Most veszem észre, hogy mindenre válaszoltam, csak a kérdésedre nem: a tocar ige nem a legjobb példa, mert az belső keletkezésű és hangutánzó eredetű, tehát ezért nincs tőhangváltás.
Azoknál az igéknél, ahol a nincs o~ue és e~ie/i ablaut, ott ennek az oka, hogy
1. a latinan hosszú ē vagy ō volt a tőben, vagy
2. utólagos latin átvétel az ige (mint jövevényszó), ezekben szintén marad.
Vagyis például a latin dormire 'aludni' igében rövid volt az -o- a tőben:
A ponere 'tenni, helyezni' ige tövében viszont hosszú -o- volt:
pōno, pōnis, pōnit, pōnimus, pōnitis, pōnunt =
pongo, pones, pone, ponemos, ponéis, ponen.
(A pongo alakban a -g- analógiás újlatin fejlemény más igék hatására. A hangsúly ennél az igénél a latin ragozásban mindig az első szótagra esett, de ez a spanyolban regularizálódott, azaz a jelen idejű T/1 és T/2 alakokban a végződésre esik. Az igeragozásban egyébként is gyakran van eltérés a latin alak és a spanyol között, amikor a hangmegfelelésekből nem következik egyértelműen a spanyol alak, ennek is az az oka, hogy az igeragozási rendszerben sokkal jobban számított az analógia a leggyakrabban használt igék hatására, mint a hangtörvények.)
A nyílt e > ie és a nyílt o > ue természetesen hosszú időbe telt, mire így tudatosult és az írásban is megjelent a kettőshangzó. Kezdetben a beszélők egy "ízes" vagy "hajlított" e/o hangot ejtettek, melynek az eleje zártabb volt, a vége nyíltabb, hogy így érzékeltessék az eltérést a "rendes" (a latin hosszú e-ből és o-ból származó) e és o között. Tehát valahogy úgy lehetett, hogy ée > ie és uo > uo~ua~uö~ue... nyelvjárásonként változó, pl. az olaszban az uo felel meg a spanyol ue-nek (nuovo ~ nuevo, buono ~ bueno), a románban az oa (poarta ~ puerta, foarte ~ fuerte, poate ~ puede). Az ie egységes minden újlatin nyelvben.
"Tehát akkor a "tocar" igénél azért nincs o -> ue változás, mert a latinban az "o" vagy nem volt hangsúlyos és/vagy nem volt nyílt?"
Nem egészen, lehet, hogy rosszul magyaráztam. Ugyanazon ragozáson belül, valamikor a tőre esik a hangsúly, valamikor a végződésre, pontosabban a témára. Tehát például a tender igénél, ha vastagon jelölöm a hangsúlyt, a következőképpen néz ki, a végződéseket aláhúzva: tiendo, tiendes, tiende, tendemos, tendéis, tienden. Vagyis csak azokban az alakokban van tőhangváltás, amelyekben a tőre esik hangsúly.
A latinban eredetileg a magánhangzók hosszúságának nem volt köze a hangsúlyhoz, ami meglehetősen kötött volt (tehát hangsúlytalan és hangsúlyos magánhangzó is lehetett rövid vagy hosszú), viszont a klasszikus kor vége után már csak a hangsúlyos magánhangzónál különböztették meg a hosszúságot, aztán ez is eltűnt, és az eredeti hosszú magánhangzók zárttá, az eredeti rövidek pedig nyilttá váltak (pontosabban mindig is így volt, csak amíg a hosszúság megkülönböztető szerepű volt, addig a nyíltság-zártság nem számított).
Az újlatin nyelvekben a latin magánhangzó-rendszer a következőképpen alakult át:
ā, ē, ī, ō, ū > a, e, i, o, u
hangsúlyos ă, ĕ, ĭ, ŏ, ŭ > a, ɛ, e, ɔ, o
hangsúlytalan ă, ĕ, ĭ, ŏ, ŭ > a, e, e, o, o.
Majd: ɛ > ie; ɔ > uo > ue.
