Szerintem itt elsősorban a turistaegyesületeknek kell figyelniük, hogy már az egy napos különbuszos kirándulásoknál is (az egy hetes külföldi nyári túráról nem is szólva) elkerüljék az üzletszerűség látszatát.
Talán az volt a legjobb, hogy a GoogleFöldhöz letöltött útvonal meg is ejti a bizonyos bal fordulót a rét közepén a méteresnél is jobb felbontású műholdképen, csak pontosan ezt a pár kilométert nem néztem meg szombat este (5-6 Km egyenes, két 90-es kanyarral, mért is enne bonyolult...). Azt hiszem ilyenekből készül a tapasztalat:)
Stirlitz úr ismét nagyon élvezetes beszámolót készített,gratula!:-)
"ha az anaerob zónában botladozva mászok fel a Kőris-hegy keleti oldalán..." -ja,ja pár hete én sem kaptam ott levegőt felfelé,csak Te szebben fogalmazol!:-Đ
Én egyébként voltam már ilyan svarc túrán, és nem okoztam semmilyen bevételkiesést a nagy irodáknak, mert eszem ágában sem lett volna elmenni annyiért, amennyiért ők elvittek volna. Kis magyar ügyeskedés...
A baj az, amire az ügyvéd levele utalt is, ez a magyar politika mentalitása: ha egy lehetőséget száz ember használ rendeltetésszerűen, és három visszaél vele, akkor azt a lehetőséget megszüntetik, mert visszaélésre ad alkalmat, és köpnek rá, mit fog csinálni a másik száz. Ez már számtalanszor megtörtént. Ahelyett, hogy a hármat rúgták volna tunikán.
Sajnos sztem ez nem ilyen egyszerű. Hiszen te mint magánszemély nem adsz (vagyishát lehet, h adhatsz, de lássuk be: nem szokás) nyugtát/számlát az átvett összegtől, és általában nem kérsz áfás számlát a Volántól/busztársaságtól/szállásadótól stb. Innentől kezdve meg már hát izé, feketemunka (pénzt kapsz valakitől valamilyen szolgáltatásért).
Ha egy "kedves", lebuktatásra beépült ember "jóindulatú", akkor azt állítja, hogy te 2x annyit vettél át, mint a tényleges költség, persze ha nem tud bizonyítani plusz tanúk semmit, akkor is a nyakadon egy nem kellemes eljárás/feljelentés.
Svájc tipikusan az a hely, ahova saját szervezésben is viszonylag könnyű és egyszerű eljutni. Persze a hegyivezetés más téma, de ha már komolyabb hegymászásra adnám a fejem, akkor inkább helyi vezetővel mennék (egyrészt ott nőtt föl, ismeri és tiszteli a hegyeket, és nincs nagy mellénye..).
Mi egyszer voltunk ilyen szervezéssel, a vonatjegyeket magunknak vettük, élelmezés magunknak volt, sátrat is mi cipeltük, gyakorlatilag a befizetett összeg kb. harmada-fele a 2 közvetítő cégnek ment (romániai túraszervező, aki közvetlen állt a túravezetővel kapcsolatban meg a magyarnak, akinek a romániai értékesített), és talán a másik fele a túravezetőnek meg a kisbuszosnak ténylegesen (de az se biztos). A túravezető egy igazán okos és szimpatikus egyetemi tanár (biológia), és nyáron ezzel mellékeres. A kisbuszos meg valami katolikus ifjúsági egyesület buszosa, és az egyesületi busz bérbeadásával keres az egyesületnek még pénzt (vagy svarcban :)
húha, a topiktúra szervezése is most már akkor engedélyköteles? :)
És ha valaki úgy szervezi meg, hogy beszedi rá a pénzt, de pontosan annyit amennyibe kerül? Hiszen sokkal egyszerűbb úgy megszervezni egy túrát, hogy egy ember kezében összpontosul minden. Akkor sem tesz szert nyereségre. Bár végig gondolva egyszerűbb az, ha mindenki viszi az előre kihírdetett költséget. :)
Gondolom, ez az a tétel, ami támadható. Amíg ő azt mondja, hogy társaságot szervez (vezet egy nyilvános listát csak nevekkel, semmi szenzitív adattal) és lefoglalja a szállást, de ezért pénzt nem vesz át, addig nem szervező, mert nincs bevétele belőle. Amúgy meg tipikus szarrágás esete, igaz, előbb-utóbb felfedezik az életrevaló vállalkozók is ezt. Lényeg, hogy szigorúan el kell kerülni a digitális pénzforgalmat meg az erre utaló magatartás látszatát is. :)
a hegyek topikon is volt pár vidám köpködés az ügyben.
a kép árnyalt. ott konkrétan a külföldön történő HEGYIvezetésről szólt-szól a téma, ami élet-halál és nem "csak" kinnreked a világvégén az utazóközönség. mellesleg úgy tűnik a feljelentegetősdit játszó cég hegyivezetői sem rendelkeznek az EU-ban szükséges jogosítványokkal...
az ügyvédeket pedig egy dedikált bazinagy üst várja a pokolban, közvetlenül a politikusok és az építési vállalkozók hasonlóan gigászi üstje mellett :)
Ismerek olyan embert aki Thaiföldre szervez kalandtúrát. Minden évben. (az elején még az utazási iroda alkalmazottja volt de aztán összerúgták a port)
Az ő honlapja így néz ki: a túra ára tartalmazza: a szállásokat, az ezt, az azt, a _túravezetést_ ...
