Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Minden kabinban, minden berendezésnél volt egy ügyeletes kezelő. Az AA kabinban persze a ZIP (TASZT) -hez nem kellett. Ezt a Volhovnál egyébként külön kabinba rakták, a helyére meg odakerült az SZDC. A PAA kabinban a két adó és a két vevő volt, az antennákat rajta találtad. Ott is volt egyébként ügyeletes kezelő. Az RMA nem egyszerűen elektromos elosztó volt. Tudni kell, hogy az ilyen technikákban nemcsak 220 V 50Hz-es hálózatot használtak, hanem 200 V 400 Hz-es hálózatot is. Ez azért volt jó, mert így annak a töméntelen mennyiségű transzformátornak, ami a komplexumban volt, a méretét lehetett csökkenteni. (Frekvencia nő, méret csökken) Tehát az RMA-ban volt az áramátalakító is, ami ezt a feszültséget előállította. Egyébként az orosz a 220 V 50 Hz-es hálózatát sem olyanra csinálta, mint a mienk, mert Magyarországon a 220/380 V-os csillagkapcsolású hálózat a divat, az orosz meg 220 V-os deltakapcsolású hálózatot használt. Ennélfogva a komplexumot hálózatról csak úgy lehetett üzemeltetni, ha csináltak egy konvertert, ami a magyar hálózatot átalakította oroszra.
Volt még egy kabin, mégpedig a ZEF. Ebben a kabinban volt beépítve a komplexumot kiszolgáló NRZ. Míg a lokátorokban beszorították a dolgot a sarokba, a komplexumnál egy külön kabint csináltak neki. Nyugis hely volt.
Igazából nem tudom. De ha a rajzot megnézed, akkor valami 75 - 80 fok jön ki. Az biztos, hogy az indítóállványt sem lehetett 85 foknál magasabbra tekerni.
A rakéta hatótávolsága max a tálázatban benne van. Hmin esetén egyetlen dolog befolyásolta a dolgot, mégpedig a láthatóság. Ha a lokátorral láttad a célt, akkor a rakétával el is lehetett kapni. Hmax esetén meg látható volt, ott a rakéta hatótávolsága befolyásolta a megsemmisítés távolságát.
Ötletként merült fel a dolog, de ha ennyire érdekel, akkor is meg kellene vele várni a tavaszt, mert így is elég lesz - nem oda, hanem ott bent - elvergődni. Másrészt meg nincs kedvem ilyen időben órákat azok között a régiségek között kóvájogni.
Hát eléggé homályos. Mikor az egyik kollégámmal mentünk Zólyomba hokimeccsre, a szlovák határőr jegyzett meg az útlevélképére valami hasonlót, mivel az ő képe automata géppel készült, azt meg az a védőfólia megette. A határőr még valami olyasmit is megjegyzett, hogy talán részeg volt a fényképész.
Nos tehát: Ez egy Dvina megsemmisítési zónájának a képe, méghozzá az első változaté. Az első módosítás utáni adatokat is megadom, meg a Volhovét is megpróbálom. A piros szaggatott vonalhoz egy magyarázat. A Volhov rakétájának volt egy passzív üzemmódja, amikor már kifogyott a hajtóanyag, akkor még egy darabig vitte a lendület, ezt jelöltem be. A zóna vízszintes vetületén az eredetit levágtam egy piros vonallal, mert az igazi zóna inkább úgy nézett ki. Tudni kell, hogy ahhoz, hogy a passzív szakaszt kihasználhassuk, ahhoz speciális feltételeknek kellett teljesülnie. Sajnos a zóna távolodó szakaszának adataira már nem emlékszem.
