Nem biztos, hogy udvarlás volt. Megfigyelésem az, hogy párban élnek. A tavalyi fiókákat is a következő évben már elzavarják. Tavasszal még együtt érkeznek, (az előző évi fiókák is már fehérek és a csőrük is színes) de a fészekrakás idején már csak útban lennének.
A többi "idegen" hattyút is, aki a párhoz, vagy később a családhoz közelít zavarják, elég keményen tudnak csípni és ilyenkor inkább elmenekül a próbálkozó.
Én is szeretnék veletek megosztani két madaras élményt:
Úgy tűnik felfedezte magának a kertünket egy pacsirta. Amikor 2 éve ideköltöztünk és a kert helyén csak gazzal borított földkupacok voltak, töb pacsirta is lakott nálunk. Reggelente a dombok tetején rohangátak meg a háztetőn énekeltek. Aztán tavaly ősszel jött egy bobcat, elrendezte a terpet, mi nagy boldogan füvesítettünk, a pacsirta meg elköltözöt. Nem messzire, csak a minket körülölelő rére, de azért mégis el.
Úgy látszik kezd elégedett lenni az idei munkánkkal (ültettünk egy tucat fát, bokrokat), mert ma többször is láttam, hogy jön-megy a kertben.
A másik - inkább csak nekem élmény: egy Panamáról szóló cikket olvastam, mutatom az ovis lányomnak, hogy ott milyen szép színes madarak vannak. "Anya, én tudom mi ez, tukán!" (Az volt. Ezek szerint nem hiába nézegeti rongyosra a Világ madarai-t)
Csodálatos, igazi fényképészeti kihívás annak, akinek jó gépe van, amint a hattyú nagy szárnycsapkodás közepette fut a vizen.
Ez a tó elég hosszú nekik, hogy fel tudjanak emelkedni. A parton esetlenül totyognak. A leszállás is remek, mikor halljuk a szárnysuhogást, már szaladunk is ki, hogy megnézzük a leszállást. Valamikor a KLM reklámban lehetett látni egy nagyon jó felvételt.
Igaz-igaz, itt nincsenek hattyúk, élőben asszem még sosem láttam felszállni egyet sem. Elő is kaptam hirtelen azt a könyvet, amiből vettem, valóban csak azt írja, hogy "általában".
Kicsit olvasgattam a téma után eredmény nélkül, de találtam más érdekeset, aszongya: a hattyúk a földről nem tudnak felszállni, csak a vízről. Ezt sem tudtam eddig.
Nem szeretnék nagyon belemélyedni, ehhez még jó érzék is kell. Néha véletlen sikerül egy-egy képet elkapnom, de ezek tényleg a véletlenek.
Ma is egy őszapó pár csicserget a kertben, mire kiértem a géppel már elrepültek. Itt az első pár volt, amit láttam mióta lent lakunk. Kárpótlásul az akitákról csináltam képet, ha már kihoztam.
A gépeitek nagyon jók!! már annyira tiszta, éles képet készítenek, hogy talán a valóságban nincs is ilyen helyzet, vagy az emberi szem ezt már nem érzékeli?
Ezzel én is így voltam, mikor először láttam. Majdnem bementem érte, hogy elvigyem orvoshoz, szerencsére megíjedt és a gyorsabb evezés érdekében letette a lábát!
Nem jöttem rá, hogy miért csinálják. Ötleteim vannak. Száritják, hogy a viízi élősködök elpusztuljanak??? Vagy a levegő melegebb és melegíti??
Sok jó tulajdonsága van a gépnek, amik az előzőből hiányoztak, de a beállítások sokfélesége a bőség zavarát hozta magával. A Fujinál jóval kevesebb beállítási lehetőség volt, ezért könnyebb volt kitapasztalni, ráadásul itt a makró-fókusz is másképp működik. Ezeket még szoknom kell!
Az viszon biztos, hogy ezzel olyan körülmények között is tudok fotózni, ahol a régi már csődöt mondott.
Gyűjtöm a tapasztalatokat, hogy mire beindul a szezon, addigra beletanuljak a dolgokba.
A hattyúknak (libáknak, récéknek) szokásuk, hogy egyik lábukat a "hátukon" pihentetik néha úszás közben. Ez náluk természetes ugyanúgy, mint az egylábon álldogálás.
Nekem olyan furcsa, hogy a hattyú a hátán hordja az egyik lábát, míg a másikkal evickél. Eleinte azt hittem, hogy nyomorék a madár, de azóta is más helyen, más alkalommal láttam már ilyet. Az nem lehet, hogy ennyi mozgássérült legyen, ugye?
A téli seregélyes képeid szuperek. Az új gépnél talán a zajszűrés és a kontraszt mértékét kell kitapasztalnod, hogy a madarászáshoz melyik beállítás lesz a legjobb? Az új géped nagyobb érzékenysége révén aztán olyan fényszegény téli napokon is tudsz majd fotózni, amikor én pl. már nem! Kiváncsian várom az eredményeidet és persze a jobbnál jobb képeket.
Ha az előzőeknél a vágás csak kb. 50 %, akkor ígéretes a masina!
A seregély csak részben vonuló madár. Nálunk pl. egész késő ősszel is nagy csapatokban szállnak fel - a reggeli köddel együtt. Van róla isteni fotóm (nem digitális).
Nagy rovarpusztító őkelme. Kétszer költ, 4-5 fiókát nevel, szakadatlan hordja a sáskákat, hártyásszárnyúakat a fészekbe. Ehhez képest elenyésző a másodköltéssel etetett gyümölcs mennyisége, a vonuló csapatokat pedig riasztani kell a szőlőben.
És megszámoltad és bejelentetted a seregélycsapatot, hogy Magyarország nyerjen a Madármegfigyelő Napokon? :)) A seregély szokott lenni a legnagyobb létszámban látott-számolt faj, ha jól sejtem. Egy olyan szép új tető alatt nekem is kedvem lenne maradni télen a rozsdafarkú helyében. :) ribizli
