Éppen erről (is) beszélgettünk a múlt heti túrán Tavaszi Széllel a Mile-hegy oldalában, és végül is arra jutottunk hogy nagyon szép és romantikus elképzelés egyben megtenni az egész kéktúrát viszont valószínűleg kevésbé élvezetes.
Hogy miért? Egy mondatban:mert túlságosan kényelmesek vagyunk.
Bővebben:két napja mentünk már és beszéltük hogy talán egy-két túranap még beleférne de utána azért már egyrészt lehet hogy fárasztó is lenne tovább menni, másrészt elkezdenének hiányozni az otthoni dolgok, kinek éppen mi.
Nekem a kádban fürdés egy órán keresztül minden nap :-), meg a család, meg a számítógép, meg sok egyéb más, sorolhatnám sokáig.Ráadásul jobb úgy elmenni egy-egy túrára hogy előtte tájékozódik az ember, felkészül belőle ki-ki igényei szerint és megnéz mindent amit lehet és belefér az idejébe.
Mondtam már többször, csak ismételhetem magam:talán Feltser"hadidoki" bejárása tetszett leginkább szakaszolási és logisztikai szempontból, ő mint tudjuk 3-4-5 napos túrákra bontotta az útvonalat és max napi 20 km-t tervezett.Szerintem ez ideálisnak mondható.
És nagyon csúszik a terasz, a szerencsétlen macskák fáznak:-)
Ezúton is köszi a segítséget. Ómassától Bánkútig minden OK, a völgyben nem volt hó, az út fagyott volt, de a sok avar miatt gond nélkül lehetett menetelni.
Kicsit húzós volt a végén a hóban, de időben felértem.
Nem lesz gond lefelé.
A terv az, hogy nekiugrok Bélapátfalván a hegynek, és rövid pihenő után lesétálok Miskolcra.
Ha lenne egy kis jóidő, alszom Bánkúton, de ami most van:-(
Bánkúton a pecsét rendben, a szöveg engem nem dobott fel.
Nem mentem fel a panzióba, elfogyasztottam a kihűlt kajámat, majd irány lefelé.
666 méter szintet kellett "leküzdeni", jórészt hóban.
Nagyon nem szeretem a havat, szerencsére az út széles volt, és az új bakancsom jól tartott.
Balra lefelé elborzasztó volt a mélység.
Az elágazásig még csak-csak, de ami utána jött:-)
Nem a kedvencem.
Nem hosszú, de nagyon meredek.
Szerencsére a sok avar fékezett, de volt nagy megkönnyebbülés.
A patakmeder szélén, az egyébként jól járható ösvényen sok a kidőlt fa, nagyon csúsznak.
Mire a két jel (K- és S-) találkozott, elfogyott a hó, a vastag avarban jó tempóban lehetett haladni.
Megcsodáltam a hatalmas sziklákat, jobbra is, balra is.
Komoly erődítmény lehetett egykor a vár.
Eseménytelen bandukolás a vastag avarszőnyegen, egy kis elbambulás, majd irány a kocsma.
A hivatalos közlemény pontatlan, a kocsma mindig nyitva van.
Sör is akadt, na és pecsételni is tudtam.
Már csak egy kis aszfalttúra volt hátra.
Dédestapolcsány előtt egy szemből érkező túratárs sikeresen stoppolt, gondolom, nem volt kedve gyalogolni az aszfalton.
Jó nagy zsákja volt, térképtartó a nyakában.
Hogy hova indult?
Addig a pontig mentem, ahonnan pár héttel ezelőtt Putnok felé indultam.
Egyedi, a maga nemében utolérhetetlen, megismételhetetlen sorozat volt. Én ennek hatására döntöttem el, hogy végigjárom a Kéket. Úgy terveztem, egyszerre járom végig, mint R. P. és csapata, de ember tervez, Isten végez.
Pici huncutkodás: Az hogy azért nem minden lépésüket élvezték a Kéktúrán az éppen ennek a sorozatnak az első részében tetten érhető, ugyanis elmondják:
"...egy hét után úgy nézett ki, hogy szinte fölrobban a csapat, mert annyira feszült volt a légkör..."
Nem krimi, nem is szappanopera, és mégis a Másfélmillió lépés Magyarországon az egyik legismertebb és legkedveltebb magyar sorozat. 1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki , de születése nem ment könnyen, és a forgatást is hosszú munka előzte meg. Az[...] Bővebben!Tovább »
A Másfélmillió lépés Magyarországon-ról szóló cikksorozatunk első és második részéből megtudhattuk, hogyan született a sorozat ötlete, hogyan folyt a két évig tartó előkészítő munka, és hogy milyen felszereléssel forgattak, illetve túráztak a csapat tagjai. A[...] Bővebben!Tovább »
Érdekes ez a "Másfélmillós érzés", engem is sokszor meglepett már a túrákon, de szerintem ez nem tájegységfüggő, inkább a túra hosszától függ. Egynapos kékezéseken sohasem érzem, ez nálam a három, vagy annál is több napos túrákon szokott előfordulni, amikor már napok óta nomádkodok. Akkor valahogy már kívülről is tudom látni magam, amint a nagy motyómmal járom az utat, mint anno Rockenbauerék. Szvsz azért is utolérhetetlen az a filmsorozat, mert nem csak az útvonalat mutatja be, a tájakat meg az embereket, hanem előjön belőle a túraszeretet is, az hogy ők is élvezték a kéktúrán megtett minden lépésüket.
