Van valakinek ötlete, hogy hol tudnám beszerezni az Országos Kéktúra Atlasz (Írottkő-Hűvösvölgy) kiadványt? Sajnos ahol eddig kerestem, nem volt belőle készleten. Használt példány is érdekelne.
Kísértetiesen hasonlít a dolog arra, mikor a keleti rész atlaszát nem tudtam beszerezni boltban, nem értem, miért nincsen ezekből utánnyomás. Nincsen véletlenül infója valakinek, mikor lesz újabb kiadás?
ezek a szörnyetegek Perőcsény felől mentek fel a P+en az Aklok rétjénél pakolnak, és onnan le egészen az Altáróig basszák szét az utat. Az erdészt ismerem, állitolag 8 millióba kerül majd nekik hogy helyreállitsák. Az érem másik oldala, hogy a csóka szerint ha engedné a DINP hogy 2 murvás utat csináljanak a Nyugati gerinc nyugati oldalán, akkor azon tudnának fel-le mászkálni szálaló kitermeléssel, igy viszont a rengeteg csapadék miatt teszik tönkre az utat, és ők se tudnak semmilyen más járművel utána felmenni. Pl. egy esetleges túrázó baleseténél mentésre.
Jómagam mult héten a P+ -en szidtam őket sokáig, láttam és is ugyanezt a gépet. Amig nem fejezzük be a fakitermelést, és a fák felhasználását, addig ez lesz. Sajnos.
"Én meg mindkét alkalommal letértem arról az elenyésző ösvényről balra egy erősebbnek tűnő ösvényre, ami 50 m múlva vált rémálommá."
Mi is eljutottunk a semmibe vesző ösvény végéig, de aztán térkép és tájoló alapján navigáltunk tovább a domboldalban. Törtettünk keményen, meg persze kerülgettük is a kikerülhető facsoportokat, de próbáltuk tartani az irányt. Tudtuk, hogy a gerincen ki kell jutnunk az útra.
A kerékpártúrás hsz-eddel kapcsolatban annyit megjegyeznék, én már elég sok elrettentő dolgot olvastam Lyukóbányával, és az ottani teleppel kapcsolatban - még itt az indexes fórumokon is - de az a téma már nem ide való, a jelvényszerző túramozgalmakhoz... :-((
A szalamandra viszont már ismerős: azt én autóból láttam a Ménes-völgyi topiktúrára menet! :-))
Szombaton részt vettem a Börzsönyi forrástúra 44-es távján.
A túra második felében, nem sokkal a Vasedény-kulcsosház illetve katonásdit játszó cserkészek után a K+ jeleket követve egyszer csak egy kiteresedéshez értem. Egy istállóféle, a falához támasztva egy vagon széna (nem tudtam, csak éreztem hogy bent lovak vannak) mögötte egy másik épületféle, körben pedig rengeteg rakodásra váró fa.
Katalin-forrás, állt egy méretes sziklán. Hm, szép.
Kár, hogy a fél hegyoldalról le van termelve a fa.
Előveszem az itinert, hogy merre is tovább. Aszondja haladjak a kék jelzésen. Mi? Kék? Börzsönyi kék? Dehát azt már tavaly pünkösdkor tejesítettem, én ugyan erre a helyre nem emlékszem!
Nézem mégegyszer az itinert, haladjunk jobbra a kék jelzésen Bányapuszta felé. Ja, hogy ez itt a Bányapuszta utáni forrás! (tavaly ellenkező irányból érkeztem)
Már emlékszem, Bányapuszta nagyon tetszett, olyan volt ahogy átbuktam a gerincen mintha egy mesebeli világba érkeztem volna. És már erre a tisztásra is emlékszem, szép tiszta placc az erdő közepén, szélén a forrás.
Hát, nem így nézett ki akkor ahogy most!
Haladtam hát Bányapuszta felé. Előttem valami lánctalpas izé taposta keményre a talajt, olyan volt rajta menni mint a vasút nyomvonalán, mikor nem oda lépsz ahova akarsz, hanem tipegsz a talpfákon. De még jó hogy nincs sár, gondoltam.
Na, erre sem kellett sokáig várni.
Távolról jövő egyre erősödő morgást követően megjelent két útrongáló-gép. Félig beterített sárral, majd a szemem láttára tette járhatatlanná a kék jelzésű turistautat egy előre bejelentett rendezvény- illetve a Duna-Ipoly Nemzeti Park(!) kellős közepén.
A tettesek. Érdemes megnézni az útviszonyokat előttük..
Ez várt a szörnyetegek után
A csodás fekvésű bányapusztai erdészház
Még 2-3 óra múlva is fortyogott bennem a tehetetlen düh.
Én még ilyen pusztítást egyik környező országban sem láttam!
Pedig ott is vágják a fákat.
Csak ésszel.
Nem úgy nálunk. Itt mindent lehet! Persze nem mindenkinek, csak egyeseknek.
Ha én egy geoládát szeretnék telepíteni az erdészház melletti fa odvába, elhajtanak anyukámba, hogy szennyezem a környezetet. És mégis mit képzelek, egy nemzeti park közepén csak úgy letéregetünk a turistaútról a fához, széles csapát hagyva magunk után? A sziki rühőke élőhelyére nem is gondolunk?
