Pápóc (Vas vm., győri em; Pápóc, HUN) – a, Társaskáptalan. 1360-ban alapította Magyar Pál özvegye, a Nádasd nemzetségből származó Gersei Margit Krisztus Teste és a Szt. Megváltó tiszteletére négy kanonokkal. 1552-ig létezett. Csánki tévesen premontrei prépostságnak tartja, Hervay szerint viszont ágostonrendi kanonokoké lett volna. Területén 1976-ban P.Hajmássy Erika kutatott. (CSÁNKI II 726–27; MÁLYUSZ 1971 116; LaHu I 337) – b, Ágostonrendi remete kolostor. 1359-ben alapította Gersei Margit, Magyar Pál özvegye Szűz Mária tiszteletére. 1552-ben szűnt meg. A szerzetesek először egy korábbi, Szt. Mihály titulusú négykaréjos (9x9 m) kápolnát kaptak meg. Ehhez csatlakozik az egyetlen szárnyból álló kolostorépület. Későbbi temploma egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel. Csánki tévesen pálos kolostorként említi. Területén 1976-ban P.Hajmássy Erika kutatott. (CSÁNKI II 726–727; VALTER 1985c 208–209; KMTL 532; LaHu I 337; ROMHÁNYI 2005; BEDY Vince: A pápóci prépostság és perjelség története, Győr 1939; Adatok Pápoc történetéhez. Szerk. HORVÁTH Sándor. Szombathely 1998; KOPPÁNY Tibor – IVICSICS Péter: Pápoc középkori egyházi épületei. in: LaHu 6., 117–138.; VALTER 2004 96–97, 179–180 (P. HAJMÁSI E.), 98–100. ábra, 129–130. kép)
Sziasztok egy pár fotót készítettem a mi Halasi mész homok tégla gyárunkról ami körülbelül 150-métere van tőlem.így el mondhatom hogy igazi téglás gyerek vagyok.A történetét még sajnos nem nagyon tudom de már leadtam a drótot hogy segítsenek majd bővebb válasszal akik ott dolgoztak.Ismerek a környékről egy pár idős bácsit.Annyi biztos hogy 1903-ban épülhetett és 1991-ben megszűnt a gyártás.
Mátray Lajos építőmester és téglagyáros, vármegyei és városi képviselő, a kunszentmártoni Takarékpénztár rt. igazgatósági tagja, a kunszentmártoni Iparoskör díszelnöke, Iskolaszék elnöke, az Önkéntes Tűzoltó Testület tiszteletbeli főparancsnoka. A kunszentmártoni Úri Kaszinó megalapítója és háznagya és számos társadalmi intézmény ügybuzgó tagja. Született Kunszentmártonban 1859. április 11-én. Kiváló, nagy tehetségű és fáradhatatlan szorgalmú ember volt, ki középiskoláit Szarvason végezte, s ezután kitüntető eredménnyel szerezte meg a budapesti építő ipariskolában az építőmesteri oklevelet. Tanárai benne a nagy tehetséget fölismerték és azonnal nagyobb építkezésekhez helyezték gyakorlatra. Ezen idő alatt készítette a budapesti Operaszínház királyi páholy domborművét. Az ország többi részeit is bejárta, hogy az egyes népszokásokat megismerje, majd Németországba ment, hogy az építkezés minden ágában magát kiképezze. Édesanyja és testvérei hazajövetelét kívánták, s az anyai szeretetnek engedelmeskedve Kunszentmártonban telepedett le. Itt megkezdte működését az építkezés terén és 22 éves korában építette Kunszentmártonban a Némedy-házat, s ezt követőleg pedig a Puszta-Tenyő és Hódmezővásárhely helyi érdekű vasúti vonal összes épületét és ezzel egyidejűleg a Körösön át a vasúti hidat, megbízói legnagyobb megelégedésére. Az építkezés terén az ország számos városában működött, s így nagyobb alkotásai voltak, Kolozsvár, Brassó, Piski, Lugos, Zombor, Magyarigen, Fehértemplom, Eperjes, Kassa, Bánfalva, valamint Kunszentmárton környéke hirdetik alkotásait. Munkáiban fáradságot nem ismerve a legnehezebb és legkényesebb munkák elvégzésére is vállalkozott, és mindig a legnagyobb sikerrel fejezte be. Ennek köszönheti, hogy az állami és középítkezések túlnyomó részét vele végeztették. Nagyszámú és nagykiterjedésű építkezéseinél gyakran anyaghiánnyal és rossz minőségű anyagokkal kellett küzdenie és ezért elhatározta, hogy az építkezéseihez szükséges anyagok egy részét maga fogja előállítani, s így 1892-ben tette le a Kunszentmártonban építendő téglagyárának