Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hagy folytassam. A Vega például annyira szerette az ilyen hajtómű forgása következtében keletkezett jeleket, hogy még a fém sárkány alatt is észrevette. Annyira, hogy a Vega elől még az F-117 sem volt biztonságban, hiszen annak is volt hajtóműve. A Vega egyébbként a jellege ellenére hihetetlenül kisméretű célokat képes volt észrevenni. Nem is nagyon szerették az amerikaiak.
Szőrözz csak nyugodtan. Annak is volt hajtóműve, és az is mozgott elég rendesen. És az is látszott a lokátoron. Ám mivel a hajtómű nagy része burkolva volt, illetve csak igen kicsi látszott ki belőle, ezért azt is lehetett látni, ár voltak korlátok. Viszont az a rengeteg lapát, ami a hajtómű turbinában és kompresszorban van, nagyszerű visszaverő felületet ad, még ha kicsit is.
Az összes légvédelmi eszközbe be volt építve egy NRZ berendezés, ami a saját - ellenség felismerést végezte. Nemcsak a rakétakomplexumokba telepítették, hanem az összes rádiólokátorba is be volt rakva. A közepes rakétaosztálynál ez három eszközt jelentett, a komplexumot, a P-12/18 és P-15 lokátort. A komplexum mellé volt telepítve a ZEF kabin, ami a komplexumot szolgálta ki, a lokátorokba meg beépítették a berendezést. igazi ideális harci mukahely, ott semmit nem kellett csinálni.
Az ellenpárja a repülőgépeken az SZRO volt, ami a földről kisugárzott kérdésekre adott válasszal igazolta azt, hogy saját gép. Persze azért nem volt olyan egyszerű a dolog. Az ellenség be tudta mérni a kérdést és a választ is, tehát a kettővel már tudott valamit kezdeni. Ám a kérdés és a válasz is kódolva volt, és az alapvető kérdezésen kívül létezett egy ellenőrző kérdezés is. Ha az elsőre válaszolt a gép, és hülye módon a másodikra is, akkor le kellett lőni. A kódokat rendszertelenül, de valamennyi eszköznél cserélgetni kellett, és erre teljesen váratlanul az elöljáró harcálláspont adott utasítást. Gondolom, volt valami grafikonjuk erre.
Valamikor 1991-benn rendszeresítettek egy újfalyta ellenőrző berendezést, ami szinte ugyanezt csinálta, ez volt a PAROL. Csak a Nyeva osztályokhoz adták ki a tudomásom szerint.
A helikopterről. Elméletileg valóban megszűnt a komplexum számára, de volt egy bibi. Méghozzá a forgószárnyak. Azok viszont elég szépen mozogtak, és ez a mozgás a lokátornak tökéletesen elég volt.
Erősen bizony. És egy B-52 lelövése nem is volt kis fegyvertény. Abba a bazi nagy repülőbe rengeteg fegyver fért, és rengeteg olyan eszköz, amivel meg lehetett keseríteni az ellenfél életét. Ráadásul egyetlen B-52-est egy vadász osztály (24 gép) védett. Ennek ellenére annak idején az orosznak megérte egy egész vadászezredet rájuk küldeni, akik szépen lelövöldözték a vadászkíséretet, majd kilőtték a B-52 automata farok gépágyúját. Akkor már rizikó nélkül meg lehetett közelíteni a B-52-t, ami egyébként még így is elég harapós volt. Ekkor közölték a pilótával, hogy vagy megfordul és megy velük, vagy követi a vadászokat. A józan ész győzött, így a bombázó Kínában szállt le. Érdekes, hamarosan az összes komplexumba beépítettek egy korszerűsítést, ami fokozta az eszköz zavarvédelmét. Ezután kezdtek fogyni a B-52-esek Vietnam felett. Hamarosan azokat le is állították őket.
Hát valahogy így néztek ki az indikátorok. Színre is stimmel, esetleg azt képzeld bele, hogy a felbontása nem volt olyan, mint a monitoré itt előttem. Nos tehát: az első képen az indíkátort látod, a függőleges jelet és a távolsági jelet megismered. A szaggatott vonalak az automatikus indítóműszer (APP) jelei voltak. A sűrűbb az indítási zónáé, a ritkább a megsemmisítési zónáé. (persze lehet, hogy fordítva volt) Látod a céljelet, és a indikátorernyő elján azu a három kis jel a rakéta válaszadó jelei. Ezeket persze nem jó helyre rajzoltam, mert az elsőt akkor lehetett indítani, amikor a céljel már bejött az indítási zóna távoli határán, mint ahogy a második képen látod.