Ebből (meg abból hogy minden évben megy Thaiföldre és mindig ugyanoda) szerintem egyértelmű, hogy ezt üzletszerűleg csinálja
Ráadásul az embereket repülővel viszi külföldre, ahol helyközi buszra-vonatra-kompra szállnak, szóval erre tényleg vonatkozhat a keményebb szabályozás, csinálja ezt hivatásos utazásszervezőként, pénzügyi biztosítékkal, fizessen a bevétel-százezrek után adót stb.
Ha erről lenne szó, tudnék azonosulni az üggyel.
De egy olyan túrázni szerető hölgy is megkapta ezt a fenyegetést, aki semmiféle bevételre nem tesz szert a túráiból. Szeret túrázni, kitalája hogy elmegy Abaligetre két napra, felrakja a honlapra, ez meg ez a program, lehet csatlakozni, szállást aki szeretné annak elintézi, beszedi rá a pénzt, benzinpénzt elosztják.
Következő héten Hollókőre mennek, aztán Szlovák Paradicsomba, stb. Mindig máshova.
A honlapján nincs semmiféle olyasmi, hogy az út ára ennyi, meg annyi, tartalmazza a túravezetést
Aki akar saját kocsival megy, saját maga intézi a szállását. De ha nem akar telefonálgatni akkor elintézi az ötletgazda a jelentkező helyett.
Szeirntem ebben nincs semmi elítélni való! Totál nonprofit.
Már csak arra lennék kíváncsi, hogy az ilyen thaiföldi "nagyágyú" is kapott-e levelet, vagy csak a kishalak?
És hogy ez az ügyvédi iroda tulkapása, vagy tud róla az Eupolisz is?
(volt egy kósza ötletem hogy májusban befizetek egy eupoliszos lengyel útra, de a történtek után kicsit csökkent a vonzerejjük...)
Mégegyszer mondom, aki tényleg kalandtúrát szervez svarcba, az ellen lépjenek fel, de ha konkrétan a Mária-út határon túli szakaszára keresek és találok itt túratársakat és előleget szedek a közös szállásra, akkor engem ne nyomjanak már fel! Akkor se ha a törvény szerint a pénzszedéssel én már utazásszervezek. A törvény lehet hülye, de utazási irodaként (ügyvédi megbízóként) azért lehetne ésszel alkalmazni :-(
Én is úgy gondolom, hogy ez állhat a háttérben. Valaki olyan túrákat szervezhetett, amiket ők, csak sokkal olcsóbban, hiszen nem a profit volt a cél. Így meg egyértelmű, hogy az emberek azt választják, ahol kevesebbet kell fizetni.
Zirc – Bakonybél (OKT) 2011. 02. 20. Idegen tollak
Hörpölin leírása tökéletes a zirci vasútállomás forgalmi irodájában történtekről, versenyt udvariaskodtunk egymással a pecsételés lebonyolításában. Jómagam ezt követően nyúlcipőt húzva battyogtam az apátság épülete felé. Zirc morcos volt és rosszkedvű. Vagy az időjárás. Vagy én. Csak egy röpke pillantást vetettem a bakanccsal ékesített 0 kilométerkőre, és a Porva felé csalogató közlekedési tábla szirénhangjára hallgatva jobbra kanyarodtam. Eseménytelen aszfalttaposással jutottam el a Pintér-hegyi Parkerdő kapujához. Kis játszótér, padok csalogatják a kirándulókat, de e szomorkás kora délelőtti órában rajtam kívül nem volt látogatója a Parkerdőnek.
A Pintér-hegy oldalában vezető utamnak csak a kezdeti szakaszán volt egy izmosabb emelkedő, utána enyhe hullámzás jellemezte a vonalvezetését. Nyávogó egerészölyvpár nászrepülése állított meg némi bámészkodásra, majd egy „gyászától már válni nem képes” holló krokogott rám méltatlankodva. Kissé elferdítettem az idézetet, íme, az eredeti:
Ájultan tikkadt tengeri sorok,
Kimért léptekkel átkokat morog
A gyászától már válni nem képes
Varjú. Az aszott föld esőre éhes.
Hogy ki a szerző? A helyes választ adók között jegyeket sorsolunk ki a Hobo Blues Band 2011. 02. 12-ei búcsúkoncertjére. :-)
Az erdőből kiérve rögtön a Borzavárra vezető országútra tértem, igaz, a jelzések innen kb. 50 méterre vezetnek csak ki az aszfaltútra egy ösvénynek csak jóindulattal nevezhető csapásról. Ellenkező irányból érkezve jelzés nincs, de némi szalagozás segít. Eseménytelen, csöndes gyaloglással, kifejezetten gyorsan érkeztem a borzavári Oázis Presszóba. A tempóm magyarázataként álljon itt egy idézet:
Sem öreg nem vagyok, sem fiatal, hanem erős.
(Szarvas Mátyás)
40 fölött egy férfi bizonyítani akar, elsősorban magának. Van, aki húszéves csinibabákkal kezd el hetyegni, van, aki Harley Davidson-t vásárol, van, aki a teljesítőképességének határait feszegeti. Mivel modellekre nem vágyom sem a motorgyártás, sem a sztárvilág területéről, marad a határaim feszegetése. Nem vagyok én sem Szarvas Matyi, sem Szőnyi Ferenc, sem Bogár János, de még csak asciimo sem :-), ezért számomra már az is jelentős eredmény, ha gyorsabban galoppozok végig pl. a Zirc – Bakonybél szakaszon, mint négy éve (és négy évvel fiatalabban). Hogy a természetjárás, különösen az Országos Kéktúra nem erről kellene, hogy szóljon? Igaz, de nekem most erre van szükségem. Ha az izzadtságtól csuromvizesen érkezem a végpontra (l. lentebb), ha az anaerob zónában botladozva mászok fel a Kőris-hegy keleti oldalán, ha a tejsav marja az izmaim mikroszakadásait, számomra ez jelent örömöt, hogy trendi legyek, ez jelenti az önmegvalósítást.
