Nem vagyok ismert szakértő, nálam a madarászat csak hobbi, igaz, tizenkét éves korom óta foglalkozom vele. Nem is feltétlenül hozzám kell fordulni, a Madártani Egyesület vagy az Állatkert autentikusabb tanácsadó. Igazából sok szakemberrel állok kapcsolatban, és ha adódik valami gond, kiesett fióka, ilyesmi, akkor az elhelyezés az ő dolguk, én csak nekik továbbítom.
Én ugyanígy jártam. Mire rászántam magam, hogy belekukkantsak az odúba, már üres volt. Ahogyan azt többen tanácsoltátok, kidobtam a régi almot és most várom a második fészekaljat.
Az énekes rigó fészkét, amely az egyik tujában készült, egy szürkevarjú kirabolta. Az újpesti erkélyemen egy szarka vetett véget a feketerigók jókedvének, egyszóval ez az év veszteséges számomra, egyedül annak örülök, hogy legalább a cinkék szaporodtak nálam.
Azt a hozzászólásaidból már eddig is kivettem, hogy nagyon értesz a madarakhoz, neveled és elhelyezed őket. Honnan tudják az emberek, hogy ilyen ügyekben hozzád kell fordulni? Az ismertséged csak az indexből adódik, vagy netán közismert szakértő vagy?
Örülök, hogy az "éjszakai madár" megjegyzésemre most egy szép nappali képpel reagáltál. Bocs, de én inkább fotós vagyok, mint madarász.
Nem szokták nagydobra verni a kirepülést. :) De ha szerencséd van, a környékbeli fákon láthatod még a csirkéket szárnypróbálgatás meg etetés révén, illetve később ahogy egymással kergetőzve repkednek. Úgy tapasztaltam, hogy a fiatalok óvatlanabbak, és nagy bátran jönnek pancsolni, meg játszótérnek használják az erkélyt, néha majd' elütnek egymás után röpülve, ha kinn vagyok. A szarkák is beszálltak a kergetőzésbe a múltkor, nagy ribillió volt... ribizli
Ezt a kis kékcinkét az oviban vettem át egy kiscsoportostól... Nem láttam a közelben fészket,úgyhogy hazahoztuk, és kint, a teraszon nevelgettük. És csodák csodájára pár nap múlva vagy a szülei, vagy egy másik cinkepár rátalált, és átvette a gondozását.
