Encs-Bód Encs-Bódvavaszilas 2011.11.19.-20.
Avagy Stan és Pan a Csereháton
Bő egy órás autózás után reggel 6-kor ott álltam a Keleti pályaudvaron és próbáltam találgatni játékból hogy melyik várakozó utas lehet vajon az én leendő túratársam Tavaszi Széll...valamiért egy húsosabb fickónak képzeltem,talán azért mert aki leszokik a cigiről az általában hízik egy keveset,de tévedtem...belépett egy hátizsákos jó kötésű fiatalember a pályaudvar bejáratán,fülén a telefon,az enyém meg csörög...Ő lesz az!
Első gondolatom az volt hogy te jó isten,hogy fogok én ezzel a teljesítménytúrázó alkatú sráccal lépést tartani,de ezt elhessegettem, gondolván hogy van itt még két órás vonatozás,a többi meg "majd akkor lesz probléma...:-)"
Elfoglaltuk a helyünket és egyből belemerültünk a beszélgetésbe olyannyira hogy mikor megállt a vonat Encsen nem hittem el, ha valaki azt mondja hogy mondjuk Füzesabonyban vagyunk azt hamarabb elhittem volna.
Pecsételtünk az encsi vasútállomás pénztáránál majd nekivágtunk az aznapi tervezett 28 km-nek,közben továbbra sem állt be a szánk,beszélgettünk egyfolytában.Encs után egyből Abaújdevecserre értünk, majd egy füves-cserjés dombhátat megkerülve kisebb erdőfolt után beérkeztünk Fancsal községbe.Az időjárás némileg velünk volt,nem volt mínusz, nem esett egész úton semmi csapadék,talán egy-két jó fotóhoz hiányzott volna némi napocska,de ennél nagyobb bajunk ne legyen sosem.
Bélyegeztünk a kültéri bélyegzővel,majd jó tempóban továbbindultunk Baktakék felé, a GPS szerint eddig ötös körüli átlagot mentünk, ez biztató volt a napnyugta korai időpontjának tudatában.(Ami látnivaló volt azt igyekeztünk azért megnézni,megkerültük a fancsali templomot de nem volt nyitva az ajtaja.)
Úgy elbeszélgettük az utat hogy Baktakékre nem a kéken értünk be amely a domboldalban kicsit megkerüli a falut hanem egyből berongyoltunk toronyiránt a faluba egy egyébként kézenfekvő széles úton.
Itt ért minket túránk egyik legszürreálisabb élménye:
A Szanticska felé vezető út baktakéki végénél a kereszteződésnél van egy kis kocsma amelynek a kerítésén van egy kék pecsét jel.Bekukucskáltunk,majd benyitottunk, odabent sötét volt,négy törzsvendég iszogatott ment a TV...a fogadtatásra a legjellemzőbb sorok:
"...szó bennszakad,hang fennakad,lehellet megszegik..."
De akkor még nem esett le... miután kiszolgált minket a tulaj némi zavaros magyarázkodást követően elviharzott, és nem is láttuk többet, pedig negyed óra elteltével szerettünk volna már fizetni is és távozni.Végül az itallap alapján kiszámoltuk az összeget és ott hagytuk a pulton a törzsvendégek helyeslésével.
Aztán leesett:adóellenőröknek hittek minket akik trükkösen turistáknak adják ki magukat!!
Ezen pár percig jót derülve tértünk vissza a kékre.
Az aszfaltról a letérés a domboldal földútjára Abaújszolnok felé jól van jelezve,de azért a GPS is sokat segített az eltévedésmentes haladásunkban.Hamarosan elértük Abaújszolnok falut amelynek egykor -és még most kopottasan is- szép temploma már messziről feltűnt.
A fő utcánál egyből emlékezetből benéztem Mari néni portájára,tavaly nem volt otthon,de most láss csudát: otthon volt,sőt éppen a kertben,meglátva minket hozta a bélyegzőt lassan komótosan...mindeközben a szemközti házból a résen lévő egyébként szimpatikus középkorú cigány ember is elkezdett szólongatni minket hogy ott is van ám pecsét!