Az én süketnéma nagymamám pedig odaszólt nekem a kemencéről: „Látod, Dasenyka, milyen messzire jutottál az önmegvalósításban?” (Venyegyikt Jerofejev: Moszkva – Petuski)
Az Oázis Büfében bélyegzés, kávé és kóla, a Kánaáni balzsam, a Genf illata, a Szuka bele és egyéb jerofejevi koktélok kimaradtak. Borzavár település idén ünnepli fennállásának 250. évfordulóját, nevét a környéken bőven termő bodzáról (helyi nyelvjárásban borzáról) kapta. Menjünk borzázni! Végigmentem a csöndes településen, a római katolikus templomot balról mellőzve kikapaszkodtam a faluból, és a lepusztult aszfaltútra tértem. Ellenkező irányból érkezve nem jelzett a letérés, de kapuként behívó szalagok segítenek itt is. Hamarosan a Hotel Szépalmához vezető, jó minőségű aszfaltútra tértem, szemből, Porva felöl a sárga sáv (Dornyai Béla Emlékút) csatlakozott a kékhez. Kinyílt a látóhatár, és balról, a szántóföldek között két lovas tűnt elő a ködből. Szürreális, de gyönyörű látvány volt.
Alusznak némán a faluk, Múltat álmodván dideregve S a köd-bozótból kirohan Ordas, bölény s nagymérgű medve.
Vak ügetését hallani Hajdani, eltévedt lovasnak, Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak.
(Ady Endre: Az eltévedt lovas)
Jobbról még kerítés választott el az erdőtől, de hamarosan az erdő szélén, az aszfaltúttal párhuzamosan futó ösvényre tereltek a jelzések. Kifejezetten jól járhatóvá vált az Ösvénytaposók által kijelölt ösvény a négy évvel ezelőtti állapotához képest. Bő 1 km megtétele után visszatértem az aszfaltútra, és a hotel bekötőútjához érkeztem. Megnéztem a békésen kérődző magyar szürkéket, kicsit odébb pedig az egymással játszó lovakat. A „Kólikaveszély! A lovakat etetni tilos!” táblák már négy éve is ott virítottak a karám falán. Mivel a zsákomban csak szalámis szendvicsek és egy Sport szelet lapult, ezért komolyan most sem latolgattam a lovak megetetésének a lehetőséget. A karámtól már murvás úton, de még mindig nyílt részen haladtam tovább. A balra történő letérésnél pótkocsis traktor küzdött a sárral, nagy ívben kikerültem. A szlavón tölgyes pusztulását részletező tábla is már legalább négy éve hirdeti az erdőgazdálkodás létjogosultságát.
Három fiatal srácot értem utol, nem tűntek kessereknek, de határozottan beváltottak a sűrű erdőbe, a csapat vezetőjének sumér szakálla előre meredve mutatta a követendő utat. Kisszépalmapuszta előtt a kék jelzést kissé eltérítették, az erdészeti aszfaltútra kiérve jobbra kell fordulni, bár jelzés itt még nincs. Ne hagyatkozzunk a félrevezető, az aszfaltúton balról érkezőknek felfestett, OKT-ra kanyarító jelzésre, mivel ez a zöld forrás jelzésen haladóknak szól. Agyagos, sáros ösvényen, szálaló fakitermelés mellett kezdtem meg szörnyű harcomat a Kőris-heggyel. Torlódó szintvonalak, maximálishoz közeledő szívfrekvencia, és 600 m tengerszint fölötti magasság körül rám köszöntött egy másik, igen kemény világ. Ebben a világban a köd áthatolhatatlan, a fákon vastag zúzmara, a talajon valamilyen fura, kristályos téli csapadék (hó, jég, zúzmara?), a Vajda Péter kilátó teteje elvész, a radarállomás nagy golflabdájáról már nem is beszélve.
Ez egy igen-igen kemény, kemény világ!
(URH: Bon bon si bon bon)
Megebédeltem, a csúcscsoki is sorra került, a látási viszonyok miatt még kísérletet sem tettem a kilátóra való felmászásra. Kicsit dideregve bélyegeztem a radarállomás előtti oszlopnál, a túrajelentésem igazolását el is kentem rendesen, de ezt már csak itthon vettem észre. Gyors ereszkedés a műúton, a szerpentinező kanyar levágásakor az ereszkedés kissé hátborzongatóra sikeredett. Az Eleven-förtés kis fennsíkjának bükköse lenyűgözően szép. Kereszteztem a korábban elhagyott műutat, majd hol a Lipka úton, hol azzal párhuzamosan folytattam az ereszkedést. Itt már turistákkal is találkoztam, előbb egy fiatal párral, majd egy fiatal sráccal. Kb. ezen a részen egy csapásra eltűnt a köd, még a Nap is próbálkozott kitörni a felhők szorításából. A zöld sáv csatlakozása után jelentős fakitermelés nyomai, sáros, erdészeti járművekkel randán összevágott szakasz, de ez már istenes a négy hónappal ezelőtti állapotokhoz képest, akkor a Rómer Flóris Emlékút bejárásakor valami szörnyű állapotok fogadtak itt. Egybefüggő, mély sárszuszpenzió volt az út helyén, ami gyakorlatilag letépte a kici ócó túracipőm talpát. A Barátok útján leereszkedtem a műútra, amelyen 2 km-t gyalogolva értem be Bakonybélre.
