Nagyon szepen koszonom, hogy segitettel! Es nagyon halas vagyok a nagyon reszletes tanacsodert is. Az altalad ajanlott linket megneztem, es majd mindenkeppen kiprobalom hasznalni, mert az biztos, hogy ez a link jol szolgal szamomra is.
Ahogy a szépirodalom nyelvében van szállanak, állanak, ugyanígy hallsz-példákat is lehet találni:
„És nem lészsz egyedűl. A lombokon illy susogást hallsz: »Merre vagy Antal? jőj, kebelemre szorítva karom közt »Nyúgodjál ha bajok környeznek!«” (1845 Samarjay Károly: Antal barátomhoz)
„Ha majd virrasztva őszi éjen, Hallsz lépteket a falevélen” (1860 Vajda János: Gina emléke)
„fenn széditő magasságban tüzpontokat látsz emelkedni, baljóslatu tompa moraj közt megdöbbentő dörgésszerű hangokat hallsz” (1871 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása)
„Összetört szívem bús kesergője Csókot kért tőled, néma halott, Szunnyadsz te régen, nem hallsz felőle, Boldogan virulsz, ahol vagy, ott” (1921 József Attila: Összetört szívem…)
Ez persze szép és érdekes, de a mai magyar nyelv rendszeréről nem mond sokat. Ebben a tekintetben nézetem szerint az a legpontosabb megfogalmazás, hogy az egyes szavak más és más alaktani tulajdonságokkal vannak „megjelölve” a szótárban (abban a bizonyos mentális lexikonban), és annak megfelelő a viselkedésük. Ahogy a főnevekhez általábano, ö előhangzóval kapcsolódnak bizonyos toldalékok (tárgyrag, többesjel), és vannak olyan tövek, az ún. nyitótövek, amelyek a, e előhangzót igényelnek (a mellékneveknél ez pont fordítva járja), egész hasonlatosan van az igéknél is (*hallosz-típusú alak nem létezik, tehát ha van előhangzó, az ezen a helyen mindenképp alsó nyelvállású). Magyarán az anyanyelv-elsajátítás során a szavak szótári alakjának és jelentésének megtanulásával együtt bevésődnek bizonyos toldalékos alakok, így azok nyomán már végig tudjuk ragozni a szót. Ha második nyelvként tanulja valaki a magyart, mint te, Hyuji, akkor bizony ugyanígy ezt is meg kell tanulnia. Persze, vannak bizonyos támpontok, amit a könyvedben is olvastál, hogy az ilyen és ilyen szavak általában így és így viselkednek, s ezek analógiásan hatnak is egymásra, de ez nem azt jelenti, hogy bárminemű kivételmentes szabályt lehet találni a kérdésre. Ha bizonytalan vagy egy-egy szóban, ez az oldal például segíthet: http://corpus.nytud.hu/cgi-bin/e-szokincs/alaktan
Nagyon szepen koszonom a reszletes valaszodat! Az nagyon erdekes, hogy peldaul "a szallanak" es az "allanak" is hasznalhatok foleg az irodalmi mondatokban. Nagyon sok ismeretlen dolgom van a magyar nyelvnek a kapcsan, ugyhogy tisztaznom kell lepesrol lepesre.
Nagyon szepen koszonom, hogy segitettel! Azt nem tudtam, hogy csak tortenelmileg alakult a helyzet. Ezek szerint ugy latszik, hogy nem letezik rendes nyelvtani rendszer koztuk.
Még annyit, hogy a "szállanak" és az "állanak" az irodalmi nyelvben létező formák, régiesek. A hullanak - hullnak bizonyos esetben eltérő árnyalatúak, bizonyos esetekben viszont egyenértékűek. Az emberek hullanak, mint a legyek. (meghalnak) (A google ad találatot a hullnak, mint a legyekre is, de elenyésző) Hópelyhek hullnak a fejemre.
Hogy a kötőhang miért kopott el egyes esetekben, és miért maradt meg másokban (állanak->állnak, szállanak->szállnak)? Szerintem egyszerűen történelmileg így alakult. Persze lehet, hogy a 'hal' és a 'hall' megkülönböztetése is benne van: nem mindegy, hogy 'jól hallasz?' vagy 'mikor halsz már meg?'
