CzF nagyon rég túlhaladott, Zaicz pedig egy silány népszerűsítő mű.
A hivatkozási alap itt a TESz (Történeti-etimológiai szótár) és az UEW (Ungarisches Etymologisches Wörterbuch), mindkettő annó az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.
>És van még a toportyán, v. toportyánféreg elnevezés is, ami szintén a farkas szinonímája. Bár van más vélemény is, hallottam valahol, hogy az aranysakálra értik a délvidéken.
---
Korábban én is csak a farkasról tudtam a toportyánféreg nevet, de ez feltehetően területenként változhatott. Az aranysakál inkább mediterrán területeken él, míg a farkas jellemzően inkább tőlünk északra ill. hegyekben.
Csak az a kérésünk, hogy bizonyos játékszabályokat megfelelően alkalmazz itt. Ez egy tudományos szemléletű topikcsoport (Magyarulez), s a tudomány mindenkori legfrissebb álláspontját alkalmazzuk. Így ha hozol valamit, kérlek előtte ellenőrizd annak frissességét vagy ne állításként, hanem kérdésként add elő. A Cz-Fg szavak eredete szempontjából már több, mint 100 éve nem mértékadó, így itt ilyen téren rá hivatkozni tudománytalan. Léteznek helyette már különböző etimológiai szótárak, mint pl a TESz vagy a Zaicz.
Czuczor Gergő szerint azért féreg, mert fireg-forog, fúródik, furkálódik.
Először tehát azokra az állatokra vonatkozott a szó, amelyeket mai is férgeknek nevezünk.
Később lett általános, és kezdték használni minden undorító állatra, később minden utált állatra. Szerintem nem tabu.
A farkast nem kifejezetten szerették az emberek, szegény kutyus.
A toportyán hangutánzó, ahogy a mancsaik topognak - bár én még nem hallottam támadó farkasfalkát, és remélem nem is fogok - adhatott ki jellegzetes hangot.
Üdv. Vagy 10 éve egy teljes koreai filmhetet néztem végig. Tudom, hogy nem rokona a japán nyelvnek, de hangzásra mindvégig nagyon japános volt (még régebben tanultam kicsit japánul!), míg, hogy pl. nem kínai vagy vietnámi, azt fél perc után megmondtam volna.
A fakót nemcsak kutyára mondják, hanem pl. lóra is. Ez sztem inkább az állat színére utal.
Van olyan mondás, hogy ordít vagy üvölt mint a fába szorult féreg. Úgy emlékszem, hogy itt a "féreg" szó is a farkasra utal, bár nyilván általánosságban a féreg más állatfajt jelöl.
És van még a toportyán, v. toportyánféreg elnevezés is, ami szintén a farkas szinonímája. Bár van más vélemény is, hallottam valahol, hogy az aranysakálra értik a délvidéken.
Azt viszont nem tudom, hogy az említett állatok (farkas, szarvas, medve) miért voltak tabuk, vagyis tabu kimondani a nevüket. De ezek szerint volt más elnevezésük (amit tilos volt kimondani) és gondolom, ezek az elnevezések már elvesztek az idők során.
A pad szóbokor eredetének vizsgálata alapján a bennem kialakult jelentésmagot a 8223-ban leírtam. Ez pedig a 'valamiféle felületkezeléssel, burkolattal ellátott vízszintes sík terület, bárhol is van az'. Ebbe a padka is belefér, mint 'alkotott valami szélén található vízszintes felület'.
"A szerb-horvát pod szó, amelyet a magyar pad egyik lehetséges előzményének vélnek, jelentése ’1. talaj, föld; 2. padló, padlózat, padozat; 3. emelet’. A magyar pad szóban ’deszkával fedett talaj, födém’ > ’deszkával ácsolt ülőhely’ jelentésváltozás zajlott le, de pl. történetileg a ’mennyezet’ jelentés is kimutatható."
A magyarban is megvan az 1. talaj, föld jelentés, sőt mindenki használja is, úgymint 1 - megérett a meggy, 6 - leszakadt a pad :)
Vagy bővebb repertoárú ovisok kiszámolóként használhatják pl: "Pad alatt, pad alatt van egy ház, / abba' lakik egy kovács..."
