A Középső Peremvidéken ismeretlen okok miatt lezuhant az Oberon mesterséges hold. Súlyos károk keletkeztek Otoh Gunga városban, megszűnt az áramellátás és az ivóvíz-szolgáltatás, nincs internet és nincs elegendő midiklorián.
Csoda hogy csak ennyi hiba maradt a tegnap esti indexes kálváriám után.
Gondolom azt már mindenki észrevette hogy a fórum mostanában előszeretettel nyeli be a hsz-eket.Tegnap este ezt abból kezdtem el sejteni hogy mikor képet akartam feltölteni nem sikerült,kiírta hogy tegyem az Indafotóra.Gyanús lett ez nekem,máskor is csinált már ilyet mielőtt megzabálta a hsz-t,így fórumozásom során először elmentettem Office-ba az egészet.Jól tettem,mert az "előnézet"-re klikkelve csak az üres lap jelent meg pár mp-cel később.
Ezt még kétszer eljátszottuk, majd mikor éppen végeztem volna akkor egy pillanat alatt elment az áram az egész lakótömbben!:-O
Mióta itt lakunk 14 éve ilyen talán egyszer fordult elő.Nagyjából egy óra múlva jött vissza az áram, de ezek után csak reggel fejeztem be az írásomat.
Off
Te mint bennfentes nem tudod mitől volt ez az egész órás áramszünet este fél tíz körül?Amerre elláttam sehol sem volt a környéken,az utcákon sem!
Egész pontosan 2010 nyártól Jött a Sony váz, az első hét kiránduláson még Fuji s6500fd, a két 2010 nyári albumban vegyesen a kettő (nyomokban Panasonic ls60-at is tartalmaznak), ősztól pedig megérkezett a Tamron 18-200 objektív, ezzel lett teljes az alapfelszerelés, azóta a korábbi gépek többnyire otthon maradnak.
"Érdekelne az Ómassa - Bánkút közötti S+ jelzésű útvonal járhatósága."
Szia! Ómassa felől először széles földúton, majd a jelzés önállósodásától kezdve enyhén köves, néhol egynyomossá szűkülő ösvényen vezet a S+. Az Ómassa - Farkas-nyaki elágazás közötti erdészeti út kezdetétől jól járható, széles murvás útra visz, amelyről egy ösvényre vált, ez a sípályák aljától egyre szélesedő földúttá válik.
Bő egy órás autózás után reggel 6-kor ott álltam a Keleti pályaudvaron és próbáltam találgatni játékból hogy melyik várakozó utas lehet vajon az én leendő túratársam Tavaszi Széll...valamiért egy húsosabb fickónak képzeltem,talán azért mert aki leszokik a cigiről az általában hízik egy keveset,de tévedtem...belépett egy hátizsákos jó kötésű fiatalember a pályaudvar bejáratán,fülén a telefon,az enyém meg csörög...Ő lesz az!
Első gondolatom az volt hogy te jó isten,hogy fogok én ezzel a teljesítménytúrázó alkatú sráccal lépést tartani,de ezt elhessegettem, gondolván hogy van itt még két órás vonatozás,a többi meg "majd akkor lesz probléma...:-)"
Elfoglaltuk a helyünket és egyből belemerültünk a beszélgetésbe olyannyira hogy mikor megállt a vonat Encsen nem hittem el, ha valaki azt mondja hogy mondjuk Füzesabonyban vagyunk azt hamarabb elhittem volna.
Pecsételtünk az encsi vasútállomás pénztáránál majd nekivágtunk az aznapi tervezett 28 km-nek,közben továbbra sem állt be a szánk,beszélgettünk egyfolytában.Encs után egyből Abaújdevecserre értünk, majd egy füves-cserjés dombhátat megkerülve kisebb erdőfolt után beérkeztünk Fancsal községbe.Az időjárás némileg velünk volt,nem volt mínusz, nem esett egész úton semmi csapadék,talán egy-két jó fotóhoz hiányzott volna némi napocska,de ennél nagyobb bajunk ne legyen sosem.
Bélyegeztünk a kültéri bélyegzővel,majd jó tempóban továbbindultunk Baktakék felé, a GPS szerint eddig ötös körüli átlagot mentünk, ez biztató volt a napnyugta korai időpontjának tudatában.(Ami látnivaló volt azt igyekeztünk azért megnézni,megkerültük a fancsali templomot de nem volt nyitva az ajtaja.)
