Ami kicsit aggaszt: a műtét óta a jobb here teljesen más pozicióban van mint volt... Eredetileg ugye egymás mellett lógnak szépen lent, most meg a bal lóg szépen, a jobb meg jóval feljebb és előrébb foglal helyet, és nem is a lábakkal párhuzamos pozícióban hanem ilyen félig felfele emelkedő... És olyan fura járás közben meg farmerral pl.
Ez már ilyen marad, szokjak hozzá? Előbb-utóbb tuti megszokom, de most lehetetlen nem észrevenni...
A doki azt mondta, csak sűrűbben nézegetem mostanában, de hát még ha ez igaz is akkor sem ilyen volt :D
Vagy ez a műtét mellékhatása, hogy megbolygatták ott az alkatrészeket?
Na ma voltam megint kontrollon. A varratszedéskor egy picit olyan 2 centin megvágta a sebet, mert vizenyős volt alatta. Csütörtöktől tegnap estig folyamatosan ürült belőle a víz. Nem volt gyulladt gennyes, sima víz jött. Tegnap elállt teljesen, a reggeli és a délutáni kötés sem ázott át.
Doki megdícsérte szerinte is látványos a javulás. Komfortérzetben is, simán járok-kelek, ma már a kutyával is sétáltam egy fél órácskát. Járás még kicsit érdekes, nem az a természetes felszabadult lépkedés, de már megy :-))) Hét végefelé már lehet majd fürdeni is :-)
További kontrollt nem is írt elő, csak ha netán valami gond jelentkezne. Majd nyár végén szeretne látni ha nem jön közbe semmi.
Így utólag visszatekintve már annyira nem is volt vészes a dolog. Az idő mindent megszépít :D
Jegelni kell továbbra is, biztos ami biztos, bár ilyen melegben nem is tiltakozom ellene :)
Tristen valóban logikus és jó dolgot mondassz ezzel, csak egy műtét előtt folyamatosan fizikai munkát dolgozó ember fogalmam sincs hogy egyáltalán merre indulhat, amiben el is lehetne helyezkedni mert keresett manapság, és egyáltalán nem igényel emelést, erőlködést stb. Meg egyáltalán miaz ami létezik és ingyenes és fogalmam sincs mondjuk 3 hónapos képzés mennyit ér stb. És még viszonylag csaádot el is lehessen tartani belőle. nem egyszerű, de köszönöm neked s ha bármi javaslatod ötleted van írd meg bátran :)
Tudom, hogy nem tőlem kérdezted, de esetleg el kellene gondolkodnod azon, hogy amikor megműtenek, és nem tudod végezni esetleg a jelenlegi munkádat, hogyan tudod magad továbbképeztetni, hogy új munkahelyet találj.
Lehet, hogy vannak igen jó ingyenes képzések és megnyílik egy új út előtted, .. a munka világában..
Nemtudom mi értendő alatta, így mondta az orvos is :) Én meg nem értek hozzá.
Irodai munkát végzek, részleteiben szerintem nem lényeges, számítógép előtt ülni és szaladgálni a sérv szempontjából minden irodai melónál ugyanaz lehet :-))
Elnézést, úgy emlékeztem, hogy válaszoltam, de akkor csak akartam írni... Aznap beszéltem az orvosommal, azt mondta, ha szeretnék menjek be, és megvizsgál elmondás alapján nem gondolja, hogy bevérzés lenne, sajna ez vele jár. Megnyugtatott :) + utána Te is írtál.
Azóta lejjebb ment, még mindig meg van duzzadva, de nem olyan nagyon, és nem annyira érzékeny. Hiába hordtam gatyót.. Azóta hűteni szoktam.
