Azt hiszem, értem, neked ez egy lelki szükséglet, mint azoknak, akiknek kedvenc irodalmi, történelmi korszakjuk, tudományterületük van, hogy belemenj a részletekbe, kicsit mintha hasonló lenne a kényszer természetéhez, de konstruktívabban megélve, illetve nyilván a házasságodat is megpróbálod feldolgozni vele.
Ez a kb. 6 ember 10 év alatt volt. Sokszor éreztem azt, hogy ellaposodnak a terápiák. Egyedül a kognitív terápia volt jó, ez tulajdonképpen az én számlámra írható, hogy nem kerestem fel őket utólag..
Baszod, hogy lehet ennyi baromságot leírni, itt több hozzászólásban? Te egyébként, ezeket komolyan gondolod? Mert ha igen, akkor az már régen rossz! Kicsit olyannak tűnik nekem, mint mikor az unatkozó öregasszonyok traktálják egymást a saját nyomorúságukkal, a másik nyomorúságát meg sem hallva. Nem tudom, állsz-e jelenleg valamilyen kezelés alatt, de az, hogy komoly szükséged van rá, az biztos. Mert, ha így folyatod, előbb-utóbb, véged lesz, mint a botnak, be fogsz dilizni... Azon gondolkodtál már, hogy a "plátói szerelmed" azért nem vetődött még rád (legalább egy kóbor numerára), mert látja, vagy tudja, hogy
Még annyit, hogy a való életben könnyen előfordulhat, hogy egy nő viselkedik Darcyként. Természetesen nem arra gondolok, hogy férfiasan néz ki.:) Hanem hogy bevállal nagyobb kockázatokat a kapcsolatért. Pl. nyíltan bevallja a szerelmét, és még esetleg a sikerben is biztos (Büszkeség). Ha valakiben túlteng a kezdeményezőkészség, akkor sajnos belefuthat olyan megalázó helyzetekbe, mint Darcy. Az is inkább nőies tulajdonság, hogy megteremti az otthon lehetőségét és hosszú távra gondolkodik. Egy nő képes önmagától is a változtatásra, és belátja, hogy nem is olyan egyértelmű, hogy ő elsőre megkap mindent, pl. férjet, gyereket, családot ...
Az Eliza-típust meg inkább férfiról tudom elképzelni, és ez nem azt jelenti, hogy ne lenne férfias megjelenésű. Inkább arra gondolok, hogy figyelmetlen, hogy azt hiszi, amit elképzelt, az úgy is van (Balítélet). Nem fogja fel, hogy egy rossz döntés akár az egész életét meghatározhatja. Azt hiszi, hogy a nők csak azért kockáztatnak, mert a mai korszellem azt diktálja, hogy bevállalósaknak kell lennünk. Vagy azt hiszi, hogy a nők mindent megtesznek azért, hogy gazdag férjük legyen, és a gyerekeik is kis hercegként éljenek. Egy férfi képtelen néhány pofon nélkül rájönni, amit az élettől kap, hogy az emberek nem szuperpárt keresnek. Hanem olyat, akivel összeillenek, és ezért majd a gyereket is harmonikusan nevelik. A férfiakra is jellemző, mint Elizára, hogy képesek érzelmeket ébreszteni másokban, mert az életet valahogy könnyedén veszik, és a külvilágot általában ők képviselik a család felé.
Nem azért írtam le ilyen részletesen a színészeket, mert én a cukormázas, romantikus sztorikat imádnám. Inkább lélektanilag nagyon érdekesnek találom, ami szerintem a 200 évvel ezelőtt élt írónő erénye. Persze, saját korában élt ő is, amikor nem lehetett szexet vagy erőszakot írni a regényekbe, de ez talán elnézhető neki.
Szóval, teljesen hiteles, ahogy a könyvben meg van írva Darcy és Elizabeth szerelme (az, hogy házassággal végződik, nem azt jelenti, hogy hozzá kell menni az első pasihoz, akivel találkozunk.) Ugyanis mindkettőnek hasonló az érdeklődése, ízlése, vagyis nem felszínes, nem érzéketlen emberek. Igaz, hogy Eliza külseje az elején nem varázsolja el Darcyt, de azért fölfigyel rá. És hogy Darcy viselkedését Eliza teljesen félreérti. De itt ezek a félreértések vezetnek el a szerelem kibontakozásához. Mindkét emberben olyan belső gátak vannak, amivel saját maguk akadályozzák a boldogságukat. Egyértelmű, hogy családi vagy társadalmi problémák vannak a háttérben.