De ha holnap valaki feltalálja, hogy atomtöltettel is lehet erdőt írtani, ezek bevetik a Börzsöny szívében is! Hiszen az erdőt ugyebár művelni kell..
Ugyanis nálunk mindent meg lehet magyarázni.
Az erdőtörvény xy bekezdése. Joguk van hozzá, ha később helyreállítják az utat. Hogy aztán az a később 1 év, 5 év, száz év, vagy sohanapja, az már nincs lefektetve.
És aki ezt a törvényt hozta, zsíros fizetése mellé még zsírosabb költségtérítést rakhatott zsebre.
Négy nappal a történtek után is még kicsit jön belőlem a demagógia, tudom, érzem, bocsánat, de ezen egyszerűen nem tudok túllépni!
Ez most afféle terápia volna. Bár egyelőre nem érzek semmit :-(
Ezt a hírt most találtam az MTSZ honlapján - és ez elsősorban a Kék Kört érinti:
"Óriási sikerről számolhatunk be, ugyanis az eddigi három nemzetközi turistaút helyett, hamarosan négy Európai Hosszútávú Turistaút vezet keresztül hazánkon."
Sajnos ezzel nem növekszik hazánkban az E-utak hossza:
"Az E8-as út az E3-al együtt Sátoraljaújhelynél lép Magyarország területére, ahol találkozik az E4-es úttal, majd az Alföldi Kéken halad tovább Szabolcs-Szatmár-Bereg megye irányába. Az E8-as utat Csengersimánál kell átadnunk romániai partnereinknek."
Hej, a jó öreg dzsindzsás! Most, hogy pár éve elterelték onnan a kéket, szegényebb lett valamivel az OKT! :-)) Viszont kaptunk egy hasonlót a domb felsőpetényi oldalán!
Ez a kép még 2004-ben készült, amikor &son-nal megmásztuk a domboldalt. Akkor alaposan megkűzdöttünk az akáctüskékkel, és amikor felértünk a tetőre, ott álldigáltunk kilátástalanul! &son reménytelenül leült a földre, én minden különösebb bizodalom nélkül tovább törtettem még pár tucat lépést, és amikor már épp visszafordultam volna, hirtelen kiestem a gerincútra!
Ott csak azért nem tévedtünk el - ez volt az egyedüli szakasz, ahova embereket vittem magammal - mert nekem feltűnt, hogy ha a térképet követem, akkor a napnak a bal vállam mögött kellene lennie, mi meg szemben mentünk vele a gerincen... Volt vagy egy óra, mire meg erre rájöttünk és akkor már a bozótból sikerült kivenni azt a kis nyiladékot is, ami valójában a kéktúra útvonala...
Hogy ott hányszor hallottam azt, hogy "Ott vagyunk már?" ..... :DDDD
Na, most megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen a történelemben, akinek ilyen sikerült. Nekem múlt nyáron jött össze a mutatvány, én Zádorfalvára tértem vissza kicsit hamarabb a tervezettnél... :)
Az émelyítően édes piskótatekercsen rágódva sétálok ki Aggtelek házai közül, már csak egy fejvizezésre állok meg az utolsó kék kútnál. A faluból kiérve még egy jó ideig a betont koptatom, míg végül a jelzés jobbra elhagyja a műutat. Innentől a tisztásokkal és[...] Bővebben!Tovább »
Ezért célszerű Ősagárdon a kultúrházban megszállni, mert a gondnok bácsi szépen útbaigazít...
Ha Ősagárdról indulunk, akkor a faluval szemben van egy domboldal két-három magfával, Ezen a domboldalon visz végig a kék és utána jobbra letér Petényék felé - itt erdőirtás van, érdekes sztori tájékozódni. Felsőpeténybe ahogy beér az ember csak egyenesen kell haladni a kis utcán, majd a hídnál balra a korcsma. Utána vissza arra az utcára, ahol jöttünk és egyenesen folytatni az utat végig a falun. Falu végén van némi gebasz a kis tanyánál, de ott is ha egyenesen megy az ember, akkor rátér a homokos útra, ami átvisz Alsópeténybe.
Nem könnyű szakasz, de sztem nem itt van a legnagyobb gubanc a Cserháton, hanem Hollókőnél, legalábbis én ott kavartam el úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Három óra séta után nicsak mi jön szembe? Hollókő .... na vazz, ez jó kör volt! :D
ha jól emlékszem, arra most új útvonal van. Amúgy Felsőpeténybe én is Keszeg felől érkeztem be (szégyenszemre stoppal), mert nagyon eltévedtem. Persze valami papper sporival, aki otthagyta az Ősagárdon kocsmázó csapatát, és túl határozottan ment... :) Lehet, h ő ugyanezt gondolta.. :)
Akkor ez volt az a szakasz amelynek szinte mindenki kétszer futott neki? Ha jól emlékszem Tisztul A Visztula is nagyot küzdött errefelé,rémlik egy megjegyzése egy túrabeszámolóból,miszerint is "Ősagárdi bozót-Visztula 2:0" vagy valami ilyesmi.