első alapkövét. Építkezése gyarapodásával a kunszentmártoni gyára a környékbeli anyagszükségletet nem tudta kielégíteni, 1899 évben megvette az Öcsöd község határában levő kéziüzemi kisebb téglagyárat. Később a nagy kiterjedésű építkezései kívánatossá tették egy más városban fölépítendő téglagyárat is, és így a harmadik téglagyárának alapkövét Csongrádon helyezte el 1902-ben. Ennek a gyárnak már modernebb felépítése érdekében tanulmányozta a külföldi és különösen a németországi gyárak berendezéseit, melyek alapján építtette meg saját tervei szerint új gyárát. Mikor ezen szándékáról Csongrád város tudomást szerzett, a hivatalos körök nagy örömmel fogadták a produktivitás tervét. Később 1912 évben az agyagipar fejlődése miatt kunszentmártoni téglagyárát újjáépíteni óhajtotta és széleskörű németországi tanulmányai után gyárát hazánk egyik legmodernebb üzemévé szerelte fel. Szabad idejét állandóan tanulmányi utazásaival töltötte; így beutazta Auszriát, Német, Angol, Francia, Dalmát, Szerbia, Olasz, Törökországot és Svájcot. Ennek tulajdonítható széles látóköre. Mátray Lajost a messze környéken mindenki ismerte, mindenki szerette, mint egy igen jó, nemes szívű, tiszta, egyenes gondolkozású és áldozatkész embert. Szegényebb sorsú embereken segített. Szülővárosa fejlődésében igen tevékeny részt vett, úgy munkájával, mint anyagi támogatásával. Így a kunszentmártoni Úri Kaszinó jelenlegi épületét úgyszólván teljesen saját költségén építette fel és azt a Kaszinó testületének ajándékozta. Ezért az Úri Kaszinó érdemeinek elismeréséül emlékét örökké őrzi, s arcképét 1924. november 1-én nagy ünnepség keretében leplezte le és azt a Kaszinó azóta saját helyiségében függesztette ki. A háború kitörése után a hadba vonult katonák hozzátartozói többnyire kereset nélkül maradtak, ezeknek segítségére sietett. A saját hadbavonult alkalmazottai 52 tagból álló családját élelmezte és anyagilag támogatta, míg a nép élelmezésére nagyobb mennyiségű élelmiszert szerzett be, részben saját költségén, majd felállították a Közélelmezési hivatalt, melynek ő volt az elnöke, és vezetése alatt Kunszentmárton lakossága legigazságosabb élelmezéséről gondoskodott. A háborút követő proletárdiktatúra alatt gyárait elkommunizálták, mely lelki egyensúlyát megrendítette és abban a tudatban, hogy egész életének gyümölcsét elvesztette, súlyos beteg lett, s csak hónapok múltán nyerte vissza egészségét. Majd jött a vörös hadsereg kivonulása és a román hadsereg megszállása, a románok fosztogatásai, valamint gyári gépeinek leszerelése és eltulajdonítása. Nagy aggodalmai és izgalmai után 1922. január 30-án meghalt és utolsó óráiban is családjának, városának, hazájának jövőjén csüngött. Halálának hírét nagy részvéttel vette tudomásul szülővárosa, valamint vármegyéje. Temetése 1922. febr. 2-án ment végbe nagy részvét mellett, mert benne egy puritán jellemű, derék magyar embert, egy jó barátot és igazi hazafit gyászoltak. [Nagykun, 132–133.]
forrás:jnszmek.hu/0910/epiteszekEpitomesterek
Igen, arra én is gondoltam és az elnök úr is úgy véli, hogy ez a DMO rokona lehet a DMOL-nek, ezt még ez is alátámasztja, hogy volt ugyanonnan DMOL is. Újabb megdöntésig: O vagy OL akkor legyen oberleutant.
Gondoltam ,de azert megvartam a visszajelzesedet. Mondjuk a masik elefantra gondoltam de nem jartam messze a helytol.
Ja , jol tudok az ejjel aludni, semmi gondom vele csak vegre tobb mint ket honap utan hozzaferhetek a szamitogepemhez otthon is es "kielveztem" hogy tudok forumozni :))))
Ja a RANYP, ha erdekel , ma megtalaltam a kupacomban:)
1777-ben Mária Terézia alapította a szombathelyi püspökséget. Ekkor a perjelség Pápócot 1/3 részével az újonnan alapított szombathelyi székeskáptalannak adományozta javadalmazásul.
