A Cz-Fg nem kidobandó mű, de ma már etimológiára nem használható. Amikor íródott, még nem voltak kiforrva annyira a szótörténet-kutatások tudományos alapjai. De gyanítom, persze nem ismerem az akkori módszereket, hogy ők már akkor sem alkalmazták precízen, s inkább a saját elképzeléseiket írtál le, ami nem tudományos módszer.
A gyökelmélet sem elfogadott, az őáltaluk leírt módon semmiképp. Az tény, hogy ma sok kritika éri a fastruktúrával leírt családfákat, de ez nem érinti az eredményeket, csak a leírás módját. Pl a magyar nyelv továbbra is FU nyelv marad, még ha esetleg a nyelvek között más strukturális leírás is alakulna ki.
Egy kísérlet a Szergej Sztratosztyin nevével fémjelzett nosztratikus elmélet, aminek vannak érdekes eredményei is, de sok dologra még ő sem tud megnyugtató magyarázatot adni.
Pl. az a. whale 'bálna', magyar hal 'hal' és japán kárei 'lepényhal' azonos eredetű.
Léteznek a szóbokrok, de az nem azonos a gyökkel.
A tudományosság fő ismérve az elvi cáfolhatóság, azaz olyan összefüggésrendszer felállítása, ami minden alkalmazója esetén azonos eredményre kell, hogy vezessen. A féreg fireg-forog egy szubjektív megállapítás, valakinek igen, másoknak meg nem, míg sok FU nyelvben létezik hasonló szó hasonló jelentéssel és az eltérések illeszkednek egy magasabb szintű tendenciához, mely összefüggéseket minden tudományos szemléletet alkalmazó értelmezője azonos módon lát.
CzF nagyon rég túlhaladott, Zaicz pedig egy silány népszerűsítő mű.
A hivatkozási alap itt a TESz (Történeti-etimológiai szótár) és az UEW (Ungarisches Etymologisches Wörterbuch), mindkettő annó az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.
>És van még a toportyán, v. toportyánféreg elnevezés is, ami szintén a farkas szinonímája. Bár van más vélemény is, hallottam valahol, hogy az aranysakálra értik a délvidéken.
---
Korábban én is csak a farkasról tudtam a toportyánféreg nevet, de ez feltehetően területenként változhatott. Az aranysakál inkább mediterrán területeken él, míg a farkas jellemzően inkább tőlünk északra ill. hegyekben.
Csak az a kérésünk, hogy bizonyos játékszabályokat megfelelően alkalmazz itt. Ez egy tudományos szemléletű topikcsoport (Magyarulez), s a tudomány mindenkori legfrissebb álláspontját alkalmazzuk. Így ha hozol valamit, kérlek előtte ellenőrizd annak frissességét vagy ne állításként, hanem kérdésként add elő. A Cz-Fg szavak eredete szempontjából már több, mint 100 éve nem mértékadó, így itt ilyen téren rá hivatkozni tudománytalan. Léteznek helyette már különböző etimológiai szótárak, mint pl a TESz vagy a Zaicz.
Czuczor Gergő szerint azért féreg, mert fireg-forog, fúródik, furkálódik.
Először tehát azokra az állatokra vonatkozott a szó, amelyeket mai is férgeknek nevezünk.
Később lett általános, és kezdték használni minden undorító állatra, később minden utált állatra. Szerintem nem tabu.
A farkast nem kifejezetten szerették az emberek, szegény kutyus.
A toportyán hangutánzó, ahogy a mancsaik topognak - bár én még nem hallottam támadó farkasfalkát, és remélem nem is fogok - adhatott ki jellegzetes hangot.
Üdv. Vagy 10 éve egy teljes koreai filmhetet néztem végig. Tudom, hogy nem rokona a japán nyelvnek, de hangzásra mindvégig nagyon japános volt (még régebben tanultam kicsit japánul!), míg, hogy pl. nem kínai vagy vietnámi, azt fél perc után megmondtam volna.