Nagyon szép helyeken vezet az Országos Kéktúra, viszont az a hamisítatlan "Másfélmillió..." érzés számomra három tájegységben köszönt vissza: Cserhát, Cserehát, és a Zempléni hegység.Ez utóbbi kettőben legtöbb faluban úgy éreztem magam hogy ha valaki odajön és azt mondja hogy az 1979-es évet írjuk akkor lehet hogy el is hiszem.
Az egyik legjobb helyen kezdted a kéket, jó túrázást!
Október közepén csináltam ugyanezt a szakaszt, akkor még járt a 9:30-as...A szolgáltató honlapján nincs közlemény hogy megszűnt volna, lehet hogy érdemes lenne utánaérdeklődni, valószínűbbnek tartom hogy adatbázis hiba van...
Bármi kérdés a szakaszról? Erről még legalább elég friss az élmény. :-)
Olvasgatlak itt titeket, jómagam 2008-ban kezdtem neki az OKT-nak, de sajnos nagyon ritkán folytatom, ennyi idő alatt alig az ötödénél tartok...
Egyébként a csereháti szakasszal kezdtem a túrát, ami talán nem túl gyakori. És ezért külön is örültem az előző hozzászólók beszámolóinak, rám is hasonló hatást gyakorolt az a táj, nehéz elfelejteni.
A kéktúra során talán azon a szakaszon láttuk a legtöbb vadat.Először pár őzet,majd pici csíkos malackákat, azokat le is fotóztuk egészen közelről, csak ezután kezdtünk el gondolkozni hogy a nagyobb anyakocák sem lehetnek messze.Mindez a Keskeny-Bükki patak völgyében volt, ahonnan fel kellett kanyarodni egy emelkedő szűkebb ösvényre a 2-es út felé.Na ott várt ránk a két hatalmas fekete vaddisznó kb 50-60 méterre tőlünk! Fentről figyelték a kicsiket gondolom én...
Annyi szerencsénk volt hogy egy mélyebb árok húzódott köztünk és köztük, mert menekülni nem sok esélyünk volt, szűk ösvény, a fák pedig vékonykák , újulatos erdő vett körül minket.Nem mentek el a nagy kocák (mondjuk nem is jöttek felénk,csak úgy figyeltek) , így nekünk kellett mozdulni, szépen lassan elhaladtunk előttük, majd futásnak eredtünk.Mit mondjak, elég izgalmas volt!
Nem nagyon akarok belevaúzni, de érzésem szerint vasárnap fél tízkor hiába várják majd a gyarmati buszt, mert olyan nincs. 7.30 és 11.30, olyan van.
Azért vagyok ebben biztos, mert én holnap megyek Katalinpuszta-Nógrád túrára és mivel tervben volt a vasárnap is, megnéztem mindkét nap menetrendjét (közvetlen busz amúgy 9,30-kor egyik nap sincs)
Igen,igen a "csintalan" szó egy sajátságos értelmezést nyert ott számunkra...a kis csintalan másfél évet kapott tán a csintalanságokért? :-)
Szerencsére a linked szerint van azért szálláslehetőség arrafelé,lesz miből választani,reméljük működő szálláshelyek mind! Maccka cikkeit meg lehet találni a neten?Ha nem akkor hol lehet elolvasni?
Már most várom a tavaszi túrákat! Addig meg jöhet egy-két egynapos rövidebb téli menet.Talán elsőnek Mogyibánya-Dorog a "pici kis lurkókkal"!:-) (Oda azért jönnek szívesen mert a Leonardoban isteni a husileves és a tatárbifsztek.:-) )
Tervezzük,tervezzük de még nagyon friss a dolog.Valamikor tavasszal valszeg, már csak azért is mert hoszabbak a nappalok.Jelenleg úgy gondolom hogy két részletben szerencsésebb lehetne, de nekem jó akár egyben is.Viszont ha azt vesszük hogy 110 km az kb négy túranap -ha nem akarunk rohanni,márpedig nem akarunk- akkor a legideálisabb lehet két hosszú hétvége erre a mozgalomra. Na de mit is szoktam volt mondani? Majd kiforrja magát!:-)
Ja és ha megyünk természetesen várunk szeretettel! Másokat is!
bár újabb szokásom szerint csak végigfutni van időm a mai termést, de mintha a cserehát turistájáról lenne itt szó
egyben gondoltátok lejárni?
