Én tavaly kerekeztem arra, asszem megálló nincs, de gondolom a söfőr kérésre megáll ott. Tintapárnát vigyél, mert Apajpusztán van egy szögekből kirakott A betű, mint bélyegző :-)
Én eléggé kevés jelzést találtam Dömsödig, és az út is eléggé járatlan/járhatatlan volt. Sok sikert :-)
Nekünk már csak a Dömsöd-Apajpuszta szakasz hiányzik. Mi Dömsödről tervezzük busszal (sajnos csak egy járat van 6:55-kor). A Volán keresőbe Apajt kell beirni. Egy megálló van: Apaj, Állami Gazdaság központ. A térképen úgy látom, hogy onnan indul a jelzés. Remélem, hogy jól gondolom.
Délre van a kunszentmiklósi országút mentén. Amúgy a dömsödi vasútállomástól másfél km séta a kertek alatt, hacsak Józsi bá' szekerét nem sikerül lestoppolni :-)))
A kereső nekem is azt írja ki hogy Apajpuszta nevű megálló nincs,viszont emlékeim szerint Apajtól nem sokkal messebb van észak felé Apajpuszta,a gugli szerint meg talán egy és ugyanazon helység?
Szoktam néha arra járni,Kecskemétről Ráckeve felé,ha legközelebb arra megyek megnézem jobban,és ha még aktuális tájékoztatlak.
Ha jól láttam a Volán menetrendek oldalon mennek buszok is szép számmal arrafelé,de mivel nem tudom honnan indulnál,így nehéz rákeresni.Budapestről kb húsz-harminc megálló közt lehet keresgélni,ezekről elég változatos a buszközlekedés Apajpusztáig.
Apajpusztán létezik-e valamiféle tömegközlekedés, vagy marad a menetrendi oldalakon kinézett Dömsöd vá-ig (ami Apajon van...) vonattal, onnan némi "előkészítő séta", és így lehet a Pest Megyei Pirosat megkezdeni?
Ha sikerül végre-valahára eljutnom (a kötetlen munkaidő előnyei, stb.), természetesen leírással, fényképekkel nem maradok adósa a topicnak. Tervem, hogy a "klasszikus" PMP befejezése után a verőcei állomás túloldaláról folytatom a piros jelzést, ami - ha jól láttam a turistautak.hu-n - a Cserhátba is átmegy most már.
Hörpölin,nagyon szép túrád volt,és a képeid gyönyörűek!Gondolom azért nem csak megnézted,hanem pecsételtél is azzal a fémbélyegzővel a vasútnál Bélapátfalván,mert az az egyik legszebb fémbélyegző!Az apátság épületét adja a lenyomat stilizálva.
A Szomjas Csuka meg egy király hely,nagyon jól főznek,de ezt valószínűleg tudtad,mert mi is a Te leírásod alapján tértünk be oda tavaly!:-)
Országos Kéktúra Szarvaskő Bélapátfalva 2011. május 9.
Már hetek óta tervezgettem a bükki + borsodi dombsági kéktúra bejárásomat, csak éppen igazi kocaturista módon a szép időre vártam, ami aztán múlt héten hétfőn el is jött. Így aztán még előtte pénteken elintéztem egy hét szabit a melóhelyen (Hobo Bobohoz hasonlóan én is első szóra megkaptam), szombaton szállásokat foglaltam és vasárnap este összepakoltam a betyárbútort a 75 lityis nagyobbik hátizsákomba. Hétfő reggel pedig elzötykölődtem tömegközlekedéssel a Stadion buszpályaudvarig, ahol felszálltam a 6:15-kor Jósvafőre induló távolsági buszra.
A busz menetrend szerint pontosan, 8:38-ra érkezett Szarvaskőre, lecihelődtem róla és pecsételés címszóval bevonultam a buszmegálló nevében is jelzett szövetkezeti italboltba, ahol a kéktúra pecsét mellé még egy Borsodit is kértem. Ezen a napon nem kellett túlságosan sietnem, inkább csak bemelegítésnek számított a napi táv Bélapátfalváig, így aztán elüldögéltem egy sort és csak kilenc felé indultam el, akkor is visszafelé, Rozsnakpuszta irányába.
A falu határában aztán letértem a Khrsz jelzésre és felkaptattam a Majoros-tető kilátójához. A néha eléggé combos emelkedőn kb. negyed óra alatt értem fel a tetőre, a toronyhoz. A kilátás nagyon pazar innen, akinek módja és ideje van rá, az kapaszkodjon fel ide! Ráadásul a reggeli fényviszonyok mellett jobb innen fényképezni a völgyben fekvő falut, mint a szemben, Szarvaskőtől északnyugatra fekvő Várhegyről!