Érdekességképp megemlíteném, hogy a regény folyamán Darcy az, aki küzd ezért a kapcsolatért. Ő jut el a házasság gondolatáig, és ő írja meg a levelet a lánynak, amiben mindent tisztáz. Eliza még a történet közepén se érzi, hogy neki ehhez a pasihoz bármi komolyabb köze lenne. Csakhogy hazaér, és meglátja a szomorú jövőt, hogy az idióta húgai semmit nem változtak, és szégyenbe hozták a családot. És rájön, hogy nem ilyen jövőt akar magának, mert ő mélyebb érzelmű ember. De ha Darcyban nem ébresztette volna föl a szerelmet, akkor most nem tudna hova fordulni. Darcy addigra megteremtette azt a helyzetet, amiben létrejöhet köztük a kapcsolat.
Végül a két ember lassan megérik a házasság (a kapcsolat, a szerelem, ha valakinek így jobban tetszik) gondolatára. Mindez mit sem érne, ha az isteni beavatkozás nem hozná össze az útjaikat időről időre. Pl. teljesen véletlen, hogy találkoznak a bálban, majd Eliza barátnője oda megy férjhez, ahol Darcy rokona él. És végül Eliza rokonai azon a tájékon nyaralnak, ahol Eliza összefuthat Darcyval.
Nemcsak arról van szó, hogy az egyik introvertált, a másik meg extravertált, ahogy magyarázni szokták. Sőt, ez a magyarázat nem is bizonyítható a regény alapján. Itt két hasonló ember van, akiket untat a csillogás és a nagy társaság egy idő után. Mindketten megbecsülik, pl. ha sétálhatnak egyet a természetben, amit a Keira Knightly-féle film nagyon szépen kifejez. Az emberi kapcsolatok is fontosak számukra, de nehezen viselik azokat az embereket, akiket butábbnak gondolnak maguknál (ez utóbbi a regény végére sem változik). Két ennyire hasonló ember, és mégis a neveltetésük és a társadalmi környezetük sokáig elfedi előlük, hogy ők mennyire összeillenének.
(Teljesen más az Értelem és érzelemben, ahol egyértelmű, hogy a lányok kit szeretnek, és azok viszontszeretik őket. A lányok szülei ellen semmi kifogás, és ott inkább a külső akadályokkal kell megküzdeni.)
A 3 filmváltozatban vannak jó választások, de valahogy nem találtak egymásra. Rene Zellweger-rel tud azonosulni az átlagnéző. Viszont teljesen hiteltelen, hogy a szigorú, konzervatív brit ügyvéd, kiváló családból összejönne egy bohém és nem túl tehetséges újságíróval. Keira Knightley meg bárkit el tudna csábítani, tehát nem hiteles, hogy csak a szép lelkéért szeretett bele a pasi. Egy átlagos külsejű lánynak erre semmi esélye.
Utoljára hagytam, hogy szerintem Matthew McFayden ugyanolyan jó volt Mr. Darcynak, mint Colin Firth, csak az előző nem kapott annyi reklámot.
Párválasztásról, vagy ha úgy tetszik szerelemről, még írnék azoknak, akiket érdekel. Félreértések elkerülése végett.
A Büszkeség és balítélet c. regénnyel én is, mint sokan, akkor találkoztam, mikor a magyar tévé bemutatta az angol sorozatot. Akkoriban nagy divatja volt a kosztümös sorozatoknak, mint pl. a Váratlan utazás.
Ebben a filmben szerepelt a híres Colin Firth, mint Mr. Darcy. Meg kell mondjam, hogy az én gimis koromban még hírül se volt Bridget Jones, tehát kizárható, hogy a Mr. Darcy rajongás miatt néztem volna a sorozatot. Inkább az angol tanárnőm hatását említeném, aki eredetiben olvasta az angol regényeket.
Szóval a Colin Firth-ös változat nagy erénye, hogy hűen követi a könyvet a főbb vonalakban. Szarvashibának tartom, hogy a Darcy-kastélyt egy hercegi laknak ábrázolják, mikor az inkább kisebb udvarház lehetett. A főszereplők kiválasztása igen szerencsés volt. Elizát nem egy tökéletes színésznő játssza, ahogy a könyvben is le van írva.