Javulás látványos, 2 napja mintha elvágtak volna valamit, gond nélkül fel tudok kelni, kimenni járkálni kicsit a lakásban. Seb szép, tiszta, ma voltam varratszedésen. Doki is megdicsérte :) Viszont további 2 hét szigorú pihenőt kaptam... Azt mondta, gyengék voltak a szövetek, így kiújulásra esélyes... Szerencsére munkámban nem kell emelgetni, így innentől csak magamat kell mentálisan edzeni, hogy semmit és még annyit se emeljek meg.... Csupa jót mondhatok a kórházról, de azért még egyszer annyira nem kellene ez a tortúra :))
Úgyhogy most pihi és pihi. Nehéz megállni a felkelést lakásban járkálást, mert már nem fáj annyira, fájdalomcsillapítót is csak estére veszek már be, feküdni már nem jó... De kell.
Utána meg kell mozogni sokat-sokat mert le kellene adni egy kis fölösleget... ...
Most 2-3 napig még mindig kötni kell sok betadineval, utána pedig maradhat szabadon, de szerintem a Betadinet tartom továbbra is.
Szerintem semmi bajod nem lesz, a herék ilyenkor elég érzékenyek, a bevérzés nem így jelentkezik.
Vegyél fel másik gatyót, és pihentesd magadat, ennyi. A sebet jegelheted is, de csak módjával. A herék a jegelést nem tűrik jól, de a fájdalmat enyhíti a jegelés, de hangsúlyozom csak módjával.
Beütött a krach: ugyan folyamatosan hordtam gatyót de tegnap este 9-kor egy kicsit lazább került a kezembe. Most felébredtem, a jobb here érezhetően nagyobb és fájdalmasabb a másiknál :(
Nem elviselhetetlen fájdslom mert egyfajta sajgás eddig is volt ott jobboldalt de azért észrevehető...
Ilyenkor mi van?? Most nem hívom fel a dokit majd emberi időben... Addig írtam ide.
engem a mútét után mikor már visszavittek az ágyamba a nővér ébresztgetett.Hanyatt fekudtem, az orromban csövel,karomban infúzióval,hasamon zsákkal.Az első dolgom volt,hogy megtapíntva,kitapintva meggyózódjek ,hogy egyáltalán megműtöttek e.Rögtön kértem is egy kacsát és jól telihugyoztam.És vártam ,hogy mikor kezd el fájni a seb de mint már írtam az éhségtől meg az izgalmaktól a fejem fájdult meg A nővér meg közölte,hogy ők is azt szedik fejfájás ellen amit nekem kikészítettek az asztalra szükség esetére.Másnap reggelig tilos volt ennem ,innom ,felkelnem.Én akkor úgy éreztem minden további nélkúl tudnék járni ha engedtek volna.Másnap már vigan sétálgattam a folyosön és énekelgettem a July morningot.Szép volt,jó volt nézni a felkelő napot a Budai hegyek közül......
Azért én fájdalommantességről nem tudok beszámolni! :-)))))) Sőt. Mondjuk most "szadizom" magam, reggel már nem vettem be gyógyszert, és elhúzom ameggid nem fáj majd igazán nagyon, hogy ne tudjak tőle pihenni. Jó lenne nem rászokni a Cataflamra...
A sör jótékony hatását nem tudom tesztelni sör vagyis inkább alkoholmentesen élem az életem :D
Tegnap lemértem 13,5 centit sikerült nálam alkotni. Örök emlék marad :))
Nekem egy kb 10-12 centis vágást csináltak.A műtét után rátettek egy gézpárnácskát meg két ragtapaszt lefogni.Rá két nappal levették és egy egyszerú széles Hansaplastot rányomtak evvel mentem haza,aztán egy hét múlva kontrollra bementem hansaplastot lekapták és mehettem isten hírével.Varratot nálam nem szedtek mert nem volt.A mütét után semmi fájdalmam nem volt ,talán annyi mint mútét elött,fájdalomcsillapítót amit adtak fejfájás ellen vettem be.Mondtam is a dokinak,hogy érdekes de nem tudom miért de nem fáj a mútött seb.-Miért? Kéne fájnia? Kérdezte bosszúsan a sebész.Utólag jegyzem meg tegnap szerelés közben kicsit felsértettem az ujjam és most be van kötve és érzékeny meg fáj az a 10-en egy néhány centis sérves seb meg műtét után meg nem......rejtély.....Mütét után sok sört ittam mert tele van B vitaminnal ami elősegíti a sebgyogyulást nyugtató hatású......és jóizú is:-)
Nagyon elégedett voltam velük, nem tudom "nem körzetes" beteg is mehet-e oda, nekem a lakhely szerint illetékes kórház volt. De részemről bárkinek vakon ajánlanám. A sebészorvos is szimpatikus volt, többször is vizsgált műtét után is jött többször hogy milyen állapotban vagyok :)
Tegnap még átkötöttem, ma reggel levettem és csak meglocsoltam betadinnal. Valószínűleg én is ráállok majd a napi többszöri betadineozásra nem baj ha tisztul. Bár nem látszik gyulladtnak. Azért estére kap egy kötést. Kötésre ilyen kis keskeny lélegző fertőtlenítős tapaszt* használok, hasonlóval kötötte át a kórház is mielőtt hazaküldtek.