Megbeszéltük gyorsan hogy én maradok,barátom pedig átmegy a lelkes úriemberhez pecsételni hogy senki ne sértődjön meg,így is tettünk.
Tíz perces Mari nénivel való dumcsi után csatlakoztam Tavaszi Széllhez aki elmélyülten beszélgetett a másik pecsétőrrel, itt is eltöltöttünk még vagy negyed órát, mit mondjak, tanulságos negyed óra volt...
Abaújszolnokot elhagyván ismét dombhát következett majd rövidesen a következő falucska Nyésta.Eközben megbeszéltük hogy egyáltalán nem a félelem az ami eluralkodik az emberen egy ilyen faluban sokkal inkább a szíve szakad meg és talán még a keze is ökölbe szorul hogy miért is hagyjuk, hagyják ezt??
érkezés Abaújszolnokra és az egyik bélyegzőhely...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat megbeszélve győztük le a következő dombhátat,a jelzések egészen jól követhetők voltak, ahol van mire ott azért fel is festették őket tisztességgel.
Felsővadász következett...eredeti terveink szerint ezt mindenképpen világosban szerettük volna elérni,ehhez képest negyed 3 volt,így felcsillant a reménye az Irotára való beérkezésnek még napnyugta előtt.
Aztán majdnem szertefoszlott mert kocsma zárva,pecsét sehol, ám ekkor köszönt ránk a szerencse egy idős néni képében akit barátom megszólított, és elmondta hogy nem kell megvárnunk a kocsma nyitását mert ugyan a pap sincs otthon viszont nem messze a Kossuth utca 4. szám alatt lakó hölgynél szintén van bélyegző.Volt is, azzal végeztük el az adminisztrációt,de még előtte megtudtuk hogy Gelyeta Gellértnéhez volt szerencsénk aki gyakran szállásadója az erre járó túrázóknak.
Fél három volt és még nyolc km várt ránk, én pedig csendben elkezdtem időt húzni, nehogy 'máá ne próbáljam ki az új fejlámpám...!:-))
Nem nagyon sikerült,ugyanis Tavaszi Széll magabiztosan és rendíthetetlenül tört előre a GPS-t lassan teljesen kisajátítva magának, így nem volt más választásom követtem a modern technika által megbabonázott túratársam!:-))
A gerincen pár km-en erdőben haladtunk ahol tökéletes volt a jelzettség,majd kb. két kilométerrel a cél előtt kiértünk az Irota felett húzódó füves-mezős területre, na innen Irotáig viszont már talán több jelzéssel nem is találkoztunk, de ennek ellenére is megérkeztünk aznapi célunkhoz a Talentum Vendégházhoz ahol a gondnok néni csipetkés borsólevessel és vaddisznópörkölttel várt (ez inkább amolyan bakonyi jellegű volt,kicsit tejfölös és nagyon finom).
Vacsora után barátom meglepett egy üveg finom vörösborral, amelyet szépen kortyolgatva fogyasztottunk el, közben természetesen egyfolytában beszélgettünk, majd fél 9 körül aludni tértünk, eltettük magunkat másnapra.
Gondoltam én...a kazán másképpen gondolta,így 9-kor,éjféltől 1-ig, majd hajnali 4-től 5-ig is jelenésem volt a kis hűtlen barátunknál, aki úgy gondolta hogy nem szeretjük mi annyira a meleget...:-)
Azért aludni is sikerült emellett a számomra egyébként szinte élvezetes feladat mellett (kissé piromán vagyok mint említettem volt) így másnap reggel kipihenten vártuk az újabb kihívásokat...
Tavaszi Széll rendíthetetlenül tör előre a GPS birtokában Irota felé...itt az erdőben a jelek is jók voltak
Folyt.köv.
a kis románkori templom kívül és belül
az erdőben...a Mile-hegy északi oldalában találkozik a kék az északi zöld sáv jelzéssel
Bódvarákó egyik emlékműve, háttérben a kéktúra útvonala indul Tornabarakony felé...
