A Cserehát kimaradt,pedig ez is szép része a kéktúrának,bár egy kicsit mostohatestvér a híre miatt a többihez képest,pedig semmi,de semmi gondunk nem volt errefelé...le is kopogom azért.:-)
Nyésta felé
Abaújszolnok temploma a háttérben
És -bár nem kéktúra útvonal,de a kedvenc hegységem- a Karancs-Medves,egy hétvégi kirándulást megér,mindössze egy órás autóút Bpestről.
Hónapok óta ez az első hétvége amelyen nem túrázom,így van időm sok minden másra,egyebek közt régebbi kéktúrás fotókat nézegetni.Ezek közül szeretnék párat közzétenni,ezeknek neve lehetne akár az is hogy a Kéktúra csúcsai,és egyéb látnivalók:
Nyugatról kelet felé:
Kilátás a Kő-orra felől a tanúhegyekre
Nagyvázsony és a Kab-hegy
a Nagy-Kőris a Bakonyban
a csókakői vár lábánál,itt inkább az írás a fontos
Kisebb ugrás ezek után kelet felé:
a Galyatető a Kékesről,és fordítva...
Kilátás a Bálványról 956m,Bánkút mellől...:
háttérben a Mátra vonulatai
a Zempléni-hegység,előtérben és a háttérben a füzéri vár
Gratulálok a Kék Kör teljesítéséhez! Elég kevesen mondhatják el magukról, hogy körbegyalogoltak Magyarországon a kék jelzéseket követve, és az egy cseppet se zavarjon, hogy "csak" 24 év alatt jött össze!
Egy párszor én is elkacérkodtam már a gondolattal, hogy nekiindulok és gyalogolok vagy 100-110 napot egyfolytában és körbejárom az egészet, de ezt sajnos egzisztenciális dolgok miatt sem én, sem nagyon sokan mások nem tehetjük meg. Így aztán nem marad számunkra más, mint hogy havonta (vagy ki sűrűbben, ki pedig ritkábban) vesszük a hátizsákot, járunk pár napot a kék jelzések mentén! És ha komoly az elhatározásunk, akkor körbe is fogunk érni! Előbb, vagy utóbb biztosan!
Én most úgy számolom, talán 2-3 éven belül be tudom fejezni a Kék Kört, bár ebben már az OKT duplázva lesz! Mindenesetre most hétfőn megint a hátamra veszem majd az öreg hátizsákom, és járok 5 napot az OKT mentén, hogy tényleg meg legyen az a ráduplázás! :-))
De megindokolni nem tudnám, miért. Az OKT egyértelmű (látnivalók, hagyomány, az volt az első, táv), a 2-3. szoros verseny, ha néhány hónap múlva kérdezed, mikor már "leülepedett", lehet, hogy más lenne a sorrend.
Akkor az ígért statisztika, elnézést ha hosszú, és sokaknak bizonyára unalmas lesz.
Összesen 29 túranap volt (2009. április 15. és 2011. május 1. között), a megtett távolság a Kék jelzésen (a rá/le csatlakozások nincsenek benne) átlagosan 29,3 km/nap volt, a napi penzum 7,7 (a pénteki) és 38,6 (Zsadány-Fokköz) km között változott.
És akkor az anyagiak: szállásra 9 alkalommal volt szükség, 1 vadkemping, a többi fizetős, összesen 19 400 forintért. Legolcsóbb 1000 (Körösszakál), legdrágább 4000 (Hajós, Judit panzió). Általában 2000-2200 forintért lehet találni megfelelő szállást az út mentén. Számomra meglepő volt, hogy egész sok helyen van szálláshely, ami megkönnyíti a logisztikát.
