak teljes adminisztrálása, változásvezetése az MTSz központtól függetlenül is történhet. Jó példa ugye a Fejérkőtől-Tündérvölgyig, hev munkája. Számítok arra, hogy a különböző, sok munkával ingyenes tárhelyeken felépült kis mozgalmak ismertetői közül is páran megjelennek a termeszetbarat.hu-n.
Az sem titok, hogy az itt látható hány %-on áll a Kéktúrám című remek alkalmazás is a látókörbe került, de a kapcsolatfelvételen túl az egyéb elhavazásaim miatt egyelőre nem tudtam továbblépni ez ügyben. Most még marad az AK.
Országos Kéktúra Tés – Bakonykúti 2011. február 20.
Reggel háromnegyed nyolc felé indultam tovább Tésről, a Napocska vendégházból. Először visszafelé vettem az irányt, beugrottam az Erdei büfébe egy reggeli Sopronira + a hozzá tartozó féldecis gyorsítóra. Eléggé hideg volt a reggel, nagyjából -7 Celsius lehetett, mert a lehelletem kezdett ráfagyni a bajuszomra, ez a jelenség pedig nagyjából ezen a hőfokon kezd jelentkezni!
Az ég is kitisztult, egyre melegebben kisütött a Nap is. Habár kopogósra fagyott minden az éjszaka, éreztem, nem lesz jó vége a napsütésnek, ezért aztán úgy döntöttem, megpróbálok kilépni és még a fagyban elég messzire jutni. Természetesen Csőszpusztán megálltam pecsételni a barlangkutató központnál, itt aztán az adminisztráció közben előkerült, kissé csipás fekete macskát is megetettem, annyit sertepertélt körülöttem.
Elpakoltam mindent, és kilenc felé tényleg útnak indultam. Talán öt percet ballaghattam az erdőszéli földúton, amikor háromfős túrázó társaság jött velem szemben az úton. Amikor találkoztunk, a vezetőjük hangos „Szia Hörpölinnel” indított (hallod, Tavaszi Széll?). Én nem igazán tudtam hová tenni az illetőt, amin meg sem lepődtem igazán, ugyanis csapnivaló az arcmemóriám, viszont a névmemóriám csak egy hajszálnyival rosszabb ennél. Szerencsére itt nem én voltam a hunyó, a srác tényleg a fizimiskámról ismert meg! Azt tudtam meg tőlük, hogy a kisgyóni telepen szálltak meg, és hagytak még két matricát a Gyöngyvirág kulcsosházban, valamint a sárviszonyok nem éppen kecsegtetőek arrafelé.
Ezután eseménytelen menet után érkeztem meg a Hamuházhoz, bár most is felfigyeltem arra, hogy egy rövid szakaszon a K- jelzések nem a legszélső fákra voltak festve az erdőszéli földúton, hanem beljebb húsz-harminc lépéssel. Ezt észrevettük &son-nal 6 éve is, akkor betörtettünk az erdőbe, de sem akkor, sem most nem találtam a jelzések között semmilyen járható utat vagy ösvényt! Nem tudom, mi volt ezzel a célja a jelzéseket festőnek? A Hamuháztól kitérőt tettem a Csiklingvárhoz, ezt megnéztem korábban a fiammal is, de a lombtalan fák miatt most többet lehetett látni belőle.
Az Alba Reguia Barlangkutató Központ épülete Csőszpusztán
A Hamuház
Csiklingvár szerény romjai
Továbbindulva leereszkedtem a Tűzköves-árok szélén a nagy, friss irtásfoltig, majd rajta keresztül le a völgybe. A lentebbi embermagasságú, kefesűrűségű növendék erdő akkor volt tar irtásfolt, amikor &son-nal jártam erre. Elértem az Erdei szentélyt, aztán az itt kezdődő makadámúton ballagtam tovább. A volt bányaközpontban megnéztem az elhagyatott bányász emlékművet, aztán tízperces további sétával elértem a természetbarát telepet. Betértem a Gyöngyvirág kulcsosházhoz, de már csak 1 (egy) nyalókát találtam a villanyóra melletti kis fémdobozban, amit be is ragasztottam az igazoló füzetembe.
