K100-al én is így vagyok: májusban végigmentem rajta, most, az Isziniken újra, pedig itt a kék még nagyobb szakaszát érintettük, hiszen Szárligettől rajtoltunk, de az igazolófüzetemet nem vittem. Ezek hosszútávú teljesítménytúrák, az embernek közel sincs annyi ideje a környezetre figyelni, lefoglalja az idő, az időjárás, a fájó izmok. A táj is inkább legyőzendő feladat, a Gerecse sziklái most nem szépek, hanem csúszósak, és bokaficamítósak. Kékezéshez számomra nem illik a tömeg sem, az egyedül, vagy kettesben igazán jó. Ezektől függetlenül nem ítélem el az ilyenkor pecsételőket, mert úgy vagyok vele, mint a teljesítménytúrákon kispistázókkal: csak maguktól vonnak meg élményt, nem tőlem.
Értelek és egyet is értek Veled.Abszolút ortodox módon közelítesz a kéktúra felé és valahol ez a helyes.A többi csak duma és a kényelem kereséséről szól!:-)
Lehet kékezni így is és úgy is...viszont jobb és célratörőbb így ahogyan Te teszed.Meg kell nézni minden templomot,be kell menni minden arra érdemes helyre,de idéznék valakitől:meg kell nézni Mari néni köcsögeit Bivalybasznádon!(ascimoo anno valamikor...nem érdekelnek Mari néni köcsögei Bivalybasznádon...):-)Viszont Kinizsi százas közben kéktúrás füzetbe bélyegezni...ne haragudj,de ez nagyon gáz...akkor inkább el se kezdd...hivatalosan szabályos,de azért na...
Ez biztosan jó lehetett így. Igazából én arra gondoltam (illetve azt gondolom egyértelműen írtam is), hogy CSAK WELNESS egy-két hétig, vagy tenger- tóparti fekvés a napon, az ami számomra nem opció, persze mindenki azt csinál, amit akar. Azt én is tudnám élvezni, ha a fárasztó túra végén mindig egy kis welness kényeztetés fogadna. :) Sokszor már annak is örülök, ha a zuhanyzó tiszta és a víz lefolyik, nem kell szüneteket tartani a tusolásban. :) A mindennapi napot záró mosást is rühellem, már fáradt vagyok ahhoz olyankor, viszont a higiéniára kényes vagyok, a teljes fürdés és tiszta, mosott ruha nekem minden nap elengedhetetlen. (Erre is volt utalás a Másfélmilló lépéses cikkben) Érdekes és fontos kérdés viszont, hogy egy nap befejésekor hogyan szakítjuk meg a túrát. Én úgy szeretem, ha MINÉL KEVÉSBÉ TÉREK EL A TÚRAJELLEGTŐL. Értem ez alatt, hogy nem szeretem a Kéket összekötni más foglalkozásokkal, tevékenységekkel (mondjuk akár pl. a wellness foglalkozások vagy kocsmázás), nem szeretek az aznapi végponttól elutazni máshova - még szállás miatt sem, stb. Furcsamód ezért sem igazán kedvelem, amikor a Kék nagyobb városokon keresztül halad. Akkor nincs természet, nincs nyugalom, ellenben ilyenkor elkényeztet minket a sors ellátási lehetőségekkel. :) Ami nekem belefér az a templom, műemlék és várlátogatás, személyes beszélgetés a helyiekkel, más most hirtelen nem jut eszembe. Templomból is inkább a kisebbek (Árpád-koriak) kápolnák vagy romjaik. Szóval nekem a Kék leginkább a természetről szól, a négy fal közül való kiszakadásról, a szabad (és jó) levegőről, az út követéséről, jelzések megtalálásáról, stb, de nyiláván másoknak mást jelent, máshogy élik meg, mást élveznek belőle, nem vagyunk egyformák.
Ez teljesen így van.Mozgásszervi gondjaim nincsenek hál'istennek (lekopogom) viszont anyagilag sem kis terhelés egy-egy nagyobb túra összehozása.Erre készülni kell,nincs mese!