Az utazás: a túranapok és a szállások számából kikalkulálható, hogy igen sok 1 napos túra volt. Ezt az tette lehetővé, hogy a nagy távolságok ellenére viszonylag könnyen megközelíthető közösségi közlekedéssel is néhány AK bélyegzőhely, és ez a szakaszolást is megkönnyíti. Többször vettem/vettük igénybe a 100-as (Bp-Szolnok-Debrecen) és 120-as (Cegléd-Szeged), 150-es (Bp-Kelebia) vasútvonalat. Helyközi busszal jóval kevesebbet utaztam, kocsival valamivel többet, köszönhetően on- és offtopik túratársaknak (pl. Visztulának is köszönet ezért!), illetve egyszer saját autóval, mikor nem tudtam másképp megoldani a logisztikát. Így is épp elég nagy volt az ökológiai lábnyomom…
Szóval összességében az AK teljesítéséhez 8328 km-t utaztam, ennek közel háromnegyede (6113 km) vonat, míg 605 km busz és 1610 km autó. Vasúti kedvezményem nincs, illetve a Magyar Turizmus Kártya vasúti és volános kedvezményeit próbáltam úgy felhasználni, hogy minél olcsóbban kijöjjek. 2 alkalommal a mobilitási hét ingyenes vasúti utazási lehetőségét is kihasználtam. Így összesen 93110 forintot költöttem utazásra, ebből több mint 69 000 Ft volt a vonatjegy és közel 10 ezer a buszjegy.
Összességében tehát a teljesítés utazás és szállás része mintegy 112 500 forintba került. És akkor még nem beszéltünk a számos KSH vizsgálatról (kávé-sör-hubi), az étkezésről, belépőkről, egyebekről, amivel együtt ez az összeg valszeg inkább felülről üti a 200 ezret.
Ebből az összegből nyilván lehetne faragni, de bőven túllépni is, igény és lehetőségek szerint.
Sok pénz, amit másra is lehetne költeni, de nem feltétlenül hasznosabbra: így lehet igazán megismerni a „legmagyarabb” tájat.
És végül egy személyes dolog, elnézést, ha kissé patetikusra sikerül.
Kicsit ódzkodtam az elején, hogy unalmas lesz, hosszú lesz, nincs semmi látnivaló, inkább kerékpárral kéne. De jó volt menni a pusztában amikor magam alatt voltam, jó volt megérkezni a következő faluba, jó volt olyan helyeket látni, amiket még a tévében sem lát az ember, találkozni és beszélgetni közvetlen alföldi emberekkel, megismerni olyan tájakat, műemlékeket, amelyek – ha nem az Alföldön vannak – legalább országos hírűek lennének, de ugyanígy jó volt egyszer-egyszer a tökegyenes, végtelen aszfalt vagy éppen földút végére érni, rácsodálkozni a dohány- és kenderültetvényekre, elgondolkodni magányban az élet dolgain. Megismerni a vidéki Magyarországot.
Ja, és még egy statisztika: ezzel befejeztem a Kört, amely 24 év (!!), 1 hónap és 10 napig tartott! A köridőn igyekszem javítani, fiammal (néha a család többi része is csatlakozik) már elkezdtem az OKT teljesítését.
Jaja, szóba is került az egyedi befejezésed, nomeg a kerékpárod néhány hetes nyomait is kerestük Zsarótanya (Vajdácskai elágazás) és Karcsa között. :-)
AK 1. nap (vagy inkább 0.): Sátoraljaújhely-Alsóberecki
Igen kevés a szálláslehetőség a Bodrogközben, ezért vagy sokat gyalogol az ember egy nap, vagy felszerelkezik sátorral, hálózsákkal, arra az esetre, ha minden kötél szakad.
Alsóbereckiben még sikerült szállást foglalni. Rendes volt a tulaj, hivatalosan csak május 1-én nyitnak, de a kedvünkért már április 29-én este kinyitották. 2000 Ft/fő, és igazi 80-as évekbeli retró hangulat. De kissé előreszaladtam.