Tavaly kétszer jártunk arra,az új útvonal kikerüli azt a bozótos völgyet,jól járható szekérúton megy a kék Felsőpetényig,a jelzettség sem rossz, egyszer sem kavartunk el.
Elnézést ha unjátok a fotóimat,de erről is van (van több is!!):-))
Balra Ősagárd házai,jobbról van a bozótos völgy.Az út a völgyet kikerülve talán 2km után szinte teljesen visszafordul,árnyas erdőben,dombgerincen halad ha jól emlékszem.
A Katalinpuszta - Ősagárd szakasz második bejárásakor én is rácsodálkoztam a Farkas-bérci vadászházra, pedig az első bejáráskor - szerintem - itt még nem tévedtem el. Vagy mégis.
Az Ősagárd - Felsőpetény közötti szakasz volt az egyetlen, amit én is feladtam az első bejáráskor 2006 nyarán, "eltévedés, kivérzés és mentális kimerülés" okán. A második alkalommal (tavaly ősszel) nekem nagyon tetszett a módosított és remekül jelzett útvonal. Persze, ne várjunk hegyvidéket, csak békés, bukolikus, lankás tájat.
Mi is kaptunk a sárból rendesen a hétvégi cserháti OKT-n. A gyerekekkel az Ősagárd-Katalinpuszta távot csináltuk végig. Már azt hittem, megússzuk a sarat, amikor a Bik-kút után majd elmerültünk a vörös színű (tiszta Kolontár-fíling) agyaggal borított úton, ahol néhány traktor v. terepjáró áldásos nyomaiban botladoztunk.
Egyébként, most jöttem rá, hogy mikor először csináltam az OKT-t, vagy 10 éve, jócskán eltévedhettem, mert a most megtalált Ősagárdhoz közeli vadászháznak nyomát sem láttam. Annyi emlékem maradt az egykori bejárásról, hogy a Török-rét után kopár dombhátakon mentem végig toronyiránt Ősagárdnak.
Legközelebb az egykor hírhedten ellenséges Ősagárd-Felsőpetény távnak vágunk neki. Ez volt az egyetlen szakasz, ahol úgy eltévedtem, hogy fel kellett adnom a túrát és szégyenszemre visszajönni még egyszer. Nagyon kíváncsian várom, mi lesz most.
Na a tankos topikból megtudtam hogy ezek a jobb sorsra érdemes roncsok modernebbek mint gondolnám, T-55-ös harckocsik voltak egykoron,ha jól rémlik Kadhafi is ilyenekkel nyomul Afrikában,de ez már off lenne.:-)
Mindenesetre a lőtér és környéke jól járható,de csak hétvégén,Bakonykúti honlapján fel van tüntetve mikor van éleslövészet -gyakorlatilag mindig,kivéve hétvégén,ezt használtam ki én is.Ilyenkor viszont a legnagyobb meglepetésemre a kutya sem szólt hozzám,pedig kb egy órát csámborogtam a lőtéren,pár aknagránátot is begyűjtöttem!
Pár kép még,egyik gyűjtőknek:
ha valaki elszánt tank-relikvia gyűjtő annak érdekes lehet ez a hajtókerék
Ez a "kitiltják a turistákat" duma a kedvencem...láttam én is flakont,demizsont...de ezeknek egy jó része benzines volt!! Azt meg nem a turista hagyja ott.Láttam végig a völgyön egy enduro motor nyomát is,na azt kapják el inkább az ügyes fiúk.És ameddig le tudtak menni a gépekkel ilyet is láttam:
fakitermelés az elméletileg szigorúan védett Burok-völgyben -szerencsére csak pár száz méteren volt látható.
Szóval akkor ki is a nem odavaló?
Ezzel együtt természetesen létezik a "bunkó-turistatárs"is,aki eldobálja szemetét,sörösdobozait,ilyen is van,de azért hál'istennek nem túl sok.Soha nem értettem ha teli állapotában elcipelte odáig az ominózus edényt,akkor üresen már mér nem tudja elvinni az első szemetesig?Én is elvittem őket vissza Bakonykútiba,pedig volt sok...:-))
A srácoknak is. Kipróbálták, milyen a napos-köves terep, kevés jelzéssel - ez a gyakorlótéren átvezető K+ volt.
Az összeszűkülő völgy nagy élmény volt mindenkinek. Látszottak a völgy formái, egy hasadékszerű barlanghoz is felkapaszkodtunk. A hóvirág- és medvehagyma-tenger kapcsám megjegyezte az egyik diák, hogy mennyiben más ez mint az a pár tő, ami otthon a kertben van. A fákon való átmászás technikát és energiát igényelt, el is fáradtunk becsülettel. Nem csak fizikailag, agyban is, hiszen keresni kellett a legjobb megoldást, hol érdemes átkelni a sűrűjén. Szó van róla, hogy kitiltják a turistákat a völgyből és a jelzéseket átteszik máshova. Egy oldalról sajnálatos, de másik oldalról: ahova az ember keze beteszi a lábát... Sem a műanyag demizson, sem a sörösflakon nem a völgy ökoszisztémájának a része.