Viszont árnyalnám a képet:Wellness kontra túrázás: a legjobb példa erre a mi cserháti kéktúra teljesítésünk amelyet Katalinpusztától Becskéig a bánki Tó Wellness Hotelből csináltunk meg, busszal mentünk a kezdőpontokra reggel,jöttek értünk a lányok délután a túra végén kocsival,a kiindulópont természetesen Bánk buszmegálló volt.Esténként nagyon jól esett a fürdés túrák után!Lehet így is, és tök jó,persze nem olcsó.
Viszont így mindenkinek kikapcsolódás volt, minden volt benne, túra, pancsi, jó kaja, üdülés, testmozgás.
a Naszály az Ősagárd és Felsőpetény közti földes útról nézve...
a bánki Tó Hotel amely remek hely mind a fürdő részét tekintve, mind a gasztronómiát.És közlekedésben is elég jó a cserháti kéktúra szakaszokat illetőleg.Azóta már bővítették,dupla ekkora lett egy új szárnynak köszönhetően...hogy jobb lett-e vagy nem azt még nem tudom.
Én is pont ilyen szakaszolásban megyek. Évente kétszer-háromszor megyek Kékezni.
Azt figyeltem meg, hogy nekem fizikailag sok a hosszú túra (5 napnál nem mentem egyszerre többet még). Ennek elsősorban mozgásszervi okai is vannak, ezzel nincs mit kezdeni. Anyagilag is nagyon sok, ezzel sem sokat tudok kezdeni, annyi a keret, amennyi. Ellenben szellemileg és lelkileg óriási felüdülés és minél tovább tart annál jobb! Egyfajta más tudatállapot ez (kéretik nem félreérteni). Ezen hatások csodálatosak, felüdítőek, kikapcsolódás, feltöltődés, teljes regenerálódás. Nekem meggyőződésem, hogy fizikai aktivitás nélkül nincs igazi pihenés, teljesen elképzelhetetlen számomra egy-két hét welness szállodában punnyadás, vagy tengerparti hentergés a tűző napon, de az erdőben járás hajnaltól estig minden további nélkül, csak bírja a testem.
Hosszabb túrákra legfeljebb nyugdíjas koromban lesz módom elmenni, már ha egyáltalán elérhető lesz számomra (nyugdíj korhatár emelés).
Ez a jelző- és váltóállító bak. Innen vonóvezetéken állítják a Tornanádaska felőli jelzőt, és azt hiszem, az állomás nádaskai oldalán a váltókat is. Az állomás másik oldalán van "bakter", azaz váltókezelő és számára külön őrhely. Ezek a berendezések az 1930-as évektől kezdve kerültek telepítésre a mellékvonali állomásokon.
Én is örülök hogy felkerült :-) Egyrészt tegnap volt az örsgyűlés, elég sok helyen lett tologatva ide-oda. Úgy tűnik, egy elég jó kompromisszum lett a vége. Nincs hétvégén pihenőnap, a zengővárkonyi koszorúzás szombatra esik, a mesztegnyői vonatozás szintén hétvége, a zárás szintén hétvége és akkor még egy kőszegi elhajlás is belefér szombat este.
Ami nincs benne, hogy a szekszárdiak befenyegettek mindenkit, hogy tőlük szomjasan el nem indul senki, szóval 3-án kedd este egy kisebb before-party az ottani vörösborokból...
Aminek külön örülök: most végre nem április közepén kaptam meg egyben a napi távokat, hanem 5 hónappal hamarabb véglegesítettük a lényeget. Így jóval előbb tud tényleg mindenki tervezgetni, akit érdekel.
Összesen 32 nap lett, 23 munkanap 2012. július 4-től augusztus 4-ig (ha valaki tologatja a ki nem vett szabadságait, érdemes ezzel is számolni). Szerintem a hangulat, a csapat minimum az ideit el fogja érni, és tényleg egy erős motiváció, hogy itt egyben meg lehet tenni az útvonalat, leszervezve.