Keira Knightly nem alkalmas a szerepre, mert túl szép. A történet felhasználásával készült Bridget Jones-ban jó választás René Zellweger, mert nem egy nagy szépség. Kate Winslet alkalmatlan lett volna a szerepre, mert túl szép lett volna hozzá.
Még leírnám annak, akit érdekel, hogy egy Démétér típusú, vagyis túlféltő, túlgondoskodó anyával nekem hogyan javult meg a kapcsolatom.
Talán az első lépés volt, mikor a házasságommal kész tények elé állítottam. Így nem volt ideje ellenkezni, és az aggodalmait felsorolni állandóan (vagyis lebeszélni). Ennek ellenére depis lett a férjhez menetelem után, és mondogatta, hogy már rá nincs szükség.
Utána következett, hogy munkahely terén is megpróbált befolyásolni, hogy szerinte mi lenne nekem a jó. Ez kedves volt tőle, csak éppen mindig olyanokat képzelt el nekem, amiben egyáltalán nem éreztem magam sikeresnek. De azért lassan lépegettünk előre, váltogattam a helyeket, és bizony olyan is volt, hogy háztartásbeli voltam. Abból is lehet sokat tanulni, ha valaki nem szégyelli a kétkezi munkát.
Először nem értették, hogy miért keresek orvost, mi a célom a pszichoterápiával? De ma már látják, hogy jobban érzem magam, és talán nem volt haszontalan az erre szánt idő. Találtam munkát, és kerek egy éve, hogy ugyanott dolgozom, ami nálam már nagy szó. Persze nem ugyanaz, mint aki már húszéves munkaviszonyt tudhat maga mögött, dehát ez van.
Szerintem élnek emberek még ilyenebb életet is. Pl. a szomszédban él egy alkoholista, akire időnként kihívja a férjem a rendőrséget, mikor már az udvaron pofozzák egymást a barátnőjével. És hiába, mert a csaj újra meg újra visszamegy a férfihoz. Pedig ismerem a lány anyját, az egy jól szituált nő. Szerencsére mostanában ritkábban jön, mert van másik nője a pasasnak.
Nem hinném, hogy el kellene titkolnom, hogy éppen milyen problémáim vannak a házasságommal. Sőt, a múltban egy csomó félreértést okozott, hogy nem beszéltem nyíltan a problémáimról. (És igyekszem a férjem szempontjait is meghallgatni, miközben ide írok. Ez konkrétan úgy megy, hogy ilyenkor tévézik vagy bealszik mögöttem. Mikor fölébred, akkor elmesélem neki, mik jutottak eszembe, miközben ide írtam.)
Anyámról régebben írtam régi olvtársaimnak, hogy képes volt beállítani, mikor előtte fél órával beszéltük meg, hogy náthás vagyok, és lefekszem pihenni. Ma egészen el voltam kenődve, többek között az álompasira gondoltam folyamatosan, hogy miért küld olyan ellentétes jelzéseket felém. Ekkor hívott anyám, hogy jönnek hozzánk Apuval egy előszilvesztert tartani. Ez most nagyon jólesett, főleg annak tükrében, ami az apósoméknál volt karácsonykor. A gondoskodásáért nagyon hálás vagyok. De nem tagadom le, hogy a múltban néha szinte megfojtott a szeretetével.
"nonszensznek tartom, hogy egy egyébként értelmes, művelt nő ilyen helyzetben létezzen, ha ez igaz, amiket leírtál az anyádról, a férjedről, a férjed családjáról. De inkább ne kezdjük újra szerintem..."
Érdekességként megemlítem, hogy hiába a műveltség, ha nem tudsz értelmesen, logikusan gondolkodni. Bizony a mai iskolarendszerben sok műveltséget fölszednek magukra a gyerekek, de sokszor nem tudják azt a való életben alkalmazni! És még ha meg is tanulják a logikus gondolkodást egy értelmiségi szülőtől vagy jó tanártól, akkor is lehetnek érzelmileg defektesek. Pl. nem tudnak egy jó szót vagy egy simogatást vagy egy pohár forró kakaót adni annak, aki rászorulna a környezetükben.
