Sziasztok, ha valaki meg az utolso pillanatban meggondolna magat, es hazautazna, 6-an indulok szemelyautoval Magyarorszagra, 2 utast el tudok vinni. Visszaut 19-en . Erdeklodni emailben: krisztina76@vipmail.hu
Bocsánat,hogy ilyen későn válaszolok,de mostanság ritkábban járok erre.Hát sajnos nem úgy alakultak a dolgaink,de jelenleg egy magyar családi napközi létrehozásában vagyok rajta.Ugyanis én is tudom,hogy kint nem egyszerű a nőknek munkát találni pici gyermek mellett,meg persze szerintem mindenki szeretné ha a gyerkőce a magyar szokásokat is megtanulná,nem felejtené el.
Nem tudom még egyenlőre mennyire lenne rá igény,de próbálom felmérni.
Nagyon orulok hogy ennyire kovetitek a tevekenysegeimet!Azert nem adtam meg elerhetoseget,mert az volt a lenyeg,hogy engem keresssetk meg es nem a ceget mert ok csak hollandul beszelnek!De elnezest kerek,hogyha felreertheto voltam!Egy email cim amin elertek:hanna@abc-group.nl!Itt barmifele kerdesre valaszoni tudok!Csak hogy pontositsunk,csak ferfi szakmunkasokat keresunk!
1. Tudtok esetleg Hollandiaban megjeleno magyar nyelvu magazinokrol? Vagy olyan kiadványról, amiben magyarok publikálnak anyanyelven? Probáltam talalni hasonlot a neten, de nem sikerult.
2. Milyen mobilszolgaltatohoz erdemes fordulnom, ha Magyarorszagra akarok telefonalni? Melyik ceget ajanljatok?
Szerintem az általam megadott linken keresztül hamarabb utoléred a kedves Enikőt, mit itt a fórumon. (mint mindenki számára nyilvánvaló a fórumra csak hirdetni jött, mivel korábban egyszer sem szólt hozzá semmihez és nem hiszem, hogy nap mint nap figyelemmel kísérné az itteni történéseket)
Hajrá!
Nem is értem, miért nem adta meg az elérhetőségét.......................
Szóval szerintem NE ITT VÁLASZOLJATOK az állásajánlatra, mert szerintem idővel a moderátorok is törölni fogják az eféle bejegyzéseket!
Kedves Enikő! Nemrég érkeztünk Hollandiába.Amstelveenbe lakunk,van már szofi-számunk és bankszámlaszámunk. Sajnos munkát még sajnos nem találtunk. A fórumon olvastuk,hogy Ön egy munkaközvetítőirodába dolgozik,és szeretnénk a segítségét kérni. Hogyan tudnánk felvenni a kapcsolatot? Előre is köszönjük. Márta
>Ami engem nagyon elszomorít, hogy ma, vasfüggöny nélkül, internet mellől, gyakran egy >szó nyelvtudás hiányában, egy fikarcnyi információ nélkül emberek csak úgy elindulnak a >vakvilágba, aztán fűhöz fához rohangálnak, másokat okolnak a szerencsétlenségükért, >dehát ez is magyar tulajdonság....
Általánosságban válaszolok, csak a te beírásod kapcsán.
Azt gondolom, hogy a vakvilágba elinduló emberek nagyrésze nem kalandvágyból indul neki. Sokan vannak közöttük szakma nélkül, amiről nyilván ők is tehetnek. Más a hátterünk. Nem tudom, ismerem az ide rendszeresen írókét, feltételezem, hogy annak idején elvárás, biztatás votl, hogy tanuljunk. És ehhez volt egy kellő anyagi alap is.
Én becsülöm, nagyon becsülöm azokat az embereket akik belevágnak, hátha könnyebb és jobb lesz nekik. Feltételezem, hogy nekik sem könnyű elszakadni a családjuktól, az otthonuktól. Ha találnának munkát az otthonuk közelében, nem indulnának el.
Nagyon zárójelesen jegyzem meg, hogy az internet a magyarországi szegényebb rétegben nem olyan szinten elérhető, mint Nyugaton. És persze ha van internet, akkor a pontos info fellelhetősége gyakorlatot, alapismeretet igényel.