A harmadik képen van az általad emlegetett "fehér zaj", szerintem irányított aktív zavarás képe. Tulajdonképpen csak a középső a zavarjel, a többi csak a fő jel felharmónikusai. Persze ez erősen sematikus rajz, mert a valóság lehetett ennél sokkal sűrűbb is. Az utolsó képen egy másik fajta aktív zavaró jelet mutatok. Itt a zavaró berendezés vette a rásugárzott jelet, feldolgozta, alaposan megcsócsálta, majd különböző kitérítéssel többször visszasugározta. Tehát ezek azok, amiket kértél. Még egyszer írom, ezek azért nem így néztek ki. Először is az egész meglehetősen vibrált. Azt mondták, hogy a felderítő indikátor képernyője azért sárga, mert az nem fárasztja annyira a szemet. Ezek meg azért voltak zöldek, mert ezekenn jobban megfigyelhetők az apró részletek. Hát lehet, de eléggé fárasztó volt.
Arra minden olyan jelet fel lehetett vinni, amire szükség volt. Nem volt sok. A jelek helyét meg a berendezés kiszámolta.
Milyen jelek voltak? Tunál egy rajzot csinálni róluk? :)
A Volhovot egész sor zavarvédelmi berendezéssel szerelték fel. Ez a "fehér zaj" dolog csak akkor teríti be az egész képernyőt, ha már egészen közel van a zavaró gép. Ha messzebb van, akkor középről kiindulva egyre keskenyedő sávokat lehet látni egymással párhuzamosan.
Csak az egyik rávezető indikátorra kapcsolta rá a jeleket, ami ugyanolyan jellegű jel volt, mint az összes többi. A függőleges jel is, a vízszintes jel is egy elektronikusan képzett és megjeleített vonal volt. Ezek katódsugárcsövek voltak, akár a TV képcső, csak mind monokrom. Arra minden olyan jelet fel lehetett vinni, amire szükség volt. Nem volt sok. A jelek helyét meg a berendezés kiszámolta. Ha belegondolsz, hogy ez egy analóg számítógép volt, akkor el tudod hinni, hogy sok mindenre képes volt. Na nem úgy, mint a mostani PC-k, hiszen azok az akkori kor színvonalán készültek és az alkalmazási területük is igen speciális volt.
Mikor a célkövetés már stabil volt, akkor a rávezető tiszt bekapcsolta az automata indítóműszert. Ez egy olyan áramkör volt, ami a cél mindenkori repülési paramétereinek megfelelően feljelölte a rávezető indikátorokra az indítási, megsemmisítési és más zónákat. (első indítás lehetősége, utolsó indítás lehetősége, stb.)
Na várj csak! A küszöbérzékenység távolságfüggetlen volt, az a célról nem mondott semmit, az csak a lokátor jellemzője volt. A repülő részéről a küszöbérzékenység párja a hatásos visszaverő felület volt. Az sem függött a távolságtól, de a kettejük viszonya már igen, a viszony a távolság növekedésével csökkent.
Az eredeti Dvina megsemmisítési zóna alsó határa 2000 méter, a felső pedig 25 000 méter volt. Amikor ezt a módosítást beépítették, attól lehetővé vált 500 méter fölé lőni egészen 36 000 méterig. Ez a lehetőség a Volhovnál is megmaradt, bár ott az alsó határ lement 100 méterig. Egyébként H>13, és nem kilenc. Hogy miért annyi, azt nem tudom. Hiszen az a magasság a komplexumnál nem volt jellemző semmire. Lehet, hogy ez azzal függőtt össze, hogy ez a repülőknél abban az időben már nagy magasságnak számított. Tehát ez nem a cél magasságát jelentette, csak üzemmódot. Bár a cél magasságától függően kellett kapcsolni.