Sajnos annyi észrevételt fogalmaztam meg a tavalyi túra kapcsán, hogy idén a szervezés egy részét megkaptam, konkrétan az MTSz elnökség részéről én követem, mi hogy áll. Segítséget itt a topikon is fogok kérni néhány témával kapcsolatban (pl. szeretnék németül tudó embert, majd később, ugyanis szeretnénk német nyelvterületen is népszerűsíteni a Vándorlást)
Bódvaszilason a vasutasok behívtak az irodába bélyegezni, ott fotóztam a vasút szerelmeseinek ezt a szerkezetet, szerintem egyidős lehet a Gibárti vízi erőművel!
Azt hiszem ezzel állítják a váltókat, de ha nem akkor sincsavar majd kijavít! (vagy bárki más aki ért hozzá)
Éppen erről (is) beszélgettünk a múlt heti túrán Tavaszi Széllel a Mile-hegy oldalában, és végül is arra jutottunk hogy nagyon szép és romantikus elképzelés egyben megtenni az egész kéktúrát viszont valószínűleg kevésbé élvezetes.
Hogy miért? Egy mondatban:mert túlságosan kényelmesek vagyunk.
Bővebben:két napja mentünk már és beszéltük hogy talán egy-két túranap még beleférne de utána azért már egyrészt lehet hogy fárasztó is lenne tovább menni, másrészt elkezdenének hiányozni az otthoni dolgok, kinek éppen mi.
Nekem a kádban fürdés egy órán keresztül minden nap :-), meg a család, meg a számítógép, meg sok egyéb más, sorolhatnám sokáig.Ráadásul jobb úgy elmenni egy-egy túrára hogy előtte tájékozódik az ember, felkészül belőle ki-ki igényei szerint és megnéz mindent amit lehet és belefér az idejébe.
Mondtam már többször, csak ismételhetem magam:talán Feltser"hadidoki" bejárása tetszett leginkább szakaszolási és logisztikai szempontból, ő mint tudjuk 3-4-5 napos túrákra bontotta az útvonalat és max napi 20 km-t tervezett.Szerintem ez ideálisnak mondható.
És nagyon csúszik a terasz, a szerencsétlen macskák fáznak:-)
Ezúton is köszi a segítséget. Ómassától Bánkútig minden OK, a völgyben nem volt hó, az út fagyott volt, de a sok avar miatt gond nélkül lehetett menetelni.
Kicsit húzós volt a végén a hóban, de időben felértem.
Nem lesz gond lefelé.
A terv az, hogy nekiugrok Bélapátfalván a hegynek, és rövid pihenő után lesétálok Miskolcra.
Ha lenne egy kis jóidő, alszom Bánkúton, de ami most van:-(
Bánkúton a pecsét rendben, a szöveg engem nem dobott fel.
Nem mentem fel a panzióba, elfogyasztottam a kihűlt kajámat, majd irány lefelé.
666 méter szintet kellett "leküzdeni", jórészt hóban.
Nagyon nem szeretem a havat, szerencsére az út széles volt, és az új bakancsom jól tartott.
Balra lefelé elborzasztó volt a mélység.
Az elágazásig még csak-csak, de ami utána jött:-)
Nem a kedvencem.
Nem hosszú, de nagyon meredek.
Szerencsére a sok avar fékezett, de volt nagy megkönnyebbülés.
A patakmeder szélén, az egyébként jól járható ösvényen sok a kidőlt fa, nagyon csúsznak.
Mire a két jel (K- és S-) találkozott, elfogyott a hó, a vastag avarban jó tempóban lehetett haladni.
Megcsodáltam a hatalmas sziklákat, jobbra is, balra is.
Komoly erődítmény lehetett egykor a vár.
Eseménytelen bandukolás a vastag avarszőnyegen, egy kis elbambulás, majd irány a kocsma.
A hivatalos közlemény pontatlan, a kocsma mindig nyitva van.
Sör is akadt, na és pecsételni is tudtam.
Már csak egy kis aszfalttúra volt hátra.