Többször utaltam rá, és ez talán elkerülte a figyelmedet, hogy a múltban több súlyos hibát követtem el a döntéseimnél. Pl. a párválasztásnál nem figyeltem a kémiára és a személyes képességekre, inkább a külső adottságokra és a társadalmi helyzetre. Persze nem kockás papírral a kezemben dumálgattam a későbbi férjemmel a munkahelyi ebédlőben, hanem ezek mint pillanatnyi érzések, hangulatok bukkannak fel ilyenkor.
De ezt elmondhatnám a munkakeresésről és a továbbtanulásról is. Nem csak azért érik az embert kudarcok, mert a világ gonosz vagy ellenséges, hanem mert esetleg olyan helyen van, ami nem neki való. Vagy neki való, de rosszul áll hozzá a dolgokhoz.
Szerintem túlzott lehetett a jó véleményed rólam, ugyanúgy, ahogy most egyoldalúan a hibáimon lovagolsz. Nekem nem változott a véleményem, most is, akkor is örültem, hogy beszélgettél velem. Sajnos egy idő után azt éreztem, hogy nem figyelsz oda igazán, és pont azt szóltad le, aminél a legkíváncsibb voltam a véleményedre. Ezért éreztem energia-vámpírkodásnak.
Hitelesnek érzem, amit a kórházi kezelésedről írsz. Sajnos előfordul (akár kórházban, akár magánrendelésen), hogy nem találod meg a megfelelő szakembert! És nem egy-két cserére lehet szükség, bár azt már kissé soknak érzem, hogy te hat ember közül nem találtál valamennyire elfogadhatót.
Xanaxot nekem soha nem írt föl az orvosom, pedig már kb. hét éve járok hozzá. Viszont a Sertralin antidepresszánst azóta szedem, és nekem ez bevált. Nem veszem észre, hogy letompítana, viszont sokkal nyugodtabb vagyok, mikor szedem rendesen, és nem pörgetem annyira a gondolataimat.
Igyekeztem minden cukorszirupos máz nélkül írni a házasságról és a szerelemről, és sajnálom, ha ez nem ment át neked. Ha egy esküvői mániás olvasta, azt meg nyilván az idegesítette, hogy le mertem írni, hogy a ballagási kosztümömben esküdtem. Ne tudd meg, hogy nézett rám a gimis barátnőm, amikor elmeséltem neki az öltözékem. Mondjuk lehet, hogy azért nézett úgy, mert nem hívtunk meg barátokat, csak rokonokat.
Semmi baj, ha ezt most nem sikerült megbeszélnünk, de szerintem ezt gondold át! A romantikus ömlengés inkább az, mikor valaki gyönyörűnek festi le az esküvőjét vagy házasságát, és tökéletesre törekszik. Egyébként meg őszintén mondom, hogy huszonévesen az ember nem tudja felfogni ezeknek a dolgoknak a jelentőségét. Valamikor harminc-, negyvenévesen kezd rájönni az ember, hogy a szertartásoknak is van értelme.
És most csemegézhetsz a pszichiátriai múltamon "megfigyelés" gyanánt. :)
Nem sértegetés felvetni, hogy nem csak az az egyféle gondolkodás lehet helyes, amit itt elénk társz.
Tulajdonképpen tényleg semmi közös nincs bennünk. Ezekről a romantikus témákról áradoztál... én már gyerekként is idegenkedtem a lányregényektől, bár nagyanyám próbálta az orrom alá dugni őket. Ettől még lehetek szerelmes, de ezt a cukorszirupot nem bírom, konkrétan úgy éreztem, mintha fojtogatnál vele. Valszleg nem személyfüggő, másnak a hasonló romantikus áradozása is kiváltotta volna belőlem.
Sajnálom, más embernek gondoltalak. Vérszívás? Akkor ez kölcsönös érzés, pedig lehet, csak annyi, mint ezzel az ismerősömmel, akiről írtam, hogy mások vagyunk.
Voltam kórházban többször, kb. féltucat pszichológusom volt. Pár évig ssri-t, xanaxot szedtem, de ettől kiszolgáltatottnak éreztem magam, és letompította az érzékelésemet, nem lettem jobban. (kísérletezni meg ne az én neurotranszmitter rendszeremen kísérletezzenek a pszichiáterek, hanem a jó édes anyjukon) Voltak kényszeres dolgaim is, ezekről nem beszéltem sokat, inkább más problémáim voltak.
