"Mindez szép és jó... -nak hangzik, de nekem ilyenekhez idő kell."
Rá tudod tenni az ujjad arra, amihez idő kell neked? Megismerni a pasit? Hogy vágy ébredjen benned? Hogy megbízz benne? Korábbi kapcsolataidnál mihez kellett az idő (és mennyi)?
Egyébként a párod hozzáállása eléggé rémes, ezt a másikra tukmálás, erőltetés, erőszakosság. Megkérdezte egyszer is tőled a hétvége során, hogy te hogy érzed magad ebben a helyzetben?
Nyakkendőt felvenni is egy "nemszeretem" döntés nekem - évente mondjuk kétszer vagyok erre hajlandó a feleségem kedvéért. Azt elviselni, hogy a párom dohányzik, szintén "nemszeretem" döntés, méghozzá annyira, hogy összesen kétszer viselném el: először és utoljára. Mindenki maga döntése, hogy "érzelem nélkül mással szexelni" az mennyire "nemszeretem" döntés.
Sok mindennel így van ez, de itt dugásról van szó. Ráadásul egy nőnek kell megtennie, ők pedig hajlamosak érzelmileg túlbonyolítani a dolgokat. Nekünk ugye könnyebben megy.
Naponta hány olyan dolgot teszünk meg "önként", amit tulajdonképpen "nem szeretnénk, nem a mi döntésünk"? Viszont meg kell tennünk ahhoz, hogy az életünk, a mindennapjaink működjenek.
Érdemes volt benézni ide. Elolvastam a hosszú történetedet. Kivülről nagyon izgalmasnak tűnik, de neked cseppet sem lehet könnyű. Lehet derült égből jött ez neked, de szerintem minden készen áll rá hogy belemenj. Gondolatban kezdesz ráhangolódni, a leendő partner is nyomulni kezd óvatosan, aki neked is tetszik. Már csak meg kell szoknod és elfogadni az új helyzetet és belevágni.
Engem is izgatna, ha valaki dugná a 27 éves párom, de sajnos nincs olyan Borsodi srác aki ebben benne lenne, meg jó dumálókája lenne és rávenné a csajom
😏😣
A 3 hsz edből kirajzolódott a helyzet, amiben érezni hogy szorulva érzed magad. Érzed hogy nem oké, nem a te akaratod, na de Kilépni a kapcsiból? félelem miatt kizárt. Aztán ott a csorda szellem, barátnő barát (aki felé egy jó adag megfelelési kényszer is van).
Sztem bele fog menni a kérdező végül, és meg fog történni hiába nem akarja. A barátja meg erősen nyomást gyakorol rá emiatt, ki minek hívja ezt az ő dolga. Már az is elgondolkodtatott, hogy egy férfi/fiu aki épp "szeretkezik" a párjával oda vágja neki közben hogy "azért élveznéd ha más pasi verné beléd" ez kimeriti sztem annak a kérdésnek a fogalmát hogy a a pasi "mennyire szeret engem" valójában ebben a kapcsolatban, vagy miként tekint rám.
Nincs ez rendben így, és azért nincs , mert itt a lány nyilván valóan nem érzi sajátsának ezt a lépést, és nem is szeretné megtenni.
Ha a lány is így gondolkodna, és élvezné a dolgot, akkor azt mondanám hogy rendben, hisze közös akarattal hozták meg a döntésüket egymást tiszteletben tartva.
Azért kiváncsi lennék a barátnőre is, aki biztatja, hogy ugorjon bele... Mintha ő sem azt nézné, a barátnőjének mi lenne jó, hanem bele akarná rántani valamibe, amiben ő már benne van.
(felteszem... Na az aztán csúcs lenne, ha ő is csak kibic tanácsadó lenne :))
Mindenkiben ottvan a "kisördög" kérdés az hogy kiki ezt hogy éli meg hogy mit hozott otthonról... a történteket olvasva kezd egyre izgalmasabban alakulni a dolgotok remelem leirod a folytatást is..... esetleg hogy milyen volt az elképzlthez képest.