Úgy elbeszélgettük az utat hogy Baktakékre nem a kéken értünk be amely a domboldalban kicsit megkerüli a falut hanem egyből berongyoltunk toronyiránt a faluba egy egyébként kézenfekvő széles úton.
Itt ért minket túránk egyik legszürreálisabb élménye:
A Szanticska felé vezető út baktakéki végénél a kereszteződésnél van egy kis kocsma amelynek a kerítésén van egy kék pecsét jel.Bekukucskáltunk,majd benyitottunk, odabent sötét volt,négy törzsvendég iszogatott ment a TV...a fogadtatásra a legjellemzőbb sorok:
De akkor még nem esett le... miután kiszolgált minket a tulaj némi zavaros magyarázkodást követően elviharzott, és nem is láttuk többet, pedig negyed óra elteltével szerettünk volna már fizetni is és távozni.Végül az itallap alapján kiszámoltuk az összeget és ott hagytuk a pulton a törzsvendégek helyeslésével.
Aztán leesett:adóellenőröknek hittek minket akik trükkösen turistáknak adják ki magukat!!
Ezen pár percig jót derülve tértünk vissza a kékre.
Az aszfaltról a letérés a domboldal földútjára Abaújszolnok felé jól van jelezve,de azért a GPS is sokat segített az eltévedésmentes haladásunkban.Hamarosan elértük Abaújszolnok falut amelynek egykor -és még most kopottasan is- szép temploma már messziről feltűnt.
A fő utcánál egyből emlékezetből benéztem Mari néni portájára,tavaly nem volt otthon,de most láss csudát: otthon volt,sőt éppen a kertben,meglátva minket hozta a bélyegzőt lassan komótosan...mindeközben a szemközti házból a résen lévő egyébként szimpatikus középkorú cigány ember is elkezdett szólongatni minket hogy ott is van ám pecsét!
Megbeszéltük gyorsan hogy én maradok,barátom pedig átmegy a lelkes úriemberhez pecsételni hogy senki ne sértődjön meg,így is tettünk.
Tíz perces Mari nénivel való dumcsi után csatlakoztam Tavaszi Széllhez aki elmélyülten beszélgetett a másik pecsétőrrel, itt is eltöltöttünk még vagy negyed órát, mit mondjak, tanulságos negyed óra volt...
Abaújszolnokot elhagyván ismét dombhát következett majd rövidesen a következő falucska Nyésta.Eközben megbeszéltük hogy egyáltalán nem a félelem az ami eluralkodik az emberen egy ilyen faluban sokkal inkább a szíve szakad meg és talán még a keze is ökölbe szorul hogy miért is hagyjuk, hagyják ezt??
érkezés Abaújszolnokra és az egyik bélyegzőhely...
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat megbeszélve győztük le a következő dombhátat,a jelzések egészen jól követhetők voltak, ahol van mire ott azért fel is festették őket tisztességgel.
Felsővadász következett...eredeti terveink szerint ezt mindenképpen világosban szerettük volna elérni,ehhez képest negyed 3 volt,így felcsillant a reménye az Irotára való beérkezésnek még napnyugta előtt.
Aztán majdnem szertefoszlott mert kocsma zárva,pecsét sehol, ám ekkor köszönt ránk a szerencse egy idős néni képében akit barátom megszólított, és elmondta hogy nem kell megvárnunk a kocsma nyitását mert ugyan a pap sincs otthon viszont nem messze a Kossuth utca 4. szám alatt lakó hölgynél szintén van bélyegző.Volt is, azzal végeztük el az adminisztrációt,de még előtte megtudtuk hogy Gelyeta Gellértnéhez volt szerencsénk aki gyakran szállásadója az erre járó túrázóknak.
Fél három volt és még nyolc km várt ránk, én pedig csendben elkezdtem időt húzni, nehogy 'máá ne próbáljam ki az új fejlámpám...!:-))
Nem nagyon sikerült,ugyanis Tavaszi Széll magabiztosan és rendíthetetlenül tört előre a GPS-t lassan teljesen kisajátítva magának, így nem volt más választásom követtem a modern technika által megbabonázott túratársam!:-))
A gerincen pár km-en erdőben haladtunk ahol tökéletes volt a jelzettség,majd kb. két kilométerrel a cél előtt kiértünk az Irota felett húzódó füves-mezős területre, na innen Irotáig viszont már talán több jelzéssel nem is találkoztunk, de ennek ellenére is megérkeztünk aznapi célunkhoz a Talentum Vendégházhoz ahol a gondnok néni csipetkés borsólevessel és vaddisznópörkölttel várt (ez inkább amolyan bakonyi jellegű volt,kicsit tejfölös és nagyon finom).