A Tűzköves-árok peremén
Az Erdei szentély
Kisgyón - A Gyöngyvirág kulcsosház
Tartottam egy hosszabb ebédszünetet, közben a teraszon megebédeltem és élveztem a meleg napsütést. Csak dél felé indultam tovább, és egy vadonatúj irtásfolt szélén elhaladva (a favágók a vasárnap ellenére szorgalmasan döntötték a fákat) nekivágtam a Dóra-hegy kaptatójának. Egy rövid, ösvényes szakasz után egy másik irtásfolton átvezető földúton folytattam az utam, itt néha bokáig süllyedtem az időközben kiolvadt sárban. Az utat eléggé tönkretették az erdőgazdasági gépek, néha méter mély keréknyomok között kapaszkodtam felfelé. Kellemetlen rész volt ez, több kilométeren keresztül kitartott, egészen a Barkócás mélyútjának kezdetéig. Itt értem vissza az öreg, még érintetlen erdőbe.
Később, már a fennsík előtt akadtam össze egy különleges fával! Öreg, göcsörtös tölgyet tört ki valamelyik téli vihart, de nem dőlt el, hanem talpon maradt, mert megtámasztották öreg cimborái. Persze most már nem a törött csonkján áll, hanem pont a turistaút közepén. Valószínűleg eltakarítják majd innen azzal a kifogással, hogy életveszélyes, de azért megörökítettem az utókornak!
Olyan meleg lett kora délutánra, hogy a kabátomat levettem, és eltettem a hátizsákba, bár őszintén szólva a hegymászás és a sárral való viaskodás is eléggé megizzasztott! Kényelmes séta végén értem el a fennsík mezejét. Végigballagtam az erdőszéli keréknyomokon, aztán egy ligetes erdőrész után befordultam jobbra egy széles nyiladék keréknyomaira. Itt elég ritkásak a jelzések, alaposan kell figyelni, nehogy eltévesszük az utat, a lényeg, hogy tartsuk a délkeleti irányt! Kereszteztem egy középfeszültségű távvezeték nyomvonalát, aztán elértem az erdőszélt és balra, a mezőkön keresztül megláttam Isztimér templomtornyát. A következő erdősarkon magam mögött hagytam a fákat, a mezőkön folytattam az utamat. A füves keréknyomok szinte egyáltalán nem voltak sárosak, csak egy rövid, délnyugat felé tartó szakaszon viaskodtam pár percet a vendégmarasztaló dágvánnyal. Aztán ismét délkelet felé tértem az erdőszélen és a füves nyomokon tíz perc alatt elértem a Burok-völgy felé induló letérést.
Irtásfolton keresztüli kaptató a Barkócásra
Aki állva hal meg
Kilátás a mezőn keresztül Isztimér felé
A P- jelzéssel együtt vágott neki a K- az ösvénynek, együtt haladtak vagy félórán keresztül a völgy peremén. Sajnos, elég kevés volt a rálátás a völgyre a fenyves fái között, pedig bíztam abban, hogy itt is többet láthatok majd, mint 6 éve! Egy szakaszon elég nagy volt az erdőpusztulás, kidőlt fákon kellett átmászni, vagy kerülgetni őket. Újra elértem a réteket, itt tért le jobbra a P-, hogy leereszkedjen a Burok-völgybe. Korábban eljátszottam a gondolattal, hogy ha az időm engedi, akkor teszek egy sétát odalenn (a pakkot fennhagyva valahol a fennsíkon), de már három felé járt az idő, én pedig négyre ígértem az érkezésem a bakonykúti szállásadómnak. Nem is igen volt kedvem a lassan homályba burkolózó völgyben caplatni, így aztán a K- jeleket követve indultam tovább és értem el fél négy után Bakonykútit. Közben foga lett az időnek, éreztem, hogy a sarat kezdi megint meghúzni a fagy, fel is kaptam a kabátomat rögvest!
Megérkezve Bakonykútiba végigfényképeztem a széles Szabadság utcát, amíg végigballagtam rajta a központ felé. Megkapóak a faragott faszobrok, a szépen helyreállított parasztházak. Igazi kis nett falucska, ritkaság az ilyen kicsiny hazácskánkban! A központban stempliztem a buszfordulóban, aztán tovább battyogtam a kocsma-vegyesbolt párosig. Megnéztem mindkettőt, közben elbeszélgettem a létesítményeket üzemeltető hölggyel is (aki írt ide már korábban párszor). A bolt pici, de jól felszerelt, mellette hangulatos a kocsma kis pultos része egy benyilóban a bárszékekkel. A hosszú nap lezárásaképpen megittam még egy dobozos Borsodit, aztán kiszámolva az időt pont a megbeszélt négy órára értem a szállásomra.