Úgy látom, döntést kell hoznod, ez elkerülhetetlen...
A pasid rá akar venni valamire, ami őt izgatja. Annyit elért, hogy bogarat ültetett a füledbe. De ettől az még nem a Te vágyad, hanem az övé. Rád csak hatott a reklám, ahogy mindenkire, aki egy reklámozott árut megvesz vagy akár csak jobban megnézi a boltban.
Arra vigyázz, nehogy majd évekkel később verd a fejed a falba, hogy miért adtad fel a saját világodat.
Persze lehet, hogy Benned is felébred egyszer a vágy erre, de az elmondottakból nekem az jön le, a párod önző módon csak magát akarja izgattatni. (Hogy ennyire erőszakosan tolja a témát, az számomra elég alacsony párkapcsolati intelligenciát jelez. Ha őt pl. egy biztosítási ügynök nyektetné ennyit, biztos hamar elküldené a búsba. AKkor ő miért csinálja ezt a párjával ? Brrr, ez nekem nagyon gáz.)
Tegyük fel, h rákapsz a dolog ízére, szót fogadsz a barátnődnek, és megtetszik... Akkor majd pl. hálás leszel a pasidnak, hogy rávett ? Nem arra fogsz emlékezni, hogy milyen módon tette ?
Elindultál az úton! Hogy mi lesz a végeredmény az a jövő titka egyenlőre.
Sokmindentől függ.
Saját párom által meg/átélt történteket veszem alapul.
Tudom azt is, hogy minden ember más, de a séma az ugyan az.
Sikerült megtörnöd a merev ellenállásodat.
Az első talán legnehezebb lépést megtetted.
A gondolat már ott van benned.
Amit szintén vegyél figyelembe az a "leendő partner", a leírásod alapján nem az a
(bunkó nőt a farkamra minden áron) típus.
Hanem oda figyel a te akaratodra is.
Tehát jó esélyel adni is akar nem csak kapni.
Igazából itt most a párodnak kell türelmesnek lenni.
Ez egy lassú folyamat, amit nem szabad erőltetni siettetni.
Hogy ez meddig tart azt nem lehet tudni.
De eljön az az idő amikor átadod magad az eseményeknek.
Sok sikert és kellemes élményeket kívánok neked.
Szerintem te már eldöntötted, hogy belemész a dologba. Csak még magadnak sem mered bevallani. És elsősorban a pasid miatt, hogy megfelelj neki. Végül is mindegy miért, lényeg hogy a végén te is élvezd majd. Kíváncsi leszek a döntésedre.
Szia!
Ne haragudj, de a pasid egy pöcs. Mi se régóta vagyunk benne , de ezt nem így kell előadni. Én 6 évvel ezelőtt, amikor összejöttünk elmondtam, hogy izgat, ha hárman vagyunk, ill. ha látom őt mással. Ehhez egy nőnek sok idő kell, hogy megbarátkozzon a gondolattal. Nekünk 5 év kellett hozzá. A pasid egoista, ne hagyd hogy ekkora nyomást gyakoroljon rád.
Köszi, hogy megírtad, és örülök, hogy a lehetőségekhez képest nem is sült el rosszul az este/éjszaka.
Őszintén szólva úgy érzem, hogy egyáltalán nem annyira lehetetlen számodra ez az egész, habár az elutasítás most még borzasztó erős benned. Hihetetlen ellentmondásos az egész történet, az általad megélt érzések. Nem akarok én beléd beszélni semmit (és sürgetni bármit is pedig végképp nem), de szerintem valójában egyáltalán nem éled meg ezt a dolgot olyan negatívan, mint azt tudatosan érzed. Ez persze nem jelenti azt, hogy holnap már vígan lovagolsz bárkin, de a tudatalattid elkezdte feldolgozni az egészet és barátkozik a lehetőséggel.
