Ok, elírtam, nem igazán figyeltem, meccset nézek. Speciel egész jól tudom, hogy a tizenötödik században még nem is voltak Esterházyak.
De nem is ez volt a lényege a mondandómnak, hanem az, hogy semmi alapja nincs azt gondolni, hogy régen úgy viszonyultak a koronához, mint a benszülöttek Jelky András kardjának letört markolatához. Még muzeális értékként sem viszonyultak hozzá, mert a muzeális érték fogalma sem volt feltalálva.
"De abba is rémísztő utólag belegondolni ahogy Esterházy Imre kölcsön bicskával erőszakkal nyesegeti a koronára rászorult rézdobozt."
Mi abban a rémísztő, hogy 15. századi eleink józan pragmatizmussal viszonyultak egy fejékhez? Ami ugyan királyi, de attól még egy tárgy, ami szükség esetén javítható. Ja, hogy nem rímel a hibbant nacionálezotériára. Arra semmi sem rímel, ami tény.
De ne mondd, hogy szőrösszívű, meg nagyképű vagyok: még egy utolsó próbálkozás:
Mit látsz ebből az alábbiból - de komolyan véve, igazán:
diĝir [DEITY] (1837x: ED IIIb, Old Akkadian, Lagash II, Ur III, Early Old Babylonian, Old Babylonian) wr. diĝir; dim3-me-er; dim3-me8-er; dim3-mi-ir; di-me2-er "deity, god, goddess" Akk. iltu; ilu
diĝir (dingir) - segítségül: többszáz leiratát találták Kr.e. 2500, 2000, és 1500 évvel (God-nak is fordítják)
"A kereszt ferdülése 1440-ben történhetett, amikor a csecsemő V László alá rejtették a koronát."
Egész biztos így volt. De abba is rémísztő utólag belegondolni ahogy Esterházy Imre kölcsön bicskával erőszakkal nyesegeti a koronára rászorult rézdobozt.
És ki dönti el, hogy mi szakrális? Mik a kritériumok? Mitől lesz szakrális egy tárgy? Mondjuk a Koronánk? Vannak katekizmus alapismereteim, írtam, hogy ministráltam is és elsőáldoztam is, talán IQ-ilag is bírom a beavatást, stb. És főleg: ha "ez" a korona nem "az" a korona, akkor mi van? ...Mert van gyanúper ám ...látható ...
Mint írtam: soha nem fogod felfogni a felfognivalót. Itt nem a Gizike vásárol két kiflit - ami körben kompetens vagy. A szakrális dolgokat másképp "mérik". Ez nem egy osztálykirándulás, hogy ki ér előbb a forráshoz. Kár a leütésért...
A kereszt szárának belapulását megvizsgálta egy statikus, és megállapította, hogy ez nem okozhatta a keresztpánt berogyását és szakadását, ugyanis pont a berogyás irányával ellentétes oldalon van.
Mégegyszer megnéztem, most, hogy nehogy rosszul emlékezzem. Senki sem akarok megbántani - véletlenül sem, - de "hányforintos" statikus volt az-a ?
Én - gépészként - ránézek, s látom a történetet, a mozgást. Minden pont ott van, ahol "lennie kell".: "itt ütöm, ott leszakad, ott felszakad, itt erre csavarodik, ott arra csavarodik"
Miért is volna az? Lásd a téma kibontását elébb, linkestül, stb. Nem csak a mi Szt. Istvánunk járt így el. De hogy eljárt, az mi mást, mint az igyekezetét -- mint későn kerszteltét --- jelöli?
Hát amely uralkodók nem hódoltak a felajánlási divatnak, azokat űberelte Szt. István, nem? Nem olyan nehéz megérteni, bár ma a szokásosnál is figyelmetlenebb vagy (magad állítottad az előbb, nem inszinuálok.)
Itt szó sincs überelésről. Ebből legfeljebb az derül ki, hogy "divat" volt Szűz Máriához fordulni, ha baj van. Ezt a divatot követte (és nem überelte) szt István is.