csak azért kérdezem, mert hiába hoztam át tavalyról egy csomó szabit, idén sem "illett" túl sokat kivenni, ezért úgy néz ki hogy 21 napot fogok jövőre átvinni
és most megfogadtam, hogy ha cigánygyerekek potyognak is az égből, jövőre akkor is csökkenteni fogom a szabijaimat
ha kell, a céges policy sem érdekel, hogyaszongya 2 hétnél többet nem illik egyben kivenni, mert izéljék meg a policyjüket
ezért első felindulásomban még a jövő évi DDK vándorlásra is fontolgattam a jelentkezést, de aztán otthon asszonypajtás a lelkendezésemet néhány csöndes szóval helyrebillentette :-)
szóval a lényeg: elhatároztam hogy ha a DDK-t nem is, de annál valami rövidebb mozgalmat végigjárnék egyben, a feeling miatt
átnéztem a túrabázist: Cserehát turistája, Kohász kék, Alpannonia, Móricz emlékút maradt fenn a rostán ha nem tévedek
persze minden nagyon bizonytalan (jól emlékszem az ígéretemre, holmi közös "fiatal túratárs"-azásra NHH-s bivakolással ugye, ami miattam, aki csak húzta húzta, hogy most nem jó, még most sem jó, végül lemaradt róla, azóta is lelkiismeretfurdalásom van) de hátha
szóval első kérdés: egyszuszra gondoljátok?
második kérdés: mikor? nekem van ugye az a hülye maradi elvem hogy levél nélküli erdőben nem túrázok, késő tavasz, kora nyár mondjuk? Pünkösd, ilyesmi? az nálatok nagyon családi?
"... belépett egy hátizsákos jó kötésű fiatalember a pályaudvar bejáratán, fülén a telefon, az enyém meg csörög ..."
Nos, hogy is fogalmazzak, meghívhatlak valamire ezért a félmondatért? :-)
Komolyra fordítva:
Minden így történt. Sajnos, én egy mondatot sem tudtam írni a túráról, mert embert próbáló néhány nap van mögöttem. Embert próbáló? Csak fogjam be a számat, Észak-Borsodban élve minden nap embert próbálónak tűnik. Ebből a szempontból is jókor jött ez a túra. Valószínűleg az elmúlt napok eseményei után alapállapotban megtépném ruháimat, és tetemre hívnám a Feljebbvalót, hogy ezt most így hogy? (Copyright by Tornócky Anita) Most csak belefeküdtem az igába.
Igazán embert próbáló egy olyan faluban élni, ahol télen csak 5-6 idős, egyedülálló ember él, és minden reggel azt figyelni, hogy bodorodik-e a füst abból az 5-6 kéményből. Igazán embert próbáló az, ha amputálták a férj lábát, a nyugdíj kevéske, és azt a kevéskét is – kihasználva a tavaszi árvíz okozta felfordulást – a nyakig érő vízen átgázolva ellopja egy „csintalan” (esküszöm, így nevezte a néni, nem rohadt gazembernek, tolvaj disznónak, hanem csintalannak) falubéli. Igazán embert próbáló fillérekből vergődni, gyermeket nevelni és a felszínen maradni. Igazán embert próbáló az, ha a fajtám (bocsánat, de nem tudok rá jobb szót, az etnikai társaim kifejezés elég idétlen, bár talán pc-bb), vagy éppen a rokonaim miatt kell szégyenkeznem. Igazán embert próbáló nap, mint nap a kilátástalanság ocsmány pofáját bámulni.
Vissza akarok menni a Cserehátba. Nem szeretnék, akarok. Talán úgy, ahogy Hobo Bobo tette az abaújszolnoki faluvégen (is). Talán úgy, ahogy ő dobott fel egy remek ötletet valahol Abaújszolnok és Nyésta között. Naiv és idealista az ötlet, de az emberiség már kipusztult volna a naiv idealisták nélkül. Nem írok részleteket, mert nagyon bensőséges és diszkrét mindkét téma. Ha felhatalmaz rá az érintett, megírom. Emberségből mindenképpen jár neki egy csillagos ötös.
És készülj, Hobo Bobo, az Irota és Felsővadász környékén megízlelt piros jelzés 110 km-e miatt is vissza kell menni! Van néhány jó túraleírás, mackka cikkei a Magyar Turistában, van GPS :-), és – igen-igen meglepődtem rajta –, de van számos szálláshely is a Cserehát turistája mozgalom vonalán. Már azzal is segítünk a térségen, ha néhány napra itt szállunk meg.
Egyszer majd csokorba rendezve, elérhetőségekkel együtt, útvonalat követve, ide is feldobom a szálláshelyeket. Vagy nem.
P. s.
Populista leszek. Nagyon. Olyan „Mennyi lélegeztetőgépet lehetne venni ebből” módon. De őszinte. Egyszer a Tisztelt Házat is végigvinném ezen az ötvenegynéhány km-en. No, nem luxusautóval, testőrökkel, „Kössék meg holnap az összes kutyát, vagy mind lelőjük.” előfutárokkal. Nem lehetne visszaügetni az A8-hoz, és azt szajkózni az alsóvadászi cigányasszonynak, hogy „menni kell dolgozni, én is megyek dolgozni”. Gyalog. Gyaloglás közben ugyanis gyakrabban kikristályosodik néhány jó megoldás. Talán néhány képviselő most látna először igazi romát, igazi nyomort, igazi kilátástalanságot. Talán még nem későn.
Erre gondoltál Güszi?:-)