Azzal együtt, hogy EU-n belül már nincs menekült státusz (EU állampolgároknak), nagyon sokukra ráillene a gazdasági menekült kifejezés.
Szia Enikő.A nevem Nagy Norbert.Olvastam a linkedet,és a segitségedet kérném.A helyzet a következő.Tavaly tavasszal kijöttem dolgozni Hollandiába,mint gipszkarton-szerelő.Gondok voltak egy idő után a fizetésekkel,mivel magyar cégen keresztül jöttem.Az épitő iparban vagyok jártas:gipsztkarton szerelés,festés,valamint kültéri szigetelés.Nyelvi nehézségekkel küzdök még de picit beszélem a németet,amit napi szinten tanulok.Ha lenne valami normális hosszú távu munka örülnék ha tudnál segiteni,mivel a családom ideköt,és nincs szándékomban hazamenni.Előre is köszönöm.Szia és várom a válaszodat.
elgondolkodtató... ;) Én nagyon becsülöm azokat az embereket, akik így tudnak vállalkozni. Én dolgoztam már sok pénzért és kevésért is, de valahogy mindig szerettem, ha valaki megmondja nekem, hogy mit kell csinálni. Én azt korrektül megcsinálom, de az ilyen rizikós dolgokba soha nem mernék belevágni, főleg, ha a megélhetésem, vagy a családomé a tét. Na de aki nem mer, az nem nyer, ugyebár ;) Le a kalappal mindenki előtt, aki belevág.
Azért :) ebből látom, hogy azért te is tisztában vagy ezzel azzal....
Bahamai, soha véget nem érő nyaralás, pázsitodat nyíró kertész, stb. ezek mind csak a forgatókönyvírók sablonjai. Vannak ilyenek de nekem talán soha nem is volt célom. Most is dolgozom, ugyanúgy mint azelőtt, nagyon furcsa lenne egésznap csak vakarózni.
Bár nem áll messze a Magyarországon tanult szakmámtól, Hollandiában látván, hogy mindenki a házával, a szeme fényével van elfoglalva az elejétől kezdve épületgépészettel foglalkoztam, magyarán szólva, de hollandul mondjuk csak úgy, hogy loodgieterij. Nem kell a dolgokat feltupírozni. Te is tudod, hogyha csöpög a csap az egy dráma, ha folyik az esőcsatorna vagy leáll a fűtés, nincs áram, az csakis katasztrófához hasonlítható! Halogatni sem lehet sokáig. Szivesen, mondhatnám úgyis örömmel fizet a kuncsaft ha rendbehozod. Ha jól csinálod akkor legközelebb is téged hív, de elmondja még öt másiknak is. A kuncsaftot nem kell kiszipolyozni, mert legközelebb nem lesz majd pénze, hogy kifizessen. Ha kuncsaft valamit nem tud és te egy perc alatt megoldod, kell, hogy az ember le tudjon mondani egy ötvenesről, mert bár a holland nyelvében a nagyvonalúságra nincs szó azt mégis nagyon szeretik. Majd leveri rajta Ludas Matyi legközelebb. Ezzel anélkül lehet pénzt keresni, hogy irigyeid legyenek, merthogy a külföldi ugye az nem tarthat előbbre mint egy helybéli...
Kár, hogy te sem akarsz konkurálni! Ahogy sokan másoknak sincs sok kedve van 5 -8 -10 év alatt vállalkozást építeni, 5 -6 -7 hosszú napot dolgozni egy héten. Nagyon kár! Pedig hidd el, annak idején én is ugy gondoltam, hogy orvost, jogászt, mérnököt (ja ez igaz) fogok majd domborítani, de visszatekintve igy is igazán kellemesen teltek el az évek.
Egyszer eggyütt dolgoztunk Jannal, egy kollégával, volt ott egy slapaj gyerek is. Kávé, beszélgetés, de innen hollandul folytatom, mert az adja igazán vissza a lényeget:
“He, Jan, wat moet ik doen om loodgieter worden?”
“Phe, zeg, doe geen moeite, jij mist toch alle roeping, joh”