Elnézelődtem hát egy sort, aztán a felfelé combos, lefelé inkább gatyafékes domboldalban visszaereszkedtem a faluba. A kocsma mellett elhaladva nem is próbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy betérjek. Csak a pultos hölgy pillantott rám csodálkozva, hogy már véget is ért a túra? Legurult egy újabb Borsodi, aztán kicsit még körülnéztem a faluban, végül fél tizenegy felé döntöttem úgy, hogy ideje lenne már talán indulnom!
Meredeken felkaptattam a Várhegy nyergébe, persze aztán itt is letértem az utamról és a KL jelzésen tovább kapaszkodtam a romokhoz. Itt is körülnéztem, aztán indultam tovább. Megálltam még pár percre a Veres-oldal kopár oldalában is, innen is alaposan körülnéztem. Elkészítettem a kötelező jellegű panorámaképeket (itt már magasan a vár felett jártam), aztán tovább ballagtam.
Kilátás a Majoros-tetőről Szarvaskőre
Szarvaskő, Várhegy
Kilátás a Várhegyről Szarvaskőre
A gerincet elérve véget ért a hegymászás, innen már könnyebb volt haladni. Megnyugodva konstatáltam, hogy sár egy deka sincs, szinte csontszárazak voltak az utak végig az egész túrámon (kivéve az ötnapos túra utolsó öt percét, de arról majd később). Kényelmes menettel dél felé értem el a Gilitka kápolnát, ahol meg is álltam ebédelni. A kápolna most alaposan rendbe volt téve, belül is minden megvolt igaz, súlyos vasrács volt az ajtaján. 2005-ben, amikor &son-nal jártunk errefelé, bizony eléggé le volt pukkanva szegény! Hosszabb szieszta után csak háromnegyed egy felé indultam tovább, erdei úton felkaptattam a Kis-Szoros-tetőre, onnan aztán egy széles dózerúton indultam lefelé. Egy idő után a K- jelzések balra letérítettek innen, keréknyomokon értem el a Kolacskovszky-forrás melletti útelágazást.
Kilátás a Veres-oldalból
A Gilitka-kápolna kívülről...
...és belülről
A P- jelzésen leballagtam a Telekessy Vendégház gyalogos feljárójáig, stempliztem a gyalogút melletti fára szerelt kéktúra bélyegzővel, aztán mentem tovább. Földúton végigoldalaztam a Bél-kő lábainál, kereszteztem a bánya egyik keskeny aszfaltútját és most sikeresen megtaláltam az apátsághoz vezető keskeny, benőtt ösvényt (hat éve az aszfaltúton mentünk a sráccal). Még csak éppen elmúlt két óra, négyre ígértem az érkezésem Bélapátfalvára, a szállásomra, ezért itt egy komoly pihenőt tartottam. Miután mindent körbejártam a templom és a romok környékén, leheveredtem a fűbe és szundítottam egyet. Csak három óra után kaptam össze magam, és trappoltam le a faluba a keskeny aszfaltúton.
A Telekessy Vendégház
Az apátsági templom
A Bél-kő az apátság romjaitól
A községet átszelő főutat elérve természetesen betértem az első útba eső kocsmába, és elfogyasztottam a megerőltető túra során megérdemelt gyöngyözően hideg Sopronimat! Innen már csak pár percnyire volt szállásom, a Viktória vendégház. 3000 Ft-ért kaptam egy saját kis szobát csöppnyi mosdóval, zuhanyozóval (Tel: +36 30 233 6778). Lepakoltam, aztán csak az igazolófüzettel és a pecsétpárnával elindultam vacsorázni. Megnéztem a fémbélyegzőt a cementgyári vasúti megálló peronján természetesen megvolt -, aztán továbbsétáltam a Gyári-tóig.
Itt betértem a Szomjas Csukába, pecsételtem, aztán megvacsiztam. Miután végeztem az emberes mennyiségű halászlével és cigánypecsenyével, szinte mozdulni sem volt kedvem! Aztán kiültem a tópart egyik padjára és élveztem a késő délután hangulatát. Csak estefelé sétáltam vissza a szállásomra, a Vasút utcába.
A Bél-kő az apátságot Bélapátfalvával összekötő útról
A hét elején meglepetésemre kértem...és kaptam is szabit keddre és szerdára,így ezt a két napot azonnal ki is használtuk a kéktúrázásra a fiammal.Sümeg volt a célpont,és számunkra az eddigi két leghosszabb túranappal Sárvárig kívántunk eljutni,persze annak tudtában mertem így tervezni hogy alig van szint ezen a részen.