Munka után indultunk Pestről az 1-es Samuval (http://hu.wikipedia.org/wiki/BVmot), na, ezen sem ültem eddig, pedig… Szerencsig pontosak voltunk, onnan a csatlakozó vonat Sattarattaújhelyig 8 percet összeszedett, így – gyors pecsételés után – negyed 8-kor tudtunk elindulni. Aztán az első/utolsó Kék jelzésénél le is ragadtunk, fényképezés, majd mindjárt egy kis kitérő a szépen megújított sétálóutcán és téren keresztül az első kajáldáig. Majdnem 8 volt, mire elindultunk Alsóberecki felé. Kis aszfalt ki a városból, majd a Ronyva töltése (a nap egyetlen nem aszfalt része), aztán tovább Alsóberecki felé. Vissza-visszatekintve este is megkapó a Sátoros-hegyek és a város látványa. Eltévedni nem lehet, az autóforgalom igen nagy, ballagás van Újhelybe’, viszont az autósok igen rendesek, szinte mindegyik jól lelassít. Határ mentén, láthatósági mellényben, lámpával – beindulnak a régi reflexek J.
Alsóbereckiben a szállást hamar elfoglaljuk, majd irány a Csokány kocsma, pardon, bisztró, egy esti KSH vizsgálat elvégézésére, no meg leöblíteni a hosszú út porát, bár ez éppen sem hosszú, sem poros nem volt.
2. nap: Alsóberecki – Cigánd (kb. 33 km)
Az indulással annyira nem kellett kapkodni, és mire a Karos melletti Honfoglalás-kori emlékparkba értünk, már a pulóvert is le lehetett venni. Az emlékpark nagyon érdekes, közvetlenül a Kék mellett van, szabadon látogatható, bűn kihagyni. Karost jól végigjárja a Kék, a kocsma zárva (16-21-ig nyitva), a bolt előtt viszont többen sörözgetnek (csatlakoztunk), tehát igény volna rá. Vegyes lakónépesség, de viszonylag rendben van a falu.
Karos után végre letérünk az aszfaltról, kicsit aggódva, a túrafórumon ugyanis járhatatlan földútról írnak. Mivel jó ideje nem esett (akkor még nem tudtuk, ez nem marad így sokáig), az út járható, sőt, hosszú szakaszon le is gyalulták, akár még kerékpárral is viszonylag könnyen teljesíthető lenne. Karcsa határában kis kitérő a régi füzethez képest, ha a változtatással az volt a cél, hogy a túrázó kerülje el a focipálya másik oldalánál az Árnyas sörözőt, akkor ezt a célt nálunk nem érte el. Kis pihenés, majd ballagás a Kun Béla utcán, amelyben a 80-as években lezajlott falusi „ki tud a másikénál nagyobb házat építeni?” verseny helyezettjei laknak. A főút sarkánál kópbolt, jól fel is tankoltunk a másnapi ünnepnapra is. Tó söröző rendben, a mellette levő tavat éppen kotorták. Templom kötelező, ráadásul a lelkész-idegenvezetőnő adja az AK pecsétet is. Csatornapartig az út majdnem végig egyértelmű, a végén egy szántón kell átvágni. Innen már látszik a pácini templomtorony, az út is viszonylag egyértelmű, bár Pácin határában jó kis kurflit tesz meg, megkerüli az egész kastélyt. Ja, kastély: a május 1-i nyitáshoz ragaszkodtak, előtte egy nappal szombaton még zárva, pedig körülötte sokszáz ember majálisozott. Mondjuk nem feltétlenül ugyanaz a célközönség, de akkor is. Hivatalos pecsét így elmaradt, kocsmában cégessel pótoltuk, amit elég nehezen találtak meg. Hosszú pihenő a kritikusnak vélt Pácin-Cigánd szakasz előtt, de végül nem lett olyan szörnyű, kivéve, hogy sikerült sz*rrá áznom az útközben rázendítő esőben. Gátőrháznál a pecsét rendben, innen megint csatornapart, majd sáros, legyalult földút. Cigándon a Kisgaras vendéglő-sörözőben érdeklődtünk szállás felöl, a helyiek igen segítőkészek voltak, végülis a tájházban sikerült megszállni (2200Ft/fő). Ha ezt pár nappal korábban telefonon el tudtam volna rendezni, nem kell sátrat és hálózsákot cipelni. A tájház igen szépen rendbe hozott épület. Még visszamentünk pizzázni a vendéglőbe, aztán a 200 dB-lel üvöltő tuctuc zene visszazavart.