Még egy adalék a légvédelem és a MIG-25 kapcsolatához: Idősebbb kollégáim mesélték, hogy 1968-ban - a Csehszlovákiai események idején - nexusba keveredtek a MIG-25-tel. Na persze ők akkor még nem tudták, hogy mi az, hiszen emlékezetem szerint csak 1975. körül derült ki, hogy egyáltalán van ilyen. Végig teljes harckészültségben volt a honi légvédelem, és egyszer egy közbeeső risztás után csak azt vették észre, hogy valami piszkosul jön kelet felől. Akkkora volt a sebessége, hogy a P-12 egy körülfordulása alatt képes volt egy rasztert (10 kilométer) arréb menni. A Dvinával is megpróbálták elkapni, de csak egyszer sikerült egy rövid időre, többször nem. Na most azt tudni kell, hogy ha meg is történik a cél elfogása, nem mentek volna vele semmire, mert a Dvina rakétája akkoriban max 1000 m/s sebességű cél ellen volt alkalmas. A cefetül gyors cél természetesenn elment, és legközelebb akkor hallottak felőle, amikor azokról az időkről szabadabban lehetett beszélni. Az Orosznak Poltavában volt az első MIG-25 ezrede (1967-ben állították rendszerbe), és onnan küldtek körbe egy géppárt felderíteni. Az útvonala Észak-Magyarország - Ausztria - NSZK - NDK - Lengyelország volt. Az a dög szépen kényelmesen körberepülte fél Európát anélkül, hogy bárki bármit tudott volna ellene tenni.
Az embervásárról csak annyit kell tudnod így utólag, hogy a sorkatona bevonulásától kezdve el volt döntve az, hogy ki melyik alakulathoz vonul. Még akkor is, ha Te a kiképzés alatt erről nem tudtál vagy nem figyeltél oda. Az embervásár alatt tehát nem volt válogatás és szipkázás csupán az alakulatok számára előre kijelölt katonákat adták oda az átvevőknek. Még jó, hogy nem lehetett válogatni, mert az élelmesebb parancsnokok már előző nap odamentek volna és a magasabb rendfokozatú jogán kiválogatták volna a javát. Ebből előbb - utóbb az lett volna, hogy a sorkatonákért tábornok ment volna. Annak próbáljon valaki ellent mondani.
Az őrök tényleg csak szakaszt alkottak. 4 torony volt, plusz az őrszoba. Szolgálatban asszem 10en voltak. 2fő per torony, felvezető plusz őrparancsnok. Egy lőszerraktár volt , az 2órás váltással, a többi 3 torony 3assal. Plusz támlázni az őrszoba előtt "pihenő"időben, amit rendszerint a kopaszok tettek. Nagyon hideg volt fent a hegyen. Ja, a HV század adta az EÁP szolgálatot is, fegyverrel, lőszer nélkül. Én javarészt ezt a szolgálatot láttam el, mert lokátorost beírhattam EÁPra ,tehát magamat is ( írnok is voltam, de így is csak 4 hetente volt hosszú eltávom, az örökös HDM miatt (havi egy hét biztosan volt)).
Úgy nézett ki a dolog, hogy a P-12/18 késnyalábja kisebb nyalábokból alakult ki, mint ahogy a rajzon látod. Nem véletlenül volt rajta annyi YAGI antenna. Azt a lokátorban meg lehetett állapítani, hogy melyik nyalábban van visszaverődés, és a visszaverődési idő alapján meg kijött a radiális távolság. A kettő adatól máris kijött a saccolt magasság, amit a lokátor meg tudott határozni. Azt korábban írtam, hogy ez csak saccolás volt, és meg tudom érteni, miért nem oktatták, amikor volt sokkal pontosabb módszer is.
A vezetési század stimmel, az irányító rendszer is, a kannibálok is, de az őrök csak szakasz voltak, és akkor megfeledkeztél az ellátó szakaszról. Igaz az nem lehetetlen, hogy mivel Ti a Vasváriban laktatok, nem volt ellátó szakaszotok. Az NRZ nekem ugyanolyan régen volt, mint az összes többi. Biztosan már nem emlékszem rá, úgyhogy ezt sem nem cáfolom, de meg sem erősítem. (mint politikuséknál.)