Elbattyogtam a Gerence fogadóhoz és igazoltam az ittlétemet. Visszacaplattam a buszmegállóhoz, alig múlt el du. egy óra, rengeteg időm volt még. Felhívtam a feleségemet, és ekkor egy férfi közelített felém az országút másik oldaláról, mobiltelefonálást imitálva és hablatyolva. „Basszus, már megint megtalált a falu bolondja!” – károgott fel bennem az önző, türelmetlen és rosszindulatú XXI. század. Tisztes távolságban maradt tőlem, de szemérmesen figyelt. A buszmegálló kis bódéjában elkövettem rituális átöltözésemet, csuromvizes felső ruházatomat szárazra váltottam. Új ismerősöm gyanakodva nézte, amint félmeztelenül szerencsétlenkedek a februári hidegben. A maradék két szendvicsemet beraktam az arcomba, miközben én is figyelni kezdtem őt. Integetett az autósoknak, de nem mindegyiknek, és akiknek intett, azok vissza is intettek neki, valószínűleg ismerték őt. Néhány, de nem mindegyik gyalogos járókelő mellé odacsapódott, ők jóindulatúan mosolyogva váltottak vele néhány mondatot, és ő örült ennek. Gondolkodni kezdtem: tulajdonképpen. ki viselkedik furcsán az ő szemszögéből? Betoppan a falujába egy nagydarab hapsi, kendővel a fején, sáros bakancsban, izzadtságtól gőzölögve. Se szó, se beszéd, vetkőzni kezd a falu közepén, papírokkal dörzsöli le a sarat a bakancsáról, kiül a buszmegálló padjára enni, és titkon még fixírozza is őt. Számomra ennek a túrának a tanulsága: gyorsan ítélkeztem róla, ha gondolatban is, de kegyetlen voltam vele, és meg sem próbáltam a helyébe képzelni magam. Továbbá lehet, hogy ennek az embernek a szelleme sérült, de a lelke gyönyörű. Ezek után az utolsó idézet nem is lehet más, mint egy interjúrészlet, amelyet Dr. Bussay Lászlóval, Csörnyeföld körorvosával, a klinikai halál állapotában vegetáló zalai borvidék életre keltőjével, zseniális borok alkotójával készítettek néhány éve.
Egy elmeszociális otthonnak is orvosa, ahol gyerekek vannak. El lehet azt mondani? Előbb kellett volna jönnöd, akkor elmentünk volna. Azt látni kell, nem lehet elmondani. Ezek háromévestől általában negyvenig vannak ott.
Aki negyvenéves, hogyan lehet még gyerekotthonban?
Úgy, hogy mondjuk 60 centi hosszú, és életében még életjelet nem adott, csak a fájdalomról.
Hogy lehet ezt bírni egy orvosnak vagy egy ápolónak?
Sokkal könnyebben, mint a külvilágot. Vannak ott nagykorúak is, akik ki is jöhetnek a faluba, mert nem tévelyegnek el, meg nem csinálnak semmi bajt, ezek a világ legjobb lelkű emberei. Azok olyan boldog emberek, integetnek, hogy itt vagyok, szia, szia, jönnek mellettem, simogatnak, nincs bajuk a világgal, nincs bajuk semmivel. Jár oda egy pap, a mi papunk, mondtam neki, de előtte már sokszor mondtam magamnak, vajon tudunk-e mi olyan jól viselkedni, hogy miénk legyen a mennyek országa? Ezeknek meg már meg van ígérve. Azért is hívjuk az ilyen embert nagyon szép szóval félkegyelműnek, mert ő félig már kegyelmet kapott az utolsó ítéletre várva.
Ők már az esélyesek nyugalmával élik az életüket. Neked meg itt meg kell küzdened, és úgy mész a pokolba, a jó büdös francba, csak úgy durran.
Az benne van a levélben, hogy az ügyvédi iroda a megbízóik nevében jár el. Akkor pedig nyilvánvaló, hogy valaki beleizélt a megbízók, vagyis a "BARAKA VILÁGJÁRÓ" Utazási Iroda Korlátolt Felelősségű Társaság és az EUPOLISZ Utazásszervező Korlátolt Felelősségű Társaság levesébe.
Hogy kicsit izélt-e bele, vagy nagyon, az persze kérdéses, de a kiemelt szövegrészből és az utazási irodák neten fellelt profiljából arra gondolok, hogy valaki egy (kaland)túrát szervezett, elhappolva előlük a potenciális kuncsaftokat.
Az persze tényleg meggondolandó, hogy ezeknek a jogszabály változásoknak milyen vetületei lehetnek az egyesületi túrák, teljesítménytúrák szervezésére és lebonyolítására! Hiába no, ez Abszurdisztán, itt minden megtörténhet! No comment! :-((
Mióta van az ügyvédeknek olyan joguk, hogy kiszúrjanak bárkit az internetről, és attól bármiféle igazolást kérjenek, ha nem áll az ügyfelükkel semmilyen kapcsolatban? Vagy áll?
"Ebben az irányban néhány száz méter után, egy nagyobb tisztáson eltűnt a jelzés, és csak egy órás csavargás után találtuk meg, kilométerekkel lejjebb, már az erdőn túl."