Még hétfőn későn este elautóztunk Sümegre,ott aludtunk,majd reggel 5-kor start! (fiam nem élvezte ezt a korai rajtot annyira...:-) )
Pecsételtünk a vasútállomáson,majd nekivágtunk az igen sok aszfaltot,és sajnos annál kevesebb látnivalót tartalmazó szakaszoknak.
a vasúton reggel negyed hatkor, egyébként szépen felújított állomás,kedves személyzet
Majdnem négy km aszfalt és még kettő földút után megérkeztünk Kisvásárhelyre,az egész Sárvárig tartó túra talán legkedvesebb kis falujába,ahol a bélyegző a haranglábon volt található,felette egy régi kis ház kéményén gólyák lakoztak.
Ezek után kifelé a falu után földút,aszfalt,földút,majd megint aszfalt,mindez kb 8-9 km-en,majd a Dergecsi erdő,ahol meg igen-igen elhanyagolt az útvonal egy része...szóval ez nem a legélvezetesebb része a kéktúrának.Az ötvösi bélyegző már nem a vasútállomáson van,hanem a Dergecsi erdő ötvösi szélén,kb 50 méterre az aszfaltúttól,erre figyelni kell,bár az öreg fán elég észrevehető helyen van a szelence.
Innen Szajkig nagyon szép erdőkben halad az útvonal,elég jól követhető,új jelzések,és szerencsére errefelé nem használnak annyi szürkét a jelfestők,így sok régi kék jelzés is fellelhető volt,nagy örömömre!
őzike,és egy régi kék...meg az új
Aznap a Szajki tavak érintésével Hosszúperesztegen végeztünk,majd visszabuszoztunk Sümegre.
Másnap Hosszúperesztegről indultunk Káld és Gérce érintésével Sárvár felé.
Mivel a hosszúperesztegi pecsétünk már megvolt,így egyből nekivágtunk a szakasznak,amely -hogy is fogalmazzak finoman- szintén nem a legizgalmasabbak egyike. (itt jegyezném meg hogy ennél a kemenesháti résznél még a gyakran lesajnált csereháti is sokkal-sokkal változatosabb és jobb,itt éreztem először a kéktúrán azt hogy ez tényleg csak egy átkötő szakasza a túrának!)
Káldon a kocsma valamiért nem volt nyitva,de mivel hétköznap volt így kaptunk szép körpecsétet az önkormányzatnál,ahol elég élénk érdeklődést is mutattak a kéktúra iránt.
Káldtól a Hidegkúti vadászházig legalább volt látnivaló:
A Hidegkúti vadászház egy nagyon szép,modern ,jól karbantartott épület,kellemes meglepetés volt,előtte pihenőpadok létrehozva a turistáknak,gondosan körbekaszálva.
Gércéig szinte végig aszfaltút vezet,de szerencsére árnyas erdőkben,és néhány látnivaló azért itt is akadt:
sosem hittem volna hogy ennyi éves erdők léteznek itthon!:-O
A Banyafák is állják még a sarat,a SCHERG házaspár sírján a felirat pedig megkapó...
A Rózsáskerti erdészház már inkább pusztuló képet mutat,Gérce és a Kismackó vendéglő viszont rejteget szép látnivalókat,és egy jó pecsétet párnával.
Gércétől Sárvárig megint felejthető az út,itt már csak hazaérni szerettünk volna a két hosszú nap után a második -sárvári- szállásunkra,így kissé nyűgösek voltunk,az amúgy is néhol nehezen követhető,itt-ott dzsindzsás szakaszt nem nagyon élveztük.
Összességében várakozásaimat egy picit alulmúló 72km volt ez a túra,egy-két szép látnivalóval,de most úgy érzem hogy jó így hogy csak két napot szántunk rá.Nem nagyon ér többet,bár biztosan van aki másként vélekedik.
Én azon döbbentem meg leginkább, hogy a cikk szerint a Rekettyés 2008 óta engedély nélkül üzemel. Pedig volna miből fizetni az engedélyért, piszokul magas áraik vannak.
Tudna valaki segíteni egy olyan fotóval, amin viszonylag jól látszik a Várak a Börzsönyben túramozgalom igazoló kódját tartalmazó tábla? Fel szeretném használni, de nem publikus módon (egy hasonló mozgalomhoz ötletadónak küldeném el egy szervezethez). Értelemszerűen olyan kép kellene, amin a kód nincs kiretusálva, meg egyebek, szóval az a 3x3-as négyzet és környezete, a kihelyezés módja a lényeg. (a kép lehet régi is, ha a kódok változnak, az itt most nem érdekes)
Előre is köszönöm!