Vezényszavak? Voltak ugyan a lőszabályzatban vezényszavak, de a tevékenység izgalmában nem nagyon hangzott el egyik sem. Azért persze megpróbálok felidézni néhányat. Mikor az elöljáró meghatározta a feladatot, akkor az osztályparancsnok a tervtábla és a VIKO képe alapján megkísérelte azonosítani a megkapott célt. Ha megvolt, és a felderítési lehetőségek megengedték, akkor kiadta az "Átdobást adok!" közlést. Ezt a VIKO előlapján lévő eszközzel lehetett megcsinálni, és ennek hatására a PV a maghatározott oldalszögre fordult. Ha megvolt egyől, az jó, ha nem, akkor a parancsnok "Kutatás!"-t vezényelt. A széles nyalábú szektoros kutatás mindkét irányba 5 - 5 fokos elmozdulást jelentett. A rávezető tiszt dolga az volt, hogy minden egyes irányváltáskor kis helyszögről felfelé vigye az antennát. Keskenysugarú kutatás esetén a koplexum tudott egy olyan körkörös kutatást, ami alatt egy néhány fokos tölcsért írt le az antenna. Ha a cél megvolt, akkor a rávezető tiszt durván megfogta, majd átadta a kézikövetőknek követésre. A cél jellegétől függően automata követést, vagy automata követést kézi utánkövetéssel határozott meg. Persze ez általában csak úgy hangzott el, hogy "Automata!" vagy "Automata - kézi!" Mikor a célkövetés már stabil volt, akkor a rávezető tiszt bekapcsolta az automata indítóműszert. Ez egy olyan áramkör volt, ami a cél mindenkori repülési paramétereinek megfelelően feljelölte a rávezető indikátorokra az indítási, megsemmisítési és más zónákat. (első indítás lehetősége, utolsó indítás lehetősége, stb.) Ezeket kellett figyeli ahhoz, hogy el ne szalasszák a célt. Közben a parancsnok a cél mozgásparaméterei és a lőszabályzat alapján meghatározta a rávezetési módot, és ezt természetesen vezényelte is. Mikor a rávezető tiszt kapcsolta a rávezetési módot, akkor az addig stabil zónahatárok kis időre megbolondultak, de aztán beállt minden. Az indítás módjának és idejének meghatározása a parancsnok sara volt. Általában úgy hangzott el, hogy "Első indítás! ... Most!" Második indítás! ... Most!" A követés ment tovább, mintha mi sem történt volna, egészen addig, amíg a rekéta meg nem közelítette a célt. Ekkor figyelni kellett a jelzőlámpákat, és jelenteni "K4 kiment." "K3 kiment." Továb kellett figyelni az indikátort és a jelzőműszereket, és ha mindaz lejátszódott, amit már korábban leírtam, akkor jelentette, hogy "Rakéta robbant, cél megsemmisült." A kézikövetők is figyeltek, ők meg adott esetben azt jelentették, hogy "Követés megszakadt." A jelentést a parancsnok az elöljárónak úgy adta tovább, hogy ... számú célt megsemmisítettem, felhasznnálva 2 (3) darab. Tulajdonképpen ennyi.
Tényleg nagyon jó ez a kép. A Szu-n és a csehszlovákokon kívül más országok is résztvettek Vietnam védelmében? Tudtok erről valamit? Már nem emlékszem rá, a vietnami háború 72- ben ezek szerint még folyt?
Képzeljétek el, az indítóállványokra gumirakétát terveztek. A rakéta tartozéka egy eredeti Rakéta porszívó volt, és folyamatosan működtetni kellett, mert a gumi tíz perc után lekókadt, mint egy pöcs. Magyarán volt is álca technika, meg nem is.
De ha jól körberakták volna S-60 -asokkal, akkor az egy csúnya csapdát jelentett.
Volt eből a vacakból több is, többek között az etyeki osztálynak, a pilisszentkeresztinek is (igaz ez csak ki volt jelölve a települési helyével együtt.). Ám ezek a vacakok csak a bajnak voltak, mert nem volt elég az éles technika, még ezekkel is foglalkozni kellett. Ráadásul akkor az osztályoknál nem nagyon volt olyan technikus, aki a PAA kabinhoz értett volna. A többihez nem kellett, mert az indító állványok ugyanolyanok voltak, az UA és az AA csak kiszolgálta az egészet. Ám a PAA-nak ugyanúgy kellett tudnia kisugározni, mint egy éles komplexum adóberendezésének. Képzeljétek el, az indítóállványokra gumirakétát terveztek. A rakéta tartozéka egy eredeti Rakéta porszívó volt, és folyamatosan működtetni kellett, mert a gumi tíz perc után lekókadt, mint egy pöcs. Magyarán volt is álca technika, meg nem is.