Én nem kötözgettem. A kórházban a műtét utáni napon levették a kötést, utána szabadon volt, csak kezelték a sebet. Itthon én sem kötözgettem, viszont naponta Betadine-al 3-4 alkalommal kenegettem a sebet a fertőződés elkerülése végett.
Örülök, hogy "tetszett" a történetem, nem gépeltem 2x feleslegesen :)) Köszi a tippeket, gatyót azóta is hordom inkább, biztos ami biztos.
Tegnap tovább javult a helyzetem, már sokat üldögéltem az ágy szélén egy kényelmesebb pozícióban (amiben 2x legépeltem a hozzászólásom :$) mert annyira elnyomtam már a hátamat, hogy nem tudtam tovább feküdni. Éjszaka is tudtam eludni 5 egész órát <:-)
Ma viszont egy fél órája fekvés közben jött egy igazán nagy tüsszentés. Azt hatalmas kín volt, és azóta is baromira fáj belül. Gondolom a rekeszizomnál összerándult, és... :-S
Abban reménykedem, hogy nem szakadt fel tőle a belső varrat, vagy nem lesz belső vérzésem tőle. Mindent kerülök, minden mozgást 2x megtervezek előre direkt, de egy hirtelen tüsszentés ellen kb semmit nem lehetett csinálni... :( Azóta is nagyon nagyon fáj belül. (Bár egy cataflamot már elindítottam hogy segítsen rajta de eddig semmi... )
Amúgy tegnap lezuhanyoztam (egy élmény volt 3 nap után :)) és átkötöttem a sebet. Végül folyékony betadinet tettem rá, nem azért hogy gyorsan gyógyuljon, hanem azért, hogy ne fertőződjön el a seb. Utána fájogatott a vágás helye, de gondolom tisztult...
Sajna az első kérdésedre nem tudok válaszolni, lévén lány :-)
Hason feküdni szabad, ha már el tudsz fordulni, és nem okoz elviselhetetlen fájdalmat. Én már a második éjszaka úgy aludtam, mert csak úgy tudok. Pár hozzászólással lejjebb írtam, hogy megkönnyeztem ugyan ezt az esetet, de végre pihentem.
A sebedre lassan már kenhetsz ilyeneket, de ami sokat segít a sebgyógyulásban, az a C-vitamin. Én két hétig nyomattam az 1000mg-ost.
Jó kis történet. tök, jó hogy leírtad. Sztem ha nem fáj nyugodtan aludhatsz a hasadon. A féjemnek volt térdműtéte májusban ő sem tudott pisilni már kérte a nővéreket, hogy katáterzzék meg. Végül tudott pisilni egy egész litert egyszerre.
Szuper, ezt elküldi a 2 órája írt hozzászólásom megeszi. Bahhhhhhh...
Kezdem előlről:
Sziasztok!
Egész jó kis topikra bukkantam itt köztetek, bár én már csak amolyan "esemény utáni tabletta" formájában tudom fogyasztani, mert már túlestem a műtéten. Látom, itt mindenki szereti elmesélni az élményeit, így én is megosztom a sajátomat, itt az unatkozós lábadozás közepette.
