Csináld úgy hogy az oszlopokat tedd mélyebbre ezeket csináld meg először. majd jöhet a köztes rész. Összekötni meg betonvassal. Az oszlopoknál lehet úgy megoldani bedőlés ellen hogy leversz egy lemezt arra az oldalra ami szélesebb mint a kiásandó gödör.
"Az én megrendelői köröm sajnos olyanokból áll tömegével akik a gyártásdolgot sem tudják megfizetni, de a szolgáltatási oldalát szeretnék megkapni.
Az egy dolog, hogy ők mit akarnak, a másik meg az, hogy én ezt így nem tudom nekik nyújtani. Nagy részben tőlem független okokból kifolyólag (gazdasági környezet stb.)."
Foglaljuk össze: a megrendelőid olyat szeretnének, ami nincs, de te azért megpróbálod előállítani. (Mit értek félre?) Azt hiszem, ez nem az adórendszeren múlik, sajnálom. :-(
Kerítésépítés előtt állok, és van pár problémás dolog, amiben nem vagyok teljesen biztos.
Tömör zsalukő kerítést szeretnék építeni, azonban a kerítés vonala mentén, kb a jövendőbeli alap mellett fut a víztisztító szivárgócsöve kulékavics ágyban, kb 20cm föld maradna az alap és a kulékaviccsal feltöltött árok közt.
Ez több problémát is felvet, egyrészről ha végigárkolom, a teljes hosszban, az alapot, akkor félő, hogy bedől a kulékavics, másrészről mit szól majd a kerítés alapja a szivárgó vízhez?
Arra gondoltam, hogy bizonyos távolságokban csinálok sávalapot, pillér szerűen, mondjuk 80cm mély és 60cm széles és 30cm vastagságban. ezek közé tennék a talaj tetejére polisztirol lapokat, és erre öntenék rá hosszában egy vasalt gerendát.
Így a víz el tud szivárogni, tudom szakaszosan csinálni a betonozást, és a polisztirol lapok nem engednék, hogy a fagy szétnyomja a kerítést, ami nincs a fagyhatár alatt.
A kerítést nem önteném ki telibe betonnal, csak a pillérek felett csinálnék vasalt oszloprészeket, a többi helyen üreges maradna a kerítés.
Mit gondoltok, ez a megoldás életképes, és elbírna egy 2m magas kerítést?
"Több sebből vérzik a példa így ránézésre, de persze akár tévedhetek is."
Mondjuk úgy, hogy igazad van, meg nem is.
Adott példából kiindulva:
Amit én csinálok az egy gyártás, és egy szolgáltatás határmezsgyéje.
A gyártáshoz képest drága, a szolgáltatáshoz képest olcsó a dolog.
Az én megrendelői köröm sajnos olyanokból áll tömegével akik a gyártásdolgot sem tudják megfizetni, de a szolgáltatási oldalát szeretnék megkapni.
Az egy dolog, hogy ők mit akarnak, a másik meg az, hogy én ezt így nem tudom nekik nyújtani. Nagy részben tőlem független okokból kifolyólag (gazdasági környezet stb.).
A munkaszervezési részt külön köszönöm.
Szerintem tanácsot ott kéne adni, ahol van valami ismeret is.
pl. Írod, hogy egy gyengébb munkaerővel kell csiszoltatni...
Én vagyok az egyetlen munkaerő ebben a relációban.
Egy 1-3 fős műhelyben nagy különbségek csak ritkán vannak az "emberanyagban"...
1 fősnél meg gondolom nem kell ecsetelni.
Írod, hogy "vajon tényleg ennyi időt kell eltölteni egy ilyen szekrény legyártásával vagy lehetne ezt gyorsabban, ügyesebben csinálni?"
Igen lehet. Mindig mindent lehet még racionalizálni. Ezt is.
