Nem tudok elmenni amellett szótlanul, amilyen értelemben felvetettétek a szkeptikus fogalmat. Légyszives ne a Vágo-féle "én mindent tudok, amit én nem tudok, az nem létezhet, ezt jelenti nekem a szkeptikus" fogalombol induljatok ki!
Egy szkeptikus ugyan ugy szkeptikus a saját állitásaival szemben is.
Ha valóban az, csak akkor tekint valamit igaznak, ha az igazsága minimum általánosan elfogadhato módon bizonyithato. Akkor tekint valamit hamisnak, ha szintén bizonyithato, a nem igaz volta, pl ellentmondáshoz vezet a létezése.
Minden más esetben annyit tud csak mondani, hogy nem tudjuk eldönteni, igaz-e vagy sem.
Más kérdés, hogy az álszkeptikus emberek magukat szkeptikusnak hazudva olyan dolgok tagadására használják ezt a fogalmat egy fajta menekülésként, amikre nem tudunk jelenleg sem helyeslö sem tagado választ adni, viszont hihetetlennek hangzik.
Példának okáért tekintsétek meg a 12. Választ, ilyen egy igazi szkeptikus hozzáállás:
Pl. tudat. A jéghegy csúcsa, ami kilátszik az az agy (és amit érzékelsz az az ego). Az agyat lehet vizsgálni, annak fizikai változásait lehet mérni. A változások okának egy része (nagy része?, vagy egésze?) pedig a felszín alatt van, a másik, nem anyagi világban.
Persze lehet, azt mondani, hogy egyértelmű, hogy ha kiiktatják az agy bizonyos területeit, akkor meghatározott funkciók esnek ki. De ez csak azt bizonyítja, hogy a fizikai világban az agy vezérli a fizikai testet. Pontosabban az agyon keresztül működik a vezérlés.
Ha pedig nem motorikus részt iktatunk ki, hanem a gondolkodáshoz, képességekhez kapcsolódó részt, akkor sérül a gondolkodási képesség vagy egyéb képességek. Ezek a dolgok azonban csak emberi tulajdonságok, képességek. A jéghegy felszín feletti megnyilvánulása. A felszín alatt (a másik világban) azonban nincs emberi értelemben vett gondolkodás (mivel a másik világ létformája nem ember alapú, nem korlátozódik valamilyen fizikai világban megnyilvánult fajra) vagy egymástól eltérő, emberi értelemben vett képességek. (Preferenciák persze lehetnek).
Vagyis az agy sérülése csak a fizikai világban való kifejező, megnyilvánuló képességet korlátozza.
Vannak, akik azért utasítanak el dolgokat, azért nem hisznek valamilyen jelenségben, mert a tudomány nem tudta, nem tudja igazolni (és persze személyesen nem tapasztalták).
Te olyan dologban hiszel, amit a tudomány nem tud (egyértelműen) igazolni, de tapasztalod. Elképzelhetőnek tartod, hogy majd egyszer a tudomány is képes lesz igazolni. De csak a jelenlegi világnézeti állásod szerint. Bizonyos értelemben lekorlátozod a tudományt, hogy csak ott találhat bizonyítékot, ami a jelenlegi képedbe beleillik.
Vannak, akik olyan dolgokban hisznek, amit a jelenlegi tudomány nem tud igazolni, de ezen dolgok megléte már most konzisztensen magyarázatul szolgál sok megmagyarázhatatlan eseményre. Ehhez persze el kell fogadni egy olyan világképet, amire nincs mindenki számára elfogadható bizonyíték. (De ezt a részt már ismered, olyanban "hiszel" a tapasztalataid miatt, amire nincs mindenki számára elfogadható bizonyítékod)
talán valóban nem magyarázható a tudomány mai állása szerint, de ez miért jelenti azt, hogy nem anyagi? ha a tudomány feltárná, akkor elfogadnád, hogy anyagi?
"és (adott esetben) ez máris azt jelenti, hogy anyagi úton nem megközelíthető?"