A fakót nemcsak kutyára mondják, hanem pl. lóra is. Ez sztem inkább az állat színére utal.
Van olyan mondás, hogy ordít vagy üvölt mint a fába szorult féreg. Úgy emlékszem, hogy itt a "féreg" szó is a farkasra utal, bár nyilván általánosságban a féreg más állatfajt jelöl.
És van még a toportyán, v. toportyánféreg elnevezés is, ami szintén a farkas szinonímája. Bár van más vélemény is, hallottam valahol, hogy az aranysakálra értik a délvidéken.
Azt viszont nem tudom, hogy az említett állatok (farkas, szarvas, medve) miért voltak tabuk, vagyis tabu kimondani a nevüket. De ezek szerint volt más elnevezésük (amit tilos volt kimondani) és gondolom, ezek az elnevezések már elvesztek az idők során.
A pad szóbokor eredetének vizsgálata alapján a bennem kialakult jelentésmagot a 8223-ban leírtam. Ez pedig a 'valamiféle felületkezeléssel, burkolattal ellátott vízszintes sík terület, bárhol is van az'. Ebbe a padka is belefér, mint 'alkotott valami szélén található vízszintes felület'.
"A szerb-horvát pod szó, amelyet a magyar pad egyik lehetséges előzményének vélnek, jelentése ’1. talaj, föld; 2. padló, padlózat, padozat; 3. emelet’. A magyar pad szóban ’deszkával fedett talaj, födém’ > ’deszkával ácsolt ülőhely’ jelentésváltozás zajlott le, de pl. történetileg a ’mennyezet’ jelentés is kimutatható."
A magyarban is megvan az 1. talaj, föld jelentés, sőt mindenki használja is, úgymint 1 - megérett a meggy, 6 - leszakadt a pad :)
Vagy bővebb repertoárú ovisok kiszámolóként használhatják pl: "Pad alatt, pad alatt van egy ház, / abba' lakik egy kovács..."
A Földrajzi tájszótárban:
Pad
1. a folyópart mentén, de a víz színe alatt húzódó homoklépcső, 2. lapostetejű, de meredekoldalú földkiemelkedés, 3. lapos dombtető, 4. híd
A szóbokorhoz még hozzá tenném a kemencepad, padka, padmaly szavakat is.
Nem tudom, látjátok-e magatok előtt a 2. lapos tetejű, de meredekoldalú földkiemelkedést, talán ez:
Nekem egyértelmű az összefüggés az épített padokkal.
(bár ez utóbbi inkább a háziasított alfajra volt használatos, vö. eb ura fakó)
Ezt honnan lehet tudni? Nekem valami olyan magyarázat rémlik, hogy a fakó pásztorkutyák jellemző színe (és jelentéstapadással neve) is volt, tehát a mondás jelentése "kutya ura kutya".
>Egyre terjed az írott és internetes médiában ez a kártékony, teljesen tudománytalan ötletelés, a naiv olvasók és hallgatók pedig elhisznek mindent, ami tetszik nekik, és olyan magabiztos "hitelességgel" adnak elő. (pl.: Avatara).
Küldök is egyet elrettentésül.
---
Sokat nem időztem a videón, nem is terveztem, de olvastam egy jó kommentet, s ez eredetiben így hangzott el:
Csak két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. De a világegyetemben nem vagyok olyan biztos.
(Only two things are infinite, the universe and human stupidity, and I'm not sure about the former.)
Nem nehéz kitalálni, hogy kinek a száját hagyta el legelőször.
Azt is figyelembe lehet venni, hogy a viszonyítási alap csak azokra az állatokra szorítkozik, amelyek tabu alá eshetnek, mivel ezek körében kell valami olyan jellegzetességet kiemelni, amellyel a tabusított név helyett nevezhetik. Az ilyen állatok – pl. szarvas, medve, róka – közül csak a rókának van hasonlóan jellegzetes lompos farka. de a róka kisebb.