3. nap: Cigánd – Kisvárda (kb. 24 km)
Reggel megint nem sikerült a korai kelés, viszont már napsütésben, igen kellemes időben indulhattunk. Cigánd szép városka. Gyorsan elértük a töltést, majd egy óra múlva a Rákóczi hidat. Átkelés a Tiszán, majd egy kurflival ráfordulás Tiszakanyár hosszú Fő utcájára. Az északi végén van a „Telep”. A helyiek szerint sokat szépült, mióta a szemét összeszedése a segélyezés feltétele. Talán majd egyszer a kutyákat is meg kell kötni, kettőt most csak a „dazer” tartott vissza. Anita büfében AK pecsét rendben, hideg Borsodi is. Innen meglepően szép, homokos út indul Rétközberencs felé. Érdekes a száraz csatornameder is a szivattyúház előtt. Aztán bebattyogtunk a falu szélére, majd már egy élő csatorna mellett folytattunk utunkat Kisvárda felé. Kikerültünk még egy juhnyájat, majd beértünk Kisvárda szélére, ahol a várfürdő egyik éttermében ettük meg a jól megérdemelt babgulyásunkat. Még kis csalinkázás a városban, majd betérés a vasútállomásra, ahol a kedves pénztáros hölgy kiadta a körbélyegzőt, így személyesen sikerült az utolsó pecsétet belenyomni az AK füzetbe.
igen, ha jól számolom akkor 2200+ pontom lett végül
de addig nem éreztem befejezettnek a mozgalmat (az 1914 pont már tavaly nyár környékén megvolt) amíg nem jártam le a "fiatal túratárs" útvonal krémjét, meg pl. ezt a mátrai menetet
Mert ugye nem pontokért meg kitűzőkért túrázunk, hanem élményekért (de azért a kitűzőknek/jelvényeknek is örülünk mert bágyadt téli estéken jó elővenni a cipősdobozt és nézegetni a benne szunnyadó trófeákat :-)
Ahogy Tavaszi Széll mondaná, kicsit konzerv, de most kaptam gépidőt a gyermektől :-)
Bár végülis nem volt ez olyan régen, Húsvét hétvégéjéből sikerült kikanyarítani a szombatot meg a vasárnapot egy kis mátrai csatangoláshoz.
Reggel 7 órás vonattal indultam, logisztikai érdekesség hogy ezúttal nem mentem be a Keletibe hanem Rákos állomásról startoltam, ennek -meg a rövid Flirtnek(?)- hála hogy alig tudtam leülni, végül egy 180 kilós asszonysággal szemben sikerült egy helyet megkaparintanom. Jó volt leszállni :-)
Hatvanról uzsgyi át is értünk Pásztóra, ahol az állomáson kaptam az Enciános füzetbe körbélyegzőt. A táskából előhalásztam a nógrádi váras füzetet is, de aztán elbizonytalanodtam, most Hasznos az Pásztó része (akkor mehetne bele a bélyegző itt is) vagy közigazgatásilag külön település? Ha külön, akkor az Encián túrát sem ildomos Hasznosról kezdeni? Mert bevallom, úgy lett ez a túra megtervezve hogy Hasznosról indulok, ennek csak a Volán szabott határt az okos menetrendjével, ami a vonat érkezése után egy órával biztosít összeköttetést a túlvéggel. Így eldőlt, gyalogolok :-)
Előtte geoládázás okán körülnéztem a Múzeum téren, bevallom ki se néztem ebből a városból hogy ilyen kis pofás történelmi magja van! Templom, oskolamester háza, üveghuta, kolostor.. Innen véget érni nem akaró aszfalt-taposás, jobb híján a most kinövő házakat néztem. Hát, volt pár amit elfogadtam volna :-) Mikor már végleg feladtam hogy lesz itt bármi bélyegzés, hirtelen, a mellettem elhúzó busz valamint az eladó iskola és posta után -há' vegyek a gyereknek egy iskolát?, há vegyé, de most gyúrjunk vazze- szóval hirtelen a centrumban találtam magam. Kisbolt, két három kocsma, ezt nevezem! :-) Vettem egy dobozost (sajnos palóc sör nem volt :-( kaptam bélyegzést a várasba, végre irány a vár! Épp egy busznyi kirándulóval együtt érkeztem a turistaút kezdetéhez, felfelé némi előnyre tettem szert de fent a geoládázásom miatt utolértek. Csak tudnám minek jöttek fel, mikor a csapat nagyja szét se nézett, csak azt kérdezgette messze van-e az a borospince a másik oldalon, meg hogy mikor jön értük a busz? Ráértem, kivártam míg magamra hagynak, addig elolvasgattam a vár történetét a mátrai váras könyvből, tömtem kicsit a buckost, összeszedtem az előző esti bulizók által szétdobált szemetet, fotóztam aztán nekiindultam Ágasvár illetve Óvár felé. Übertutter volt a kilátás, elég sokat fotóztam de valahogy nem adják vissza azokat a harsogó tavaszi színeket..