Tavaly nyáron egy sikertelen és nem túl szerencsés emelés következtében nyilalt belém a fájdalom. Utána nem sokkal elmentem a háziorvoshoz, majd egy sebészhez is de mindketten vizsgálat után elintézték azzal, hogy nincs itt sérv, csak meghúzódott. Ez a meghúzódott tartott egészen idén tavaszig, amikor már tényleg meguntam, hogy vissza-visszatérően fáj ugyanott, emelve, görnyedve, és erősebb székelési ingernél. Akkor sikerült egy lelkiismeretes sebész főorvoshoz kerülnöm, aki fél perc alatt kitapintotta a sérvemet. Szerencsémre nem volt túl nagy, csak diónyi méret, azonban szomorúan közölte, hogy pont ugyanúgy meg kell műteni, mintha óriási lenne. És jobban járnék, még ha fiatalon műtenének, mert vissza már nem megy, kisebb nem lesz csak nagyobb és rosszabb. Nem volt más választásom...
Tavasszal július 9.-ére kaptam időpontot. Végig azt mondták, hogy kedden befektetnek, szerdán megműtenek és ha minden jól alakul csütörtökön, de legkésőbb pénteken mehetek haza. Ennek tudatában vonultam be kedden. Már a betegfelvételnél aláíratták, hogy beleegyezek abba, hogy egynapos műtétként végezzék el. Feltételeztem egészségügyi kockázata nincsen a dolognak, ha bevállalják, így elfogadtam. Akkor még naivan arra gondoltam, hogy akkor szerdán reggel műt, és este hazaküldenek... A nővérke bekisért a szobámba, majd elkezdte sorolni a teendőimet és közölte, hogy a 4. vagyok a sorban. Ömm, értem, de mindet MA? Hát persze. Ott tudatosult bennem, hogy már aznap kés alá fekszem.
Egészen 12:30-ig vártam, akkor vittek át a műtőbe. Epidurális érzéstelenítést adtak, de nem ment könnyen. Nagyon készséges volt a személyzet, az altatóorvos is mindent mondott, hogy mi zajlik a hátam mögött, az ampulla feltörésétől kezdve a tű beszúrásáig. De elsőre nem találta el a helyet, és másodjára sem. Nagyon tartottam az epiduráltól, bár nem félek a tűtől, rendszeres véradó vagyok, és fóbiáim sincsenek, azért a gerinc mégiscsak egy érzékeny terület. Nehéz volt mozdulatlanul abban a pozicióban maradni ahogy jó lett volna. Valószínűleg akaratlanul is, de én sem könnyítettem meg a dolgát :( Mikor végre sikerült mindketten szabadkoztunk, én azért mert röstellettem, hogy férfi létemre mocorogtam az asztalon ő pedig azért mert általában nem tart ilyen hosszú ideig és menni szokott elsőre de vannak, akinél nem találja meg elsőre. Én ilyen voltam. Úgy gondoltam, hogy a műtét alatt elaltatnak, de ők azt mondták, hogy elaltatnak ha _nagyon szeretném_ de akkor nagyobb a kockázat, később ehetek, igatok stb. Végül kiegyeztem azzal, hogy ne lássak semmit és ne érezzek semmit. :) Amint sikerült a szúrás és elkezdtem zsibbadni, lefektettek, és felszereltek minden szükséges eszközt. No meg elbarikádoztak. Így utólag nem bántam meg mert nem hallottam semmi olyat amit "nem kellett volna" érezni pedig nem éreztem semmit csak ritkán tompán nyomást. Cserében ha balra fordultam a kedves fiatal altatóorvossal beszélgethettem, jobbra pedig megcsodálhattam az altatógépet és az EKG görbém. Közben az altatóorvos is közvetített, hogy már műtenek, fél óra van hátra és stb. Végül 14:20-ra végeztek, ami aránylag hosszabb idő, de ugye benne volt az epidurál elhúzódása. A műtőasztalról a kórházi ágyra két műtőssegéd fektetett át, ellenére a nem épp pehely súlyomnak olyan műfogással hogy szinte észre sem vettem.