Hát igen, a dzsindzsás tisztás az 5. nyiladék déli vége után. Az nem változik az évek hosszú sora alatt sem! :-) Nektek az lett volna a megoldás a Kab-hegy felől jövet, hogy átoldalaztok a bal (keleti) oldalára és ott a fák mellett visz tovább a gyenge ösvény. Aztán az erdőbe ismét visszaérve már kialakult volna a talpatok alatt egy elég járatlan, de azért követhető szekérút. Ez talán hasznos infó lesz az "éles" bejárásra! :-))
Én úgy gondolom, hogy itt pusztán piacféltésről van szó. Csak szerintem ez nem a leg elfogadhatóbb példája, hogy felszólítunk valakit, hogy igazolja a tevékenységét, különben...
Gondolom biztos megtennék/teszik majd a megfelelő lépéseket.
Bp Kelenföld > Székesfehérvár vonat: 03:36 - 04:54
Fehérvár > Városlőd busz (veszprémi átszállással) 05:20 - 07:14
A három napon át változatlan előrejelzés szerint vasárnap reggeltől estig 20-ról 80%-ra növekvő felhőzet, szeles, tiszta idő, indulás...
Városlőd-völgyhíd megállóhelyen csalódottan tapasztaltuk, hogy a névadó műtárgy egy átlagos modern vasbeton gerendahíd, pedig mi a veszprémi viadukt kis íveinek ikertestvéréről tudtunk, ezek szerint kissé elavult forrásból. Kicsivel lejjebb, a faluban a Torma patak kőhídja azért szerencsére megvan.
A vasútállomás feletti völgyben még minden fagyott volt, gyorsan haladtunk felfelé, megnéztük a hatalmas névtelen bauxitbányát is, ami bőven megérte a másfél órás kitérőt. Úrkút előtt a csúszóssá váló talaj jelezte az olvadást, de még tűrhező volt a terep, kilátni viszont nem nagyon lehetett, mert a hajnali tiszta időt gyorsan a lehető legrondább, nem ködös, de nem is tiszta, szürke maszlag váltotta. Ez a 2 kilométer körüli látótávolság, egy-két album erejéig még ad egy kis változatosságot, de erre a környékre éppen a beígért tiszta, szeles idő miatt indultunk. Úrkúton ráadásul a Kéktúra Vendéglő, az összes többi bolttal együtt zárva volt, így igazoló kép helyett, itt neveztem át véglegesen ezt a szakaszt éles kéktúráról előzetes bejárásra.
A Kab-hegy alatt, a Tönkölyös víznyelő melleti utat a ttt fórum alapján meg sem próbáltuk bejárni, egyébként a környékén nem is láttuk a jelzéseket, Úrkútról egyenesen a Kab-hegyi aszfaltútra érkeztünk. A hegytetőn a kilátás a vártnak megfelelően erősen mérsékelt, a földön néhány utolsó hófolt, egyébként itt már rengeteg sár. Lefelé ettől függetlenül kellemes séta volt, éredekes, szerintem egészen hangulatos a hatalmas, ritka erdő az óriás fákkal, persze nem túl természetes. Az elvarázsolt nézelődés egészen addig tartott, ahol a K+ -tól elváló K jelzés újra Nagyvázsony felé fordul. Ebben az irányban néhány száz méter után, egy nagyobb tisztáson eltűnt a jelzés, és csak egy órás csavargás után találtuk meg, kilométerekkel lejjebb, már az erdőn túl. Nagyvázsonyra így most alig maradt időnk, de legközelebb, esetleg egyedül már bitosan találok lehetőséget a késő esti buszos menetrendhez. Most korábban, 18:20-kor indultunk haza, az egyenes Veszprém helyett egy kis kitérővel Ajkára, mert az onnan induló vonatok kevésbé veszik ki a részüket a vasárnap esti csúcsból, mint a Veszprém- Bp buszok, szerencsére bevált a terv (olyan nincs, hogy egy vasúti jármű nem hálókocsi).
Az időjárással kapcsolatos minőségi problémák miatt a vasárnapi képeket csak ide töltöm fel, az albumomba egy későbbi kirándulás tisztább tájképei kerülnek majd, remélhetőleg például Kab-hegy > tapolcai tanúhegyek képekkel.
Mi módosította vagy helyezte hatályon kívül a 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet 1§ (4) pontját?
Az Idegenvezetés.hu -n találtam: "A 2009. október 1-én hatályba lépő módosított kereskedelmi törvény szerint idegenvezetői tevékenységnek az üzletszerű gazdasági tevékenység keretében a turisztikai szempontból jelentős értékeknek és egyéb látnivalóknak az azokat látogató személyek számára a helyszínen való részletes ismertetése és ehhez kapcsolódóan a látogatók számára nem ismert helyen való eligazodás érdekében általános tájékoztatás, illetve adott esetben segítségnyújtás tevékenység minősül."
Az egyszerű (egyesületi) túravezetés -szerintem- nem üzletszerű gazdasági tevékenység és nem is idegenvezetés.