Leginkább még mindig azt javaslom, hogy próbáld ezt az egészet megbeszélni a pároddal, minél őszintébben, annál jobb. Nem nagyon értem, hogy a te folyamatos elutasításod és nyílt ellenkezésed ellenére ő miért van ilyen szinten rákattanva a témára, igazán leeshetne neki, hogy nem egy hajóban eveztek. Persze nem látunk bele az életetekbe, a kapcsolatotokba, így nagyon nehéz bármit is eldönteni. Az viszont biztos, hogy mindennek, az ilyen dolgoknak pedig kiemelten alapja a jó kommunikáció. Megkérhetnéd, hogy próbálja elmagyarázni, mi izgatja ebben a dologban ennyire. Hátha ő is elgondolkozik rajta, és hátha mond valami olyasmit, ami a te fejedbe is szöget üt.
Ne hozz úgy döntést, hogy még csak nem is beszéltetek róla. És szerintem semmiképp ne menj bele olyanba, amit nem tisztáztál magadban előtte teljesen.
Köszönöm ismét a sok jószándékú tanácsot. Elgondolkodtatóak. Minden lehetőség mellett szólnak érvek. Úgy érzem az események alakulása is hatással lesz a döntésemre.
Eltelt a vendégünkkel töltött nap, éjszaka. Nem volt annyira vészes, mint amennyire tartottam tőle. Még magamon is meglepődtem. A haverja jelenléte nem konkrétan arra irányult, hogy most mindenképpen feküdjek is le vele mert ha nem...! Szokott néha jönni és ténykednek. Párom most a kellemessel akarta összekötni. Előtte még próbált rávenni. Ő benne lenne velem, nekem mi a bajom vele? Nem teszik nekem? De, amúgy nem néz ki rosszul. Más körülmények között még akár lehetne is belőle valami, de így... kizárt. Hangsúlyozta, hogy próbáljam elfelejteni arra az időre, hogy neki barátnője van és ő is a közelben van a szomszéd szobában. Ha csak kettőnkre gondolok, mindenki mást kizárok, kevésbé lennék feszült és könnyen meg tudnám tenni. Még élvezném is, csak a kezdésre kellene rászánnom magam. Naná, könnyű ezt beszélni. Megígértem, ha túlságosan uszítani fogja rám piásan, a haverja töketlenül fog hazamenni. Hogyan töketlenül? Annyira kiürítem? Vagy letépem, mert annyira kívánom? Nagyon vicces. Tudja hogy értettem. Úgy érzem, az idő múlásával immunissá válok ezekre a kijelentésekre. Már nem hat rám annyira érzékenyen. Egyre rugalmasabban tudom kezelni.
Amíg dolgoztak, iszogattak, de nem vitték túlzásba. A beszólogatást sem. Sőt, a kedveskedő bókok még jól is estek tőlük. Félmeztelenre vetkőzve is elég jól nézett ki. Gondoltam a párom bátorító szavaira, hogy gondolatban csak mi ketten legyünk, de mindig elhessegettem ezeket a tőlem szokatlan gondolatokat. Már azt is furának tartom, hogy elgondolkoztam rajta.
Estére a vezetéshez már túl sokat ivott a haver, így a nálunk alvás mellett döntöttek. Gondoltam. Amikor ő fürdött, párom még ajánlgatta, mossam meg a hátát. Közben látnám mindenét, foghatnám. Szexre való ráhangolódásnak, gyenge előjátéknak tökéletes lenne. Jaj, ne legyen már hülye. Nem fogok bemenni és nyomulni rá, felajánlani magamat. Felejtse el! Boxerben még beköszönt jó éjszakát kívánni. Már rögtön, ugye milyen jó faszi? Menjek utána gyorsan. Nem nekem kellene kezdeményezni. Megjelenve ő úgy is veszi majd a lapot. Ez egy jó alkalom. Később bánni fogom, ha kihagyom. Csak bátran. Menjen utána ő és elégítse is ki és hagyja abba a hülyeségeit.