Azért arra kiváncsi lennék, milyen egy istenes felhőszakadás után a völgy. Mert a Bakonykúti felőli részen elég tekintélyes - víz által szétterített - (azt hiszem, dolomit) murvaszőnyegen mentünk.
A Burok-völgy olyan hely, amit nagy kár lenne kihagyni és tényleg, mintha reneszánszát élné. Teljesen megérdemelten - hiszen csak ha a Wiki leírását olvassa az ember, már akkor megnyalja mind a tíz ujját és már élesíti is a túrabakkancsot a bejárásra: http://forum.index.hu/EditArticle/vieweditarticle?t=9012640
Ami a vadászatot illeti.... hehehe! Az, hogy kiszórta a tengerit, hogy odacsalja a vadat még egy viszonylag fair-ebb dolog.
Mert van olyan, hogy a vad már eleve a mélyhűtőből kerül be a bozótba...meg olyan is van, hogy másik vadat lő ki, mint amit aztán hazavisz. Meg ugye vannak a disznóskertek is....takarmányozással olyan agyarok születnek, hogy még!
Ez agancsra is vonatkozik.
Az se volt semmi, amikor a spanyol vadász fáradt olajat akart a dagonyába öntetni, merthogy az jobban vonza a desznyót...a talajszennyezés? Nos az kit érdekel!
Ez egy kőkemény üzletág. Aki idejön vadászni, az konkrétan megadja, hány grammot akar látni, illetve centit. Mindezt kb három nap alatt. Az erdő nagy, tehát ha natúrba menne a dolog, akkor három nap simán lejárhatná a lábát, és egy sutát sem lőhetne. Hát marad az odaszoktatás.
Mondjuk ha jól tudom régen ugyanez volt, csak akkor nem szoktattak, hanem hajtottak....Csak ugye ott néha kétlábú is terítékre került, nemcsak négylábú...
Nathanel Bumpo volt tán az utolsó igazi Vadölő.... :Đ
És még utoljára pár jel a múltból és a jelenből,olykor együtt,az egykori kék a mai piroson,és az elágazás után a piros +-on haladt.
pirosra festve...
piros + ... reklám után szabadon: más fa nem vót inkább??:-)) (répa nem vót inkább??)
És még egy bónusz kép.Ismerek én is pár vadászt,haverjaim is vannak köztük,de ez a kényelem már-már a szemtelenség határát súrolja.Kiszórja a kukoricát kb 30 méterre a vadászlestől,és gondolom várja a vaddisznót,majd meglövi,és büszkélkedik utána hogy mekkora nagy jáger is ő.Legyen az akárki...
Hát onnan a lesből a 30 m-re kukoricát zabáló disznót még félrészegen is kilőném én is,pedig nem vagyok vadász!:-)
A várpalotai kék + szakaszt kivéve szinte ugyanazon az úton mentünk,csak én Bakonykutiból indultam,és oda is mentem vissza,nagyjából egy derékszögű háromszöget rajzolva útvonalként.Ha van kedved írj még többet,érdekelne a Ti tapasztalatotok is,egy nap különbséggel jártunk ott.Mint már mondtam nekem nagyon tetszett,de emellett nem véletlenül írták oda az atlaszban sem hogy "nehezen járható!" Néhol nagy küzdelmet jelentett a továbbhaladás,olykor már örültem pár tíz méter szabad turistaútnak is!De a hely lenyűgöző!
"nehezebben járható" részek...
és könnyebben járható szakaszok -ezekből volt kevesebb.
A Burok-völgy ezek szerint nagyon vonzó célpont mostanában! Egy régi túrás ismerőssel valamint két mostani diákommal pénteken voltunk ott. Mi Várpalotáról indultunk, Bakonykútiig jutottunk. (7:50-kor indultunk az állmosról, 15:30-ra értünk be a faluba) Az útvonal Várpalotától a királyszállási útig a kék+, majd onnan a völgyben a piros+ és a P, majd a völgyből kifele a K+. A régi kék jeleket mi is megtaláltuk, a hóvirág-, medvehagyma- és odvas keltike-szőnyeg pedig igazán lenyűgöző volt.
Szombaton az OKT-t folytattam, ide a két tanítvány kísért (vagy én őket? ők most kezdték a teljesítést), ezúttal a Szárliget-Koldusszállás szakaszon. Az odővel végül is szerencsénk volt, nem áztunk meg, a hangulat is jó volt, a srácoknak meg nagy élmény, még akkor is, ha kiderült: a katonai bakanycs nem biztos, hogy jó kezdő túrázóknak.
Ha olvassa valaki illetékes: A Somlyóvár kulcsosháznál 8 nyalóka volt szombaton, ebből ellőtünk mi 3-at, utánunk 20 perccel fotott be egy népes csapat Szárliget felől, nekik már nem jutott...
Nem tudom ki mikor járt az OKT Kelet -Cserháti szakaszán, de manapság egyes részeken a sár az úr. Pedig mikor eset már. A pocsolyán való átkelést száraz lábbal nem lehet megoldani. Marad a bozótos és a szántó széle. Így készüljön aki arra tervezi a kirándulást. További szép hétvégét és hamár 1 órával rövidebb ez a nap, akkor is használjuk ki pihenésre!