Szerintem ez a levél így ebben a formában hazudik. A kereskedelmi törvény kimondja, hogy:
g) kereskedelmi tevékenység: kis-, illetve nagykereskedelmi tevékenység, kereskedelmi ügynöki tevékenység, vendéglátás, turisztikai tevékenység üzletszerű végzése, kereskedelmi szolgáltatás nyújtása, amelybe beleértendő a vásárolt termékek és kereskedelmi szolgáltatások gazdasági tevékenység keretében történő értékesítése, házhoz szállítása;
"Dr. Kapás Ügyvédi Iroda (1034 Budapest, Bécsi út 163. fszt. 2. ajtó, képviseli: Dr. Kapás Lilla ügyvéd, ügyvédi igazolvány száma: 111390, helyettesként eljárhat Dr. Demeter Gellért ügyvédjelölt, ügyvédjelölti igazolvány száma: 200666), mint az EUPOLISZ Utazásszervező Korlátolt Felelősségű Társaság (cégjegyzékszáma: 01-09-694366, MKEH engedélyszáma: U-000463, székhelye: 1097 Budapest, Lónyay utca 47. szám) és a "BARAKA VILÁGJÁRÓ" Utazási Iroda Korlátolt Felelősségű Társaság (cégjegyzékszáma: 05-09-008689, MKEH engedélyszáma: U-000087, székhelye: 3525 Miskolc, Kazinczy Ferenc u 2. fszt. 2. ajtó) meghatalmazással igazolt jogi képviselője a T. Címzett számára az alábbiakat hozom szíves tudomására: Tisztelettel előadom, hogy utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységet - a Magyar Köztársaság területén - csak és kizárólag az folytathat, aki a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényben, valamint az utazásszervező és - közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII.23.) kormányrendeletben előírt feltételeknek megfelel, és e tevékenység folytatását a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) engedélyezte. Továbbá tájékoztatom a T. Címzettet, hogy a szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltató a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás keretében történő utazásszervezői vagy utazásközvetítői tevékenység folytatására irányuló szándékát szintén köteles a MKEH-nak bejelenteni. Tisztelettel előadom, hogy a MKEH közhiteles hatósági nyilvántartása alapján T. Címzett nem rendelkezik a vonatkozó engedéllyel, bejelentéssel, illetve Ügyfeleim ismerete szerint, T. Címzett a hatályos jogszabályokban foglalt feltételeknek sem felel meg, ahhoz, hogy saját szervezésű vagy egyedi megrendelés szerint összeállított utazást belföldről belföldre, belföldről külföldre, külföldről belföldre közvetlenül vagy közvetítő útján értékesítsen, vagy külföldi utazásszervező Magyarországra történő utazásait belföldön szervezzen, vagy külföldi utazásszervező vagy egyéni utas részére Magyarországra történő utazásokat értékesítsen, vagy külföldi utazásszervező által szervezett utazást Magyarországon értékesítsen vagy abban közreműködjön, vagy belföldről belföldre, belföldről külföldre, külföldről belföldre, külföldről külföldre történő utazásokat szervezzen, vagy külföldi szálláshelyet belföldön értékesítsen, ideértve a külföldre szervezett tanfolyamokat is, vagy idegenvezetői tevékenységet folytasson. Továbbá T. Címzett azon feltételnek sem felel meg, hogy utazási szerződést a belföldi utazásszervező megbízottjaként az utazásszervező nevében megkössön. Egyszóval T. Címzett nem jogosult a http://www....hu/ honlapján közzétett tevékenység nyújtására. Feltételezve, de nem megengedve, hogy mégis rendelkezik T. Címzett MKEH engedéllyel, akkor is jogsértést követ el, hiszen a nyilvántartásba vételi száma sehol sem fellelhető, holott azt köteles valamennyi üzleti kapcsolatában (honlapján, levelezésében) folyamatosan használni, arról az utasait tájékoztatni, az utazással kapcsolatban közreadott valamennyi írott tájékoztatójában (programfüzetében) szerepeltetni és az irodahelyiségében jól láthatóan kifüggeszteni. Tisztelettel tájékoztatom, hogy abban az esetben is jogsértést követ el T. Címzett, amennyiben tevékenységét más, nem a nyilvántartásban szereplő megnevezéssel és címen folytatja, ugyanis azt kizárólag a nyilvántartásban szereplő megnevezéssel és címen folytathatja. Felhívom a T. Címzett szíves figyelmét, hogy korábban a jogszabály megengedte azt, hogy az oktatási intézmények által kizárólag a tanulói, hallgatói jogviszonyban állók számára (ideértve a tanulói, hallgatói csoport létszámához szükséges kísérőket is), továbbá az egyesületek és közhasznú, illetőleg nonprofit szervezetek által kizárólag tagjaik részére nem üzletszerűen, kizárólag önköltséges alapon szervezett utaztatás engedély nélkül gyakorolják és ezt is csak akkor, ha az utaztatás a szervező részére nyereséget nem eredményez. A hatályos jogszabály mindezt immáron nem teszi lehetővé, ugyanis ez a kivétel a joggal való visszaélésre lehetőséget adott. A félreértések elkerülése érdekében tisztelettel felkérem T. Címzettet, hogy jelen levelem kézhezvételétől számított 8 (nyolc) munkanapon belül, szíveskedjen hitelt érdemlő módón igazolni utazásszervezői és - közvetítői tevékenysége jogszerű gyakorlását. Köszönöm szépen! Végezetül közlöm, hogy az utasok érdekei megkövetelik azt, hogy a piaci szereplők is tájékozódjanak a hatóságok mellett annak érdekében, hogy az AEROVIVA Utazási Szolgáltató Kft.-hez hasonló esetek elkerülhetőek legyenek, amelynek első lépése az, hogy minden utazással, utaztatással foglalkozó természetes-, vagy jogi személy betartsa és betartassa az előírt jogaszályokat, különösen igaz ez a természetjáró utazások, az outdoor túrák, a trekkingek és a körutak szervezői, lebonyolítói, közvetítői részére. Bízva megnyugtató válaszukban, kérem a fentiek szíves tudomásulvételét, illetve megköszönöm szíves együttműködésüket! Budapest, 2011. február 16. Tisztelettel: Dr. Kapás Ügyvédi Iroda EUPOLISZ Kft. és "BARAKA VILÁGJÁRÓ" Kft. jogi képviselője dr. Kapás Lilla ügyvéd helyett dr. Demeter Gellért ügyvédjelölt""
Akkor most következzen a háromnapos túra utolsó része, régi mumusommal, a Bogrács-heggyel! :-)
Országos Kéktúra Bakonykúti – Bodajk 2011. február 21.