Vacsora után barátom meglepett egy üveg finom vörösborral, amelyet szépen kortyolgatva fogyasztottunk el, közben természetesen egyfolytában beszélgettünk, majd fél 9 körül aludni tértünk, eltettük magunkat másnapra.
Gondoltam én...a kazán másképpen gondolta,így 9-kor,éjféltől 1-ig, majd hajnali 4-től 5-ig is jelenésem volt a kis hűtlen barátunknál, aki úgy gondolta hogy nem szeretjük mi annyira a meleget...:-)
Azért aludni is sikerült emellett a számomra egyébként szinte élvezetes feladat mellett (kissé piromán vagyok mint említettem volt) így másnap reggel kipihenten vártuk az újabb kihívásokat...
Tavaszi Széll rendíthetetlenül tör előre a GPS birtokában Irota felé...itt az erdőben a jelek is jók voltak
Jellemformáló két nap volt, és zseniális túra. Zseniális? Nem, ez nem jó jelző, de azt hiszem, egyetlen jelzővel nem is jellemezhető ez a hétvége.
Túraleírás talán lesz. De úgy kellene bánnom ezzel a két nappal, mint egy döbbenetes száraz tokaji furminttal, amit öreg, a köves hegytetőkön élő, gyökereikkel mélyen kapaszkodó szőlők terméséből alkottak. Nem behörpölni az 1-2 éves bort, hanem 5-10, akár 20 évig palackban érlelni, és csak akkor kipattintani a dugót. Lehet, hogy még nem tudom értelmezni az ilyen borokat, talán megfizetni sem. :-) Ha nem születik túraleírás, akkor hiába érleltem a történteket, még nem nőttem fel a feladathoz, és nem tudom úgy értelmezni ezt a túrát, hogy írjak is róla.
Nem túlzok ha azt mondom életem egyik legjobb kéktúrája volt a hétvégi Encs-Bódvaszilas etap.Elöljáróban így estefelé ennyit mondanék,beszámoló majd ha leülepedett a dolog.
Két "problémám" volt csupán:
-nem tudtam kipróbálni a fejlámpám...:-)...ugyanis negyed 5-kor már Irotán voltunk,pedig lehetőség szerint mindenhol elbeszélgettünk a helyiekkel...Abaújszolnokon például én Mari néninél bélyegeztem,barátom pedig a rendkívül szimpatikus másik helyen,ahonnan a tulaj hívogatott messziről pecsételni mikor látta hogy megérkeztünk a faluba.
-másik "gondom" az volt hogy Tavaszi Széll úgy húzta a lóbőrt a Talentumban hogy nekem maradt az a fránya kazán fűtése amely előszeretettel égett csontig kétóránként,így kiélhettem piromán énem is...persze mindezta Cserehát közepén éjszaka...de azért élveztem!! :-))
A szakasz egyik hozadéka: Tavaszi Széll karácsonyra GPS-t kér ajándékba...:-))
Vazz...hol az enyém...nála volt egész úton...módosítanék:én kérek GPS-t karácsonyra...:-))
"Én azt hiszem, így sokkal nagyobb élmény volt, mint ha csak átmentél volna, és kész:-)"
Amilyen lökött vagyok, komolyan megfordult a fejemben, hogy átlábalok a Gaján, de a patak mélysége, sodra és a didergős hideg kijózanított. Meg olvastam még az út előtt a pecsételőhelyek fórumán, hogy van feljebb egy kidőlt fa (az Ádám-Éva fán kívül), amin át lehet kelni.
Amikor februárban a Gaja-völgyi Tájcentrumban jártam kéktúraügyileg, akkor még nem volt pótolva az árvíz által elsodort fahíd, ezért az Ádám-Éva fa mellett fekvő kidőlt tölgyön kellett átegyensúlyozni a patak túlsó partjára. Elkészült azóta a híd?
Egyébként én is túráztam szombaton, a rendhagyó leírást a "szaktopikban" helyeztem el (522-526. hsz.). A tegnapi napról pedig a Váras fórumban írok (majd).
érkezés Abaújszolnokra és az egyik bélyegzőhely...
Tavaszi Széll rendíthetetlenül tör előre a GPS birtokában Irota felé...itt az erdőben a jelek is jók voltak
Irotai éjszakai barátom...jól elvoltam vele! :-)