Azért szóltam le, mert nonszensznek tartom, hogy egy egyébként értelmes, művelt nő ilyen helyzetben létezzen, ha ez igaz, amiket leírtál az anyádról, a férjedről, a férjed családjáról. De inkább ne kezdjük újra szerintem...
Mikor régebben itt fórumoztam, akkor is volt itt egy ilyen kommentelő, hogy valahogy idetévedt és elkezdett minket sértegetni. (ha valakit érdekel, könnyen visszakereshet, ugyanis ugyanez volt a nicknevem, csak nem a születési évszámom volt mellette.)
Az a kommentelő is úgy kezdte, hogy látszólag érdekes, érdeklődő beszélgetést kezdeményezett. Aztán a végén kijelentette, hogy itt reménytelen esetek vannak, és angolosan távozott.
Már ne haragudj, de te milyen tudás, tapasztalat vagy érintettség birtokában osztod itt az eszet a kényszerbeteg fórumban? Ha jól értem, te még soha nem voltál pszichológusnál, terápiában nem vettél részt. Diagnózisod sincs semmiféle mentális betegségről. Ehhez képest idejössz, és valótlan információkkal, gyanúsítgatásokkal megzavarod a fórumot. Attól, hogy most éppen kevés a beíró, ez még egy élő topik. Mindig úgy van, hogy egyszer csönd van, aztán hirtelen megélénkül a forgalom, visszakereshetsz. De ha ilyen beírásokat olvasnak, amiket te ide küldtél, akkor mások elbizonytalanodhatnak. Mert te, mint egy energiavámpír, mást se csinálsz egy idő óta, csak mindent megkérdőjelezel. Mindent leszólsz, mint egy nihilista.
Ha tényleg segíteni akarsz, akkor szerintem olvasgass a mentális problémákról, vagy menj önsegítő csoportba! Ha tényleg pesti vagy, akkor ez a fővárosban nem lehet gond, hogy valóságos csoportot találj.
Ha gondolod, akkor konkrétan a kényszerbetegségről ajánlhatom a honlapomat, az Ocklub-ot.
Nagyon jól tudod, hogyan kell úgy írni, hogy az még a fórum szabályzatába beleférjen, de irritáló, rosszabb esetben romboló legyen mások számára. Engem nem csak a szavak, hanem a mögöttük rejlő szándék is érdekel. Elindul viszonylag normálisan egy beszélgetés, és egyre inkább átváltasz erre a provokáló, manipulatív, lehúzó stílusra. Folyamatosan a saját (vagy egy, a helyzethez kreált) hozzáállásodat próbáltad belém szuggerálni, agymosásszerűen bő lére eresztett, kínos részletességű sztorik, amelyek elmesélésének értelme nincs, csak valahogy mindig szerepel benne egy tehetetlen szereplő, aki ostoba módon viselkedik, vagy pont az általad kipécézett ember nézeteivel ellentétes szélsőséges álláspontot képvisel, amire rámutatni nem lehet, mert azt már rögtön támadásként állítod be, de ugye pont ez a célod. Így valóban nem lehet beszélgetni. "Rossz hírbe hozhatod", miért is érdekel téged, mezei felhasználót a fórum "rossz hírbe hozása"? Hol és kiket érdekel, hogy rossz híre van ennek a kihalt fórumnak? Mert a bugyuta, egyperces nikkektől jó híre lesz, nem? (amelyeknek érdekes módon kísértetiesen hasonlít a szóhasználatuk fórumszerte, nem vetnek fel valódi kérdéseket, és nem várják meg annak a kifejtését, mindegyik ugyanolyan forgatókönyv szerint tűnik fel és tűnik el)"Megfigyelésből írnak ide"... nocsak, ez a megfigyelés érdekes, nem használtam ezt a kifejezést. Talán freudi elszólás?
"Nem tudod bizonyítani semmivel" Nagyon figyelsz a nem bizonyíthatóságra, ez látszik. Más nem számít.
"Jó, de miért gyártasz a kényszer mögé ideológiát? Hogy ez a jó, ez a helyes,"
Hol írtam ilyet, idéznéd?
"Csak figyeltem, akarsz-e valami értelmeset is közölni ezzel a kis akcióval, amit itt előadsz több nikk segítségével, ez nem derült ki."