Párom nem nyúlt hozzám, sejtem miért. Én sem éreztem késztetést, hogy magamra húzzam őt. Éjszaka közepén ébresztett finoman, hogy túl vagyunk-e már a szexen vagy most következik? Nem és hagyjon már békén ezzel. Akkor pótoljam be. Ébresszem fel őt finoman, megmutatja hogyan. Inkább kimentem wc-re a karjaiból. Ott történt meg velem a fordulat, amit máig nem értek. Nem tudom mi váltotta ki belőlem. Egy pillanat alatt eldöntöttem, mégis bemegyek hozzá... és lesz ami lesz. Megálltam az ágya mellett és néztem. Sokat nem láttam a félhomályban, csak hogy nem takarózik és alszik boxerben. Közben járt az agyam... mindenen. A párom szándékairól, amiket mondogatott erről. Valahogy úgy éreztem, igaza van... már mint a lehetőségről. Most itt van, megragadhatom. Nem rossz pasi... talán hamar el is élvez... és túl is vagyok rajta. Lehet nem is rossz vele a szex... Párom vágya is teljesül, holnaptól a tenyerén hordoz majd, kedveskedik nekem ezerrel. Én pedig szemtelen módon további extrákat kérhetek tőle, hiszen teljesítettem a kérését. Mindezért csak be kell nyúlnom a boxerja alá és onnantól a többi dolog már megy magától. Most tényleg csak magunk vagyunk, mi ketten és igyekszem mindenki mást kitörölni. Leülök mellé és a farkát simogatva óvatosan felébresztem... itt az idő, hogy tényleg megtegyem. Megteszem... de... lehajoltam és a fenekemet már nem tudtam lerakni az ágyára. Nem voltam képes úgy, olyan szándékkal közeledni hozzá, egészen közel. Nem ment. Amikor cselekedni kellett volna, egyszerűen leblokkoltam. Amilyen sokat hezitáltam ezen, olyan hamar el is tűntem onnan. Előszobában még kicsit eltöprengtem magamon. Úristen! Majdnem megtettem! Egy hajszálon múlt. Ez nem én vagyok. Mi történik velem? Ez rám nem jellemző. Majdnem rámásztam egy olyan férfira, akivel nem is akartam lenni. Annyiszor hallhattam az előnyeit hogy kezdtem elhinni? Ezentúl igyekszem erre az éjszakára nem sokat gondolni.
Párom persze meglepődött, hogy ilyen hamar lerendeztük egymást. Biztos túl ügyes voltam... Nem történt semmi és most már fogja be. Majd a barátnője lerendezi reggel. Hagyjon aludni.
Még egy ideig nem tudtam aludni. A történtek miatt. Nem történt semmi, de az erős gondolat és átmeneti (kényszer?) késztetés miatt engem úgy járt át, mintha mégis lett volna valami. Igen, egy este, amikor kis híján becsaptam magamat...
Nagy meglepetésemre már délelőtt kaptam tőle üzenetet, hogy éjjel felébredt mikor nála jártam. A bizonytalanságomat látva nem akart megszólalva elriasztani. Tudja miért mentem be hozzá és az utolsó pillanatig azt hitte meg is történik közöttünk. Miért gondoltam meg magam? Nem volt hozzá bátorságom? Szívesen segítene ennek leküzdésében legközelebb. Akár kettesben is találkozhatnánk és átbeszélhetjük a dolgokat, ha nincs ellenemre. Basszus, ez nagyon kínos. Nem akartam rá válaszolni. Szégyelltem magam. Kiderült, a párom adta meg neki az engedélyt, hogy írhat. Nyugodtan társaloghatunk privátban is. Így hamarabb összemelegedhetünk. Mivel ő is tudott róla, visszaírtam neki. Elismertem, tényleg megfordult a fejemben, hogy megteszem vele, nem lett volna értelme tagadni. Lényegében az itt leírt lelki aggályaim miatti bizonytalansággal magyaráztam neki a visszatáncolásomat. Megértette. Azóta könnyed üzenetváltások folynak közöttünk. Kedves és sokszor humoros az írásaiban. Nagyon lelkes és bizakodó lett. Lát esélyt arra, hogy mégis lesz közöttünk valami. Én kerülöm az erre való célzásokat.
