AOTD - Album of the day
EFB - Első felületes benyomás
NFR - Nice fucking refrén (azaz épp nem tudod kitörölni az adott refrént, dallamot a füledből)
MM - Most megy (azaz most épp ezt hallgatod)
Az ember azért néha ellamentál azon újra meg újra, hogy mi volna ha mégis áttérnénk egy másik fórumra, amit mi tartunk kézben és akár még hsz-t is lehet szerkeszteni, be lehet kapcsolni értesítéseket, stb.
Nem Annihilator, hanem Infant Annihilator. Az Annihilator még lánykoromból emlék, amikor Alice In Hell. Milyen jó zene volt! Ha tudnék AOTD/NFR/EFB linket, biztosan betenném.
Én nem akarok "barátkozni" vagy ilyesmi, mert kivel, minek? Ki a fasszal barátkozol virtuálisan???? Még faszbúkom sincs, mert egyrészt nincs rá pénzem, másrészt nem értem a lájkokat, a megosztást, meg a többi fölösleges valamit. Főzök egy rántottát, lefotózom és a buzik lájkolják, hogy majd én is örüljek az ő kajájuknak?
Tegnap a kalapácsos berakott egy zenekart, amit én nem ismertem, de nagyon tetszik, ez volt a Belore. Nem is az volt az igazán jó album, amit ő mutatott, hanem az idei, de ez mindegy, mert megismertem egy jó zenét.
Az, hogy kinek mi a jó zene egyéni. Neked nem tetszik a Wintersun, oké, szerintem meg hibátlan. Írták itt a Cult nevű valamit, szerintem egy ruppót nem ér, és a John Norum dettó - de ha valakinek tetszik, az engem miért zavarjon? Más meg nem hallgat Psycroptic, Berzerker, Infant Annihilator, Archspire,
Kíváncsi lennék, hogy pl. Kátainak mi a véleménye az tapping technikáról az Archspire kapcsán, vagy az Origin, Obscura, zenei felépítéséről hogyan vélekedik.
Hozzál "jó" zenéket a szar helyett. Már önmagában a definíció érdekes, hogy mi a szar zene? Pl. a Wintersun mitől szar?
Igen, az volt a boszorkányság, hogy ő ezeket az énektémákat élőben is szépen hozta. Azért a mackónadrág fura, bár nem baj, hogy nem volt egy tipikus gótikamónika.
A jövő héten a MOM-ban lép fel, egészen meghoztad a kedvem, lehet, hogy megnézem, csak sajnos ez az akusztikus feldolgozós turnéja egyáltalán nem hoz lázba.
Ha troll lennék, akkor tudnék úgy írni, "viselkedni." A kopácsolós szerint ha ő veszít - mit?, akkor "ők nyernek." Nem tudom, ki a ferde fasz az ők, azt sem tudom, hogy ki a "mi" azt meg végképp nem, hogy mit lehet veszíteni, de ez legyen az én bajom.
Itt anno voltak beszélgetések, viták, lemezek zenekarok és zenék ajánlói, megbeszélések koncertekről, beszámolók, stb . Most van AOTD és ha én beteszek egy youtube linket a a Thy Catafalque egyik koncertjéről, akkor lebasznak. Pedig az egyik legjobb zene, amit az utóbbi 20 évben hallottam, (igen nagy a merítés! és sajnálom, hogy lemaradtam a tavalyi koncertről, de majd idén bepótolom).
Holnap lesz Ármin névnap, itt van Kiss Ármin egyik fantasztikus zenéje:
érdemes meghallgatni. Az énekes hihetetlenül jó, simán beférne egy komolyabb zenekarba is, mint ahogy a dobos srác is. De nem lehet erről szó, mert AOTD, és amúgy is csak buzik néznek a youtube-n zenét. Ez tök jó, de akinek nincs AOTD, az honnan fog új zenékkel megismerkedni?
Én le lettem baszva még régen a kopácsolós által - amit valamelyik kitsi nyalonca is megerősített - hogy youtube linkeket ide nem lehet betenni, mert:
emiatt.
Most az lesz, hogy én kapok 22 mínuszt, te pedig én vagy. Illetve még az is lehet, hogy csak az nem írhat youtube linket, aki nem AOTD. De kizárt dolog, mert nem tudom.
Az egyértelmű, hogy a The Gatheringgel nem történhetett jobb dolog, mint Anneke csatlakozása. A Mandylionnal azonnal fel is ültek a trónra, az a lemez volt a koronázás, a Nighttime Birds pedig a király beszéde. Ez a zenekar sohasem zenélt túl sokat és túl bonyolultan, a Mandylion dalai is pár témából álltak, a Nighttime-on csak tökéletesítették a receptet. A meglepetés ereje már nem sokkolt, cserébe kaptunk egy érettebb, átgondoltabb albumot. Amennyire lehetett, színesedett is a zene, és már rövid slágert is írtak (Kevin's Telescope, te jó ég, ezredszerre is beleborzongok), de ezúttal is egyszerű eszközökből építettek égbe nyúló várat. Aminek az ékköve persze Anneke hangja és előadásmódja, a Gathering szíve-lelke-életereje. Legyen az nagyepika (On Most Surface, mit művel rögtön a legelején?!, ilyen éneket soha addig nem hallottunk metállemezen), doom metal (Confusion), csendesebb (New Moon...) vagy metálosabb darab (Third Chance), zongorás líra (Shrink) - amit ezen a lemezen összeénekel, annál szerintem nincs feljebb ebben a stílusban, ez nagyjából be is bizonyosodott az azóta eltelt több mint huszonöt évben. És ez a Mandylion-Nighttime Birds kettősre is igaz. Akkora 10/10, mint amilyen nagy ívű a címadó dal.