Szokás szerint már hajnalban fenn kukorékoltam, elolvastam a napi penzumot az OKT atlasz szöveges részében, próbáltam memorizálni a Bogrács-hegyen átvezető út jellegzetes pontjait, mert 6 éve iszonyút kevertünk itt &son-nal, és most legborzalmasabb rémálmaimban szokott előjönni ez a túraszakasz, az eltévedésünkkel a dögmeleg nyári kora délutánban. Negyed nyolc felé megreggeliztem a családdal, aztán a hátamra kapva a batyut háromnegyed nyolckor vágtam bele a túra harmadik napjába. Megálltam még egy pillanatra a kocsma-vegyesbolt előtt, gondoltam megiszom a szokásos sört+gyorsítót, de sajnos nem voltak nyitva.
A falu vége után felkapaszkodtam a fennsíkra és keréknyomokon a távolban már látható Bakonykúti-puszta felé vettem az irányt. Erre a napra elmúlt a szép, napos idő, éles északi szél verte az arcomba a hódarát, a levegő is alaposan lehűlt, de ennek egy nagy előnye volt: a sár, mint olyan megszűnt létezni! Ott, ahol az út a puszta házai felé fordult, megtaláltam a jobbra induló szűk ösvényt, ami az erdőben jobbra megkerüli a házakat. Elhaladtam a fák között egy romos épület maradványai mellett, aztán később a dzsindzsás ösvény kitisztult, egy korábban felhagyott erdei út nyiladékában haladtam, közel az erdőszélhez.
A dombra kapaszkodóban torkollott bele az utam a pusztától továbbinduló keréknyomokba (ezekről tértem le korábban – 6 éve &son-nal végig ezen haladtunk), ezeken a szerpentinező nyomokon másztam meg az első dombot. Fenn az elágazásban egy kis kőfejtőt kikerülve balra indultam tovább, egy kerítés mentén, később egy nyílásban kereszteztem is a K- jeleket követve. A gyenge nyom átvágott a bekerített területen, és a jelzéseket követve a kerítés mellett folytattam az utam – belül. Szinte teljes félkört írtam le, a végén már szemben haladva a korábbi irányommal, amikor a kerítés egy folytonossági hiányán távoztam a bekerített dombtetőről a jelzéseket követve.
A fák között kanyargó ösvény leoldalazott egy völgyecskébe, ennek az aljában indultam lefelé, északnyugat felé. Lenn az erdőszélen kissé bonyolult továbbhaladni, a jelzések sem egyértelműek, ezért GPS-es segítséget kértem, az úton először. Tehát az összefonódó keréknyomok között el kell hagynunk az erdőt, és északkelet felé kell indulni az erdőszél és a mezőszéli bokorsor közötti keskeny füves sávon keréknyomokon. Ezt az irányt kell tartani aztán elég sokáig. Egy kőfejtő tűnik fel az úttól kb. ötven lépésnyire, innen a már csak ösvénnyé silányult utunk felkapaszkodik a következő domb oldalába. Keréknyomokra térünk, a K- jelzés egy, az út melletti vasoszlopra festve tűnik fel.
Talán kétszáz lépés után balra térítenek le a jelzések a keréknyomokról, egy ösvényen keresztezünk egy ligetes erdőrészt, ezt elhagyva egy földútra kell térni, északkelet felé (itt vettem igénybe a második GPS-es segítséget, mert jelzés egy szál se). Az út hurokfordulójában (katonai terep!!) ösvényen folytatjuk az utunkat északkelet felé, majd egy íves jobbkanyar után egy nyiladék keréknyomaira térünk. Kiérünk a keskeny aszfaltút derékszögű kanyarjába, de nem térünk rá, hanem egy másik derékszögű balkanyarral egy földúton leereszkedünk a dombról a Gúttamási felé menő országútra. Hát ennyit a Bogrács-hegyről nagy vonalakban. Alaposan körülnézve vannak szinte mindenütt jelzések, de GPS nélkül most is kavartam volna, vagy tájolóval kellett volna csak nagyjából belőnöm a követendő útirányt.
Bakonykúti-puszta felé a fennsíkon
Romos épület a dzsindzsában - jelzés van, ösvény nincs...
Egy kőfejtő mellett visz el az OKT keréknyomokon
Innen már gyerekjáték volt az út további része. Körülbelül 150 lépést kell menni az országúton délkelet felé, aztán balra be az erdőbe. Errefelé is serényen dolgoztak a favágók, óriási irtásfoltok között vágott át az utam, néha csak a hagyásfákon lévő jelzések alapján tájékozódva. Sarkosan fordulgatva a sakktáblaszerű pagonyok között háromnegyed órás út végén értem el a Fehérvárcsurgói-víztározót. Az erdei utakat errefelé is alaposan tönkretették az erdőgazdasági gépek, néha méter mély nyomok között bukdácsoltam, szerencsére minden kopogósra volt fagyva! A vízparton megálltam pár percre, de a metsző északi szél gyorsan továbbkergetett.