Nézegettem ezt a két hegyet, Ágasvárra most nem szándékoztam felmenni de Óvárra igen, hát innen lentről batár nagynak tűnt! De végülis megérte, az egész túra leghihetetlenebb élménye volt. Találtam egy jelzés nélküli szekréutat ami később ösvénnyé alakult, nyugatról félig megkerültem a hegyet és délről támadtam meg a kütyün is szereplő ösvényen, gyakorlatilag végig a bronzkori sáncon haladtam.
Egy helyen meg is volt bolygatva, téglatesre csiszolt kő nézett vissza rám a gödörből. Azt nem tudom, hogy amatőr régészek voltak-e az elkövetők, vagy inkább csak fémdetektoros "kincskeresők", a barbár módon széthajigált kődarabokból ítélve talán az utóbbiak?
Innen hamar Ágasvárra értem, hasznosi várrom óta nem találkoztam emberrel, na itt volt dögivel :-) Nekem már kicsit talán túl sok is.. Innen a Csörgő-patak szurdokát választottam, mert azon még csak életemben egyszer jártam, megboldogult legény-koromban :-) Sípálya után előszedtem a térképemet hogy kitaláljam, a három Mátraszent... falu közül az ahol nekem bélyegezni kell az konkrétan melyik is? Nekem ez a három már mindig is egy marad.. Egy csomó bezárt étterem és panzió mellett mentem el, ezt nem is értem, tényleg zárva lehettek, vagy csak zártkörű rendezvénynek adtak otthont? Mindegy, a Vöröskő étteremnél sikerrel jártam, két kedves mosolygós fiatal felszolgáló kényeztetett Soproni Démonnal és cégessel :-)
Az étteremmel szemközti padon megejtett rövid kajaszünetet követően felfrissültem annyira, hogy éreztem magamban elég erőt az Orosz Mátyás várának meghódításához. Jártam már ott, de azóta egyrészt kulisz mester ide is geoládát pottyantott, illetve érdekelt a déli oldalról való megközelítés. Anno északról vettem be, holmi kivágott fákon való keresztülbucskázások és brutál meredek dzsindzsán való átmászás árán, hát, ezúttal véráldozat is volt, szóval ez a déli oldal sem tökéletes. A dózerút rendben van, a magasles mellett elvezető ösvény is, de aztán egyszer le kell térni róla a kis gerincre, na onnan halál! Nem baj, ennyi kaland kellett! :-) A vár ostroma miatt Galyatetőre kissé viharverten érkeztem, toltam egy sztrapit a szélső vendéglőben (miafranc, egyedül eszem itt? tán szállást is kaphattam volna? én meg mit küzdöttem hogy találjak valamit Parádsasváron..) hozzá egy Löwenbrau, aztán fél hétkor a hangulatos sétaúton (P+) elindultam Parádsasár felé. A műútig istenes, onnantól ultrabrutál ereszkedő. De tényleg! Ez milyen lehet eső után? Hát felfele? Huhh.. Hálistennek a panoráma is ultrabrutál volt, itt sem unatkoztam. Végül h8 környékén értem el a települést, csend, nyugalom, csak távolról hallatszik némi tücc-tücc. 20 ftos kérdés: hol volt a főhős szállása?