De eszrevettem, hogy a "szall" es az"all" normalisan valtozik. Nem ertem, hogy mitol fugg-e ez a kulonbseg. Ha ebben a tekintetben nyelvtanilag konkret rendszer letezik, legy szives megmondani, mi okozhatja ezt a kulonbseget koztuk. Elore is koszonom!
Vagy ez van, vagy az ellenkezője: az "üljön" elírás az "ül" helyett, és kijelentő módú a mondat, beleértve a két "válasszák"-ot. A paragrafusnak úgy is van értelme, és ezen verzió mellett szól egy kicsit a szórend ("szabadon válasszák ki" vs. "válasszák ki szabadon").
Összefoglalva: szvsz. a mondat mindenképp hibás, az viszont nem dönthető el, hogy a "válasszák" használata itt milyen módban van, és hogy ezáltal helytelen-e. (Megsértette-e a köznyelvi normákat).
Végre itt egy eset, amikor a szukszükölés jelensége tényleg értelmezési problémákhoz vezet :) . Persze ehhez az kell, hogy legyen még legalább egy mondatszerkesztési hiba.
Küldöm a teljes bekezdést, talán így egyérteműbb lesz.
"A tanár-diák kapcsolatban gyakran az történik, hogy a tanár elveszíti türelmét, mert a diákok kétségbeejtően önállótlanok, gyermetegek és infantilisak. Ez feszültséget okoz, ami a diákokat fejlődésükben visszavetheti. Hogy ezt elkerüljük, a tanároknak és az iskola vezetőségének egyaránt arra kell törekednie, hogy a diákokban kifejlessze a felelősségérzetet azáltal, hogy tudatosítják a diákokban, hogy tanulniuk kell, de nem határozzák meg előre, hogy mikor mit. Itt szigorú időpontokról szigorúan előírt rendszerről van szó. A diákok szabadon válasszák ki, hogy melyik tantárggyal kezdjék a tanulást, a kollégisták az adott időpontok közül melyik szilenciumot válasszák, az otthon tanuló diák hány órakor ül le tanulni. A diáknak mindemellett éreznie kell, hogy a tanulás felelőssége az övé, azért tanul, hogy a tudást saját hasznára tudja fordítani."
Hoppá, jó hogy szólsz, van egy "kezdjék a tanulást" felszólítómód. Most akkor vagy felszólító módú felsorolással kezdett az író, aztán véletlenül átcsúszott kijelentő módba (és akkor a "válasszák" nem helytelen, csak a mondatszerkesztés van elbökve).
Vagy ez valami számomra ismeretlen jelenség, amikor ilyen kontextusban a "hogy" után felszólító módú mellékmondat jön.
Az irodalmi nyelv vagy a művelt köznyelv normáinak nem felel meg, tehát a lenti idézetben helytelennek tekinthető. Viszont sok nyelvváltozatban, tájszólásban ez a helyes forma. Viszont terjed, egyre több magasan képzett ember szájából hallani, úgyhogy könnyen lehet, hogy pár év múlva már helyesnek fog számítani :) .
Mindenkit tisztelettel üdvözlök. Először vagyok itt, és rögtön kérdezni szeretnék valamit:
"Itt szigorú időpontokról szigorúan előírt rendszerről van szó. A diákok szabadon válasszák ki, hogy melyik tantárggyal kezdjék a tanulást, a kollégisták az adott időpontok közül melyik szilenciumot válasszák, az otthon tanuló diák hány órakor ül le tanulni. A diáknak mindemellett éreznie kell, hogy a tanulás felelőssége az övé, azért tanul, hogy a tudást saját hasznára tudja fordítani."
A régi szép időkben a változások csak úgy megtörténtek, a változtatásokat pedig tudatosan tették meg. De még ez is sokkal jobb, mint a 'nem lépheti meg', ami szintén gyakori mostanában.
Már többször megütötte a fülemet, most vitára beterjeszteném:
Mai Kossuth-hír, az új brit kormányfő mondja: "A változásokat a kormány nem teheti meg egyedül, (ahhoz a nép is kell - vagy valami hasonló duma)"
A lényeg, hogy egyre többen használják azt a formulát, hogy "nem tehetek meg" valamit akkor, amikor én a "nem tudom megtenni" alakot tartanám jobbnak. Ezek szerint ezek között már nincs árnyalatnyi jelentéskülönbség?