Dédestapolcsány előtt egy szemből érkező túratárs sikeresen stoppolt, gondolom, nem volt kedve gyalogolni az aszfalton.
Jó nagy zsákja volt, térképtartó a nyakában.
Hogy hova indult?
Addig a pontig mentem, ahonnan pár héttel ezelőtt Putnok felé indultam.
Egyedi, a maga nemében utolérhetetlen, megismételhetetlen sorozat volt. Én ennek hatására döntöttem el, hogy végigjárom a Kéket. Úgy terveztem, egyszerre járom végig, mint R. P. és csapata, de ember tervez, Isten végez.
Pici huncutkodás: Az hogy azért nem minden lépésüket élvezték a Kéktúrán az éppen ennek a sorozatnak az első részében tetten érhető, ugyanis elmondják:
"...egy hét után úgy nézett ki, hogy szinte fölrobban a csapat, mert annyira feszült volt a légkör..."
Nem krimi, nem is szappanopera, és mégis a Másfélmillió lépés Magyarországon az egyik legismertebb és legkedveltebb magyar sorozat. 1996-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki , de születése nem ment könnyen, és a forgatást is hosszú munka előzte meg. Az[...] Bővebben!Tovább »
A Másfélmillió lépés Magyarországon-ról szóló cikksorozatunk első és második részéből megtudhattuk, hogyan született a sorozat ötlete, hogyan folyt a két évig tartó előkészítő munka, és hogy milyen felszereléssel forgattak, illetve túráztak a csapat tagjai. A[...] Bővebben!Tovább »
Érdekes ez a "Másfélmillós érzés", engem is sokszor meglepett már a túrákon, de szerintem ez nem tájegységfüggő, inkább a túra hosszától függ. Egynapos kékezéseken sohasem érzem, ez nálam a három, vagy annál is több napos túrákon szokott előfordulni, amikor már napok óta nomádkodok. Akkor valahogy már kívülről is tudom látni magam, amint a nagy motyómmal járom az utat, mint anno Rockenbauerék. Szvsz azért is utolérhetetlen az a filmsorozat, mert nem csak az útvonalat mutatja be, a tájakat meg az embereket, hanem előjön belőle a túraszeretet is, az hogy ők is élvezték a kéktúrán megtett minden lépésüket.
Nagyon szép helyeken vezet az Országos Kéktúra, viszont az a hamisítatlan "Másfélmillió..." érzés számomra három tájegységben köszönt vissza: Cserhát, Cserehát, és a Zempléni hegység.Ez utóbbi kettőben legtöbb faluban úgy éreztem magam hogy ha valaki odajön és azt mondja hogy az 1979-es évet írjuk akkor lehet hogy el is hiszem.
Az egyik legjobb helyen kezdted a kéket, jó túrázást!
Október közepén csináltam ugyanezt a szakaszt, akkor még járt a 9:30-as...A szolgáltató honlapján nincs közlemény hogy megszűnt volna, lehet hogy érdemes lenne utánaérdeklődni, valószínűbbnek tartom hogy adatbázis hiba van...
Bármi kérdés a szakaszról? Erről még legalább elég friss az élmény. :-)
Olvasgatlak itt titeket, jómagam 2008-ban kezdtem neki az OKT-nak, de sajnos nagyon ritkán folytatom, ennyi idő alatt alig az ötödénél tartok...
Egyébként a csereháti szakasszal kezdtem a túrát, ami talán nem túl gyakori. És ezért külön is örültem az előző hozzászólók beszámolóinak, rám is hasonló hatást gyakorolt az a táj, nehéz elfelejteni.
a Naszály az Ősagárd és Felsőpetény közti földes útról nézve...
a bánki Tó Hotel amely remek hely mind a fürdő részét tekintve, mind a gasztronómiát.És közlekedésben is elég jó a cserháti kéktúra szakaszokat illetőleg.Azóta már bővítették,dupla ekkora lett egy új szárnynak köszönhetően...hogy jobb lett-e vagy nem azt még nem tudom.