Csak valahogy az adott áru minősége fogja megsínyleni...
pl. Én a szekrényeimet hagyományos módon tiplizem. A szakma kb 20 éve behozta a lamellózást. Ezzel gyorsabb. De! a végeredmény kb 10% al gyengébb minőség. A piac ezt nem fogja fel... Vagy itt van éppen a fiók kérdés. A fiókon az asztalosok zöme egyetlen fillért nem keres...
Egyszerűen nem lehet beépíteni az árba a tényleges költségeket. Amennyiben ezt teszem akkor olyan mértékű áremelés kellene alkalmazni amit már senki sem fizet meg (magyar utcai színvonalon). Csinálhatom én is szarul és akkor kapsz egy szart, de legalább olcsón...
Az én szintemen ez így nem megy. Tudom, hogy így sem, de van egy szakmai minimum amit ell kell érni, mert különben szembe köphetem magam a tükörben.
De a lamellót követte egy másik gagyi.
Ez pedig az összecsavarozás. bumm bele 3 csavar oldalanként, és kész a szekrény...
Az, hogy a lamellóhoz képest ez -20% minőségromlás az tuti... plusz ronda mint a bűn... De van már matrica, és lőn, hogy a csavar fej nem látszik (annyira...) Ez egy rakás szar.
De a piac azt mondja, miért vegyem meg az Erzsébetitől 100 fabatkáért a cuccot mikor van ilyen csavaros is 60 fabatkáért.
Aztán eltelik 2-3 év, és azt mondja ugyanez a piac, a fene egye meg ezeket az asztalosokat! Szart sem érnek a bútoraik! Nekem meg csendben összeszorul az öklöm...
csak ha az összes tanár, áploó stb ....tűzoltó rendőr elmenne kőművesnek vagy ácsnak ki csinálná meg azt a munkát, ki tanítaná a gyerekemet??? stb... a megoldást nem tudom, de biztos nem az hogy legyünk a kőművesek országa.
Persze, írtam is, hogy ez az "úgy teszünk, mintha dolgoznánk, úgy tesznek, mintha fizetnének" korszakában mehetett el, ma már azért nem itt kéne tartani. Ugyanakkor komolyan nem értem, ha valaki a látványosan nem megbecsült alkalmazottól (ez elsősorban bérezés, de lehet sok minden más is) még azt is elvárja, hogy törje össze magát nagy igyekezetében.
sok más technikai cikkről is elmondható ez (csúcs az elektronika azok oly gyorsan avulnak hogy látni lehet ) ) de pl. nekem van vagy 8 -9 rádióm. Apám mesélte hogy a nyilasok begyűjtötték anno a rádiókat, amire nem volt idejűk, azt vitték a ruszkik, mert akinek rádiója volt az burzsuj is vót egyúttal . De komolyra fordítva szót első biciklim 7 .-es koromba lett - a gyerekeimnek meg kb. 4évesen.
és még mindig bicikli, szintén apám mesélte, hogy 2 háború között a fazekas gimnázium ban egy iskolatársnak volt biciklije és az egész oskola csodálta. Most meg pont a hétvégén lopták el a lányom bicaját az 5. eket, szintén nyócker, mondtan neki ezért nevegyél drágát a nyócban úgyis lába kél.
"de ha nem teszi meg, talán soha nem derül ki, hogy ki hol és mit cseszett el :-)"
Talán soha, de talán mégis. :-) Ismerem a felállást, hogy mi mindent megoldunk, cserébe tényleg mindent meg is kell oldani, mert ilyen a munkaszervezés. Én is szoktam más kódjában turkálni, de ha saját maga turkálna benne, sokkal gyorsabban meglenne a hiba, talán még az adminisztratív overhead mellett is. :-) (Ennek a hátránya amúgy, hogy ha tényleg bugot találok az SDK-ban, azt nem hiszik el nekem...)
A cikk amúgy a fene tudja, kit támaszt alá, szerintem is kábé arra példa, hogy teljesen más munkaszervezéssel teljesen más dolgozói mentalitás jár együtt. A kommentárjával is nehéz azonosulni innen, hogy ne oldjuk meg a más okozta problémát, hanem hulljon vissza az ő fejére, és hát rövid távon ezzel valóban szívunk, mert nekünk lesz tovább megoldatlan gondunk, de hosszú távon ez segíti az evolúciót -- ugyanakkor akiknek jobban megy, azok így csinálják...