A kórteremben egy szobatársam volt, a másik két ágy üres volt. Miután visszatoltak rögtön rám szólt, hogy ne mozgassam a fejem egyáltalán, akkor még nem teljesen értettem a dolgot, de úgy tettem: nem mozdultam. Később a nővérke jött infúziót bekötni, akkor elmondta ő is, hogy nem mozoghatok minimum 8 de inkább 9órán át, mert különben 3 napos csillapíthatatlan fejfájás lesz a jutalmam, maradhatok +2 napot, és még csak segíteni sem tudnak a fájdalmon... Nem volt jó előjel. Nagyjából este 6-ra kezdett kimenni az epidurál hatása, akkor már mozogtak a lábaim, de zsibbadtak. Előtte részemről szörnyű volt megtapasztalni, hogy elmegy az inger a lábamig, és nincs válasz, ahogy azt megszokta az ember... Ahogy ment ki az érzéstelenítő, jött meg a vizelési inger. Ennek a nővér is megörült, mert "az nagyon fontos". Kaptam kacsát, persze a használata nem ment. Szegény már mindent bevetett, vizet csorgatott, a szobatársam is mondogatta, lazulj el menni fog, persze nem jött semmi. Kezdett rossz előérzetem lenni, és ezzel együtt egyre jobban és jobban a végén már szinte leviselhetetlenül fájt a seb. Este volt vizit, az orvos is azzal kezdte: Volt-e pisi? Nem. Kitapintotta a hólyagom, és elhangzott amit nem akartam hallani: Nővérke, meg kell katéterezni. Utána még tettem egy segélykérő pillantást a nővérre: Biztosan nem lehet kimenni a WC-re?? (Így utólag szerencsémre) nem lehetett kimenni. Kész, megadtam magam. Kérdeztem: fájni fog? Nem, csak kellemetlen. Végül olyan ügyesen és szakszerűen állt neki, hogy még csak kellemetlen sem volt. Nagylevegő és sutty. Bent volt. Talán az egyetlen kellemetlen dolog az volt, amikor a hugycsövembe a síkosítót benyomta. Cserében 1 perc alatt elmúlt a fájdalmam. 2 perc után visszajött a nővér, és mint egy kvízműsorban, tippeljek mennyi pisi jött le? 1200 mililiter. Ennek hallatán ismét nem bántam meg a katétert. 1,2 liter pisi nyomta a friss sebet. Bahh. Ami nekem furcsa volt az csak annyi, hogy ezekszerint a hólyagom 1,2 literes lenne? Merrt 2 perc alatt nagyon máshonnan gondolom nem jött pisi. Később sem bántam meg, bár furcsa érzés volt, ahogy jött a vizelési inger, de már el is végeztem, csak csurgott le a pisi. Bár még soha nem műtöttek és főképp nem katétereztek, "ezt is ki kellett próbálni"...
Fél 11-kor letelt az ágyhoz kötöttségem, akkor engedett felkelni, sőt biztatott is egy sétára. Kiballagtam WC-re aminek ugyan üres gyomorral és katéterrel sok értelme nem volt, de legalább mozogtam, és új, nem a 10 órája tartott pozícióban fekhettem vissza. Az éjszaka folyamán 2x kaptam fájdalomcsillapítót, másodszor injekcióban kaptam volna megszúrva, de megkérdezm nem-e lehetne a branülbe adni? Lehetett. Így egy kis zacskós infózióval lettem gazdagabb. Éjszaka nem sokat aludtam, mert bár a seb nem fájt vészesen, mégis balról az infúzió kötött ki, jobbról a katáter, mozogni nem tudtam és el is nyomtam magam mindenhol. Emellett a kórház ügyeletes volt, a másik két ágy is megtelt, és mindkettejüket meg is műtötték az éjjel. A második beteg ráadásul kiabálós volt szegény, bár ez egy kórház senki nem örömében jön, így nem tudtam rá haragudni emiatt. Reggel 5 körül már ébresztettek mértek testhőmérsékletet, majd kivette a nővér az infúziós branült. Meg ami még hátra volt: a katéter. Mélyen a szemembe nézett és most nagyot sóóóóóóóóhajt. Sutty, kint is volt. Ennek örömére rögtön kiküldött WC-re és a lelkemre kötötte hogy sokat és annál is többet igyak. A vizitkor megerősítették, hogy igen megyek, vagyis a szobatársammal megyünk haza, bár ezt a katéter és a branül kivétele már sejtette reggel is. Megkaptuk a zárót illetve elvittek még egy kötéscserére. Akkor ütött be a krach: borzalom volt felállni, menni annál inkább. Előtte alig volt fájdalom, pedig többször kimentem WC-re is de akkor szinte kibírhatatan volt. Az orvos kérdezte is, hogy _ennyire_ fáj? Hát ennyire.
