Nem egyszerűen elloptam Dubois módszerét, hanem más összefüggésben alkalmaztam.
Kezdődött ezzel:
A jelen esetben , példában sokan leirják sok helyüt hogy a két testvér mozgása nem
tekinthető IR-nek . Tehát a Gézoo álltal beirt áltrel képlettel kell számolni .
Na most, én nagyon kíváncsi lennék, a Gézoo által beidézett képletet hogyan lehetne az ikerparadoxon számítására felhasználni... :-)
(Arról nem beszélve, amit a képlettel Gézoo elkövetett, meg az a szöveg, amit hozzáírt. Hihetetlen, elképesztő, hogy ilyet leírjon valaki. És még van, aki mint forrást hivatkozza.)
Erre kaptam másik képleteket, amelyeket szintén nem tudom hogyan lehetne az ikerparadoxonhoz használni. Ilyenkor kezdem azt gondolni, hogy aki ilyeneket ír, annak szó szerint minden képlet tökegyforma. Szanszkrit írás, érthetetlen varázslat, kész. Tehát az új képletekre is kértem alkalmazási példát. :-)
Egyébként teljesen egyetértek Dubois-val. Van itt egy csomó levelező, aki úgy gondolja, igen magas színvonalon képes áttekinteni a relativitáselméletet. Sőt, képes felismerni különféle hibáit, új , jobb elméleteket alkotni stb. Fölényes biztonsággal nyilatkoznak kvantummechanikáról, altrelről, kozmológiáról és így tovább.
Ugyanezek az emberek a lehetséges legegyszerűbb, legközismertebb, legalapfokúbb specrel gyakorló feladatot sem képesek megoldani. Ez nem valami ravasz elméleti kérdés, hanem olyan, amit kb. a specrel tanítás megkezdését követő első héten adnak egy zh-n. Ezt nem képesek megoldani. De bárkit kioktatnak helyes szemléletből, a specrel helyes értelmezéséről, annak érvényességéről vagy épp érvénytelenségéről.
Nem tanulnak évek alatt sem semmit, mert azt hiszik, a válogatott butaságok rendszere a jó, amit kitörpöltek maguknak. Dubois ezzel a meglehetősen direkt módszerrel próbált rést ütni teljesen alaptalan gőgjük és önbizalmuk falán.
Nagyon egyetértek veled, dehát az emberi gyarlóság is végtelen ideig tart.
Topiktársaim mentségére, és a saját magaméra is azért hozzáteszem, hogy szórakozni járunk ide. Alacsonyrendű szórakozás ez, elismerem, és a tudományhoz csak annyi köze van, hogy ürügy legyen a heccelődésre.
Ne vedd komolyan az itt írtakat, és akkor rendbe jön a lelki egyensúlyod is.
Nem akartam fórumozni, mert szabadságon vagyok, de most elvetetted a sulykot. Másodéves koromban ötös osztályzatot kaptam a KLTE-n kísérleti fizika szigorlaton, a táblánál az e=mc^2-et vezettem le mégpedig úgy, hogy ütközésekre írtam fel a Lorentz-traszformációt. Tudom, azóta sok év telt el, és én nem foglalkozom hivatásszerűen fizikával, de NevemTeve megállapítását a többiek nevében is visszautasítom. Sajnos azt gondoltam, a tudomány az egyetlen, ahol észérvek csaphatnak össze objektív vita során, de ma már látom az emberi gyarlóság elől nincs menekvés. Sehova sem lehet elbújni a kisstílűség, a szűklátókörűség és a butaság elől. Még a párbajnak is megvannak a szabályai, de úgy látszik oda jutottunk, hogy a relativisták számára semmilyen szabály sem szent. Ha nincs ellenérv, akkor jöhet a személyeskedés, az alpári rágalmazás. Soha nem hittem volna, hogy ilyen mélyre el lehet jutni, azt hittem a tudomány, a titkok fürkészése becsempész valamilyen magasztos lelkületet az emberek bensőjébe, azt hittem, akit megérint a tudomány varázslata, annak csak az igazság számít, és ezért még képes arra is, hogy elismerje, tévedett. De nem. Vannak akiknek a presztízs, a vakhit, mindent megér. Ezért odadobják méltóságuk utolsó morzsáit is.
Hát itt tartunk 2006. decemberének utolsó napjaiban.
És még valami: ha volt előző életem, nagyon remélem, én voltam Giordano Bruno. És szerintem nevettem a máglyán, amikor lenéztem a sok ostoba emberre, akik szórakozni jöttek, és nem ért fel gyönge elméjükhöz az, hogy az igazságot égetik meg.
Félre ne értsd: Dubois-tól is elég igénytelen a kopipésztelés (tudom, nem mindig pont ugyanazt írta), de tőled aztán végképp. Legalább az én laikus nézőpontomból...
Értem amúgy, hogy miért teszitek, de szerintem akkor is igénytelen...
