Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Arra minden olyan jelet fel lehetett vinni, amire szükség volt. Nem volt sok. A jelek helyét meg a berendezés kiszámolta.
Milyen jelek voltak? Tunál egy rajzot csinálni róluk? :)
A Volhovot egész sor zavarvédelmi berendezéssel szerelték fel. Ez a "fehér zaj" dolog csak akkor teríti be az egész képernyőt, ha már egészen közel van a zavaró gép. Ha messzebb van, akkor középről kiindulva egyre keskenyedő sávokat lehet látni egymással párhuzamosan.
Csak az egyik rávezető indikátorra kapcsolta rá a jeleket, ami ugyanolyan jellegű jel volt, mint az összes többi. A függőleges jel is, a vízszintes jel is egy elektronikusan képzett és megjeleített vonal volt. Ezek katódsugárcsövek voltak, akár a TV képcső, csak mind monokrom. Arra minden olyan jelet fel lehetett vinni, amire szükség volt. Nem volt sok. A jelek helyét meg a berendezés kiszámolta. Ha belegondolsz, hogy ez egy analóg számítógép volt, akkor el tudod hinni, hogy sok mindenre képes volt. Na nem úgy, mint a mostani PC-k, hiszen azok az akkori kor színvonalán készültek és az alkalmazási területük is igen speciális volt.
Mikor a célkövetés már stabil volt, akkor a rávezető tiszt bekapcsolta az automata indítóműszert. Ez egy olyan áramkör volt, ami a cél mindenkori repülési paramétereinek megfelelően feljelölte a rávezető indikátorokra az indítási, megsemmisítési és más zónákat. (első indítás lehetősége, utolsó indítás lehetősége, stb.)
Na várj csak! A küszöbérzékenység távolságfüggetlen volt, az a célról nem mondott semmit, az csak a lokátor jellemzője volt. A repülő részéről a küszöbérzékenység párja a hatásos visszaverő felület volt. Az sem függött a távolságtól, de a kettejük viszonya már igen, a viszony a távolság növekedésével csökkent.
Az eredeti Dvina megsemmisítési zóna alsó határa 2000 méter, a felső pedig 25 000 méter volt. Amikor ezt a módosítást beépítették, attól lehetővé vált 500 méter fölé lőni egészen 36 000 méterig. Ez a lehetőség a Volhovnál is megmaradt, bár ott az alsó határ lement 100 méterig. Egyébként H>13, és nem kilenc. Hogy miért annyi, azt nem tudom. Hiszen az a magasság a komplexumnál nem volt jellemző semmire. Lehet, hogy ez azzal függőtt össze, hogy ez a repülőknél abban az időben már nagy magasságnak számított. Tehát ez nem a cél magasságát jelentette, csak üzemmódot. Bár a cél magasságától függően kellett kapcsolni.
Vezényszavak? Voltak ugyan a lőszabályzatban vezényszavak, de a tevékenység izgalmában nem nagyon hangzott el egyik sem. Azért persze megpróbálok felidézni néhányat. Mikor az elöljáró meghatározta a feladatot, akkor az osztályparancsnok a tervtábla és a VIKO képe alapján megkísérelte azonosítani a megkapott célt. Ha megvolt, és a felderítési lehetőségek megengedték, akkor kiadta az "Átdobást adok!" közlést. Ezt a VIKO előlapján lévő eszközzel lehetett megcsinálni, és ennek hatására a PV a maghatározott oldalszögre fordult. Ha megvolt egyől, az jó, ha nem, akkor a parancsnok "Kutatás!"-t vezényelt. A széles nyalábú szektoros kutatás mindkét irányba 5 - 5 fokos elmozdulást jelentett. A rávezető tiszt dolga az volt, hogy minden egyes irányváltáskor kis helyszögről felfelé vigye az antennát. Keskenysugarú kutatás esetén a koplexum tudott egy olyan körkörös kutatást, ami alatt egy néhány fokos tölcsért írt le az antenna. Ha a cél megvolt, akkor a rávezető tiszt durván megfogta, majd átadta a kézikövetőknek követésre. A cél jellegétől függően automata követést, vagy automata követést kézi utánkövetéssel határozott meg. Persze ez általában csak úgy hangzott el, hogy "Automata!" vagy "Automata - kézi!" Mikor a célkövetés már stabil volt, akkor a rávezető tiszt bekapcsolta az automata indítóműszert. Ez egy olyan áramkör volt, ami a cél mindenkori repülési paramétereinek megfelelően feljelölte a rávezető indikátorokra az indítási, megsemmisítési és más zónákat. (első indítás lehetősége, utolsó indítás lehetősége, stb.) Ezeket kellett figyeli ahhoz, hogy el ne szalasszák a célt. Közben a parancsnok a cél mozgásparaméterei és a lőszabályzat alapján meghatározta a rávezetési módot, és ezt természetesen vezényelte is. Mikor a rávezető tiszt kapcsolta a rávezetési módot, akkor az addig stabil zónahatárok kis időre megbolondultak, de aztán beállt minden. Az indítás módjának és idejének meghatározása a parancsnok sara volt. Általában úgy hangzott el, hogy "Első indítás! ... Most!" Második indítás! ... Most!" A követés ment tovább, mintha mi sem történt volna, egészen addig, amíg a rekéta meg nem közelítette a célt. Ekkor figyelni kellett a jelzőlámpákat, és jelenteni "K4 kiment." "K3 kiment." Továb kellett figyelni az indikátort és a jelzőműszereket, és ha mindaz lejátszódott, amit már korábban leírtam, akkor jelentette, hogy "Rakéta robbant, cél megsemmisült." A kézikövetők is figyeltek, ők meg adott esetben azt jelentették, hogy "Követés megszakadt." A jelentést a parancsnok az elöljárónak úgy adta tovább, hogy ... számú célt megsemmisítettem, felhasznnálva 2 (3) darab. Tulajdonképpen ennyi.