(A mozgalmat már teljesítettem, de nem találom az akkori képeimet)
Két hete Tavaszi Széll társaságában gyalogoltuk le ezt a logisztikailag kissé furcsának tűnő szakaszt, de mivel neki annó itt ért véget egy Nagyvázsony felöli túra, nekem meg pl mindegy volt, így gyorsan megegyeztünk. Népligeti startot választottunk - "Biztonság, luxus, kényelem, minden kilóméteren. Volánbusz" - s már a buszon is találkoztunk néhány kéktúrázóval, illetve megismerkedtünk Remélemilyennicknincs nicknevű túratársunkkal is :). Bakonybélen rutintalanul először a turistaszállónál bélyegeztünk - nem volt büfé, a Vadszőlő meg csak délben nyit - így visszagyalogoltunk a buszmegállóhoz és a tőle nem messze lévő boltban fogyasztottunk. A kávé bedobása után irány Németbánya, masszív medvehagymás környezetben gyalogoltunk ki a faluból. Útközben megvitattuk az élet dolgait, Németbánya előtt szintén túrázókkal találkoztunk. A falu szélén a bélyegző rendben, itt én átváltottam rövidnadrágra. A vadászház előtt benéztük a jelzést, de gyorsan korrigáltunk, majd sűrű patakátkelések után - egy helyen igencsak gondban voltunk, ahol is felidéztem "Optika, a Gaja vízitúrázója", valamint "Vagdalthús, a Cserháti Hídépítő Zrt" régi kedves történeteit. Lassan kiértünk az erdőből, a távolban már látszott Városlőd a tűző napsütésben. Kitérőt tettünk a hölgykői várhoz - megéri, nagyon hangulatos hely - Városlődön a sarki Fenyves kocsmába tértünk be, ahol igen kedvesen fogadtak minket, kellemesen elbeszélgettünk a pultossal és a helyi törzsgárdatagokkal a vidéki Magyarországról. Lehet inkább ide kellene a bélyegző.... a falu végén az állomáson pecsételtünk, a vasutas kolléga adta egyből a bélyegzőt, az állomás belső része élő időutazás a múltba, nem tudom, mi dolga lehet, valszeg őrzi az épületet... az állomás előtti padon ebédeltünk és vártuk, hogy mikor kap el bennünket a már egy ideje vészesen közeledő sötétkék felhő, dörgés, villámlás... de hiába indultunk neki, csak elkerült, a település szélén lévő kalandparkot meg addig nézegettük, míg itt is túlmentünk a jelzésen... de korrigáltunk és szépen bebaktattunk egy tarvágáson keresztük Úrkútra. Itt megnéztük a szétvert és szeméttel telehordott úrkúti őskarsztot, majd a Kék túra - micsoda névválasztás! - kocsmába toppanva zártuk a gyaloglást. Itt szintén elbeszélgettünk a helyi fröccsfogasztó társasággal, akik felhívták a figyelmünket a helyi busz precíz menetrendtartására, azaz álljunk ki korábban, mert ha nem lát a sofőr embert a megállóban, akkor meg sem áll... szerencsénk volt, álltak, elértük, a buszon át is öltöztünk. Veszprémben már eső fogadott minket, ahol az év buszpályaudvara található, egy büfé van, ami - bár ki van írva egy csomó minden a rántotthústól a pizzáig - nem árul kaját, sőt - most kapaszkodjunk - szeszt! sem, kocsma nincs, a legközelebbi kávézónak mondott krimóban meg nem adnak decire! bort, csak ha veszel egy üveggel.... nem vettünk, így belül szárazon ültünk fel a pesti buszra, ahol perceken keresztül szórakoztunk egy kisebb vitán, ami a generációs különbözőség, valamint a "ki, ki elé furakodott felszálláskor" történetből pattant ki. Összeségében remek túra volt, lassan fogynak a kék kilóméterek.
Klasz képek (különösen a "Fűzér és a Hegyköz", illetve, a "Épphogy csak tavasz" tetszik), szép emlékeket ébresztenek bennem. Örülök, hogy nemcsak "abban" a fórumban látom vissza a képeid!
A tavasz legjellemzőbb tünete, hogy mindösszesen 6 napot bírtunk ki kirándulás nélkül.
A Regéc és Arka közti szakaszon a Badacsony környékéhez hasonló, rendkívüli mennyiségű perc telt el nézelődéssel, de itt nem tudtam előre erről a "veszélyről", így még a tervezettnél is rövidebb lett a vasárnapi program. Nem bántuk.