Jé, én meg azt hittem, hogy beszélgetni akarsz. Én azért járok ide idestova nyolc éve, hogy megismerjek másokat hasonló problémával. Szerintem nem kéne itt alaptalanul vádaskodnod, mert egyrészt nem tudod bizonyítani semmivel. Ráadásul ennek az a veszélye, hogy a fórumot is rossz hírbe hozhatod, mintha itt csak kamuból vagy megfigyelésből írnának az emberek.
Egy fórumon soha semmi nem biztos, de mondjuk a visszakereshetőség, szembesítés a korábbi írásokkal lehet egy támpont. Na persze nem bemondás alapján, hanem szépen vissza lehet keresni dátum alapján a mondanivalót. Az internet nagy előnye, és örülök, ha segíthettem!:)
"Valóban sokan maradnak egy rossz házasságban gazdasági okok miatt."
Jó, de miért gyártasz a kényszer mögé ideológiát? Hogy ez a jó, ez a helyes, és régen is úgy volt, hogy a gazdasági érdek előbbrevaló volt, lám, te is így házasodtál (ha tényleg így volt) és aki nem ilyen, az megfelelési kényszerből, divatból dolgozik. (ja, meg azért, mert azok a csúnya feministák rávették, tudom, ezt nem mondtad, de ez a következő ebben a fajta érvelésben. Persze azt nem veszi számításba, hogy ha annyira alapvető ösztön lenne eltartottnak lenni, akkor mégsem lenne annyi szingli nő)
Hogy most merült-e fel? Nem, már egy jó ideje. Csak figyeltem, akarsz-e valami értelmeset is közölni ezzel a kis akcióval, amit itt előadsz több nikk segítségével, ez nem derült ki. (talán csak megpróbálni ledarálni embereket, elég kártékony módon) Elképzelhető, hogy minden kamu, amit itt előadsz, hogy nem az vagy, akinek itt kiadod magad, de még csak nem is nő vagy. Nekem mindegy, én amúgy is saját gondolataimat hallgatnám, akár füzetbe vagy a Gondolkodósarokba leírva.
Te írsz folyamatosan az eltartottságodról, te linkelted be a videót, te írtál olyat, hogy a párkapcsolaton, házasságon belül tejelő férfiak sajnálatra méltóak. Most úgy állítod be, hogy engem ez foglalkoztat, mivel reagáltam rá. Engem nem érdekel, hogy mesterségesen mit akarsz ebből kihozni, mivel ez az én életemen semmit nem változtat.
Újra megkérdezem, mennyiben érint ez téged? Valóban sokan maradnak egy rossz házasságban gazdasági okok miatt. De ezeket mind lek.rvázni vagy lehülyézni, továbbra is sértőnek és általánosításnak tartom. És te ezt állítottad.
Nehezen hiszem, hogy egy valóban értő, figyelmes olvasó átsiklana olyan kitételek fölött, hogy valaki "segítőkész, jószívű, jóképű" vagy éppen szeret másokat. Ezeket mind a férjemről írtam, ha ennyire ráértél, akkor talán el is olvashattad volna.
Ha ez neked egyoldalúan negatív kép, akkor nem tudom, milyen stílus felelne meg neked? Ráadásul, ha ezt majd olvassa a férjem, akkor hogy fog neki esni, hogy ilyeneket írsz róla?
Hát ne haragudj, de ha benned két hét és öt oldal beszélgetés után most merült föl először, hogy egy fórumon kamuzni is lehet, akkor az a te bajod.
Az meg, hogy ez egy lelki fórum, ahová bizony kényes kérdésekről is írnak, miért is most kezdte csípni a szemét az olvtársnak? Különben kíváncsi lennék, hogy mi a javaslata, hogyan kéne ezeket a problémákat tálalni?
Nem szeretem a hazugságot, a csúsztatást, nevezetesen ezt: "Amúgy szerintem inkább az a férj szorul sajnálatra, akit kidobnak az utcára, miután lefogyasztották a bankszámláját."
Nyilvánvaló, hogy a videóban képviselt pasik, akikre utaltál, hogy ilyen módon történik a bankszámla lefogyasztása, adják a pénzt, aktívan, nincs ebben semmi sajnálnivaló. Megtehetnék azt is ilyen esetben, hogy nem adnak pénzt.