Még egy dolog: lehet kapni pl. a bauhausban 100ezerért fürdőszoba bútort. Pozdorja. Sejthető, hogy nemhogy 10 évet, de 2-3-t se bír ki, egyszerűen nem bírja a nedvességet. Ugyanebből a pénzből én megcsináltattam a mienket vasbeton+ytong+csempéből.
Ezt en oraval szoktam mindig elmondani. Dedapam koraban a parasztnak nem volt oraja. Akinek volt, az vagyontargykent kezelte, egesz elol szerepelt a vegrendeleteben hogy ki kapja. Most meg van vagy negy oram, es a havi minimalberbol is tobb tucatot lehet venni. Persze ezek nem olyan minosegu orak. De azert megis jobb a mostani felallas szerintem.
Én meg azon gondolkoztam most, hogy a Mérő cikkel cáfolni vagy megerősíteni akartál :-)
Nem is régi történet, ennek kapcsán jutott az eszembe, hogy egyik rendszermérnökünk túrt kódokat egy fél napot, mert valami nem működött és rájött, a programozó kolléga lelkes volt és kódban korlátozott IP tartományokat. Na, ez is egy élő példája a mindenki a másik munkáját és az üzemeltetőnek semmi dolga nem volt amúgy a kódban túrkálni szabályokra, de ha nem teszi meg, talán soha nem derül ki, hogy ki hol és mit cseszett el :-)
A marketing rohadt nehéz szakma ha jól akarják csinálni, azért csodálkozom azon, hogy mindenki oda akar menni, meg tanárnak és egyik sem könnyű csak annak látszik :-)))
Válaszolok én (is). Több sebből vérzik a példa így ránézésre, de persze akár tévedhetek is.
Ennyi pénzért ilyen anyagból nekem se kéne semmi. Nem a munkádat szarozom ezzel le, hanem a végeredményt, mert akár te csinálod kézzel, akár a kínai csinálja, ez egy szar laminált bútor lesz.
Ebből a helyzetből kétfelé lehet menni:
- ráállsz a tömeggyártásra és bruttó kettő perc alatt 5 ft-ért gyártod ezeket a szarokat, ezekből a szar anyagokból. Ezt nem hiszem, hogy Mo-n versenyképesen tudnád csinálni, mert mindent lenyomnak a kínaiak/lengyelek. Ehhez amúgy is sok pénz kellene, tulajdonképpen egy gyár.
- ráállsz a minőségi alapanyagból egyedi dolgok készítésére. Ahol az anyag/munka hányados eleve sokkal jobb, látja a vevő is, hogy minőséget, szépet kap. Itt jön elő a dolog másik oldala, hogy vajon tényleg ennyi időt kell eltölteni egy ilyen szekrény legyártásával vagy lehetne ezt gyorsabban, ügyesebben csinálni? És a következő, hogy biztos a mesternek kell fiókot csiszolnia, nem valami olcsóbb munkaerőnek?
A következő kérdés pedig a kereslet megtalálása. Nyilván nem ott kell mutogatni a 71ezres szekrényedet akik a 19ezres kínai fost is csak nézegetik a boltban, hanem ott, ahol meg is tudják/fogják venni. És akkor már csak egy dolog van hátra, kell keresni egy olyan apróságot, amivel ki tudsz tűnni a többi asztalos közül, amitől egyedi leszel. Mondok egy hülye példát, csak gyerekbarát anyagokkal dolgozol. Egy nagy csomó ember van, aki a gyerekének erőn felül megad mindent, ezért plusz áldozatra is hajlandó, neked viszont garantálni kell, hogy a te bútoraidtól nem lesz senki allergiás vagy akármi.
Ha úgy gondolnám, hogy jobban csinálnám (az egészet*, nyilván, nem azokat a részterületeket, amikről épp szó volt), azt csinálnám, nem? :-) Ettől még láthatom a hibákat, mint ahogy neked is van véleményed a melós hozzáállásáról, pedig...
