Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Idézném egy igen jó barátom véleményét, aki már egy éve a Légióban tölti az idejét. Szerinte az ember vagy beáll a Légióba, vagy nem áll be. A sok fontolgatás, tervezgetés, kérdezösködés szerinte fölösleges.
A Légiót mindenki másképp éli meg, X tapasztalatai soha nem ugyanazok mint Y-é. Talán ezért is olvasni annyi egymásnak ellentmondó beszámolót. Ugyancsak az ö véleménye, hogy aki kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, netán gyereke van, semmiképp ne válassza a katonáskodásnak ezt a formáját, hacsak tényleg nem akar megszabadulni tökéletesen addigi életétöl, mert aki ily körülmények között beáll a Légióba, az legyen felkészülve rá, hogy mikor hazatér öt év múlva, érheti egypár igen kellemetlen meglepetés, arról nem is szólva, hogy aki a kedvesét szereti, az mindenépp vágyakozik majd utána, elvégre a katonák is emberek.
Éppen ezért felvételkor két hasonló adottságokkal rendelkezö jelölt közül mindig a függetlennek a nagyobb az esélye a felvételre. Az is hirlik, hogy manapság nem nagyon tartanak igényt a kelet európaiakra. Mivel a Légió túlnyomó részét máris oroszok, románok, lengyelek meg magyarok alkotják, két ismét azonos adottságú jelölt közül biztos hogy a nyugat európai, amerikai, vagy ausztrál jelentkezöt részesitik elönyben. A Légióban van vagy harminc angol összesen, de magyar több mint négyszáz például.
És zárszóként, a barátom szerint, ha valaki nem biztos a dolgában a Légiót illetöleg, az utazzon el Franciaországba és látogassa meg a Légió Múzeumát. Ha a látogatás után még mindig úgy érzi, hogy igenis, ö ezt akarja erre képes, akkor menjen és jelentkezzen. Ha nem, menjen haza.
A topik ujoncai - koztuk en is - az utobbi idoben a velemenyem szerint, ket igen komoly kritikat kaptak. Ezekre szeretnek most reagalni. Elore mondom, a hozzaszolasom csak es kizarolag az en velemenyemet tukrozi.
1.
"Csak éppen átfutottam a hozzászólásaitokat, és az volt az első benyomásom, nem azért vagytok itt, hogy megtudjatok valamit, hanem hogy egymás között, a frei dosszié, és hasonló szemeteskosárból vett információitok tükrében kialakított légió-képről eszmét cseréljetek."
Nem kivanok eszmet cserelni senkivel, nem a vagyakozokhoz szoltam, valos informaciok erdekelnek. Tudni szeretnem, mire vallalkozom, ha megteszem. Egy jo donteshez pedig informacio kell, ez gondolom nem vita targya.
2.
"Tudod Kürtök, ezeket a gyerekeket azért ragadja el a fantáziájuk, mert valóban nem sok fogalmuk lehet a katonáskodásról, a légióról." + "akkor majd nem a vágyálmaik ködén át nézik a dolgot."
Nincsenek vagyalmaim, nem idealokat kergetek, nem a romantika vonz, mert tudom ,hogy az nincs.
Megegyszer mondom, nem azert szoltam hozza a topikhoz, hogy tere-fereljek. Eddigi eletemben minden dontest jol megfontoltam, korbejartam minden oldalrol es csak akkor dontottem valami mellett vagy ellene, mikor mar biztos voltam a dolgomban. De ha belekezdtem valamibe - es erre buszke vagyok - mindenaron megcsinaltam. Eppen azert szeretnek minnel tobb objektiv informacionak birtokaban lenni, hogy ez ezutan se legyen maskent. Nem kivanom gyarapitani az illuziokat hajszolok, vegul desertorre valok nelkulem is nepes taborat. Amennyiben valaki hajlando segitseget nyujtani nekem abban, hogy jo dontest hozzak, megkoszonom neki. De nem gondolom, hogy a legkisebb szuksegem is lenne ra, hogy olyan emberek boncolgassak az engem motivalo tenyezoket, akik semmit, de semmit nem tudnak rolam.