A völgyből lassan kiérve elértem a Királyszállásra vezető kicsi aszfaltutat,melyen kíváncsiságból el is indultam az egykori bélyegzőhely felé,amely 33 évvel ezelőtt a királyszállási vadászháznál volt valahol...
Királyszállás vadászház,egykori bélyegzőhely.
Innen visszaindultam Bakonykuti felé,ezt jelzetlen utakon,erdőkön keresztül terveztem,de tudtam hogy a falu előtt a Honvédség gyakorló lőterén fogok keresztül vágni,de azt nem tudtam hogy mit fogok tudni fotózni!:-O
Csak a GPS-re hagyatkozva (nagyon-nagyon jól jött!) el is értem a lőteret,és meg is akadt a szemem valamin,amit meg is közelítettem,ez volt az:
Ez melyik típus lehet? T-34-esre tippeltem.
A militarista zónát lassan elhagyva visszaértem Bakonykutiba,de azért még pár kincset begyűjtöttem a lőtéren is.
Mindent összevetve nagyon jó nap volt ez ,rengeteg látnivalóval,akinek van ideje,és lehetősége nézze meg a Burok-völgyet!
Mióta kéktúrázom mindig és egyre jobban érdekelnek a régi útvonalak, a régi kék jelek,emlékek, a régi ösvények.
Tavaly ősszel a fiammal bejártuk a Bakonykuti-Tés szakaszt, már akkor megfogalmazódott bennem a gondolat,nekem ide vissza kell jönnöm,és meg kell néznem a Burok-völgyet,egyrészt a híre,szépsége miatt,és persze mert 1978-ig itt ment az Országos Kéktúra nyomvonala,még Rockenbauerék is ezt járták be,benne van a filmben is.
Reggel 5-kor indultam Kecskemétről,fél nyolckor Isztiméren voltam,egyik tervem az volt hogy annyira az eredeti úton megyek,hogy itt kezdem a túrát,de nem találtam igazán jó parkolót,és Bakonykuti amúgy is szimpibb volt.az első régi jel Isztiméren,innen "csak" durván 10 éve tereltek
értek én németűű,de ezt a nevet vajon honnan kapta a falu??
Bakonykutiból a mai ,már ismert kéken közelítettem a Burok-völgy felé,gondoltam a piroson majd lemegyek a mélybe,de nem így történt.Kb 500 méterrel a leágazás előtt egy sorompóval lezárt murvás útra figyeltem fel,amely levezetett a völgybe,ezen indultam neki,minél előbb annál jobb alapon,majd földbe gyökerezett a lábam!Pár lépés után megpillantottam a sziklákon egy kék jelet,ott ahol még a TUHU szerint sincs semmi,régen ezek szerint volt.Régen.Innen kis túlzással jól jelzett utakon értem le,és a jelzettség továbbra is megmaradt,nem sokkal később becsatlakozott a piros is.
az első -meglepetés- jel
sokáig ez volt a kedvencem,de jöttek újak...:-)
Azt hiszem a legjobb időszakban közelítettem meg a völgyet,a friss medvehagymaillat mindent körbelengett,ez végig is kísért az egész úton,és emellett a nyári vegetáció teljes pompája sem nehezítette amúgy sem túl könnyű utamat. Eltévedni lehetetlen itt,de szinte továbbhaladni is,egyre beljebb haladva egyre nehezebb lett az út.Egy kilométer kettőt ér ezen az ösvényen,vagy inkább hármat.Nem értettem sokáig miért vitték el innen a kéket,amellett hogy szigorúan védett természeti terület lett,de most már kicsit értem.Azért csak kicsit,mert az új útvonal szépsége köszönőviszonyban sincs a régivel,viszont sokkal-sokkal jobban járható.
A medvehagymás részeken nagyon sok hóvirág is volt,néhol egész hóvirág-mezők voltak!És mindenhol rengeteg régi kék jel,pirossal karöltve,hiába ahol az erdészet áldásos tevékenysége nincs jelen ott sok minden megmarad,és még a fák is nőnek nélkülük!:-) (nem vitaindítónak szánt mondat!!:-)) )
És hát persze dőlnek is, nagyon nehezen járható ez az útvonal, erre tényleg rá kell szánni az időt és a fáradtságot is.De megéri!
Ez ismét egy jól sikerült beszámoló lett... Dohányzás: folyamatosan erősen pozitív szintes túrákat kell nyomni, és olyankor nem hiányzik túlzottan :D Remélem, lesz lelkierőd végigcsinálni, bár visszaszokni sokkal könnyebb, mint abbahagyni, sajnos saját tapasztalatból tudom, négy hónap füstmentesség után is elég volt egyszer "félrelépni"... Túrák közben én is csak ritkán gyújtok rá, leginkább akkor, ha egy kocsmában tartok kávészünetet, a koffeint, és a nikotint egyáltalán nem tudom elválasztani egymástól. Gyaloglás közben sosem, nekem az a "jutalomfalat", hogy leülhetek, és az aznapi teljesítményemmel megelégedve elfüstölök egy szálat. Majd ha marad felesleges akaraterőd, emailben küldhetnél egy kicsit :)
Békásmegyer – Csobánka – Pilisszentkereszt (a PPU 16. és 14. szakasza – majdnem) avagy a:
Tobacco Road
(Eric Burdon)
2011. március 20.