Tudod, ha számomra két érdektelen csapat mérkőzésén drukkolnom kéne, én biztosan, hogy
a gyengébb csapatnak drukkolnék. Nem kötekedés vagy kioktatási szándék volt részemről,
csak tudod, egy párbeszédben kirajzolódott előttem egy (rajtad kívül) itt mindenki számára ismeretlen emberről egy meglehetősen negatív kép, és én úgy gondolom, hogy egy ilyen formában kibontakozó egyoldalú tájékoztatás alapján folyamatosan negatív kontextusban hivatkozni valakiről (a legnagyobb nyilvánosság előtt), az nem fair, még akkor sem, ha nem tudjuk konkrétan, kiről van szó.
Nem is a férjed jogairól van itt szó, inkább a te magatartásformádról fejtettem ki a véleményem,
Ez miatt fájjon azoknak a feje, akik ilyen kapcsolatban élnek! Általában azokat érdekli az ilyen téma, akiket ez személyesen érint vagy ismernek ilyet. Téged miért érdekel?
"Ebben van valami, lehet, hogy nem is olyan a férj, mint amilyennek itt leírja."
Hát, ez nagyon nagy felfedezés, de szerintem ez minden fórumról elmondható, hogy ki tudja igazat írnak-e ott? Szerintem rutinos fórumozók meg tudják ítélni nagyjából, hogy ki kamuzik vagy trollkodik.
Mivel itt lelki fórumról van szó, hát azt ne nagyon várjátok, hogy majd matematikai képlettel írom le a szerelmet, mint Bridget Jones új pasija.:) Én érzésem szerint igyekeztem lényegre törően, több szempontból leírni a történetünket, és túlzásoktól mentesen. Gyanúsítgatásokkal nem kívánok a továbbiakban foglalkozni, de ha van értelmes kérdésetek a témáról, akkor állok elébe!
Én úgy gondolom, hogy a legtöbb olvasó itt nem szőrszálhasogató, főleg a régi fórumozók, akik ismerhetnek engem a régi időkből.
A véleményed leírhatod, csak éppen legyen már valami köze a valósághoz, ha nem túl nagy kérés! Nyilván elsősorban olyanok írnak ide, akiknek pont hogy nincs pénze a pszichiáter drága kanapéján hetente (többször) üldögélni. Én történetesen egy évben kétszer-háromszor jutok el a dokimhoz, és a közben lévő időt is át kell valahogy vészelni, urambocsá' elfogadható életet élni. Sajnálom, ha nálad némely dolog kiveri a biztosítékot, de nem te fogod eldönteni, hogy ki miről írhat (ha egyébként betartja az írott és íratlan szabályokat).
Ezt a betegezést meg szerintem elméletileg se emlegesd, mert nem az alapján kell megítélni itt valakit, hogy "beteg". Ha az időjárást jelenteném, akkor se hinnéd el, hogy esik a hó, mert egy "beteg" mondja? Szerintem ezt gondold át még egyszer!
Sajnos az a te problémád, ha egyoldalúnak és negatívnak ítéled a férjemről lerajzolt képet. Figyelmesebben kéne olvasnod, hiszen sok helyen leírtam az erősségeit, és hogy én mit hibáztam! Vagy éppen azt, ahol egyikünk se hibás bizonyos külső körülmények miatt.
"tart el a pasijuk" aha! tehát a pasik adják a pénzt. :) dönthettek volna máshogy is. Mondjuk úgy, hogy a pont elégséges lóvét kiporciózzák a barbie babáknak, akkor nem kell utólag sírni, és másra hárítani a felelősséget. (ha már erre van igényük, ilyen nőkre)
Igen, a szubjektív érzéseket (is) figyelembe kell venni. Írok egy hülye példát. Mikor egy mentálisan beteg ember bűncselekményt követ el, vizsgálják pl. beszámítható volt-e a cselekmény elkövetésének időpontjában (pszichopatológiailag), és ha nem, akkor az ítélet annak megfelelően születik meg.
Ettől még a bűncselekmény áldozatának "helyzete, állapota" objektív változatlan.
4 perces videoklipet csak van időd megnézni. Mulatós a stílus, lehet hogy ez taszít? Különben meg olyan lányokról szól, akiket luxus színvonalon tart el a pasijuk.
Ebben van valami, lehet, hogy nem is olyan a férj, mint amilyennek itt leírja. Viszont az ő szubjektív érzései így is az egyik felét adják a történetnek. Tehát lehet betegségről is beszélni, de ha valaki mindig ugyanúgy rossznak él meg valamit, és ugyanúgy tálalja, akkor azt is figyelembe kell venni.