A különbséget a spanyol eléggé hűen tükrözi:
sōlŭ > solo 'egyedül', 'csak'
sŏlŭ > suelo 'padló'
mēnse> mes 'hónap'
mĕl> miel 'méz'
sīc> sí 'igen'
sĭccŭ> seco 'száraz'
lūna> luna 'hold'
lŭpŭ> lobo 'farkas'
Remélem, így már egy kis nyelvtörténeti-hangtani magyarázattal megtűzdelve jobban rávilágítottam a lényegre. :)
"Az e > ie~i és o > ue csak azokban az alakokban fordul elő, amelyeknél a tő hangsúlyos, és ott marad e/o, ahol a tő hangsúlytalan. Az ie és az ue történetileg a latin nyílt (rövid) e és o folytatásai, tehát ott jelentkezik ez a fajta ablaut, ahol a latinban a tőben nyílt és hangsúlyos e, ill. o volt."
Tehát akkor a "tocar" igénél azért nincs o -> ue változás, mert a latinban az "o" vagy nem volt hangsúlyos és/vagy nem volt nyílt?
Világos egyébként, amit írtál, meg érdekes is, főleg a magánhangzó harmónia.
Vannak még az ún. erős perfectumtövű igék, ezeknél a pretérito perfecto simple (indefinido) E/1. és E/3. hangsúlya a tőre esik (nem a végződésre), és a tőben nemcsak magánhangzóváltozás van.
Nos, megjöttem. Mindenekelőtt azt érdemes szem előtt tartani, hogy erre nem igazán vannak írott szabályok, csak ún. modelligék (ezekből van kb. 50), és a spanyolban lévő 10.000 ige mindegyike besorolható valamelyik típusba.
Az e > ie~i és o > ue csak azokban az alakokban fordul elő, amelyeknél a tő hangsúlyos, és ott marad e/o, ahol a tő hangsúlytalan. Az ie és az ue történetileg a latin nyílt (rövid) e és o folytatásai, tehát ott jelentkezik ez a fajta ablaut, ahol a latinban a tőben nyílt és hangsúlyos e, ill. o volt.
Az -e- tövű III. ragozású (-ir végű) igéknél általában -e- > -i- ablaut van, az -e- tövű II. ragozásúaknál (-er végűeknél) pedig általában -e- > -ie- ablaut, de itt is van kivétel, pl. a sentir ugye -e- tövű és -ir végű, de -ie- van a hangsúlyos tőben. Viszont sok igére ez ráhúzható:
e-tövű, III. ragozású:
seguir > sigo
pedir > pido
decir > digo
ceñir > ciño
reír > río
Kivételek pl.
sentir > siento
venir > vengo, vienes
No de itt jön még egy csavar: convertir (convierto), divertir (divierto)
revertir (revierto) a verter ige származékai, amely már II. ragozású, és ezek latinul eredetileg -ere végződésűek voltak, tehát csak félig kivételek.
e-tövű, II. ragozású:
tender > tiendo (és származékai: entender, atender stb.)
perder > pierdo
verter > vierto
tener > (tengo,) tienes, tiene
querer > quiero
Az e-tövű I. ragozású (-ar végű) igéknél nincs e > i, csak e > ie, mivel a az -a- téma nyílt magángangzó lévén nem zárja be az ie-t i-vé (az e~i ablaut, mint pl. a seguir, pedir igéknél lényegében a magánhangzó-harmónia eredménye, amely ugyanúgy megvan a latinban és az indoeurópai nyelvekben is, mint a magyarban, csak éppen nem annyira fejlett szinten).
Ha a latinban a tőben hosszú zárt e vagy o volt, amely megfelelt a magyar é-nek és ó-nak, az a spanyolban is maradt e és o.
(Egyébként erre van program, a www.verbix.com oldalról le lehet tölteni, vagy 100 nyelv igeragozása benne van az adatbázisában.)