É a főkapunál néztem, ott eléggé be voltak zárkózva.. De most morcos lettem, ha a sarokról be tudtam volna menni, mivel pár fát meg akartam nézni. Na, mindegy, járok még arra, remélem nem is kell sokat várnom rá :)
Ott mentem el az arborétum kapuja előtt, nyitva volt...
Jó, ez persze nem a főkapu, hanem csak az, ami a vasút mellett van a kerítéssarkon, de akkor is! :-) Egyébként a családdal két éve itt léptünk be, és a "belvárosi" végén léptünk ki!
A Debrecen-környéki részről van újabb kiadású turistatérkép is, amin már rajta van a komplett AKT útvonala, én is ezt használtam, mikor egy rövid etapot legyalogoltam arrafelé. Ez is Cartographia kiadás, megnézem, melyik évben jött ki. Nagyon jól használható, pontos volt.
Remélem lesz erőd, hogy a szervezetet a válladdal előre tolva tudsz teret biztosítani egy korszerű honlap kiépítésének.
Ha a tervezett dolgok megvalósultak, és még lesz energiád, akkor javasolnám még a szakaszok GPS-be való betöltési lehetőségét is, és akár egy gúglimapos megjelentetést is Orbán Róbertékhez hasonlóan:
Az vasúti utazás a következőképpen történt: 06:12 ind. Budapest-Kelenföld 07:54 érk. Veszprém 08:09 ind. Veszprém 08:38 érk. Zirc
A vonatról lekászálódva letettem a motyót a peron egyik padjára, aztán a kéktúra igazolófüzetet és a túrajelentést elővéve megcéloztam a forgalmi irodát. Mivel az egyszem vasutas pont a vonat menesztésével volt elfoglalva, egy túrázó úriemberrel türelmesen várakoztunk az iroda előtt. Miután a vasutas megérkezett, azonnal adta a pecsétet, amin Tavaszi Széllel (mert mint kiderül már a korábbiakban, ő volt az személyesen és életnagyságban) egy kicsi udvariaskodás után szépen megosztoztunk.
Eztán indultunk (talán Tavaszi Széll is megosztja majd velünk a tapasztalatait), és én a vasútállomás kis bekötő útján kigyalogolva a főútig megbámultam a most eléggé bővizű Cuha-patakot, egy percre elkacérkodva a gondolattal, hogy meglátogatom az arborétumot, de aztán a borús időre való tekintettel úgy döntöttem, inkább az egyéb látnivalókkal töltöm ki az időmet, ugyanis egyáltalán nem siettem aznap. A pecsételőhelyek fóruma szerint a jásdi kocsma 11-től du. 3-ig zárva tart, így a délutáni nyitásra akartam időzíteni az érkezésemet a faluba.
A hideg, borús, nyálas időre való tekintettel leküldtem az útbaeső első kocsmában egy Borsodit egy féldecis vegyes szíverősítővel, aztán nekilódultam az országút kaptatójának. Gyorsan átértem a szomszédos Nagyesztergárra, de nem fordultam rögtön jobbra, az Erdei Ferenc utcára a K- jelzéseket követve, hanem tovább ballagtam a központba és megnéztem az eléggé lepusztult állapotban leledző Purgly kúriát a főút szélén, de Ányos Pál szülőházig már nem ballagtam el.
Zirc, vasútállomás - Tavaszi Széll már nincs a képen...
A Cuha-patak Zircen
Nagyesztergár - A lepusztult Purgly kúria
A falu után már ismét a K- jelzéseket követve a szekérúton leereszkedtem az erdőn keresztül a Gajához, meglepett, milyen bővizű már itt a forrásától pár kilométerre, reméltem még szebb lesz majd a Római-fürdőnél! Kereszteztem a kis kőhídon a patakot (most a jobb oldalamra került) és továbbindultam a völgytalpon. 600-800 lépés után egy tisztás túlsó szélén ismét áthaladtam a patak felett egy másik kis kőhídon, ezután nem sokkal a K- jelzések elhagyták az eddigi földutat és ösvényre váltva a jobb domboldalba kapaszkodtak fel, nem sokkal a völgytalp fölé (ezt elnéztük hat éve &son-nal!). Végül egy földútra fordulva értem vissza a völgytalpra, és indultam tovább Veimpuszta felé már ismét a korábbi földúton.
