Örömmel osztom meg a tapasztalataimat veletek. (Elnézést a többiektől az offolásért!)
A legfőbb tanácsom FZ30-konverter témában egy kis felvezetést igényel.
Kúszva megközelítem a bokron ülő gyurgyalagot, felkönyökölök, exponálnék, de nem áll élesre a gép. Többszöri ideges kísérlet, nem és nem!
Hirtelen bevillan a wadr -féle macro AF módszer, átváltom a pöcköt és abban a pillanatban éles a kép a keresőben. Azóta is ezt használom madarazáshoz: sokkal gyorsabb és pontosabb így az AF.
Az én módszerem: egy-pontos centrális gyors AF, konverter ( mindkettő menűben beállítva) és Macro AF.
Egyelőre többnyire automata módban (P) használom a gépet. A csicsörkés képnél az automatika 1/30-os időt, 3,7-es rekeszt és ISO160-as érzékenységet állított (nagyon sötét helyen fürdött a madár).
A többi képnél az érzékenység fix ISO80 volt. Rigómama képe 1/50-del készült, az éhes feketerigó fiókáé 1/125-del, a többi 1/250-del. A blende 3,7 és 5.6 között volt.
Az utolsó előtti képhez nem használtam konvertert, énekes kisrigó volt kedves megvárni, míg letekertem.
Különös figyelemmel olvasom a kettőtök közt folyó párbeszédet, mert ti már rendelkeztek azzal a felszereléssel (FZ30 + telekonverter), amit én kb. őszre szeretnék magaménak tudni.
Érdekel mindenféle technikai információ ami vele kapcsolatos, mert könnyebb úgy beletanulni a dolgokba, hamár előtte esett róla szó.
Úgyhogy beszéljetek csak meg bátran mindenféle trükköt-fogást (remélem a többiek nem veszik rossznéven), mert árgus szemekkel lesem őket!
A különbség nálam alig észrevehető, érzésre mintha egy kicsivel élesebb képeket kapnék a konverter móddal. Tapasztalatom szerint az életlenséget sokkal inkább a bemozdulás okozza, ezért stabi ide, vagy oda nem szívesen fényképezek 1/100-nál hosszabb időket max. zoommal.
Pár hete raktunk ki itatót a madaraknak, és most már nagyon odaszoktak, nagy fürdést rendeznek, különösen rigóék. A víz 90%-a biztosan a fürdésre fogy el.
Más: keresem az okát, hogy miért nem lakják 2 odúmat a madarak. Méretezése a szokásos, 32-es nyílással, kb. 1.8m magasan DK irányban felfüggesztve. Az nem lehet baj, hogy a röpnyílás előtt kb. 50-80 cm-re van ág, azaz kvázi nem szabad a kilátás? Az egyik diófán, a másik kajszin lóg.
Egy távoli rokonom természettudós és természetfilmeket készít. Minden érdekességre "vevő", ezért mondtam neki, hogy megkérlek titeket, hogy ha valami érdekes állatos dolgot tapasztaltok, akkor legyetek szívesek szólni. Sose lehet tudni, mi melyik filmbe passzol bele sőt talán pont az hiányzik. Köszönöm előre is.
Még nem. Próbáltam rájönni, mi az előnye, ha beállítom a konverter módot, de csak azt vettem észre, hogy kikapcsolja a vakut és figyelmeztet, ha nincs teljes zoom-ra tekerve az objektív. Ki fogom próbálni az autofókuszbeli különbséget is.
Az új gépemmel készült képek szinte kivétel nélkül telekonverterrel (714 mm fókusz) készültek, kézből!! (A pintysorozat képei mind.)
Én azért minden képemen látok hibákat, lehet, hogy egy kicsit maximalista vagyok...
Ettől eltekintve azért mégis szívesen osztom meg őket. Ha mindenki csak tökéletes képeket rakna fel, elmenne a kedve a gyengébb felszereléssel rendelkezőknek :-))
Én meg a pestszentlőrinci köztemető régi, elhagyott részén találtam egy vörösbegyfészket az ismerősömmel. Egy borostyánnal teljesen benőtt sírkő oldalában, régebben gyertyatartóként funkcionáló lyukban volt, a sűrű borostyán alatt. Jól eldugták. Hat tollasodó fióka volt benne. Képeket nem csináltam, azóta valószínűleg kirepültek már.
Tudom, hogy nem volt vígasztaló a hsz-om, csak arra akartam rávilágítani, hogy - bár szívből sajnálom a rigó és cinke családot, - a természet egyensúlyához a ragadozók is hozzátartoznak, és ők sem érdemelnek gyűlöletet csak azért, mert élni akarnak.
Újabb képes beszámolókkal fogom elárasztani a topikot, szóljatok, ha únjátok...
Vasárnap (és hétfőn) elsétáltam a közeli temetőbe. Kb. 100 méterre van a háztól, ahol lakom. Ez a régi győri köztemető, tele hatalmas fákkal. Csendes, árnyékos, nyugalmas és valódi madárparadicsom! Már régen el kellett volna oda mennem. Rengeteg a madár, 15 félét számoltam össze, és a reggeli órákban még közel is engednek magukhoz. Két erdei pinty énekét is volt szerencsém mintegy 4-5 méterről csodálni perceken keresztül, miközben még a gépem is csattogott. Az első sorozat róluk szól, aztán még lesz több is.
A molnárfecskéért cserébe néhány füstifecske felvétel. Ezek a képek még az új gépem egy napos korában készültek és azt hittem, hogy elrontottam őket, nem elég jók. Utólag mégis feldolgoztam őket, és kiderült, hogy annyira azért nem rosszak. A fecskepár a munkahelyemen fészkel, mintegy 10 méterre tőlem.
Köszönöm a tippeket! A hang nem szöcskéé/tücsöké, és nem is tücsökmadáré - ennyire nem vagyok süket :)), és az MME oldalán keresgéltem hangok után, de nem találtam semmit, és az a gondom, hogy kellene valami közelítés, mit keressek, így eléggé tű a szénakazalban-szerű. De nem ez az egyetlen hang, amit nem tudok beazonosítani, azt hiszem, fogok tudni még élni így. :)) ribizli
Köszönöm mindenkinek, aki megpróbálta azonosítani a madaramat. Én az Interneten talált képek és a hangja alapján a kerti gezénél maradok. A madárka egyébként mindig ott vár rám, ahol először találkoztunk, de a fészkét még nem láttam, pedig ott kell lennie valahol. Igaz, nem is nagyon kerestem, nem akarom megzavarni őket. Az alábbi képek tegnap délelőtt készültek:
Attól, hogy egy rigó, a feladatra koncentrálva, elmélyülten húzza ki a gilisztát a földből és egy karvaly elkapja, szóval attól még életrevalók lehetnek a fiókák. Evvel egyáltalán nem vígasztaltál meg :)
Az a probléma, hogy mi csak a hét végén vagyunk a kertben. Tehát vasárnap még konstatálom, hogy etetnek a szülők, egy hét múlva már nincs mozgás, csak az elpusztult fiókákat találom. Feketerigótól zöldikéig sok fiókát felneveltem már, ha ott vagyok, amikor a szülőket baj éri természetesen megoldom azt a pár hetet, de így más a helyzet. Természetesen nem örvendezem a karvaly jelenlétén, de nincs mit tenni, ez van.