Nem kell amúgy egyszerre minden, elég lesz, ha csak egyetlen igeidő egyetlen jellegzetességét próbáljuk egyszerre kivesézni (pl. összegyűjteni az igéket, melyekben van/nincs o -> ue változás jelen időben). Második szuszra meg mondjuk az "e"-ből mikor lesz "i" (pedir), mikor pedig "ie" (sentir), mikor marad "e" (na, ez utóbbira nem is jut eszembe példa).
De amit megadtál anyagot, sztem azzal is elleszek egy darabig. :D
Erre most az idő rövidsége miatt (mindjárt megyek haza :)) nem tudok bővebben válaszolni, de sokkal okosabb leszel, ha elolvasod a általam írt alábbi cikket:
Tudnátok valami "rendszerfélét" a spanyol rendhagyó igék rendhagyóságával kapcsolatban? Próbálgatok írogatni szabadidőmben egy régi számítógépre egy programot, melybe ha beírunk egy spanyol igét, elragozza minden időben. Arra lenne jó valamiféle rendszer, hogy lehetőség szerint ne kelljen külön adatbázisban letárolni az összes létező rendhagyó igét. Arra pl. meg lehet tanítani a gépet, hogy jelen időben az "o" helyett "ue"-t írjon, ahol kell, de ez nem minden igére igaz, pl. a poder-re igen, a comprar-ra nem. Vagy valami szabály kéne erre, vagy külön letárolni vagy azokat az igéket, melyek nem követik az o -> ue változást, vagy azokat, melyek követik. Az előbbiekből vagy az utóbbiakból van kevesebb? Amelyik fajtából kevesebb van, azokat kéne letárolni külön. És ugyanez érvényes pl. az "e" -> "i" tőhangváltós igékre (pl. pedir), de erre az esetre speciel nem is tudok olyat hirtelen, ahol az "e" ne váltana "i"-re a jelen idő bizonyos alakjaiban.
De nyilván vannak olyan igék, melyek rendhagyósága nem foglalható szabályba, így azok egész ragozását akár külön tárolni kell.
Biztos kikísérletezték már ezeket amúgy, biztos vannak igeragozó programok különböző számgépekre.
Aszondja az Elohim héber szó magyar eredetéről, hogy az valójában "élő hím" volt régen, vagyis hímnemű istenségnév. :DDD Persze nyilván nem tud arról, hogy az -m itt a határozott esetet jelöli, a szó gyöke (tényleg gyöke) az el-, stb. :)) Jaj ez nagyon tetszik. :)
AzUnidos por Haití (Együtt Haitiért) latin jótékonysági gála az alábbi linken nézhető élőben, magyar idő szerint vasárnap, hajnali 1.00 órától (az USA-ban ma 19.00 órától). Fellépnek, többek között, Shakira és Thalía is.
Puedes seguir la gala benéfica Unidos por Haití en directo, a partir de la 1.00 hora (domingo), horario húngaro (desde las 19.00 en EE.UU.) en el siguiente enlace. Actuarán, entre otros, Shakira y Thalía.
Mondjuk, amit a magyarok csinálnak, az inkább a vicc kategória, és szerencsére a valamirevaló szakemberek nem is veszik komolyan; ezen kívül meg senkit nem is érdekel a világon. A baszkoknál, spanyoloknál viszont sikerült az egész nyelvésztársadalmat meghülyíteni a nacionalizmussal és a nem létező őstörténethez való ragaszkodással, amit lehet, vakon mindent megmagyaráznak a baszkkal, köztük elismert nyelvészek, akadémikusok mondanak akkora baromságokat, hogy fáj. Az egyik nagyra becsült akadémikus elmélete szerint azért történt a spanyolban az F- > h- átalakulás, mert az első kasztíliai beszélőknek nem volt foguk. És ezt mondta egy akadémikus nyelvész, a RAE tagja...