„We gotta stop smokin', stop, stop, I mean cigarette smokin' Or else I cough myself to death.”
(Jimi Hendrix: Midnight Lighting)
OFF
Soha nem dicsekedtem ezen a fórumon (sem) azzal a ténnyel, hogy viszonylag erős dohányos vagyok. Azt hiszem, a fórumon forgolódók közül csak jzp2107 és szucsati ismerte szörnyű titkomat. Túra közben általában nem gyújtok rá, legfeljebb a pecsételőhelyeken, ha többedmagammal túrázok, ott sem. Aztán egyre inkább zavarni kezdett a dohányzás. Zavar, mert úgy tűnik, apai ágon a génjeimbe vésődött a szív- és érrendszeri megbetegedések lehetőségének nem csekély tárháza. Zavar, mert hány palack jó bort tudnék vásárolni, vagy hány túrát tudnék nyélbe ütni a cigire költött pénzből. Ha feleségem hidegfejű racionalitásával gondolkodom (tuti, hogy vannak sváb felmenői – ez most dicséret volt!), rövidtávon nyaralás, középtávon konyhabútor-, hosszútávon autócsere terve mehet füstbe a szó szoros és átvitt értelmében. Zavar, mert bizonyos intelligenciaszint fölött megütközést keltek az emberekben, ha megtudják, hogy dohányzom. És zavar, mert rab vagyok. Egy hatalmas páviánhím ül a vállamon, egyik mellső mancsával a cigit adogatja, a másikkal a láncaimat szorítja. A szabadságra még csak esélyt sem láttam. Kollégám, barátom, akinek lenyűgöző mind a szakmai felkészültsége, mind az európai műveltsége, paradox módon hasonló cipőben lépked. A hosszú hetet követő szerda (03. 16.) reggelén derült égből csapott le a villám. Kollégám bejelentette: péntek este óta nem gyújtott rá.
Szerda reggel óta aztán én sem.
„A füstös kocsmáknak mind más a nevük. Helyünkön furcsa népek ülnek. Nem érdekli őket a szabadság, Nem tudják, minek nem örülnek,
S hogy az álmok mibe kerülnek.”
(HBB: Balladás barátaim)
ON
A kissé hosszúra sikeredett bevezetés után térjünk a lényegre. Vasárnap reggel a munkahelyemen kezdtem, de 10.15 magasságában már a Stadionok megállónál öles bakugrásokkal próbáltam megcsípni a metrót – sikerrel. A Batthyány téren a HÉV-et is sikerült elérnem, és 11 óra előtt néhány perccel már bűbájosan vigyorogva arra kértem a jegypénztárban ülő hölgyet, hogy az igazolófüzetemet és a túrajelentésemet lássa el valamilyen „BÉKÁSMEGYER” feliratú pecséttel. S lőn! Átvágtam az aluljárón, majd a békásmegyeri panelrengetegen, és a Víziorgona utcán át értem Békásmegyer-Ófaluba. A mai napig megőrizte a falusias jellegét ez a településrész. A P+ jelzés a 143. autóbusz fordulójától indul, elég emberes emelkedéssel. Ófalu határánál az ingatlanok egy része szerintem hétvégi házként kapott építési engedélyt, de nem feltétlenül úgy funkcionál.
A P sáv jelzésre térve először az ürömi országutat kereszteztem, majd egy rancsot (az udvarán pedig egy rendesen gőzölgő trágyadombot) mellőzve kezdtem el a kapaszkodást. Tettem egy kis kitérőt az Ezüst-hegyi kőfejtőhöz, szülők kisgyerekekkel fedezték fel a felhagyott bánya udvara nyújtotta vadregényes látnivalókat. Innen kikapaszkodva felszaladtam az Ezüst-Hegy 415 m magas tetejére. A felszaladás kifejezést tessék, kérem, komolyan venni. Síkvidéken valószínűleg korlátlan ideig tudnék menetelni, de ha jön a szintemelkedés, lelassulok, elfáradok, jön a hyperventilláció, a hypoxia és a látványos szenvedés. Nos, ez a mai napon elmaradt. Nem zárhatom ki annak a lehetőségét, hogy egyelőre csak pszichésen működött a dolog, hiszen a tüdő kapacitásának javulásához idő kell, de akkor is felemelő érzés volt.
„ … kik cigarettára gyújtottak a marhavagonokban, a marhavagonokban, a marhavagonokban zötyögve a havon át a nagyapa éjszakában a magányos farmok felé … „
(Allen Ginsberg: Üvöltés)
Rövid kitérőt tettem a TTE (Reuma) kunyhóhoz. Az ajtaja sajnos ismét felfeszítve, bár a helyiségben nincs káosz. Egy ilyen remek környezetben fekvő, nagyon szolid „komfortot” nyújtó bivakhely a főváros közvetlen közelében egy, nálunk történelmileg szerencsésebb helyzetben lévő országban (pl. Burundi) sokkal nagyobb védelmet kapna. Nálunk? Néhány természetszerető lelkes idealista időnként kipofozza, aztán jóemberek ismét szétverik. Ez van.