A Veimpuszta előtti Y elágazásban balra tértem, rövid kitérőt tettem a romos épületbe (talán magtár lehetett fénykorában), aztán a vízmosásos keresztutat elérve lefelé indultam a völgytalp felé. Most meglepően jól volt jelölve a letérés: a Gaját keresztező földút hídja előtt pár lépéssel kellett jobbra fordulni. A sásos, nyáridőben eléggé dzsindzsás mezőkön folytattam az utam, de néhány száz lépés után innen is letérítettek a jelzések, ismét jobbra, a domboldalba! Itt nagyon kell figyelni, könnyű továbbmenni a keréknyomokon (ezt is benéztük &son-nal 6 éve!).
Az jól jelzett ösvény közvetlenül a völgytalp felett kanyargott az erdőben, kiláttam a lombtalan fák között a mezőkre. Az ösvényt alig használják, néha még a keresztező vadcsapások is kijártabbak voltak! Itt tényleg a sűrű és következetesen elhelyezett jelzésekre kell hagyatkozni! Aztán a mezőn haladó keréknyomok betérnek az erdőbe, az ösvény beletorkollik, és visszafelé kell továbbindulni rajta!!
Pár lépés után jobbra tértem innen, itt kezdődött egy eléggé dzsindzsás szakasz, az elején még mindig megvan a kitört fa, amit már 2005-ben is megbámultunk a sráccal. Aztán hamarosan elértem a Gaja most eléggé bővizű mellékágát, egy gázlónál kereszteztem, visszakapaszkodtam a domboldalba, és most meg is másztam. A keréknyomokon először balra volt tőlem egy vadvédelmi kerítés, aztán egy elágazásban jobbra térve jobb oldalon tűnt fel a következő.
A Gaja Nagyesztergár alatt
Veimpuszta
Kidőlt fa a Gaja mentén - már itt volt 2005-ben is!
E mellett haladva értem el a Cser-hát tövében a rétet. Itt pihentem meg először, a rakodóban felhalmozott szálfák egyikén. Éles töréssel balra fordultam a domb lábánál kanyargó földútra, és pár méterrel később vettem észre, hogy a K- az éles törést levágva a fák közötti dzsindzsában rövidített. Végigjártam a szinte láthatatlan ösvényt, hogy pontos legyen a track, de ennek a levágásnak nem sok értelmét láttam. Innen már sima volt az utam a Bakonynánára vezető keskeny aszfaltútig, és tovább a faluba.
A K- a falu határában jobbra tér, de én felballagtam a központba, elvégezni a papírmunkát, aztán a kocsmában legurult egy Dreher is. Mivel még ekkor is csak fél egy felé járt az idő, itt is körülnéztem. Néhány parasztházat szépen felújítottak, persze pusztulóban is van jó néhány belőlük. A falu Kálváriája (a templom mögött) szerintem méltán pályázhatna az „Ország Legrövidebb Kálváriája” címre, mert száz lépéssel végigjárható!
A falu végére visszatérve ismét ráfordultam a K- jelzésekre, ezek egy sétányszerű úton érték el a Prém-malmot (Út elején tábla: Magánterület), aztán egy kis hídon átkelve az út nekiindul a Gaja völgyének. Már többször jártam itt, de mindig nyáron, így csak azt mondhatom: a Gaja-szurdokot télen kell felkeresni! Ilyenkor jól látható végig a patak a domboldalban kanyargó sétaútról, nyáron erre esély nincs, csak a hangját hallani! Nagyon nagy volt errefelé az erdőkár, sok helyen kellett átbújni-átmászni a túraútra rádőlt fákon. A Római-fürdő szintén kihagyhatatlan hely, célszerű megtenni a néhány perces kitérőt a patakparti pihenőhelytől!
Bakonynána - Kálvária. A stációk a kerítés mellett sorakoznak
Gaja-szurdok - Most látni a patakot
Gaja-szurdok - Erdőpusztulás
Átkapaszkodva a Vadalmás dombgerincén gyorsan visszaértem a Gaja-partra, aztán a mezőkre kiérve elértem a patakon való átkelés helyét is. Jobbra kellett térni, egy keresztező földútra, ez vitt le a patak partjára. A gázlókövek persze most mélyen vízszint alatt voltak, csak egyszer léptem félre (csak a zasszony ne olvassa, mert még felelősségre von), de akkor be is ázott a bakancsom – felülről!