A baszkok? Ugyan már, az semmi. A magyarok az igazán érdekesek, avagy nem tudtátok, hogy Romulus és Remus, Nagy Sándor és Machu Picchu, sumérok és egyiptomiak egyaránt (ős)magyarok voltak? :):):)
Erről jutott eszembe az a nagy botrányt keltett eset, amikor pár éve egy kutatócsoport azt állította Spanyolországban, hogy a római korból származó baszk feliratot tartalmazó követ találtak valahol. Nem emlékszem pontosan, de úgy rémlik, hogy a csoportban régészek, történészek, sőt még valamilyen polgármester is részt vett, így elég sokan hittek a felfedezésben. Természetesen kiderült, hogy a lelet hamisítvány és csalás volt az egész, majd mindenkit feljelentettek (a polgármesterrel együtt).
Szóval a baszk nacionalisták hajlamosak a történelemhamisításra. Hát valóban nehéz ügy, amikor egy eredetileg írástudatlan, elzárkózott, hegyi falusi népről be akarják bizonyítani, hogy ők voltak az "őskultúra"...
Vagy lehet, hogy pár év múlva kiderül, hogy a rómaiak is tőlük vették át az írást a félszigeten? :-))))) (Azok után nem csodálkoznék rajta, hogy szerintük a spanyol ny baszk eredetű.)
Az acá és az allá pontos jelentése 'ide' és 'oda', míg az aquí, ahí és allí jelentése csak 'itt/ott'. Ez leginkább onnan látható be, hogy az előbbiek fokozhatóak: más acá, más allá (idébb, odább), az utóbbiak nem. Ezen felül az utóbbiak egy szűkebb teret határolnak be, az előbbiek egy tágabb helyet, elméletileg, bár ma már sok esetben azonos értelemben használják őket.
Köszönöm a választ! Az első dologban a könyv szó szerint ezt írta, ezért írtam én is. Lehet, hogy később fogják magyarázni, de akkor minek verik bele rosszul az ember fejébe...??? Na, mindegy. A másodiknál valami hasonlóra gondoltam, csak nem tudtam így körülírni...:)
Az első kérdésedre: a különbség ugyanaz, mint a magyarban. A de quién es la casa pontos jelentése 'kié a ház', nem pedig 'kinek a háza', mert a 'kinek a háza ez?' inkább ¿la casa de quién es esta? Olyat viszont nem kérdezel magyarul sem, hogy "kié az apa", csak "kinek az apja", ezért ¿el padre de quién?.
A második kérdésedre: képzelj el egy szobát egy házban. Ami ott van a te közeledben a szobában, az este (tb. estos), esta (tb. estas), esto. Ami ott van valahol a szobában, az ese (tb. esos), esa (tb. esas), eso. Ami pedig egy másik szobában van, vagy a házon kívül, az aquel (tb. aquellos), aquella (tb. aquellas), aquello.
Hagyományosan ezt úgy magyarázták, hogy a beszélőhöz közeli, a hallgatóhoz/partnerhez közeli, ill. távoli, azonban ez ennél kicsit bonyolultabb: lényegében a köztes (ese, esa, eso, esos, esas) mutató névmás az ún. "határozatlan", amit bármire lehet mondani, ha nem akarod kihangsúlyozni, hogy itt vagy ott, a magyar 'ez' és 'az' közötti.
A hím- és nőnemű alakokat (este, esta, estos, estas, ese, esa, esos, esas, aquel, aquella, aquellos, aquellas) akkor használod csak, ha egy előre megnevezett dologról van szó, aminek tudod a nemét (pl. egy könyvről beszélsz és akkor este [libro] / ese [libro]). Ha nincs előre megnevezve, hogy miről van szó, akkor csak a semlegesnemű alakot lehet használni (esto, eso, aquello).
Most kezdtem el spanyolul tanulni és egy kicsit megakadtam az anyagban. A tananyagom szerint a "kinek az apja" így hangzik: "el padre de quién), de a kinek a háza az: de quién es la casa. Minden más példánál is az első variációt használja, csak itt nem. Miért?
És ezt az ese/aquel, esa/aquella dolgot nem nagyon vágom, de ahogy értelmezem, ha közelebb van az illetőhöz amit kérdezek, akkor ese-esa, amúgy aquel-aquella. Jól gondolom?