"Annyira bírom, mikor egy egyszerű példába próbálsz belemagyarázni"
Mondom, ez a baj a szimbolikával: meglévő tapasztalatokat idéz fel, aztán kinek ez van, kinek az. :-) (Akinek meg semmi olyan, amire asszociálhatna, azzal pont az a gond.) Így aztán eleve szó sem lehet belemagyarázásról, szerintem.
"magyar szakik egy jó része azért nem lesz vállalkozó vagy egyáltalán sikeres, mert olyan környezetben nőtt fel, ahol a beleszarás nem bűn hanem erény volt"
Ezt például teljesen aláírom.
*: amúgy szerintem a fő challenge az eladás (gyártani kb. bárki tud, jó, ez persze túlzás, de érted), ahhoz meg szinte semmi érzékem.
Tudom, hogy ma tudnánk egész nap betűt baszni, de leírtam a lényeget. Ha megtalálom belinkelem a riportot. Tudom, hogy te jobban csinálnád és jó páran, ő akkor és ott ezzel szimbolikázott(de szép szó, megtartom) és nem egy 3 fős Bt-ről volt szó, de tényleg így nehezen hiszem ,hogy gondjai lennének a cég vezetéssel, ezt meg nézd el nekem ;-)
Annyira bírom, mikor egy egyszerű példába próbálsz belemagyarázni holott a dolog szimplán arról szól, hogy akikre büszkék vagyunk, magyar szakik egy jó része azért nem lesz vállalkozó vagy egyáltalán sikeres, mert olyan környezetben nőtt fel, ahol a beleszarás nem bűn hanem erény volt. Szimplán ennyi akart a példa lenni, mielőtt jobban belelovalod magad a cégvezetés kisokosba.
A másik részéről meg a provokatív cikk szólt, aminek az alapja teljesen igaz, a szakmunkásképzőkből kiengedett majd saját lábra állt szakemberek nagy része teljesen alkalmatlan önálló munkára és itt meg is van lőve a kisvállalkozói szféra...
"Amíg a melós a szétlopható, nem kell vele törődni játszótérként tekint a melóhelyére, addig ne is várjon többet"
Ez teljesen oké is, csak azért ennek a példának van ennél több üzenete is, tényleg.
"Ha a melós fix pénzért hajlandó hülye lenni"
Ha a vállalkozó azt várja el a fix pénzes melóstól (mondom, nem vezetőtől, ahhoz igazított bérezéssel), hogy állandóan azon gondolkozzon és aszerint cselekedjen, hogy mi a cég érdeke, akkor épp rohadt nagy hibát követ el. If you pay peanuts, ugye. :-) Persze, végezze el a dolgát rendesen, és ne tojja le az egészet nagy ívben, de ennyi... (A témába vág még: http://magyarnarancs.hu/egotripp/mero_laszlo_maga_itt_a_tanctanar_ez_a_munkam-55408 )
"És igen, annak a vállalkozónak, aki a két kezével rakta össze az adott esetben milliárdos Rt-jét annak jelképes lehet a gyár udvaron elhajított vadiúj anyacsavar, ez nem alacsony szint kérdése."
Jó, értem én, hogy szimbóleum, de értsd meg, hogy annak is tökéletes szimbóleuma, mikor a cégvezető nem a cég vezetésével foglalkozik, hanem nekiáll műhelyt söpörtetni, az árréséről meg csak homályos tippjei vannak, ha egyáltalán.
(A másik meg, hogy ha ő rakta össze a cégét s.k., akkor ő alakította ki a folyamatait is, ugye? Tehát az elhajított csavar, ha tényleg akkora negatívum, akkor nem az ő hibája is? Nézd úgy, hogy neki kell kivezényelni az embereket műhelyt söpörtetni, vagy inkább az lenne a dolga, hogy olyan műhelyvezetőt találjon, aki ezt alapból megcsináltatja?)