Ugyanakkor az csak a nyelvtörténet szeszélye, hogy a farkas név vált az általános megnevezéssé, hiszen voltak (vannak) rivális nevei is, pl. a színére utaló ordas, fakó (bár ez utóbbi inkább a háziasított alfajra volt használatos, vö. eb ura fakó).
Igen, köszönöm a figyelmeztetést Kiszelyvel kapcsolatban, nehéz és egyre nehezebb eligazodni a tudományos, a kevésbé tudományos "alternatív" írók és írások között, ha valaki tényleg a tényeket és az igazat keresi. Sajnos egyre jobban terjed az ebben a kérdésben tájékozatlan emberek közt sokféle áltudományos de roppant érdekes ideológia a nyelvészet és őstörténet témájában. Nem is tudom, hogy lehetne ezt megállítani, vagy van-e erre bármilyen szándéka azoknak akik ezeket a szakterületeket tudományos szinten művelik.
Egyre terjed az írott és internetes médiában ez a kártékony, teljesen tudománytalan ötletelés, a naiv olvasók és hallgatók pedig elhisznek mindent, ami tetszik nekik, és olyan magabiztos "hitelességgel" adnak elő. (pl.: Avatara).
Köszi, nagyon érdekes volt a cikk, a gomba esetében nem annyira látványos az átvétel, és ilyen alapon mondjuk az is kérdés lehet, hogy ismerték-e eleink pl. a medvét.
Az állatokkal kapcsolatban régóta foglalkoztat, hogy miért hívjuk a farkast farkasnak, hisz az állatok többségének van farka, nemcsak a farkasnak, ezzel az erővel hívhatnánk fülesnek is akár.
Ez az anyag nagyon jól szemlélteti azt, amit a 8263-asban elmondtam. Volt sokféle tánc, amelyek mind valamilyen más tevékenységhez kapcsolódtak. Ezeknek lehetett saját neve, de éppen a sokféleség miatt nem feltétlenül volt közös nevük.
Ez hasonló dolog, minthogy van népi szavunk a tyúkra, a kakasra, a csirkére, a jércére, de nincs olyan népi szó, amely ezeket együtt nevezhetné meg. A lóra van, de a Gallus gallus domesticusra nincs. (NB. A tyúk csak az ivarérett nőstényt jelenti eredetileg, a fajra éppen az összefoglaló elnevezés híján utalhat csak mint pars pro toto.)
A ló és a házi tyúk eltérő elnevezési konvenciója egyben azt is mutatja, hogy nem lehet ugyanazt az elgondolást a múltbéli elemekre egyformán visszavetíteni, még ha egyformán lényegesek is voltak a múltban.
Sajnos, Kiszely már átsodródott Egely mellé, túl a tudomány határain: így ő csak az „alternatív” fórumcsoporton lehet hivatkozási alap. A bevezető falláciával egyébként a fenti anyag tényszerű részét (ti. a mai táncdialektusok leírását) is sikerült hitelteleníteni. – NB. Az, hogy a csángó táncok olyan markánsan különböznek az erdélyiektől is, jól utal arra, hogy egy-két elemtől eltekintve, a néptáncok bizony a kutúra fiatal és változékony részébe tartoznak.
Igen, ahogy mindennek, a táncnak is megvan a maga fejlődéstörténete és gondolom mindenhol más utat járt be, ahogy a társadalom fejlődése is. Én ott voltam kicsit eltévedve, hogy azt hittem, a mai néptánc világa régebbi, és mondjuk a honfoglalás korában vagy régebben ünnepek vagy más fontos események kapcsán a mostani fogalmak szerint vagy ahhoz hasonlóan járták a táncot a közösség (törzs, falu) lakói. Hisz a tánc érzéseket, érzelmeket, indulatokat, hangulatot fejez ki, azon kívül hogy sok esetben fontos szerepe, feladata van a csoport életében a szokásrendszerhez igazodva. Úgy gondoltam, erre minden korban szüksége van az embernek. És hogy erre a tevékenységre szükségszerűen van valami speciális ige, nem csak az olyan körülírók, mint amiket emlegettetek.