Tényleg nagyon jó ez a kép. A Szu-n és a csehszlovákokon kívül más országok is résztvettek Vietnam védelmében? Tudtok erről valamit? Már nem emlékszem rá, a vietnami háború 72- ben ezek szerint még folyt?
Képzeljétek el, az indítóállványokra gumirakétát terveztek. A rakéta tartozéka egy eredeti Rakéta porszívó volt, és folyamatosan működtetni kellett, mert a gumi tíz perc után lekókadt, mint egy pöcs. Magyarán volt is álca technika, meg nem is.
De ha jól körberakták volna S-60 -asokkal, akkor az egy csúnya csapdát jelentett.
Volt eből a vacakból több is, többek között az etyeki osztálynak, a pilisszentkeresztinek is (igaz ez csak ki volt jelölve a települési helyével együtt.). Ám ezek a vacakok csak a bajnak voltak, mert nem volt elég az éles technika, még ezekkel is foglalkozni kellett. Ráadásul akkor az osztályoknál nem nagyon volt olyan technikus, aki a PAA kabinhoz értett volna. A többihez nem kellett, mert az indító állványok ugyanolyanok voltak, az UA és az AA csak kiszolgálta az egészet. Ám a PAA-nak ugyanúgy kellett tudnia kisugározni, mint egy éles komplexum adóberendezésének. Képzeljétek el, az indítóállványokra gumirakétát terveztek. A rakéta tartozéka egy eredeti Rakéta porszívó volt, és folyamatosan működtetni kellett, mert a gumi tíz perc után lekókadt, mint egy pöcs. Magyarán volt is álca technika, meg nem is.
Két adatot tudok. A Nyeva küszöbérzékenysége 0,1 m2 volt, a Volhové 0,5 körül. A lőtéren kétféle célanyag volt, a Miseny (céltábla) meg a Belka (mókus?) A Belka egy rakéta volt, ami a régi SCUD A rakéták maradéka volt. Még a lánctalpas indítóállványt is használták. Ezeket a felderítési lehetőség határáról indították, majdnem függőlegesen. Aztán meredeken elkezdett zuhanni a harcrendre. Általában a fellövés közben derítettük fel, és utána már csak vigyázni kellett rá, hogy el ne szaladjon. Azt nem tartom valószínűnek, hogy azt a rakétát a zuhanás közben is fel tudtuk volna deríteni.
Pontos adatot nem tudok, de néhány száz méter lehetett, mert mielőtt robantotta a harci részt, a célról visszaverődött impulzusokat számolgatta, és a robbantáshoz kellett jó néhány impulzus. Ha a cél távolabb volt, mint szerette volna, akkor sem volt nagy gond, mert akkor meg arra robbantott, amikor a cél elkezdett távolodni.
Egyébként az amerikainak sem szabad ám elhinni mindent. Néha még rosszabbak, mint a sajtó.
Inkább csak profin használják a sajtót...
Egy biztos, ehhez a technikához az orosz értett igazán, és ők 60 métert adtak meg. Na de hát ez a 60 méter csak egy elméleti adat volt, mert a lőtéri statisztika rengeteg indítása közül a mért mellérepülés 21 méter körül volt. Ez 1985-ös adat. Frissebb adatom nincs.
Jaja, de nem az átlagos mellélövési hiba érdekelt, hanem a rádiógyújtó maximális érzékelési távolsága.
Mi mindenképpen 60 métert számoltunk, biztos, ami biztos. Bár lehet, hogy a gépek sebezhetősége a magasság függvényében változik. Egyébként az amerikainak sem szabad ám elhinni mindent. Néha még rosszabbak, mint a sajtó. Egy biztos, ehhez a technikához az orosz értett igazán, és ők 60 métert adtak meg. Na de hát ez a 60 méter csak egy elméleti adat volt, mert a lőtéri statisztika rengeteg indítása közül a mért mellérepülés 21 méter körül volt. Ez 1985-ös adat. Frissebb adatom nincs.
Jól érted, de a hűség kedvéért maradjunk az oldalszög és a helyszög kifejezésnél. A vízszintes tengelyen mindig a letapogatott sáv szöge jelent meg. Széles és keskeny nyalábú üzemmódok között az indikátoron csak a céljel mérete között volt a különbség. Kb. úgy képzeld el, mint ahogy a rajzon van.
Ha jól értem, akkor a kép frissítése mindíg balról jobbra történt, a bal oldali az irányt mutatta a távolság függvényében, a jobb oldali pedig a magassági szöget a távolság függvényében?
Tűnyaláb esetén a vízszintes tengelyen 1,5 vagy 0,75 foknyi terület jelent meg?
Ne területtel számolj, hanem csak távolságokkal. Másrészt meg ha jól is számoltál, a nyaláb irányszöge akkor is 0,7 fok volt, és a rakéta harci részének hatósugara akkor is 60 méter. És mégis összejött a dolog.
Valakivel biztosan kevered, mert amikor az öreg tiszt lett, (50-es évek) akkor a klérus tagjai nem sok jóra számíthattak, kiváltképpen nem tiszti karrierre.
Gyönyörűek a leírásaid, ezekből előjönnek a rég elfeldett dolgok. Csak arra nem emlékszem (biztosan az aggkori elbutulás miatt), hogy a PA és a PU rövidítés milyen orosz szövegből származott!?
