"...nincs nagyobb károkozó az orvostudománynál..."
hát ez enyhén erős, eltúlzó megállapítás, ha általánosságban jelented ki, vagy csak pszichiátriát, ideggyógyászatot érted ide?
Engem az orvostudomány "mentett meg" 1975-ben (elég komoly szívműtéten estem át akkor 4 évesen). Ja és ráadásul olyan bonyolult beavatkozás volt, hogy akkoriban az országban 1 helyen (Szegedi Orvostudományi Egyetem) végeztek ilyet.
Sajnálom is azt a "sok hülye embert" (fiatalt) aki orvosnak készül, mert a gyógyításon kívül más is célja van, megismerni a "TUDOMÁNYT", esetleg azt fejleszteni, abban "feltalálni" újat.
Bocs Gombóc ! Nem voltam netközelben, Sumatriptán a gyógyszer neve. Tényleg megszüntet mindenféle fejfájást, viszont nem tudom...Mióta szedem mintha még többet fájna a fejem. De lehet, hogy nincs összefüggés és csak a szorongástól fáj.
Én sajnos idősebb vagyok nálad egy másfél évtizeddel, tehát ennyivel többet marta a lelkem a sok negatív dolog és persze az én marhaságaim. És tudom, hogy az ember küzd és küzd, de......egyébként még ha megkérdezik most is azt tudom mondani, hogy boldog életem van:-)
Köszönöm, a 31 év nekünk is kinéz, és nem hiszem, hogy ezzel akármit is elkiabálok. Egy normális, korrekt párkapcsolat mindennek az alapja, és bizony a nehéz időkben mutatkozik meg igazán, hogy merre hány méter.
Szerintem egyébként hatalmas kapufa az, ha valaki szégyennek éli meg ezt az egészet, valamilyen szinten el kell fogadni (mindenkinek megvan a maga keresztje), és erre alapozva kialakítani egy élhető életet (amelyben bőven vannak kompromisszumok, de kiében nincsenek???).
Ez a szar x valóban drog,méghozzá nem a legártalmatlanabb fajtából ...... de sztem szégyelnie annak kellene,aki felírta ......és szednie is. Pont ma gondolkodtam azon, hogy nincs nagyobb károkozó az orvostudománynál
Igen, ott a varázsszó, ez nem szégyen. Örülök, hogy Te is igazi párra leltél:-)) Az én férjem már 31. éve mellettem áll, 20 évesen amikor elvett nem tudta még mekkora meló leszek neki:-)) most is Ő biztat, hogy menjek pszichiáterhez, mert satnyul az állapotom. Most mondd meg kihez legyünk nyiltak és őszinték ha nem a társunkhoz!?
Na igen. Én ugyanezt tudom elmondani az asszonyról (bár én csak 35 vagyok, de 10 éve házasok vagyunk), aki tényleg mindenben kitartott (nem volt egyszerű) mellettem. A gyógyszeres segítség meg annyira nem tabu nálunk, hogy ő bíztatott, amikor már valóban nagyon-nagyon rosszul voltam. És igaza volt.
Nekem egyébként az összes barátom, ismerősöm, rokonom tudja a bajom, ui. elmondtam nekik. Ez nem szégyen, sőt büszke vagyok arra, hogy a bajaim mellett teljesebb életet élek, és már most messzebbre jutottam, mint sok korombeli. Kell segítségként egyelőre még a 0.25 Xanax, ez legyen a legnagyobb problémám az életben.
Rosszul gondolod. Szerintem neked nagyon sürgősen meg kellene beszélned a dolgaidat valakivel, sok mindenben tévúton jársz. És nem akarok itélkezni, nem is ismerem a hátteredet, de ha valaki ezért cserbenhagyna, mert gyógyszert szedsz, az nem társ. Az én férjemnek nagyon sok rosszat el kell viselnie mellettem, nem vagyok egyszerű eset és az eü. gondok is csak szaporodnak, ahogy öregszünk, de soha nem hagyott cserben, próbál segíteni jó szóval, nincs annál jobb tudat, hogy ott áll mellettem.
Hiszen a xanax itt és ilyen formában már drog, úgy gondolom. Szertném elmondani, milyen csapdába estem az évek folyamán, hogy itt nagyon durvák az elvonási tünetek, de nem tudom megértené e és partner lenne e egy ekkora harcban.Azt sem tudom én le tudom e győzni munka és család mellett.
Még régen előttem ivott, 1 x öngyilkosságot akart elkövetni gyógyszerrel, de csak jelzés volt egy rossz házasságra 10 éve nem iszik, nem szed gyógyszert se. Ahogy beszélgetünk társaságban,elítéli a drogosokat és lássuk be én annak minősülök. Ezután félek elmondásani, pedig szörnyű a tudat, hogy egyedül kéne megbírkózni vele.
A xanax 12 éve ment, a másik, az antidepi csak jó fél évig ................
Fél éven belül elvesztettem a nagynénémet is (imádtam) és véget ért egy 5 éves kapcsolatom, a generalizált (enyhe) szorongás sztem születésem óta velem van.
Egyébként ami nem öl meg, az tényleg megerősít..én már csak tudom
De Te hosszú évekig szedted a gyógyszert, nem rosszindulatból kérdezem de milyen biztonságérzetet veszítettél el apuddal ha már előtte se voltál abban? Vagy a bajodnak, ami miatt gyógyszert szedtél nincs köze a biztonságérzethez?
Amúgy én anyukámat veszítettem el 28 éve, őszintén szólva sok jót nem kaptam tőle gyerekkoromban, de az elvesztése lepadlózott:-( ami feldolgozhatatlan volt hosszú ideig az az, hogy csak 48 éves volt.
Még csak alig több,mint 1 éve ......és azóta eltűnt a biztonságérzet,amit a léte adott....Amikor meghalt,társult a x-hoz az anafranil nevű antidepi,ami aztán nálam végzetes kombónak bizonyult,annyira hogy még a nevem leírása is okozott kisebb nehézségeket (!!!)
Azóta megnéztem egy gyógyszer-kölcsönhatás táblázatban,közepesen súlyos interakcióban van egymással e két szer hatóanyaga,dolgozni velük LEHETETLEN!
Nincs segítségem, mert nem merem elmondani a problémámat senkinek. Párom egy túlságosan aggódó ember, és csak hétvégeken látom. Beleőrülne a tudatba, mi van velem hétközben. Nem tudom azt se elfogadná e ha szembesülne e az egésszel.
Ezzel pontosan én is így vagyok:-)) nagyon jól esik kimondani, de sajnos még ott a gombóc a gyomromban. A legnagyobb bajom, hogy a konfliktusokat nem tudom jól kezelni, a frappáns mondatok később ugranak be és ha visszaszólnak sokszor lefagyok, ergo aztán alulmaradok. De igyekszem:-))
Csak ajánlani tudom, h ezentúl ne fogdd vissza magad .............
ma is hívtak statisztálni, régen a béke kedvéért elmentem volna akkor is,ha nem lett volna kedvem.....most gond nélkül közöltem h ingyen nem megyek sehova ( más kérdés,hogy oda pénzért sem) és kinyomtam a telefont. És utánna rohadt jól éreztem magam.....a telefon "tulsó végén" a rohadt nagy csend jelezte, hogy nem ezt szokták meg tőlem:-))))))))))))