A Földrajzi tájszótárban:
Pad
1. a folyópart mentén, de a víz színe alatt húzódó homoklépcső, 2. lapostetejű, de meredekoldalú földkiemelkedés, 3. lapos dombtető, 4. híd
A szóbokorhoz még hozzá tenném a kemencepad, padka, padmaly szavakat is.
Nem tudom, látjátok-e magatok előtt a 2. lapos tetejű, de meredekoldalú földkiemelkedést, talán ez:
Nekem egyértelmű az összefüggés az épített padokkal.
(bár ez utóbbi inkább a háziasított alfajra volt használatos, vö. eb ura fakó)
Ezt honnan lehet tudni? Nekem valami olyan magyarázat rémlik, hogy a fakó pásztorkutyák jellemző színe (és jelentéstapadással neve) is volt, tehát a mondás jelentése "kutya ura kutya".
>Egyre terjed az írott és internetes médiában ez a kártékony, teljesen tudománytalan ötletelés, a naiv olvasók és hallgatók pedig elhisznek mindent, ami tetszik nekik, és olyan magabiztos "hitelességgel" adnak elő. (pl.: Avatara).
Küldök is egyet elrettentésül.
---
Sokat nem időztem a videón, nem is terveztem, de olvastam egy jó kommentet, s ez eredetiben így hangzott el:
Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.
(Only two things are infinite, the universe and human stupidity, and I'm not sure about the former.)
Nem nehéz kitalálni, hogy kinek a száját hagyta el legelőször.
Azt is figyelembe lehet venni, hogy a viszonyítási alap csak azokra az állatokra szorítkozik, amelyek tabu alá eshetnek, mivel ezek körében kell valami olyan jellegzetességet kiemelni, amellyel a tabusított név helyett nevezhetik. Az ilyen állatok – pl. szarvas, medve, róka – közül csak a rókának van hasonlóan jellegzetes lompos farka. de a róka kisebb.
Ugyanakkor az csak a nyelvtörténet szeszélye, hogy a farkas név vált az általános megnevezéssé, hiszen voltak (vannak) rivális nevei is, pl. a színére utaló ordas, fakó (bár ez utóbbi inkább a háziasított alfajra volt használatos, vö. eb ura fakó).
Igen, köszönöm a figyelmeztetést Kiszelyvel kapcsolatban, nehéz és egyre nehezebb eligazodni a tudományos, a kevésbé tudományos "alternatív" írók és írások között, ha valaki tényleg a tényeket és az igazat keresi. Sajnos egyre jobban terjed az ebben a kérdésben tájékozatlan emberek közt sokféle áltudományos de roppant érdekes ideológia a nyelvészet és őstörténet témájában. Nem is tudom, hogy lehetne ezt megállítani, vagy van-e erre bármilyen szándéka azoknak akik ezeket a szakterületeket tudományos szinten művelik.
Egyre terjed az írott és internetes médiában ez a kártékony, teljesen tudománytalan ötletelés, a naiv olvasók és hallgatók pedig elhisznek mindent, ami tetszik nekik, és olyan magabiztos "hitelességgel" adnak elő. (pl.: Avatara).
Köszi, nagyon érdekes volt a cikk, a gomba esetében nem annyira látványos az átvétel, és ilyen alapon mondjuk az is kérdés lehet, hogy ismerték-e eleink pl. a medvét.
Az állatokkal kapcsolatban régóta foglalkoztat, hogy miért hívjuk a farkast farkasnak, hisz az állatok többségének van farka, nemcsak a farkasnak, ezzel az erővel hívhatnánk fülesnek is akár.
Ez az anyag nagyon jól szemlélteti azt, amit a 8263-asban elmondtam. Volt sokféle tánc, amelyek mind valamilyen más tevékenységhez kapcsolódtak. Ezeknek lehetett saját neve, de éppen a sokféleség miatt nem feltétlenül volt közös nevük.
Ez hasonló dolog, minthogy van népi szavunk a tyúkra, a kakasra, a csirkére, a jércére, de nincs olyan népi szó, amely ezeket együtt nevezhetné meg. A lóra van, de a Gallus gallus domesticusra nincs. (NB. A tyúk csak az ivarérett nőstényt jelenti eredetileg, a fajra éppen az összefoglaló elnevezés híján utalhat csak mint pars pro toto.)
