Ugyanis a kristályvíz leadása egy alap-tipikus példája az egyensúlyi reakciónak, azaz van egy visszafele reakció is, és az egynsúly úgy áll be, hogy a két sebesség megegyezik. Te most a bomlást figyelembe veszed, a visszaalakulást elhanyagolod.
A másik: az elsőrendő reakció esetén nincs olyan, hogy "teljes" bomlás. Erre meg szoktak valamiféle közelítő definíciót adni, pl a felezési idő tízsszerese, vagy tizenkétszerese. (ilyenkor ugye a gipsz 1/1000-1/4000-ed része még megvan átalakulatlan formában)Tudnunk kéne, hogy órán mivel számoltatok.
Azt ugye látod, hogy a feladat megoldása valahogy abba az irányba halad, hogy a sebességi állandóból felezési időt kéne csinálni.
(Azt meg végképp nem értem, hogy miért lovaglunk kinetikán, ha a legelemibb sztöchiometria sem megy még...)
A feladat úgy szólt, hogy gipszet hevítve az vizet veszít és kalcium - szulfid- hemihidráttá alakul . a reakció sebességi együtthatója 100 °C-on 0,75 1/min. Mennyni idő alatt képződik 2 kg víz 10 kg gipszből 100°C-on?
Igazából abból indultam ki , hogy m(gipsz)=m0(gipsz)*e^(-kt) és az m0 gipsz volt a 10 kg. És nem igazán jöttem rá hogy az m gipsz az mi is akar lenni. Próbálkoztam úgy hogy megnéztem, hogy a 10 kg gipsz hogy oszlik meg, elvileg 2093 g víz , a mardék CaSO4, ,és akkor arányt próbáltam meg felírni 2 kg vízre... de hát így ez a baromság jön ki....
Kicsit OFF leszek, bocsánat. Volt egy feladatom, ami kb. arról szólt hogy 10 kg gipszből hevítés hatására mennyi idő alatt szabadul fel 2 kg víz? (meg volt adva a sebességi együttható is, ami 0,75 ). Kérdésem annyi lenne, hogy nagyon irreális érték a 0,06 perc? mert bárhogy számolgatok, mindig ennyit kapok...
Hali, ha még érdekel a kérdés, az "ionszelektív-kor" előtt a Na+ és a K+-t titrimetriásan mérték a Na-t Na-cink-uranilacetát, a K-ot meg K-kobaltnitrit alakban.
Ha kell, meg tudom keresni a leírását a vizsgálatoknak, van régi laboros könyvem.
A kalciumnál meg a heparin az egyetlen szóba jövő anyag, ami relatív kevésbé szól bele a mérésbe, mint akár a citrát, akár az oxalát, akár az EDTA - n.b. ezek mind a kalcium-ion megkötésével gátolják direktben az alvadást. A dikumarol-származékok tudtommal in vitro nem hatásosak.
Egy nagyfeluletu MOF, amiben van egy rakas oxigen-koto site (ketmagvu kobalt komplex). Most ha nem lennek lusta, akkor ugye kb kezzel ki lehetne szamolni, hogy realisan hany site lehet adott terfogatban, es ha 100% kot, akkor az mennyi / mekkora szoba. Ha nem omlik ossze a MOF szerkezete, vegul is realis, hogy nagyreszuk kosson.
Hogy mennyire stabil, nem tudom, sajnos a cikk nalunk nem elerheto.
Kösz mindkettőtöknek! Ez is valóban komplex, mármint koordinatív/datív kötéssel? Vagy "egyszerű" elektrosztatikus kölcsönhatás? Csak érdekel, ha már szóba került:-)
így van: szabad Ca2+ és (heparinnal) komplexált Ca2+ koncentráció. Ez kétféle, kémiilag egyértelműen megkülönböztethető speciesz, úgyhogy itt nem az aktivitással kell "kavarni".
A vérgázgépek ionszelektív elektródával mérik a kalciumion koncentrációját. A használt vérmintához heparint adtunk (hogy ne alvadjon meg), ami sok negatív töltéssel bír (polianion). Mivel sok negatív töltése van, mintegy "megköti" a kalciumiont, és így az ISE a valósnál (akármit is jelentsen ez :-) kisebb kalciumkoncentrációt mér.
A kérdés:
Hogyan kell ezt szakszerűen megfogalmazni? A heparin csökkenti a kalciumion effektív koncentrációját? Vagy az aktivitását csökkenti? Vagy mit lehet erre írni, ami fizikai kémiai szempontból helytálló?