Tudod Kürtök, ezeket a gyerekeket azért ragadja el a fantáziájuk, mert valóban nem sok fogalmuk lehet a katonáskodásról, a légióról. Még talán némelyikük magyar operettkatona sem volt, úgyhogy ez érthető. Szívesen venném (és biztosan ők is) ha élményeitek, tapasztalataitok morzsáiból többet hullatnátok ide elénk (olvastam az egész topikot), akkor majd nem a vágyálmaik ködén át nézik a dolgot.
Többen is írtátok, hogy a légiós "gyártásának" fontos momentuma a személyiség "lerombolása", majd újra felépítése, de már az új kívánalmaknak megfelelően. Erről ha lehetne néhány konkrét infot... Mikor teszik ezt, csak az alapkiképzés alatt, vagy amíg nincs eredmény? Hogyan, miben nyilvánul ez meg? Őszintén szólva én nem vagyok a világ legpacifistább embere (tehát van némi militáns affinításom), de meglehetősen zokon venném ha a személyiségemet meg az önérzetemet kezdené buzerálni egy amúgy buta, seggfej őrmester (ez csak a vicc). Szóval, hogy megy ez a móka odaát? Mi van, ha túl önérzetes a légiósjelölt? Ha nem akarja beadni a derekát? És komolyan, nekem téves koncepciónak tűnik az ottani elit katonagyártás azon nem túl intellektuális módszere, hogy mossuk meg az agyukat, aztán meg töltsük fel a mi ideáinkkkal. Persze itt nem azon akarok vitatkozni hogy ez tényleg jó, rossz, célravezető, avagy sem, hanem csak arra vagyok kíváncsi, hogy ti ott hogyan viseltétek, és hogy viszonyultatok ehhez a bánásmódhoz.
Jól érted, igaza van kürtöknek.
De nem mondtunk ellent annak, amit Ő állít. Illetve beszélek inkább csak a saját nevemben: ha nem számítana az amit itt hagyok, akkor már régen kint lennék. És így van ez jól, akkor fogok menni, amikor már abszolút biztos vagyok a döntésemben, amikor már nincs mit bánni. Nekem még idő kell, hogy döntsek akármi is lesz az elhatározásom. Addig pedig marad a sport és a civil élet.
Ha jol ertelmezem a szavaidat, jo Legios abbol lesz, akit cseppet sem izgat, hogy mit hagy hatra.
Aki nem is gondol erre a tenyezore, hiszen nem akar mast csinalni.
Jol ertelmezem a szavaidat?
Kedves új topiclakók‼
Csak éppen átfutottam a hozzászólásaitokat, és az volt az első benyomásom, nem azért vagytok itt, hogy megtudjatok valamit, hanem hogy egymás között, a frei dosszié, és hasonló szemeteskosárból vett információitok tükrében kialakított légió-képről eszmét cseréljetek. Az öregek véleményét kerestétek, én nem vagyok annyira öreg. Nagyon rossz úton jártok. Fogadjatok meg egy jó tanácsot: másolás-beillesztés paranccsal vágjátok ki, és nyomtassátok ki valamennyi hozzászólást, és olvassátok el elejétől, a végéig. Láttam kint milliomos csemetéket is, és jó katonák voltak. Nem akkor lesz belőled légiós, ha reménytelen szerelmes, szerencsétlen, vagy csóró vagy, hanem ha militaire beállítottságú vagy, és katonának készülsz, elitnek. Ha hiszel benne, és mérhetetlenül büszke vagy rá, és az előéletedet akár jó volt, akár rossz, a sutba dobva átadod minden erődet, tudásodat, fizikai kapacitásodat a Légiónak. Láttam kint olyat, akinek az apja egy millát küldött a fiacskájának, aki visszaküldte egy az egyben. Ugyanúgy építgette a jövőjét, mintha semmije nem lett volna. Ami az öldöklést, meg egybeket illeti, szóra sem méltatom ezeket a csapból folyó, civil hülyeségeket. Az autószerelő autót szerel, az orvos műt, a katona harcol – ha tehtei. Ez sem mindenkinek adatik meg. Minden jót://
Az ember (férfi, nő) valóban többre hivatott, mint hogy csak egszerűen pénzt "csináljon". Azonban a kihívásokkal fűszerezett önmegvalósításnak nem csak a légió biztosít terepet. Mielőtt végleg döntenétek, javaslom próbáljatok ki valami más, kevésbe visszafordíthatatlan dolgot. Olyasmit, amit a jelenlegi életetekbe is be tudtok illeszteni. Lehet, hogy rájöttök, valójában egész mást kerestek, mint amit a légió adna. Vagy csak ugyanazt, de sokkal komfortosabban, biztonságosabban érhetitek el. Mire gondolok? Kezdetnek valami extrém sportot kéne kipróbálnotok.