Egyik legdrágább szállásom, ehhez mérten megfelelő mértékű csalódással. Mondjuk a házigazda nagyon kedves volt, de hajnalig a szomszédban mulatók, reggel 5-től pedig az ígéretéhez híven korán kelő gazduram "neszezése" :-) Nem is tudtam hirtelen mit mondjak a "hogy aludt?" kérdésére :-) Még szerencse hogy oldalbordáék nem jöttek (volt szó róla hogy itt találkozunk, estére ők is ide jönnek) Mivel ez a kis apartman szerintem egy hajdani garázsból lett kialakítva, elég szűkös volt a hely, szerintem ő a nagy pocakjával a WC-re be se tudott volna menni csak ha lapjára fordítjuk az egyik ágyat :-)
Mindennek ellenére azért persze jó kis túra volt, 33 km lett a vége (szint 1300m)
És akkor egy kis epilógus. Ugyanis kész, vége. Befejeztem az Enciánt!
Mit mondjak: remek kis mozgalom! Nem "öncélú", van benne emlékezés dicső elődeinkre, történelmünk szebb és kevésbé szép pillanatira.
És változatos!
Mentem én méretes hóban, fojtó kánikulában, félelmetes zivatarban. Jártam én ismert túracélpontokon, jelzetlen utakon. Kenuztam én Csepel-sziget körül. Másztam a Retyezátban, küzdöttem az elemekkel a Magas-Tátrában, hótalpaztam a Schneebergre. Voltam egymagam, hátamra kötözött fiammal. Túráztam Dzsível, Tavaszi Széllel, szucsatival, ismeretlen akkor és azóta sem látott túratársakkal. Kezdtem 2007 január huszadikán a szervezők által rendezett teljesítménytúrán (tegyük hozzá, életem első 20 km-t meghaladó túrája volt!) és befejeztem most.
Remek élmény volt!!! Köszönöm mindenkinek.
(aki kacérkodik a mozgalommal, itt talál további képeket)
A Gömör-Tornai Karszt és a Cserehát turistaatlasz nagyon jól használható. Mi 4 évvel ezelőtt, nyáron jártunk a Cserehátban, 1-2 helyen kellett keresgélni a jelzést, Irotánál kifejezetten sokat kerengtünk, mire "hagyományos" tájékozódási módszerekkel megleltük a jó irányt a falu feletti gyümölcsösben.GPS nélkül voltunk, Nyugat ---> Kelet irányú útvonallal.
Az a jó, hogy sűrűn vannak a települések és viszonylag jók a dűlőutak, azok alapján elég könnyű tájékozódni. A jelzések tényleg nem a legsűrűbbek, de van rosszabbul jelzett szakasz is az OKT-n. A Balaton-felvidék akácosai és félig vagy teljesen elvadult szőlői számomra rosszabb emlékként élnek.
Térképet nem tudom hol kapsz, de a Cserehát az egyetlen olyan hely, ahova nagyon ajánlott GPS-t vinni. Én alapvetően nem szeretem az ilyen masinákat túrán használni, de itt jól jött, nagyon ritkásak a jelzések.
Nyésta felé
Abaújszolnok temploma a háttérben
a Salgó vár a Karancsról
a somoskői vár a Karancsról
a Karancs és a somosi vár a Salgóról
Kilátás a Kő-orra felől a tanúhegyekre
Nagyvázsony és a Kab-hegy
a Nagy-Kőris a Bakonyban
a csókakői vár lábánál,itt inkább az írás a fontos
a Galyatető a Kékesről,és fordítva...
háttérben a Mátra vonulatai
a Zempléni-hegység,előtérben és a háttérben a füzéri vár