Irány a Nagy-Kevély! És vitt a szívem, és vitt a tüdőm és vitt azért a lábam is. Idősebb rutinosabb hölgyek csoportját értem utol az első kilátópont előtt, buzdítottuk egymást rendesen. Beburkoltam két szendvicset, ittam némi vizet, és bámultam a Nagy-Kevélyről nyíló, megunhatatlan panorámát. Délről, délkeletről szinte még az arcomba lóg Békásmegyer betondzsungele, de mégis benn járok a Pilisben. Csodálatos fekvésű és adottságú város Budapest! Persze, más tulajdonságához már nem ragasztanám a csodálatos jelzőt.
Ereszkedni kezdtem a Nagy-Kevélyről, a Kevély-nyeregnél a megunhatatlan OKT fémbélyegzővel nyomtam egyet a túrajelentésembe, majd a P jelzéshez ragaszkodva tovább ereszkedtem. A P+-re térve megcéloztam Csobánkát. A falu központjában lévő kocsmába tértem, kávét, üdítőt, csokit (a Nagy-Kevélyen kimaradt a csúcscsoki) és bélyegzőt kértem. A szimpatikus ifjú hölgy mindezt a rendelkezésemre bocsájtotta, sőt, mint megtudtam, a cég kizárólagosan a turistáknak készíttetett egy bélyegzőt. Jó taktika, talán egyre több helyen rájönnek arra, hogy a betérő természetjáró az esetek nagy részében fogyaszt is. Szerda reggel óta az első kávém volt, aminek élveztem az ízét, és nem akartam mellé rágyújtani.
Éppen csak, hogy tíz elmúltam, Cigaretta füstjét fújtam, Már a szoknyák alá nyúltam.
(Deák „Bill” Gyula: Rossz vér)
Elköszöntem és a Z sáv jelzésen kigyalogoltam Csobánkáról. Ismét rácsodálkoztam arra, hogy milyen döbbenetesen kétarcú település, a falu Pomáz felé eső részén az egyre kevésbé élhető fővárosból kimenekülő jómódú polgárság, a falu Pilisszentkereszt felé eső részén a romatelep. A falu iskolájának a sorsa is jól jelzi ezt a kettősséget. Amíg az elmúlt két évtizedben kiköltözők beviszik a fővárosba iskoláztatni a gyerekeiket, a Csobánkai Általános Iskola országos szinten a sereghajtók között kullog a továbbtanulási arányt tekintve. Mind a magyarság, mind a cigányság figyelmébe ajánlom – és nem csak Csobánkán – 1990 márciusának híres marosvásárhelyi mondatát: "Ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok!". Meg kellene tanulnunk együtt élni. Nehéz lesz, és az elmúlt 20 esztendő eseményei sem könnyítették meg a helyzetet.
A Z sávról az OKT-ra térve, eseménymentes, de szép erdei úton értem el a Szurdokig. A hidak és az ösvény járhatóak, a tavalyi árvizek pusztítását szépen rendbe hozta a Pilisi Parkerdő és az önkéntesek, köszönet nekik. A Szurdokban jártam már néhányszor, de számomra most volt a legszebb. Robogó-zubogó patak, hatalmas sziklák, kevés ember. Békésen, nézelődve sétáltam keresztül rajta, néhány patakátkelésnél a bakancsom vízhatlansága töltött el nem kis örömmel.
Pilisszentkeresztre érve éppen egy túrázó párost értem utol, amikor óriási hangorkánnal egy kb. 20 éves Suzuki kezdett előzésbe mögöttem. Engem csak kb. fél méterre közelített meg, de a páros hölgytagjától alig 5 centire (sem) húzott el („Ne rohanj úgy, Dönci, olyan szép a táj, tudják a gyerekek, te vagy a király.”). Esküszöm, mind gyalogosként, mind sofőrként az a véleményem, hogy lakott területen a lepusztult, erősen nagykorú autók pilótái életveszélyesebbek, mint a 3 literes motorú vadállatoké. Talán az a magyarázata, hogy az erősen nagykorú autó vezetője gyakran alig nagykorú. Mindenesetre a sofőr kvalitásait dicsérve léptünk be a kéktúrázó párossal a Felső Kocsmába, ahonnan a bélyegző ismét eltűnt. Kértem egy sört, a számlát a PPU füzetbe, a buszjegyet a túrajelentésbe ragasztom majd, gondoltam. A lány és a fiú is sört kértek, asszem, erdőmesterrel, esetleg unimukkal megtámogatva. Leültünk egy asztalhoz, ők pedig rágyújtottak. Istenem, éveken át erre vártam, egy sör és egy cigi mellett OKT bélyegzőhelyen kéktúrázókkal dumálni, sosem jött össze, most meg éppen nem dohányzok (nem merem leírni, hogy leszoktam).