Pl. Ejtőernyős ugrás, búvárkodás, túlélőtúrák, fegyveres sportok, küzdősportok, ilyesmi.
Ha mindezek nem hozzák el amit vártok, még mindig nagyon hasznosak lehetnek a légióban. (Nem kell egyből harci géppé válni.)
A kivülállók gondolják azt,hogy a légiós egy kegyetlen mindent vesztett gyilkológép!Pedig szerintem az egész lényege helytállás minden helyzetben,és hogy mindenben számithatsz a társaidra,biztos lehetsz benne,hogy semmilyen helyzetben se hagynak szarban.
Igen,már én is kiváncsi vagyok,hogy mi a véleménye ezekről a nagyöregeknek,egy kicsit olyan ez mint amikor valaki első ejtőernyős-ugrásakor a repülőgép ajtajában áll...
A katonaság a szükséges rossz, azt szokták mondani. Ha a parancs azt mondja lőni, akkor lőni kell. Ezt fel kell vállalnia annak, aki egy zsoldos hadsereget választ. Voltál katona suvlaj, úgy értem egyszerű sorkatona? Ott sem vajaspirítós készítésre okítják az embert. Ha jól értelek neked is hasonlók a gondjaid a mai világgal, csak Te valami egészen mást keresel. És találtál mást?
Na igen. Aki nem odavaló, annak a belépés miatt lesz szar az élete, aki pedig odavaló annak a leszerelés lesz gebasz. Tapasztalatok nélkül könnyű bármit is állítani, de én azt hiszem visszatalálnék ebbe az állatkertbe és még jól is tudnám érezni magam. Most is elég jól alkalmazkodom. A munkámat szeretem annak ellenére, hogy közben valami egészen másra vágyok. Valamelyikőtök nagyon jól megfogalmazta minap. Csinálni valami tököset, ahol megmutathatom elsősorban magamnak, hogy ezt is meg tudom csinálni, ezt is el tudom viselni...
Igen,azt tudja értékelni az ember,amiért megküzdött.Amúgy ha nem vagytok még házasok,vgy még nem találtátok meg az igazi társat,akkor még le lehet lépni,bár szerintem a hogy mondtad Legio p.n.,akinek amúgy jól mennek a dolgai biztosan visszasirja jónéhányszor amit otthagyott.A Spektrumon nem tudom láttátok-e a légió ahogy én láttam c. filmet,szerintem reális volt.A fősz. srác Dániából jött,mindent otthagyott,mindenki bolondnak nézte,de miután megállta a helyét,már mindenki büszkén nézett rá,a másik egy francia,aki Bejrutban is volt teljesen bekattant attól,hogy civileket is ki kellett nyirni.A másik,hogy aki azért lép be,mert elege lett a kinti hamis,képmutató világból,és mondjuk meg is találja bent,amit keresett,hogy tud majd visszailleszkedni oda,ahonnan "menekült"?,vagy birja idegileg,vagy teljesen magába zárkózik,lásd vietnámi veteránok.
szinte megijjedtem azoktól, amiket mondtál: jónevű rt, jó fizetés, autó,.. család, kislurkók, nyaraló... minden klappol, mintha én mondtam volna. Jó érzéssel tölt el, hogy nem vagyok egyedül. Ezek olyan dolgok amelyekről nem beszél az ember, legfeljebb csak így névtelenül.
Légióban semmi romantikát nem látok, nincsenek ködös képzelgéseim, tudom mire számíthatok. Viszont azt hiszem pontosan megértitek, hogy milyen nagy felelősség ebben dönteni. Képzeljetek el egy szitut, hogy 3 év szolgálat után az egészségetekkel lesz valami. Nem kell, hogy harcban sérülj meg, bármi előfordulhat. Akkor bizony jó lenne a jónevű rt, meg a félretett pénz, család, otthon, stb.