Azt mondta, hogy holnap (azaz ma) este már vegyem le a kötést és zuhanyozzak le. Zuhanyozzam le a sebet is és azonnal töröljem ott meg. Utána kössem át.
A nővérke megszánt még egy fájdalomcsillapítóval és elindultunk haza. A kórház útvesztőiben végigmenni már szinte végtelenségnek és fájdalmasnak bizonyult de sikerült. Természetesen a kórház előtt a kijárathoz véletlenül sem lehet megállni, mert tornyosulnk a taxishiénák, mögötte pedig a bkv, de végül megoldottam egy gyors és fájdalmas autóba szállást. 15-20 percre lakom a kórháztól, mégis minden kátyú egy újabb fájdalmas élmény volt. Itthon bezuhantam az ágyba. Úgy már múlt a fájdalom, és azóta ennyire nem is jött vissza szerencsére. Amúgy Cataflamot írt fel, azt kell bevenni. Vízben oldható verzió.
Most 2 napja műtöttek (szinte percre pontosan :)) és épp az ágy szélén üldögélek, mert feküdni már nem jó, elnyomtam magam a gerincem, a hátam. Egyedül felálláskor fáj egy picit és húzódik, de a tenyeremmel megtartva gond nélkül megyek WC-re. A pisi is megy rendben, és már nem is csíp annyira mint a katéter után közvetlen. Tényleg kibírható.
Összességében nem bántam meg a dolgot, és ezen nagyon sokat dobott az, hogy nem tapasztaltam az állami EÜ-ről általánosságban kialakult képet, mind az orvosok mind a nővérek, és a többi személyzet lelkiismeretesen és segítőkészen dolgozott értünk, bármi kérés volt, segítettek, a szobatársaimnál is láttam, hogy nekik is rögtön ugrottak. A kórház is modern volt. Nagyon elégedett voltam miatta.
Három kérdés még a végére: - 1) Amikor még hatott az epidurál, szóltak, hogy vegyek fel egy feszes alsógatyót. Hogy a golyók ne vérezzenek be. Ez még mindig aktuális? Meddig kell így hordani? Egyáltalán mitől vérzik be? - 2) Amivel a fórumra rátaláltam: szabad hasra feküdni? Oldalt nem jó, háton már kényelmetlen, hason szabad? És az ágy szélén nem meggörnyedve, fájdalommentesen üldögélni?
- 3) Van itthon Betadine oldalt és kenőcs is. Átkötéskor kenjek a sebre? Szabad? Segít az ügyön?
Remélem nem voltam túl hosszú, de részletesen megörökítettem mindent, mert később hasznos lehet másoknak, és úgyis hamar elfelejtem. :)
Ha nem volt gondod az altatással. akkor időben adagolt és megfelelő fájdalomcsillapítóval szinte panaszmentesen lehet tartani másnap reggelig. Az érzéstelenítés sem fogja kihúzni reggelig, pár órát csak (mondjuk délutánig), a fejdet nem szabad felemelni reggelig, még oldalra sem szabad fordulni, különben hetekig kibírhatatlna fejfájásod lesz. A drain-cső nem mindig fáj. Nekem egyszer pokoli rossz volt egyszer alig éreztem, pedig kettő volt. A kivétel meg szívás, de az csak egy pillanat, ki lehet bírni, utána sokkal jobb, ha már nincs benned.
A legjobb a vezetett érzéstelenítés, de azt kevés helyen végzik. Nekem a szalagpótlást azzal csinálták, maximálisan elégedett voltam vele.