A Dobogókő-Pomáz járat vagy öt perccel korábban állt be a megállóba, én pedig adtam magamnak egy esélyt a beérésére, és a Felső Kocsmából lerohanva sikeresen abszolváltam is a feladatot. A buszon ülve pedig
Decembertől napi egy járatot beiktattak Győrből Tömördre!!! 7:55-kor indul! Sokat segít a megközelítésben!!!
Délelőtt 10:19-kor szálltam le a buszról Tömörd autóbuszfordulóban. Innen indult az idei év első kéktúrája!
Végigtipegtem a teljesen csendes zsákutcás falucskán, benyomtam a füzetbe a stemplit, aztán hajrá! Először rossz minőségű aszfaltúton értem el Kincsédpusztát, ahol egy kicsit tartottam valami kutyatámadástól. Természetesen maximum tyúkok kapirgáltak barátságosan mellettem. No: és akkor innen elkezdődött a térképen is látható hosszú egyenes út, ami kezdetben egy jellegtelen poros traktorút volt. Két oldalt bozótsor. Nem volt kedvem még ebédelni sem leülni, majd mikor elment mellettem két, trágyát szállító traktor, ami olyan port vert, hogy jajj!
Aztán hirtelen vége a széles útnak, és egy bozótos ösvényen folytatódik az egyenes, természetesen jelzés az nyista! Pontosabban a bozótos ösvény előtt egy jobbra mutató kopottas nyíl... tehát még jó megtévesztő is... Majd újra kiszélesedett az út, és itt már jelzések is voltak. beérek az erdőbe. HURRÁ!!! Már hiányzott is. Fenyők, akácok, és tölgyek ill. bozót váltja egymást, majd vége az egyenesnek. Az Ablánci csárda mögötti réten egy vadles. A fű zöld, és rengeteg tavaszi virág! Nagyon jól nézett ki. Az út virágszőnyegen folytatódott, keresztül az Ablánc-patak """hídján""" . A csárda jelenleg felújítás alatt áll. A kapujában egy nem szabványos OKT-s ládában a pöcsét. Rövid aszfaltos szakasz, majd a nap emelkedője: hát nem vagyok edzésben. Lihegtem a tetejére érve... Visszagondoltam a Bükki és Börzsönyi emelkedőkre...
Majd újabb poros traktorutak váltogatták egymást. A vasút alatt áttipegtem, és nem néztem be a jobbos ösvényt sem. :) A turistaatlasz íáltal írt kerítést már nem kell átmászni, hisz lebontották. Majd újabb széles út. Az vadcseresznye-matuzsálem mellett értem le Szeleste szélső kertjeihez, ahol még jobbra kell fordulni, hogy a szántóföld szélén álló gótikus templom is útbaessen. Szemétlerakó mellett érek be Szelestére, ahol hirtelen azt hittem, hogy valami atomfertőzött övezetben járok... A főúton senki... Tátott szájjal nézem az utat. Két busz elmegy, aztán újabb csend... Elmentem megnézni az arborétumot, és láss csodát elment mellettem egy autó!!! Nyári szelestei látogatásomkor még napi 1600 kamiont számoltak a falubeliek... Mint utóbb kiderült elkészült a 86-os út Szelestét elkerülő szakasza! :)
Az arborétumot nem érdemes kihagyni. Kellemes lehet még nyáron is, de most is az volt. A Festetits katély terpeszkedik a park közepén.
Aztán, bár az ökör iszik magában, én mégis megittam a célsört!
Összegezve: A tájegységeket összekötő jelleg érződött a túrán, ám, ez is Országunk része, és külön öröm, hogy nem valami 10 km.-es aszfalttal oldották meg ezt anno! A jelzések jók, amíg út is van, ahol nincs ott jelzés sincs! Azért nem volt rossz túra a szép napsütésben, bár azért lehajtott fejjel köszöntem meg a Teremtőnek, hogy nem nyáron jártam végig ezt a szakaszt! talán még most is ott keveregnék, ha ki nem száradtam volna!
Balra Ősagárd házai,jobbról van a bozótos völgy.Az út a völgyet kikerülve talán 2km után szinte teljesen visszafordul,árnyas erdőben,dombgerincen halad ha jól emlékszem.
ha valaki elszánt tank-relikvia gyűjtő annak érdekes lehet ez a hajtókerék
ez meg már a vicc kategória...
fakitermelés az elméletileg szigorúan védett Burok-völgyben -szerencsére csak pár száz méteren volt látható.
pirosra festve...
piros + ... reklám után szabadon: más fa nem vót inkább??:-)) (répa nem vót inkább??)
"nehezebben járható" részek...
és könnyebben járható szakaszok -ezekből volt kevesebb.
szimbiózis
egy újabb medvehagymatenger
Királyszállás vadászház,egykori bélyegzőhely.
Ez melyik típus lehet? T-34-esre tippeltem.
az első régi jel Isztiméren,innen "csak" durván 10 éve tereltek
értek én németűű,de ezt a nevet vajon honnan kapta a falu??
az első -meglepetés- jel
sokáig ez volt a kedvencem,de jöttek újak...:-)
hóvirágok...
és a völgy rövid leírása.