A túloldal mezőin gyorsan haladtam a keréknyomokon, elhagytam a volt Vadalmás malom épületeit, a Szentkút bekerített telkét – itt az eddigi földútról letérve végig kell oldalazni a keleti oldal kerítése mentén, hogy a kapun kilépő másik földútra térjünk rá, aztán három óra felé elértem a Gaját egy hídon ismét keresztezve a jásdi kertek alját.
Felballagtam a faluba, pecsételtem a „Bisztó” nevű kocsmában, aztán nekilódultam a Tési-fennsík emelkedőjének! A K- jelzésre visszatérve ismét beszántva találtam a földút egy részét (így volt ez 2005-ben is – akkor búza nőtt ezen a helyen), aztán a Gaját egy gyaloghídon keresztezve egy időre magam mögött hagytam a patakot. A kapaszkodón többször utat vált a jelzés, pár méter erejéig rátér a domboldalban kanyargó erdőgazdasági útra is. Az erdőirtások miatt eléggé megcsappant a jelzések száma, de kis odafigyeléssel jól követhetőek!
Fél öt felé értem el a fennsíkon Tés házait, betértem az Erdei büfébe (pecsételés + egy Dreher), aztán már az alkonyatban ballagtam el a falu csőszpusztai végén található Napocska vendégházba (szállás 4500 Ft-ért). Itt tettem el magam másnapra.
- teljesítők listája (elkezdtem, de még 60 név hátravan a 260 valahányból)
Megnéztem most az MTSZ honlapján az AK olalát, tényleg ott van a teljesítők névsora. Én úgy tudom, hogy az OKT kapcsán a szövetség nem akarta kiadni az azt teljesítők névsorát, személyiségi jogokra hivatkozva. Alapvetően pont ezért jött létre a TúraTop oldal, hogy ezt a hiányt a teljesítők önkéntes regisztrálásával pótolja. Változott-e az MTSZ hozzáállása ehhez a kérdéshez? Várható-e a közeljövőben az OKT és a RP-DDK teljesítői listájának is a közzététele?
Sok sikert az MTSZ honlapjának tartalommal való feltöltéséhez! Alapvetően kezd kialakulni a struktúrája, ami ezt a honlapot egy igazi portállá teheti, ahol aztán mindenki megtalálhatja az őt érdeklő információt.
Apránként gereblyézgetem, hogy minél több minden legyen rajta, ne csak a régebbi kiírások, és pl. Tamást is ezért kértem meg az AK távok összefűzésére (amit ezúton is köszönök neki).
Ami már felkerült:
- áttekintő térkép az útvonalról
- térképek listája
- az utolsó igazoló füzet (2008) óta bekövetkezett változások jegyzéke
- szakaszlista (ehhez készülnek a távok)
- bélyegzőhelyek listája (Itt szó volt a ttt-s fórum átvételéről is, de időhiány miatt ezt még nem forszírozom)
- teljesítők listája (elkezdtem, de még 60 név hátravan a 260 valahányból)
Sajnos, nincsenek szintek magadva az RP-DDK igazolófüzetében, csak távok. Így nálam sincs megadva sehol szint, csak távolság a hivatalos adatok között. Ami szintek vannak, azokat én mértem, számoltam, tehát egyáltalán nem hivatalosak!
Huh, ez a legtutibb megoldás számomra, hiszen itt még a kattintgatás is meg van spórolva, át kell csak gpx-be konnvertálnom, a script pedig már megvan, ami kiszedi a koordinátákat, és tölti az adatbázisba...
Widivel szombaton kékeztünk, pont akkor beszéltük, hogy meg elkellene készíteni azt is, hogy teljes legyen a kör, csak először be kellene szereznem egy igazolófüzetet a hivatalos táv, és szintadatokért. Bár lehet, hogy a neten fenn van valahol, még nem néztem körül.
"Lenyomnám azt is 1-2 nap alatt"
Most is öt napon állsz az OKT-n :) Százalékban már közelítenek hozzád, szzs, és elvont, de ők negyven nap fölött járnak már, nem olyan fürgék, mint te :)
Már a többszörös teljesítés is jelölhető a beszúrható kis ábrán. Az új szakaszok felvételénél adhatjuk meg, eddig hányszor jártuk le az OKT-t. Én a példa kedvéért megelőlegeztem magamnak párat :)