Mivel fizikai világban (is) élünk, minden tapasztalható jelenségnek van anyagi eredetű része. Az anyagi eredetű része (pl. agyterület aktivitása telepátia esetén) azonban nem az oka, hanem a következménye a jelenségnek.
Vegyünk egy hasonlatot. Pl. egy jéghegyet. A jéghegy egyszerre két halmazállapotú közegben helyezkedik el (gáz és folyékony). Ha a két halmazállapotot két világnak tekintjük és egy szemlélő számára nem átjárható, a másik világ számára nem létezik, akkor a szemlélő csak pl. a víz felszín feletti részt képes megtapasztalni. Sok esetben a tapasztalatai egybeesnek a felszín feletti körülményekkel. Ha a jéghegy hajóval ütközik, akkor letörhetnek darabok róla, ha esik az eső, akkor vizes lesz.
De ha a jéghegy mindenféle magyarázható ok nélkül elkezd valamilyen frekvenciával rezegni és a rajta csücsülő pingvin beleesik a vízbe, akkor az kerül a jegyzőkönyvbe, hogy a pingvin ismeretlen eredetű rezgés miatt került a vízbe (a felszíni világkép szerint). Pedig szélesebb perspektívából nézve látnánk, hogy valami (pl. gyilkos bálna) periodikusan változó erővel hat a felszín alatti részre. A rezgés megjelenik, mérhető, detektálható a felszín felett, de mint a felszín alatti tevékenység következménye. (A felszín alatti világ azonban nem létezik a szemlélő számára)
Ugyanez van a telepátiával. A "rezgés" detektálható az érintett (és akár a műszerek) számára a forrása (vagy az átvivő közege) azonban ismeretlen (a felszíni világkép szerint).
Ha úgy vesszük, hogy minden atomnak van egy anyagi és nem agyagi (felszín feletti és felszín alatti) része, akkor könnyebb elképzelni a felszín felett nem magyarázható ám tapasztalható események felszín alatti okát (vagy legalább a forrását)
Valahogy mûködik, mégpedig úgy ahogyan nem tudod elképzelni. Más sem tudja úgy elképzelni, ezért nem is hisz benne.
Két lehetôséged van. Vagy azt mondod, hogy a telepátiát nem lehet megmagyarázni a világképeddel és ha ilyet tapasztalsz, akkor azt hozzá kell adni a gyógyszerrel kezelendôk sorához (sokan itt ezt javasolnák neked), vagy inkább a tapasztalataidnak hiszel és elfogadod, hogy a magyarázata a világképeden kívülre esik.
Nem ismerve téged nem tudom melyik választás lenne kedvezôbb számodra.
Csak hogy maradjunk hazai vizeken, pl. a telepátiát. Mert nem magyarázható fizikai törvényekkel, nem fér bele a fizikai világba. Annyira nem, hogy vannak, akik kételkednek a létezésében is. Most szólj hozzá, milyen emberek vannak!? Nem hisznek a telepátiában csupán azért, mert nem fér a világképükbe. Az sem hatja meg ôket, hogy ha azt mondod, hogy neked ez valóság. Szerinted kinek van igaza? Azoknak, akik kételkednek a létezésében, vagy azoknak akik tapasztalják a létezését?
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.3Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.4Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Igazad van, saját koordináta rendszeredből (dimenziódból) nem látva ki, nincs mihez képest alábecsülni magad.
Aki úgy gondolja, hogy az ember több, mint atomok (evolúció során) véletlenül kialakított, ám viszonylag jól szervezett halmaza, az egy összetettebb rendszerben gondolkodik és ahhoz képest a csupán fizikai rész kevesebb, mint az egész. Mivel senki sincs megakadályozva, hogy többnek gondolja magát annál, mint amit pillanatnyilag érzékelni képes vagy amennyit mások érzékelni képesek belőle, ennek (többnek képzelésnek) elmaradása/visszautasítása önkéntes "degradációt" jelent a nagyobb egységhez képest.
Az teljesen más kérdés, hogy ki mennyire gondolja jogosnak a többnek képzelést.