és azt hiszem én sem mondhatom, hogy jómódomban nem tudom mit csinálok, mert sokat kellett küzdeni azért, hogy elérjem azt, ahol most tartok indulva a 0-ról.
Hát igen!Őszintén örülök,hogy soka n járunk egy cipőben,talán az ilyenek tudják előrevinni a dolgokat,tudjátok környezetemben nem értik,hogy miért nem vagyok kurvára elégedett,BMW,belvárosi lakás,vállalkozás,dE ezeket teljes szivemmel-lelkemmel csinálom,mivel nem venném a szivemre ha elveszne,de gyorsan telnek az évek,és nem pénzcsinálóként akarom letölteni az életem,nem véletlen nem alapitotam még családot,mert nem akarom átlagbalekként élni!Remélem nem az tűnik ki hogy jódolgomban márnem tudok mit csinálni,mivel mindent a jövőmre teszek fel,szval egy skót hozzámképest tékozló milliomos,szoval ebből elég,nem nyugszom,mig magamnak nem bizonyitok,mert hülyét kapok amikor vészhelyzetben az emberek orditanak-sikitoznak,és eszükbe se jut hogy akár életük árán is esetleg 1o-2o emberéletet menthetnének meg!Lassan semmibe se nézek egy átlagembert,mert mindenkinek csak saját maga fontos,egy átlag felnőtt férfi sajnos ha tehetné pl egy tűzvésznél inkább halni hagyná 3 gyerek életét, csak hogy a saját seggét mentse!Elegem van abból,hogy mindenki a saját kényelmét nézi,és a végtelenségig becsülöm,ha egy kiképzett ember,aki magát is megvédi,mások életét is menti,és vajon miért a légiósokat küldik a világ hadseregei mindenhováá elsővonalasoknak,talán mert tudnak vmit?
Ez nem igaz! elveszett a hozzászólásom,na mindegy,dióhéjban újrairom!Szval!Szerintem bent meg lehet találni amit a magunkfajta keres,DE!Tudni kell,hogy nincs légiós "romantika",bent saját emberi mivoltodból szarrá aaláznak,kint a kóbor kutya a min 25 fokban a kuka mellett dőzsölő milliomos a légióshoz képest,és amikor vki belép,családot kell váltani szó szerint mert ha az ember elhatározza magát,akkor már nincs visszaút,szolgává válsz,szerintem a kiképzés lényege,hogy gondolkodás nélküli parancsvégrehajtó géppé válsz-e,ha nem,akkor takarodj,de perverz modon ez az egész anná inkább vonz,minél több kegyetlenséget hallok,mert szrintem itt lehet karriert épiteni,és célt találni!Hátrányként azt vélem hogy a légiós már visszatérve nem találja társadalmi helyét,mivel kint az öldöklés megy ölés nélkül,és..Na mindegy!Szóval szerintem ebben a felfordult világban nagyobb emberi rend,és egymásrautaltság van,mint kint.Sokat gondolkoztam azon,hogy nekem semmit se
ártó embereket/esetleg védtelen gyerekeket meg tudnék-e ölni,de vessen meg bárki,ha ez a parncs,és ő az ellenség,igen!Szóval nagy a kérdés, vagy a biztos, vagy irány mindent mindenkit hátrahagyva a teljes bizonytalanság,de valaki már mondta itt,hogy bent senki se találja meg önmagát, és a multját se tudja elfelejteni!Komoly a kérdés!
Orommel veszem eszre, hogy nem vagyok egyedul, sot azonnal ket sorstarsam hozzaszolasat lathatom a magame elott. Igazabol az eletemre csak jot mondhatok. 24 eves leszek juliusban, autom es motorom van, egy nagyon jonevu Rt-nel dolgozom jo fizetesert, a szuleimmel a kapcsolatom idealis. A kedvesem gyonyoru es igazan szeret. Jo kilatasaim vannak egy nyugodt kispolgari eletre a jovoben. Tudjatok: telek, rajta kis haz, feleseg, gyerekek, szorgos apuka, csaladi nyaralas... Sokan almukban nem kivanhatnanak maguknak tobbet ennel, en megis ugy erzem soha eletemben nem vagytam es most sem vagyom ilyesmire. Hianyzik a kihivas, a melysegek es magassagok megismeresenek lehetosege. Hianyzik egy osszetarto csapat akikben megbizhatok, egy valasztott csalad. Tovabba hianyzik, hogy lehetoseget kapjak ra, hogy bebizonyitsam mi mindent vagyok kepes elviselni. Abban szerintem egyetertunk, hogy egy iroasztal mellett erre nem sok lehetosege adodik az ember fianak. Szoval az elottem szolokhoz hasonloan engem is nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy megprobaljak csatlakozni a "Ceghez".