Úgy oktatták Érden nekünk a kiképzésen, hogy az NRZ által beazonosított cél duplán jelenkezik az indikátoron, vagyis nem egy vonal, hanem két párhuzamos. Nem tudom mi igaz ebből, mert sosem láttam ilyet. Vagy az NRZ nem működött ( mint ahogyan a P-15 lokátor sem Bián. Ezt nem tudta a törzsfőnök, közös megegyezésben a HV század pk.-jával hallgattunk róla...), vagy nem volt igaz, amit a dupla jelről regéltek. Egyébként az osztályhoz 4 század tartozott: - HV , vagyis vezetési század ( P-18, P-15, Cikloida , TTK, ) - RT , rádiótechnika, ök kezelték a rakéta indítása után a dolgokat, valamint az UNV antennát (ha így kell írni) - PU ,a kannibálok, - És egy Őrszázad
A 4 század 112 főt számlált, amikor katona voltam.
Na most annyit szögezzünk le, hogy a Vegának a MIG-25 nem volt ellenfél. Az a komplexum olyan jó paraméterekkel bírt, hogy igazán kár volt kivonni. Igaz, hogy kis magasságon nem sokat ért, de nem is ez volt a dolga. Az eset elképzelhető, de nem emlékszem rá. Amire viszont emlékszem, az valamikor 1982. és 1985. között történt Pilisszentkereszten. Annyit az ismertető előtt tudnotok kell, hogy nem gyakorló rakétát indítottunk, hanem csak elektromosan imitáltuk a rakétaindítást és a követést. A berendezés imitátora képes volt ezt produkálni, és csak annyi volt a különbség, hogy elmaradt a durranás. Ezért is hívták némalövészetnek. Nagy magas elöljárónak gondolom előre bejelentették az EFEF ellenőrző célt, meg minden repülési adatot meg is adtak. Ám mi csak akkor tudtuk meg a dolgot, amikor riasztottak. Megcsináltuk a riasztást és a bekapcsolást, és hamarosan jött is a géppár, amiről a sebessége alapján rájöttünk, hogy csak MIG-25 lehet. Természetesen csináltuk a dolgukat, és dokumentáltunk is mindent. Ez abból állt, hogy az egyik tervtábla kezelő a komplexum által mért adatokat folyamatosan rajzolta egy vaktérképre, és a rávezető tiszt pultjával szemben elhelyezett fényképezőgéppel folyamatosan fényképeztük a rávezető tiszt pultját. Látszania kellett mindkét indikátornak, a közöttük lévő órának, és amit alul láttok két nagyobb karikát, azok az oldalszög és helyszög kijelzők voltak, tehát azokat is. (A két nagy kör közötti zöld és piros gombok voltak az indítás és a csatorna visszahívás gombok.) Tehát mindennek látszania kellett, és fényképezni kellett a felderítéskor, onnantól számítva fél percenként (ekkor elrendelték a 20 másodpercenkénti fényképezést) de mindenképpen kép kellett a rakéta indításokról és a megsemmisítés pillannatáról. Csináltunk is mindent szorgalmasan, és a két gépet a zöld vonal szerinti repülési pályán végigkövettük, lelőttük, stb. Az elkészített vaktérképet és a filmet azonnal külön futárral fel kellett küldeni a dandárhoz, ahonnan hamarosan visszaszóltak, hogy szar az egész, mert a repülők nem ott jöttek. Nekik ugye megadták a tervezetet, de egy piros vonal szerinti repülési útvonallal. Kezdhettünk mindent elölröl. Szerencsére éppen ott volt nálunk egy AKKORD nevű imitátor kabin, amivel tényleg mindent elő lehetett állítani. Megcsináltuk rajta a dandár által megadott repülési utat, antennára kapcsoltunk, hogy látni lehessen az álló célokat, és hagy menjen. Megcsináltuk az újabb kontroll anyagot, és elküldtük azt is. Természetesen az első anyagot megsemmisítették, hogy a "baklövésnek" ne maradjon nyoma. Elégedetten felterjesztették Kijevbe az egész anyagot, amikor válaszolt az orosz, hogy elnézést, de eltoltuk, mert egy kicsit más útvonalon repültek a gépek. Mivel a MIG-25-ön jó felderítő műszerek is voltak, a lokátorok kisugárzási helyeit pontosan be tudták mérni, és csodák csodája megadták azt az útvonalat, amit mi mértünk. Kezdhettük elölről, meg is tettük, de gondolom Kijevben erősen csóválták a fejüket. Azt persze gondolom, nem a mi balfaszságunk miatt, hanem elöljáróink miatt. Ennyit a mindenáron való megfelelési vágyról.