Ez valóban érdekes, és kicsit nagy ugrásnak tűnhet, de éppen a természettudományok lényegére mutat rá szerintem. Ha nagyon sarkítok, azt mondom "Nem tudom, mi van benne, de van rá egy modellem, meg tudom mérni." Nem a valóság maga az érdekes, hanem hogy modelleznik tudom-e.
Amúgy az "isosbestic point"-nak van magyar megfelelője? Az "izozbesztikus pont"-ra két találatot ad a Google.
nincs igazán olyan, hogy Na-ISE: ezek az elektródok kb. minden kationt mérnek, kb. minden interferál. A Se-Na értéknek ezért nincs sok köze a tényleges Na-koncentrációhoz, de erre nincs is szükség: ha mindenki ugyanúgy mér, akkor mindenki ugyanúgy téved, és a dignosztikát-terápiát egy ilyen értékre éppúgy lehet alapozni, mint egy ténylegesre. Nem ismert a pontos összefüggés a konc. és az ISE érték között, de elég azt tudni, hogy van összefüggés, és így elég a klinikumot az ISE-értékre "belőni".
Közben azt az információt kaptam egy ezzel foglalkozó gyógyszerésztől, hogy amióta a vérgázanalitátorok a kezdetektől, mármint amióta ionokat is mérnek, ISE-vel működnek. (Így végül is a kérdésem értelmét vesztette.) Igen, ismerem a pubmedet, de nem bírtam értelmes cikket találni erről... Amúgy kloridra van (volt?) kolorimetriás eljárás ("hagyományos" analizátorokban), legalábbis ezt olvastam eg sav-bázis egyensúllyal foglalkozó cikkben. De aztán ennél az ionnál is áttértek az ionszelektív elektródákra.
Ha grantot akarsz, tenuret akarsz, akkor bizonyos bizotsagok szaja ize szerint kell ugralnod.
Mit tesz isten, ezek a bizottsagok, akik termeszetesen nagytudasu tudosokbolvannak felallitva, szart sem ertenek az egeszhez, es ha valami szines, meg mozog, rogton rakapnak. Ennyi.
Lehetsz tisztes tudos, csak akkor lehet, hogy ugy maradsz mint Huckel, vagy toltheted az idod felet PR-marketing faszsagokkal (amire megjegyzem most mar kulon rublika van grantokban), es lehet munkad.
egyrészt itt az akku nem új, szintén 30+ éves, a vizsgálat csak a membránra vonatkozik.
"ítium elektródnál van ugye egy szigetelés"
az sg-s cikk ábrája elnagyolt. VAn egy szeparátor, ami nem a Li felületén van, hanem két elektrolit között (LiSx szerves oldószerben, ill. Li-só szintén szerves oldószerben). A szeparátor csak Li+ számára átjárható. Az egyik elektrolitba lítium fém, a másikba kén-elektród merül.
A felfedezés lényege az, hogy ez akksi azért hal meg párszáz ciklus után, mert egy csapadék eltömíti a membránt. Ők egy olyan coatingot találtak, ami ezt meggátolja, így elérték az 1500 ciklust, ami még amúgy nem nagy durranás.
szulfonált kinont használtak, amik nagyon is komoly egészségügyi problémát vetnek fel. És beleírták a cikkbe, hogy kinon van a rebarbarában is, de az egy másik anyag, amit ők nem vizsgáltak (és amúgy a hidroxil csoportok miatt aligha alkalmasak akkuba, mert nem lesz szelektív az oxidáció, meg nem is oldódnak eléggé).
"Akor annyira azért nem lehet mérgező."
a cián is megtalálható növényben...
-----------
ez az egész egy nagyon szomorú jelenség, amikor egy tudós minimális eredmények birtokában (lássuk be, ebben a cikkben kb. semmi újszerű nincs, és ölég fura, hogy vevő volt rá a Nature) végighaknizza a bulvármédiát és úgy sztárolja magát, mint egy legszarabb celeb. AZoknak a gátlástalan csúsztatásoknak, pontatlanságoknak, sejtetéseknek, amik a bulvárban természetesek, semmi keresnivalója a tudomnányban.
Egy tudós ne sztárolja magát, pláne akkor ne, ha az égegyadta világon semmi újat nem fedezett fel.
(Nem részletezném, de ez az akksi nem tárol energiát, mert fűteni kell és a szivattyúkat is árammal kell ellátni, a nafion membrán nem elég stabil, max. 100-200 ciklust bír ki, robbanásveszélyes, és sérülés esetén megfulladsz a brómtól, etc.Egy csomó olyan belső korlát van, amiket nem lehet pikk-pakk legyőzni. Az elv min. 50 éve ismert, és nem nagyon hisz benne senki, nem véletlenül. Ez rohadt messze van attól, hogy bármi hasznos kisüljön belőle.)