A ló és a házi tyúk eltérő elnevezési konvenciója egyben azt is mutatja, hogy nem lehet ugyanazt az elgondolást a múltbéli elemekre egyformán visszavetíteni, még ha egyformán lényegesek is voltak a múltban.
Sajnos, Kiszely már átsodródott Egely mellé, túl a tudomány határain: így ő csak az „alternatív” fórumcsoporton lehet hivatkozási alap. A bevezető falláciával egyébként a fenti anyag tényszerű részét (ti. a mai táncdialektusok leírását) is sikerült hitelteleníteni. – NB. Az, hogy a csángó táncok olyan markánsan különböznek az erdélyiektől is, jól utal arra, hogy egy-két elemtől eltekintve, a néptáncok bizony a kutúra fiatal és változékony részébe tartoznak.
Igen, ahogy mindennek, a táncnak is megvan a maga fejlődéstörténete és gondolom mindenhol más utat járt be, ahogy a társadalom fejlődése is. Én ott voltam kicsit eltévedve, hogy azt hittem, a mai néptánc világa régebbi, és mondjuk a honfoglalás korában vagy régebben ünnepek vagy más fontos események kapcsán a mostani fogalmak szerint vagy ahhoz hasonlóan járták a táncot a közösség (törzs, falu) lakói. Hisz a tánc érzéseket, érzelmeket, indulatokat, hangulatot fejez ki, azon kívül hogy sok esetben fontos szerepe, feladata van a csoport életében a szokásrendszerhez igazodva. Úgy gondoltam, erre minden korban szüksége van az embernek. És hogy erre a tevékenységre szükségszerűen van valami speciális ige, nem csak az olyan körülírók, mint amiket emlegettetek.
Egyébként a táncolásra használatos specializált szavakat lehet találni a magyar nyelvben, mint pl. a lejt, a rop, a sírül ~ sérül
Ohh, köszönöm, a "sírül" itt motoszkált a fejemben, csak nem jött ki. (És igen, Sarkel-a megjegyzése jogos, a csárdás annyiban nem jó példa, hogy késői.)
Nem lennék meglepve, ha ez a román serba ’(meg)ünnepel’ szó honosodása lenne. Ez pedig a latin servare ’szolgál’ származéka.
Hmm...
Én világéletemben evidenciának vettem, hogy a szerb népnév van a szerba elnevezés mögött. A moldvai táncok jelentős része a (vélelmezett...) származási helyről van elnevezve. A zene, tánc pedig nagyon közel áll pl. a čačaki kólóhoz. (čačaki szerb, havasalföldi román, moldvai csángó).
Tény, hogy az elnevezés centruma a román(-aromán) nyelvterülethez köthető, bár tánc a Balkántól Besszarábiáig - sőt, az askenázi zsidó közvetítéssel Európán kívül is - elterjedt.
Amúgy a román alak sârba.
A ógörögben χορεύειν (khoreuein) volt az ide tartozó ige (már amennyire én tudok ógörögül) ’kar-, körtáncot jár; körtáncban részt vesz, kórus tagja; (általában) táncol; foglalkozik valamivel, jártas valamiben’ jelentéssel. Ennek újkori használatához vö. kórus, koreográfia.
Akkor ennek a rokona a mai khorósz elnevezés, illetve a moldvai táncok másik nagy csoportja, a hóra is?
Az irodalom szerint ez az azonos jelentésű kései latin ballare ige származéka. Ez utóbbit egyesek a görög βάλλειν (ballein) ’dob, vet, ejt, hullat’, mások a szintén görög πάλλειν (pallein) ’meglendít, megcsóvál; ráz; ugrál, ugrándozik; lendül, mozog’ ige átvételét sejtik.
A ógörögben χορεύειν (khoreuein) volt az ide tartozó ige (már amennyire én tudok ógörögül) ’kar-, körtáncot jár; körtáncban részt vesz, kórus tagja; (általában) táncol; foglalkozik valamivel, jártas valamiben’ jelentéssel. Ennek újkori használatához vö. kórus, koreográfia.