Tehát a két kép. Az elsőn a rávezető tiszt pultjának erősen sematikus rajza. Amiről írtam, azokhoz kell magyarázatnak. A második kép a két repülési pálya rajza az osztályhoz viszonyítva. Csemegézzetek. Bocs, ha túl hosszú voltam, de a történeti hűséghez kellett. Még annyit, hogy akkor a 11/2. készültségi szolgálatban volt, és én voltam az ügyeletes.
Ha isten is úgy akarja, akkor volt kollégáimtól hamarosan megkapom a szovjet hadsereg diszlokációjának listáját, abból talán okosabbak leszünk. Megigérték
..ez nagyszerű,már nagyon várom,mert az orosz is érdekel,ha nemcsak a lv.alakulatokat kapod meg,a többit is tedd fel kérlek..:)
..a másik topikban már írtam,az Aranysasban megjelent anno egy cikk a VEGA-ról,s ott azt írták,hogy Mo.-on nemcsak nekünk volt ilyen,hanem a DHDSCS-nek is,áll.Szombathely térségében telepítve.. ..egyedüli,amit találtam az oroszról,s a légvédelmükről,az a Fertőd-süttőri laktanya..
..más:ti voltatok,akik megleptétek az oroszt azzal 1986.09.26.-án,hogy Nagykőrös magasságában az általuk küldött ellenőrző célra(MIG-25)gyak.rak. indítottatok?..:)) (úgy tudom,szegény ruszki nem akarta elhinni,hogy ez lehetséges,mert eddig ilyen nem volt,hogy egy közel M3 repülő gépre valakinek sikerült sikeres elfogást csinálnia!)
Az 1.foknál biztos, hogy Érdre diktáltam, mert a cimborám volt az ügyeletes TTK-s a HÁP-on, és nem ő vele kommunikáltam. Az NRZ két henger volt, egy kisebb és egy nagyobb. Egy gyurmapecséttel lezárt fadobozban lehetett csak őket a HÁP-tól felvenni , és azonnal menni kellett kicserélni váltáskor. Utáltam a kódcserét, mert akkor mindíg fel ébresztettek. ( Jobbára aludtunk a lokátorban, még fokos héten is, mivel kisugárzás nem volt, és csak ügyeletet kellett adni.)
Az érdi harcállásponton nem csak a PRV-17-esek voltak, hanem két P-37-es is. Ez az öt lokátor alkotta együttesen a K-66 (kabina) komplexumot. Azok a magasságmérő lokátorok tehát nem a ti P-18-asotook adatait pontosították, volt nekik saját pontosítani való. Egyébbként emlékezz vissza, a P-18-al is lehetett magasságot mérni, csak persze jóval pontatlanabbul, mit a magasságmérő lokátorokkal. Ez inkább olyan 1 - 200 méteres pontosságú saccolás volt. A kódokra emlékszel még? lokátoronkénnt két darab volt, egy kiseb és egy nagyobb.
Te már egy jóval modernebb technikával dolgoztál kb. 10- éve. Sokszor elmerengtem az utóbbi időben azon, a megnövekedett légiforgalmat vajon hogyan tudták a technikával nyomon követni? Mert a nyári időszakban amikor nyüzsögnek a gépek néha már akkoriban sem volt könnyű a gépeket nyomon követni. Azóta pedig többszörösére emelkedett a repülőgépek száma....
