A hamuszórást akár abba is lehet hagyni ugyanis valóban el van terelve akárki is csinálta, Güszi nem tévedett (ha jól emlékszem ő említette először).
Mi a kilátó felől érkeztünk (térképet, GPS-t nem nézve és a jeleket követve ki is hagytuk a Töttöskáli romot amin bosszankodtam is, de már sötétedett.) Mindez idén október elején volt.
Hát, ha az illetékes így látja, nyílván bennünk van a hiba :) Ezennel felhívnám a figyelmet az arra túrázóknak: abban az esetben, ha két irányban is látnátok kék jelzéseket, és egyik irányban tábla is megerősíti a jelzést, csukjátok be szemeteket, mondjatok el tíz imát, mert a "pontatlan okoskodás" bűnébe csábított a Sátán benneteket :)
Szóval pofa be, mindenki csak túrázzon, amerre akar, és ne hagyja, hogy holmi jelzések megtévesszék, előbb-utóbb Írottkőre/Hollóházára juttok :)
Szerintem a sárga hrsz. csak arra akar utalni, hogyha tovább mész a kéken, akkor majd rátérhetsz (az Eötvös-kilátónál?) erre a jelre is. Bár ezt más táblákon elegánsabban fejezték ki...
Én nyáron voltam ellenkező irányból, és onnét az egyik elágazásnál a rom felé vezető kék jelzés ki volt szürkítve, utána meg hiánytalanul megvolt az összes, így mi arra mentünk, és a már a rom elhagyása után találkoztunk ezzel az ominózus táblával meg az "új kék jelzéssel".
Tábla alapján balra a kék, jobbra a rom. Mivel jobbra a sarkon láttam jelzést, és a rom is érdekelt, én arra mentem. Tábla koordinátái: N46 53.251 E17 34.436
A Veszprém megyei természetbarát szövetség megkeresésemre az alábbi információt adta a Szentbékkálla K-i részén néhány túrázó által jelzett elterelésről:
Én magam csak kisértem a nyári OKT50 vándorláson a túrázókat, de a túravezető P*** házaspárral a csoport a Kék-túra jelzést követve haladt. Újra rákérdeztem és a jelzés változatlanul érinti a töttöskáli templomromot. Mi azóta sem módosítottunk. Aki ezt jelezte, valószínűleg nem követte kifelé a faluból, hanem a szélső utcán végig ment és a visszatérő jelzésen folytatta útját. Sokszor érkezik ilyen pontatlan (okoskodó) megjegyzés a túraútvonalakról. Üdvözlettel *****
Szóval ha valakinek van fotója a helyszínről akkor azt ossza meg velünk, az tény, hogy az útvonal hivatalosan nem változott.
Ezek az új tájékoztató táblák a vicc kategóriába esnek. Mi még megnézzük otthon térképen, neten, gps-be, mi mennyi, de a kirándulók (főleg ezen a környékén) nem biztos, hogy tisztában vannak a távolságokkal, jelzésekkel.
Annyiban mindenképpen félrevezető a cikk, hogy az eredeti terveken sem szerepelt tető. Másrészt ha lett volna, s tető nélkül készül el, azt nem veszi át senki. (legalábbis aki normális). Nem kevés pénzt kellene visszafizetni az EU-nak ilyen esetben, kábé csődbe menne a falu. Úgy 50 évre. A saját felelősség szintén fals mondat, szerintem minden kilátóba saját felelősségre megy fel bárki. (senki nem vállal(hat) felelősséget azért, hogy valaki felmegy, majd leugrik. Elég furcsa cikk úgy összeségében, főleg, ha ez egy marketing hír akart lenni.
A Pest megyei piros (általam lesétált) második szakaszáról (Dömsöd-Ráckeve) nem felejtkeztem el, beszámoló majd jön...
ad.2.
A decemberi Magyar Turista 26. oldalán van némi iromány (+ fotók) az önkényesen megváltoztatott pilisi jelzésekről, és igen érdekes felfestésekről van szó, tudja esetleg közületek valaki a megfejtést?
"Feljebb, a Badacsony-hegy tetején azonban átadták a Kisfaludy Sándor kilátót. Az eredetileg tervezett tető ugyan nem készült el a pénzhiány miatt, ezért a felső szintre csak saját felelősségre lehet felmenni."
Itt van még néhány kép, érdemes megnézni az új tájékoztató táblákat is, amelyekre sem a jelzést, sem a távolságot nem sikerült felvésni - mindenhol ilyenek vannak kihelyezve a környéken.
Utánanéztem, a kilátó felépítésére (ill. az előző, kb. tíz éves, de állítólag életveszélyessé vált lebontására és új építésére) Badacsonytomaj önkormányzata mintegy 83,2 millió Ft támogatást kapott a 97,9 milliós beruházáshoz. El lehet gondolkodni, hogy ez sok-e vagy kevés.
Továbbá azon, hogy is van az, hogy kapnak 83,2 milliót, aztán "bocs, de ennyire maradt pénz" felkiáltással félbehagyjuk az egészet, nem érdekes, hogy életveszélyes, vessen magára, aki felmegy és esetleg leesik.
Hogy is van az, hogy ezt hagyják a projektellenőrök, akiknek pontról pontra végig kell menni a listán, hogy mi is van a terveken, és mi valósult meg, mert addig nincs kifizetés. Mert gondolom, nem hagyná a badacsonytomaji polgárjenő kidobni a 83,2 millát.