Barátnőmet is nagyon érdekelték a fejlemények, akitől jól megkaptam a beosztást, hogy a hülye, földhözragadt elveim miatt nem tudom élvezni az életet. Tálcán volt kínálva nekem egy jó pasi, párom tudtával és engedélyével a legszuperebb körülmények között és én nem voltam képes élni a lehetőséggel? Ő gondolkodás nélkül megtette volna. Felejtsem már el a múlt századot és sodródjak az árral. Higgyem el, megéri. Már levelezünk is. Mire várok még? Hogy fehér lovon érkezzen? Adjam majd oda neki a telefonomat, majd ő leszervezi vele a szexet nekem, ha nekem nincs hozzá merszem. Ha gondolom, lehetünk náluk is. Előtte és utána is beszélgetünk, ha úgy könnyebben menne nekem.
Mindez szép és jó... -nak hangzik, de nekem ilyenekhez idő kell. Nem tagadom, nagy hatással vannak rám az események és a hozzám közelállók véleménye. Barátnőm szerint ne gondolkozzak sokáig. Még melegében használjam ki a lehetőséget. Nehogy kihűljön. Legözelebb már nem elszalasztott lehetőségről akar hallani, hanem a várva várt beteljesülésről. Hova keveredtem...
Az idő múlásával és az történtek hatására érlelődik bennem hogy rövidesen döntenem kell. Most úgy érzem magam, mint aki 2 szék közé ült le a földre. Valamelyikre vissza kellene kapaszkodnom. A kapcsolatom már úgy sem lesz a régi. Talán azért kellene kiszínesíteni. Tisztában vagyok a veszélyével. Talán szakításhoz is vezethetne a jövőben, de ugyanúgy járhatok ha semmit sem csinálok. Függetlenül attól, mit érzünk egymás iránt. Fura egy kényszerhelyzet ez.
A volt páromat izgatta ha látta hogy húzom szét a fenekem, egy az övénél sokkal nagyobb, vastagabb farok számára. Közben őt torkoztam. Egy srác járt hozzánk, hetente 1x. Élvezte és izgatta ha látta rajtam hogy mennyire jó nekem. Persze a nagylelkűséget mindig megháláltam.
Engem nem kell győzködnöd. Hiszen első pillanattól azt mondom, hogy ezt a kérdést (is) közösen kell eldönteni.
Azzal a hozzáállással vitatkoztam csupán., amit lentebb elég sokan megfogalmaztak, miszerint a férjet lapátra kell tenni mihamarabb, mert hogyisképzelieztkünbenisfujjjj....
A férjnek is ugyanolyan joga van a saját vágyai megéléséhez, mint a feleségnek az ettől való elzárkózáshoz. A lapátra tevés előtt talán valamilyen kompromisszum megtalálására és megkötésére kellene bíztatni őket. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet a különmenés. De akkor sem sértődötten és undorral mutogatva a férfi felé. Egyszerűen meg kell állapítani, hogy nincs közös nevező és kész. Ne indítsunk már boszorkánypert szegény faszi ellen csupán azért, mert épp olyan nővel hozta össze a sors, akii mellett nem élheti meg vágyait. Elvégre "megerőszakolni" ha azt vesszük, nem csak azzal lehet valakit, ha rákényszerítjük arra, amit nem akar, hanem azzal is, ha tiltjuk neki azt, amire vágyik.