Bocsassatok, meg, ha egy az elozoekben mar megvalaszolt kerdest teszek fel a topikot latogato "Ceges nagyoregeknek", plane ha olyasmit kerdezek amirol nem szivesen beszelnek senkinek, (ezesetben hivjak fel a figyelmem erre es nem kerdezek tobbe) de kivancsi lennek Ok hogyan jutottak el a csatlakozas gondolatatol a tetlegessegig.
Elore is koszonok minden felvilagositast es segitseget.
Oszinte tiszteletem az osszes eddig szolgat, jelenleg is szolgalatot teljesito es jovendobeli legionariusnak.
Nagytalpú barátom, ugyanazon csónakban evezünk. Én 24 vagyok, rendezett élet: barátnő, munka, tervek,... és mégiscsak azt érzem, hogy nem jó ez így, lépni kellene. Néha elmúlik az érzés, de mindig visszajön és egyre erősebben. Nem véletlenül olvasgatom ezt a fórumot, nem véletlenül kezdtem el újra sportolni,...
Sziasztok! első hozzászólásom ez.az idegenlégió régi mániám.Jómagam idén töltöm be 29. évemet,és igen jólmenő családi vendéglátós vállalkozást vettem kezembe,szakmám révén vendégeink megelégedésere folytatom ezt,de szivemből szólva ezzel saját magam tagadom meg,mert számomra ez egy kényszerszakma,mivel én a nagyon kemény fizikai próbát-teljesiést és az igazi összetartós csapatmunkát részesitem elönyben.Az idegenlégió maga azért érdekel,mert ott az igazi összetartás,egymásrautaltság,fizikai rátermettség számit,mivel jómagam utálom a nyámnyilaságot,de nagyon tetszik a mindenki egyért-egy mindenkiért elv,szóval nem a kimenés vagy nem macerára lennék kiváncsi,hanem annak a éleményére, aki valóban egy karriert hagyott el a Légió miatt!
Afrikában ugyanez volt. Ahogy hazaküldtek, két nap múlva a század éles alertet kapott centre afrique-ra. Mi a teendő akkor, ha valaki mindig lekési a buszt? Tele van a … Most telefonáltam a haveromnak, hogy lőjjön le helyettem is egy tetvet. Minden jót.
A sivatagi éjszakák hidege csontig hatol még nyáron is. A háború azért van februárra ütemezve, mert akkor a legmegfelelöbb ott a hömérséklet európai ember számára és hát nem volt idö akklimatizálni a csapatokat, ami ideális esetben hat hetet simán felvesz. Ha belegondolsz, hogy Irakban jelenleg a hömérséklet 2-3 fok között van éjjel és nappal 7-8-10...akkor már nem is tünik hülyeségnek a hegyi gyakorlat, Dél Franciaországban most pontosan ilyen az idö...
Mi lesz most a sebesült légióssal? A nyugdijotthonba kerül? Milyen nemzetiségü?
Mihamarabbi gyógyulást a szerencsétlenül járt légiósnak. A másik oldalon egészen el van érzékenyülve mindenki, sorban fejezték ki együttérzésüket, szimpátiájukat, jókivánságaikat és tiszteletüket a sebesült iránt. Ez a nagyfokú bajtársiasság és összetartás egész megható.
Valaki idézte Pascal Bonetti egy verssorát:
"fils de France, non par le sang recu, mais par le sang versé"
Egy avignoni madár csiripelte, hogy a közel keleti esményekre való tekintettel kiküldék öket a hegyekbe gyakorlatozni, ha netán mégis bevetnék öket az Öbölben...kik is vannak Avignonban? A 6em REG?