Bár semmi köze hozzá, mégis olyan érzés Gathering-et hallgatni, mint valami nagyon nívós jazz cuccot. Teljes átlényegülést, átszellemülést okoz szinte pillanatok alatt azoknak akik ilyesmire fogékonyak. Végtelen tereket jár be, sok rétegűen és borzongatóan bizsergető módon. Minden ízében csodálatos zene, ráfoghatjuk, hogy valami alternatív art gothic, de nem ez a lényeg, hanem az az elementárisan jóleső érzés amit kivált az emberben a hallgatása. Ráadásul ez kb az egyik legjobb albumuk, mely full extrás tortáján a koktél cseresznye, maga Anneke kápráztató stílusa és orgánuma, valamint egészen kivételes jelenléte.
Father come save us from this Madness we're under God of creation are we blind? Cause some here are slaves That worship guns that spit thunder The children that you've made Have lost the minds This monster that we call the earth Is bleeding Cause the children have been Left along too long This thing that we've made is fat And feeds on the hate Of the millions that it's taught to sing The song The headless children The screams that fill the night Fill the night fill the night fill the night
Glenn Hughes maga a rock. Próbálj neki még adni egy utolsó esélyt.
Az a faszi tud valamit. Deep Purpleban a 72-es California Jam-en, ha tisztán kellett énekeelni/sikítani akkor lehalkították Coverdale-t és ő énekelt. Szóló blues albumai fantasztikusak, Black Country Communion...adná az ég hogy ez a turné elérje Európát. (nekem a Dead Daisies-ben is tetszett)
Volt szerencsém többször látni: Pakson a blues fesztiválon, múlt héten a Barbában. Az ember full vegán, keleti vallások meg ilyesmi (gondolom azért némi fű belefér) van összvissz 40 kiló. 72 éves, de úgy énekel, mint 50 éve. A basszusgitár se divatból van a nyakában, ért a hangszerhez.
Kevés ilyen alázatos zenész maradt a hőskorból. ismerjétek meg, megéri.
Mi kb. harmincan mentünk bérelt busszal vidékről, 17:45-re értem be a stadionba, talán a két utolsó számot sikerült elkapni a Culttól. Ha jól emlékszem, 18 órát írtak koncert kezdésre a jegyen. Sajnáltam amúgy, mert tetszett az a pár perc, amihez még szerencsém volt.
Napalm Death - Throes of Joy in the Jaws of Defeatism
A maga kis univerzumában teljesen jó kis lemez. Nem éreztem azt az egyhangúságot, amit vártam, néhol még a stílustól némiképp idegen, klasszikus értelemben vett dallamnak látszó dolgok is felsejlettek előttem (Invigorating Clutch, Amoral).
Akinek az MHH volt a Bibliája, annak muszáj ismernie Norum lemezét, más nem, említés szintjén, mert nagyot ment a Hangpróbán. Ha jól emlékszem, úgy kapta sorra a 10 pontokat, mint Nadia Comaneci a fénykorában. Bennem is sokáig megvolt, hogy be kellene szerezni, csak akkoriban annyira más zenék érdekeltek, hogy ez elmaradt, utána meg elfeledkeztem róla.
Nomad schock-os klasszikja miatt már ismerem ezt az albumot. Remek hallgatni való. Ez is azon, többnyire a lőtéri kutya által sem lemezek egyike, melyek miatt kb. akkor is lesz mire rácsodálkozni, hallgatni, amikor új megjelenések nem, vagy nehezen értékelhető színvonalúak lesznek.
Mondjuk engem, tisztelet a kivételeknek, már most sem igazán kötnek le az új megjelenések. Sosem hittem volna, hogy én is régi zenéket vadászok majd, pedig még 50 sem vagyok. :D A Thor által említett Frontiers-Raised on Radio-Escape triót is a fentiek következtében ismerem. És mekkora zene mind!
Párszor pörgettem én is a lemezt, a címadó nagyon betalált, fel is került erre a válogatásomra, ha valaki éppen ellenállhatatlan vágyat érezne egy '80-as évek hard rock túladagolásra, akkor bátran ajánlom:
Belehallgattam, mert tetszett az ajánló. Hát, kevés zene áll ennél távolabb tőlem. A gitáros tényleg jó, de dob nincs - vagy csak egy keze van, és lábai sincsenek - az ének meg olyan, mint a 90-es évekből a magyar popzene, amit időre írtak, mert hosszra fizettek a rádiók. A nyitószámban kb. 55x hangzik el a Face The Truth. Nem az én világom.