"Aztan van a hires faktor az 1 per negyzetgyok 1 - v^2/c^2. Jeloljuk ezt B-vel. Pl. kiderul, hogy a tomeg az koordinatarendszer-fuggo. Ha v sebesseggel mozog egy test, akkor tomege: m = mo B; mo a nyugalmi tomeg. Vagy vegyuk a hires E = m c^2 kepletet. Ha ezt v szerint sorbafejted: E = moc^2 + 1/2 m v^2 + .... Vagyis a testnek van egy a sebessegtol fuggo energiatartalma. Az moc^2 az sose valtozik, az mindig ott van. Viszont van egy sebessegfuggo energiatag, ami kis sebessegeknel (akkor jo a sorfejtes) eppen a mozgasi energia, amit mar regen ismerunk. "
Igen, és ha van 70000 forint a bankszámlámon, és vettem 5 zsömlét, akkor elmondhatjuk, hogy egy zsömle 14000-be kerül. Hiszen az 5x=70000 megoldása x=70000/5=14000. Tehát amíg a zsömlék nem kerülnek 14000-be, de még mindig tudunk 5 zsömlét venni esténként, addig elmondhatjuk, hogy senkinek sincs 70000 forintjos bankszámlája. Ha pedig valakinek (pl. nekem) mégis van 70000 forintom, akkor pedig cáfoltuk az 5x=V képletet, ahol V az "összeg". Csak így tovább a tudomány rögös útján. Hajrá Magyarország!
És a kedvenced: ha a bal gyorsul a jobb szemszögéből, akkor a bal szemszögéből
a jobb végzi a gyorsulást..
Figyelmen kívül hagytad, hogy a sajátidő kiszámítására a specrel modellben megadott képlet inerciarendszerben érvényes. Nem bármilyen rendszerben.
A tapsoló kezedhez rögzített rendszer nem inerciarendszer, amit pl abból vehetsz észre, hogy mindenféle tárgyak erőhatás nélkül ide-oda ugrálnak egy ilyen rendszerben.
Szia, az lenne a legjobb ha rajzban (grafikonon) követnéd az alábbiakat (legyen c=1 az egyszerűség kedvéért és v=0.8):
A-ból nézve: A mozgása (t,x)=(t,0) – vagyis egyhelyben áll. B mozgása (t,x)=(t,0.8t) – vagyis 'pozitív irányban' halad. C mozgása (t,x)=(t,8-0.8t) – vagyis 'negatív irányban' halad. T1: A és B találkozása: (t,x)=(0,0) T2: B és C találkozása: (t,x)=(5,4) T3: A és C találkozása: (t,x)=(10,0)
B-ből nézve: A mozgása (t,x)=(t,-0.8t) – vagyis 'negatív irányban' halad. B mozgása (t,x)=(t,0) – vagyis egyhelyben áll. C mozgása (t,x)=(t,-40/41*t + 120/41) – vagyis 'negatív irányban' halad. T1: A és B találkozása: (t,x)=(0,0) T2: B és C találkozása: (t,x)=(3,0) T3: A és C találkozása: (t,x)=(50/3,-40/3)=(16.7,-13.3)
C-ből nézve: A mozgása (t,x)=(t,0.8t - 40/3) – vagyis 'pozitív irányban' halad. B mozgása (t,x)=(t,40/41*t - 40/3) – vagyis egyhelyben áll. C mozgása (t,x)=(t,0) – vagyis egyhelyben áll. T1: A és B találkozása: (t,x)=(0,-40/3)=(0,-13.3) T2: B és C találkozása: (t,x)=(41/3,0)=(13.7,0) T3: A és C találkozása: (t,x)=(50/3,-40/3)=(16.7,0)
Mikor C találkozik A-val, azt mondja neki: te szerencsétlen, a te órád késik, 10/16.7 arányban, de még mindig jobb mint B órája, az övé 3/16.7 arányban lassult le.
"Fiatalodás soha nem jön létre, mindkét iker mindig öregszik, csak más rendszerben mérve nem feltétlenül egyenletes sebességgel és nem szimmetrikusan."
hááát ez is bővebb magyarázatot igényelne :)
mi a helyzet ha nem pl. 2 es ikrekről hanem annyi ikerről van szó mellyel mind 2 rendszert telerakhatnánk
majd egyik rendszert sr nek megfelelően végtelen (elhanyagolható :)) gyórsítási hatásnak vetjük alá 0,8c re
ott a 2 rendszerben kölcsönösen hogyan élik meg a távoli órák aszinkronitását
vagy inkább aként fogalmazva hogy a msik rendszer egyidejűség haladási rányába (de azon "túl") levő ikrek "negatív" idejéről miként vélekednek ...
szóval szeritnem egyből ikerparadoxonnal nem soknak adatik meg akik meg is értik rögtön pláne ennyi (sennyiféle) magyarázatból
(nekem most nehogy elkezd ezt magyarázni vagy mmormota :D csak vázolom hogy miket kéne előbb tisztázni hogy hasonlókon ne akadjanak fenn)