A tó gátján aztán pont oldalba támadt a szél, menekültem is arról a huzatos helyről! Felkapaszkodtam egy kis köves dombra, innen jó rálátás volt a tóra, innen vettem észre, hogy az északi része még be volt fagyva! Innen leereszkedve már gyorsan elértem a telep szélén álló Becsali kocsmát. A bolt és a kocsma zárva volt, de csengőszóra előjött a tulaj és kinyitotta az ivót. Fél tizenkettőre járt az idő, stempliztem, megebédeltem benn a hazaiból, kísérőnek lecsúszott itt is egy Soproni és egy feles vegyes.
Ennek köszönhetően már kissé barátságosabban szemléltem a zegernye időt, amikor kiléptem az ivóból! Pedig időközben eléggé rákezdett a havazás, de nem maradt meg a földön, sodorta a szél a világba!
Itt is szorgoskodtak a favágók
A háttérben lévő öreg, vízrehajló fűzfát még a térkép is jelöli a víztározó partján
A víztározó gátja
Keskeny aszfaltúton bandukoltam a telep szélén, aztán egy telephely mellett rátértem a gátra. Illetve a jelzések a tövében futó keréknyomok mellé voltak festve, de én fenn maradtam. Mindkét helyen fújt a szél, de fentről legalább volt kilátás is! Aztán a gátról leszaladt az út és elértem ismét a települést. Végigballagtam a telepszéli földúton és kiértem az országútra. Kereszteztem és a házak között folytattam az utat. Néhány száz lépés után elértem azt a pontot, ahonnan út vezetett a régi országút tóban eltűnő részéhez. Lesétáltam, és készítettem egy pár képet. Pihentem néhány percet, mert ez éppen egy szélvédett zug volt! Visszatérve a K- jelzésre megmásztam a borospincék, üdülők között az Öreg-hegyet, visszakunkorodott az utam a domb szélére a kilátóponthoz, aztán meredeken leereszkedtem a tavat megkerülő „új” országútra. Ezen értem el a Gaja-völgyi Tájcentrum kapuját.
A Becsali kocsma
A víztározó keleti partján
A bekerített vadaspark földútján ballagtam tovább és elértem azt a pontot, ahol az út keresztezte a Gaját. Ahogy már írták itt, egy áradás elvitte a fahidat, tehát a patak bal oldali partján kellett továbbmenni. Innen kb. 500 lépésre volt az „átkelő”, két, a patakpartok között fekvő fán. Az egyik az ismert Ádám-Éva fa, én nem ezen mentem át, hanem a talán 50 lépésre fekvő, erősebbnek kinéző tölgyön - a nyomokból ítélve mások is így tettek. A túlsó parton visszakerültem az elsodort híd túlsó hídfőjéig, hogy pontos legyen a track, aztán az órámra nézve szaporázni kezdtem a lépteimet, mert már nem egészen másfél órám volt csak a vonatom indulásáig.
Az elsodort híd helye a Gaja-völgyi Tájcentrumban
Az Ádám-Éva fa és mögötte a háttérben az ideiglenes átkelő
A Gaja egyik nyugodtabb szakasza
A völgy végén, a Varjúvárat megkerülve meredeken kikapaszkodtam a Gaja-völgyből, kerítéseket keresztezve értem fel a gerincre, a sípálya felső végére. Itt már csak nem egészen fél órám volt a vonatindulásig, ezért a hátralévő még kb. 2,5 km-t már szinte kocogva tettem meg. Leereszkedtem a sípályán, az utcákon elértem a központot (ekkor tudatosult bennem, de nagy ez a Bodajk), mint a szél elmentem a Fenyő büfé mellett (nyitva volt, előtte állt a Seat), aztán a falu bekötőútján értem el az állomást. A jelző még fehéren villogott, de a távolban már látszottak a vonat lámpái, amikor kereszteztem a síneket és odavágódtam a pecsétes dobozka villanyoszlopa elé.
Ledobtam a hátizsákot, előrántottam a papírokat, pecsétet, bélyegzőpárnát, és miközben a szél igyekezett mindent elsodorni a kezemből, meg a Bzmot is becsattogott a peronra, elvégeztem az adminisztrációt (A kapkodáshoz képest jó eredménnyel: csak a túrajelentésen van fejjel lefelé a pecsét, az igazolófüzetben nem – ott csak 90 fokkal van elfordulva)! Közben intettem a vonatvezetőnek a túrabotjaimmal, hogy várjanak meg, aztán hátizsákot, papírokat, botokat, kesztyűket kézben tartva körberohantam és pont elértem még a vonatot! Csak fenn készítettem leltárt, mindenem megvan-e, de semmi sem hiányzott!
Székesfehérváron aztán pont lekéstem a Pestre induló személyt, a következő vonatra pedig majdnem egy órát kellett várnom. Végül 6 óra felé értem haza.
Ja, így könnyű.... :-)) Mondjuk, azt nem írtam, hány napra osztottam a távot, dehát ugyanazt a szakaszt jártuk végig, csak egymással szemközt, így majdnem biztos volt a találkozás!
kvte:
Köszi a választ, bár most délután hirtelen felindulásból voltam benn az MTSZ-ben és PV is nagyjából ezt mondta. :-))
Nekem Tavaszi Széll kollégánál jóval könnyebb dolgom volt, ugyanis olvastam fórumot és tudtam, hogy jössz, így nem volt nehéz ismeretlenül is rádköszönni :-).