A Regéci vár egyébként gyorsan fejlődik, nekem még az autóval a falak tövébe lehetőség is új volt, de nyárra talán már az éjszakai díszkivilágítás is elkészül, aug. 20-ra meg is célozzuk újból.
Mi tavaly júliusban. Sándorfalva után letérve az erdőbe olyan helyeken vezetett a jelzés ahol a nyiladékot teljesen benőtte a gaz, a fák ágai a földig értek. Amikor kereszteztünk egy kijárt düllőutat, utána nem találtuk a nyiladékot mert nem volt. Ez szinte egészen kitartott a dóci bekötőútig. Hantháza után ahol balra kellett volna térni, derékig érő gaz fogadott. Ha nincs nálunk GPS, akkor nem is tudtuk volna, hogy ott egy balkanyar van. Jelzés semmi. Nyiladék nuku. Nem azt mondom, hogy az AK teljesíthetetlen kerékpárral, de amit az egyik helyen megnyer az ember azt a másikon elveszíti.
Mindenesetre mi maradunk a gyaloglásnál. Nekünk úgy élvezetesebb.
Egyszer marha régen letekertük talán 10 nap alatt. Én kb. a 2. naptól ki voltam guvadva, így nem nagyon néztem, mennyire követjük a kéket, vagy teszünk könnyített aszfaltozást, csak loholtam a többiek után.
Múzsla topiktárs szervezte az egészet, neki tuti megvannak a részletek, szállásról, szakaszokról is.
Arra emlékszem, hogy homokban én voltam a király, a vastag terepgumijaimmal, aztán meg aszfalton lemaradtam folyton. Lelkesen foltoztuk a belsőket (akác és/vagy királydinnye), de mintha annyira nem volt rémesen sok benne a homok. Azért toltuk is helyenként rendesen.
Ami még meglepő, de marha fárasztó volt, a szétrepedezett száraz talaj... Ott nagyon fájt a kezem a végére.
A Kunfehértó-Petróczi iskola szakaszról írtakat olvasd el a ttt túrafórumban. A vasút utáni részen egy részt elkerítettek, nem tudom, felfestették-e már az új útvonalat, mindenesetre nem árt odafigyelni, nem sok lakott hely van 10 km-es körzetben.
Amúgy egyetértek, ha valaki kerékpárral és tényleg a jeleket követve teljesíti, nem feltétlenül könnyebb, mert amennyit nyer azokon a részeken, ahol sok az aszfalt, annyival többet szív a homokos részeken, márpedig abból is van bőven. A déli rész Sükösd és Zákányszék között durva lehet biciklivel.
Az új igazolófüzet alapján némi tájékozódási ismerettel teljesíthető. Összességében igen jól jelzett túraútvonal, bár van néhány szakasz, ahol gyengébb a jelzés, illetve nincs is mire festeni.
Nekem még csak egy megyényi, (Csongrád) meg egy kicsi tapasztalatom van az AK-t illetően. Ez alapján azt kell, hogy mondjam, vannak bizonyos szakaszok amelyek teljesíthetők kerékpárral, vannak amelyek nem. Ez utóbbiak közé tartozik a Petróci iskola - Rúzsa, Sándorfalva-Ópusztaszer szakasz. Az egyiknél a homok, a másiknál a dzsumbuj a gátló tényező. No persze ezeket ki lehet kerülni aszfalton is - mint azt sokan teszik, - de az meg már nem az AK.
A tájékozódást elősegítendő nem árt a GPS. Az ásotthalmi erdőben Petróc után alig van jelzés. Mind a fordulóknál hiányzik. Mi is gondolkodtunk a kerékpáros teljesítésen, de aztán úgy döntöttünk, - annak ellenére, hogy nincs olyan sok látnivaló mind az OKT-n - nem akarunk elsuhanni a táj "mellett".
A jövő hétre tervezünk egy Kunfehértó-Petróci iskola szakaszt, utána meg egy Szarvas-Mezőtúrt.
Úgytudom eléggé combos végigtekerni, legalábbis eléggé kerékpározhatatlan szakaszokról olvastam. Én múltkor voltam egy nagyrészt betonos szakaszon (Álmosd - Kismarja) de amikor a gáton kellett tekerni, örültem ha 10km/ óra sebességgel tudtam haladni, mert eléggé rossz volt az út.
a vasúton reggel negyed hatkor, egyébként szépen felújított állomás,kedves személyzet
őzike,és egy régi kék...meg az új
sosem hittem volna hogy ennyi éves erdők léteznek itthon!:-O