Abszurdisztán.
Elnézést, ha kicsit off is voltam, de az ilyen hírek hallatán kinyílik a bicska a zsebemben.
"Elmaradt a sorompóval lezárt magánterület, balról a tanya ahol malacok röfögtek, majd további tavak, és a jelzés egy gyengébb minőségű útra tért le balra egy vékony erdősávon átvágva. Innen egyenesen már látszott Nagyegyháza, mi viszont a térképből arra következtettünk, hogy fel kell kapaszkodni a domboldalra jobb kéz felé, és mögötte lesz a falunak az autópálya-alagútnál lévő vége."
Ezt a képet még én tettem be ide tavaly augusztusban a saját utamról, de én akkor Szárliget felől érkeztem és mentem tovább Somlyóvár felé. Te viszon jobbról, fentről jöttél, átvágtál az erdősávon, aztán a mezőn jobbra tartottál, pedig balra kellett volna. A kék új nyomvonala az erdőszél közelében vezet egészen az erdősarokig. Régebben átvágott rajta, de a berajzolt új tó miatt az az út már nem járható (vagy legalábbis nem volt járható 2010. augusztus 20.-án). Erről bővebben a (30773)-ban olvashatsz.
Egyébként most néztem a guglin, új kép van fenn erről a környékről, már rajta van ez a tó is. A szövege szerint 2011. március 11.-én készült a légifénykép.
A Dorog-Kesztölcre úgy emlékszem, hogy egy alacsony, elhanyagolt, de igen sűrű erdőn vezet át az ösvény. A maga kategóriájában tiszta vadregényes. :-)
Talán a Strázsahegynek mehetne itt a kék.
Más. Tegnap én is kimozdultam otthonról, és többedmagammal megtettük a Koldusszállás-Szárliget szakaszt. Tatabánya vasútállomástól indultunk fél tízkor, néztünk turult, majd többféle jelzésű utakon bő másfél óra alatt odaértünk Koldusszállásra. A Dorog felőli pecsét volt a jobb állapotú, a lókarám bejáratánál a villanyoszlopon, azt használtuk. A Somlyóvárig tökéletes jelzések voltak, egyedül ott kellett kicsit jobban figyelni, ahol az autópályához ér az út, majd derékszögben megtörve egy szántóföld szélén távolodik tőle. Ez jó sáros lehet egy-egy esősebb periódus után. Tornyópusztán néma csend volt, az állattartó telepen unatkozó egyetlen kutya is csalódottan visszafordult, mikor elvonultunk előtte, még megugatni sem akart.
Fent a Somlyóváron ebédeltünk, a kulcsosháznál sikerrel beragasztottam egy nyalókát a füzetbe, majd elindultunk lefelé. Jelenleg egyetlen álló kerítés van ezen a részen, ahol a jelzések belül folytatódnak, és csak észre kell venni hogy a kerítés egy darabja tulajdonképpen ajtó. :-)
Már délután négy fele értünk a tavakhoz, ahol alaposan eltévedtünk. Mint utólag olvasom, tó létesítése miatt volt a utóbbi időben jelzésmódosítás errefelé, erről mondjuk nem tudtam, de még ez se lett volna nagy baj. Elmaradt a sorompóval lezárt magánterület, balról a tanya ahol malacok röfögtek, majd további tavak, és a jelzés egy gyengébb minőségű útra tért le balra egy vékony erdősávon átvágva. Innen egyenesen már látszott Nagyegyháza, mi viszont a térképből arra következtettünk, hogy fel kell kapaszkodni a domboldalra jobb kéz felé, és mögötte lesz a falunak az autópálya-alagútnál lévő vége. Faragó-féle turistatérképünk sajnos a kék jelenlegi vonalvezetését jó minőségű útként jelezte, így azt hihettük hogy abban az elágazásban vagyunk, ahol ezt el kell hagyni. Iránytűt, GPS-t elővenni, vagy még az első néhány száz méter után visszafordulni persze nem volt eszünkben ("a végén már úgyse tévedhetünk el" alapon), úgyhogy további fél óra múlva már vizenyős völgyeken küzdöttük keresztül magunkat a sűrűsödő sötétben, és csak fél hatra sikerült beérnünk Szárligetre. (Az utolsó szakasz a Halyagos oldalában jól követhető volt sötétben is.) Az állomás felőli településrészen már nem volt nyitva sem a kocsma, sem a bolt, úgyhogy továbbmentünk néhány száz métert a vasúti felüljárón túl, és az ottani cukrászda-büfé-sörözőben ünnepeltük meg hogy elveszve nem váltunk a helyi jeti/részf*szú bagoly, vagy egyéb rémek áldozatává.
Körülbelül 27-28 kilométeres utat sikerült így tegnap gyalogolni. Azon tűnődöm, a szakaszból hátralévő negyvenvalahány kilométert egy szép hosszú túra keretében valamikor nyáron teljesítsem, vagy inkább próbáljam meg két napra osztani, a Gerecse hegyének környéke lehet hogy megérne több időt is (öt éve jártam arra, akkor nagyon tetszett, de akkor is már késő délután értünk oda, és siettünk Lábatlan felé a piroson).
A Remete-szurdokból az emelkedő? Kényelmesen sétálható rövid kaptató, illik egyszuszra megcsinálni :-) Bár igaz, ami igaz, a Budai-hegységben azért a húzósabbak között van.
