Tábla alapján balra a kék, jobbra a rom. Mivel jobbra a sarkon láttam jelzést, és a rom is érdekelt, én arra mentem. Tábla koordinátái: N46 53.251 E17 34.436
A Veszprém megyei természetbarát szövetség megkeresésemre az alábbi információt adta a Szentbékkálla K-i részén néhány túrázó által jelzett elterelésről:
Én magam csak kisértem a nyári OKT50 vándorláson a túrázókat, de a túravezető P*** házaspárral a csoport a Kék-túra jelzést követve haladt. Újra rákérdeztem és a jelzés változatlanul érinti a töttöskáli templomromot. Mi azóta sem módosítottunk. Aki ezt jelezte, valószínűleg nem követte kifelé a faluból, hanem a szélső utcán végig ment és a visszatérő jelzésen folytatta útját. Sokszor érkezik ilyen pontatlan (okoskodó) megjegyzés a túraútvonalakról. Üdvözlettel *****
Szóval ha valakinek van fotója a helyszínről akkor azt ossza meg velünk, az tény, hogy az útvonal hivatalosan nem változott.
Ezek az új tájékoztató táblák a vicc kategóriába esnek. Mi még megnézzük otthon térképen, neten, gps-be, mi mennyi, de a kirándulók (főleg ezen a környékén) nem biztos, hogy tisztában vannak a távolságokkal, jelzésekkel.
Annyiban mindenképpen félrevezető a cikk, hogy az eredeti terveken sem szerepelt tető. Másrészt ha lett volna, s tető nélkül készül el, azt nem veszi át senki. (legalábbis aki normális). Nem kevés pénzt kellene visszafizetni az EU-nak ilyen esetben, kábé csődbe menne a falu. Úgy 50 évre. A saját felelősség szintén fals mondat, szerintem minden kilátóba saját felelősségre megy fel bárki. (senki nem vállal(hat) felelősséget azért, hogy valaki felmegy, majd leugrik. Elég furcsa cikk úgy összeségében, főleg, ha ez egy marketing hír akart lenni.
A Pest megyei piros (általam lesétált) második szakaszáról (Dömsöd-Ráckeve) nem felejtkeztem el, beszámoló majd jön...
ad.2.
A decemberi Magyar Turista 26. oldalán van némi iromány (+ fotók) az önkényesen megváltoztatott pilisi jelzésekről, és igen érdekes felfestésekről van szó, tudja esetleg közületek valaki a megfejtést?
"Feljebb, a Badacsony-hegy tetején azonban átadták a Kisfaludy Sándor kilátót. Az eredetileg tervezett tető ugyan nem készült el a pénzhiány miatt, ezért a felső szintre csak saját felelősségre lehet felmenni."
Itt van még néhány kép, érdemes megnézni az új tájékoztató táblákat is, amelyekre sem a jelzést, sem a távolságot nem sikerült felvésni - mindenhol ilyenek vannak kihelyezve a környéken.
Utánanéztem, a kilátó felépítésére (ill. az előző, kb. tíz éves, de állítólag életveszélyessé vált lebontására és új építésére) Badacsonytomaj önkormányzata mintegy 83,2 millió Ft támogatást kapott a 97,9 milliós beruházáshoz. El lehet gondolkodni, hogy ez sok-e vagy kevés.
Továbbá azon, hogy is van az, hogy kapnak 83,2 milliót, aztán "bocs, de ennyire maradt pénz" felkiáltással félbehagyjuk az egészet, nem érdekes, hogy életveszélyes, vessen magára, aki felmegy és esetleg leesik.
Hogy is van az, hogy ezt hagyják a projektellenőrök, akiknek pontról pontra végig kell menni a listán, hogy mi is van a terveken, és mi valósult meg, mert addig nincs kifizetés. Mert gondolom, nem hagyná a badacsonytomaji polgárjenő kidobni a 83,2 millát.
Abszurdisztán.
Elnézést, ha kicsit off is voltam, de az ilyen hírek hallatán kinyílik a bicska a zsebemben.
"Elmaradt a sorompóval lezárt magánterület, balról a tanya ahol malacok röfögtek, majd további tavak, és a jelzés egy gyengébb minőségű útra tért le balra egy vékony erdősávon átvágva. Innen egyenesen már látszott Nagyegyháza, mi viszont a térképből arra következtettünk, hogy fel kell kapaszkodni a domboldalra jobb kéz felé, és mögötte lesz a falunak az autópálya-alagútnál lévő vége."
Ezt a képet még én tettem be ide tavaly augusztusban a saját utamról, de én akkor Szárliget felől érkeztem és mentem tovább Somlyóvár felé. Te viszon jobbról, fentről jöttél, átvágtál az erdősávon, aztán a mezőn jobbra tartottál, pedig balra kellett volna. A kék új nyomvonala az erdőszél közelében vezet egészen az erdősarokig. Régebben átvágott rajta, de a berajzolt új tó miatt az az út már nem járható (vagy legalábbis nem volt járható 2010. augusztus 20.-án). Erről bővebben a (30773)-ban olvashatsz.
Egyébként most néztem a guglin, új kép van fenn erről a környékről, már rajta van ez a tó is. A szövege szerint 2011. március 11.-én készült a légifénykép.
A Dorog-Kesztölcre úgy emlékszem, hogy egy alacsony, elhanyagolt, de igen sűrű erdőn vezet át az ösvény. A maga kategóriájában tiszta vadregényes. :-)
Talán a Strázsahegynek mehetne itt a kék.
Más. Tegnap én is kimozdultam otthonról, és többedmagammal megtettük a Koldusszállás-Szárliget szakaszt. Tatabánya vasútállomástól indultunk fél tízkor, néztünk turult, majd többféle jelzésű utakon bő másfél óra alatt odaértünk Koldusszállásra. A Dorog felőli pecsét volt a jobb állapotú, a lókarám bejáratánál a villanyoszlopon, azt használtuk. A Somlyóvárig tökéletes jelzések voltak, egyedül ott kellett kicsit jobban figyelni, ahol az autópályához ér az út, majd derékszögben megtörve egy szántóföld szélén távolodik tőle. Ez jó sáros lehet egy-egy esősebb periódus után. Tornyópusztán néma csend volt, az állattartó telepen unatkozó egyetlen kutya is csalódottan visszafordult, mikor elvonultunk előtte, még megugatni sem akart.
Fent a Somlyóváron ebédeltünk, a kulcsosháznál sikerrel beragasztottam egy nyalókát a füzetbe, majd elindultunk lefelé. Jelenleg egyetlen álló kerítés van ezen a részen, ahol a jelzések belül folytatódnak, és csak észre kell venni hogy a kerítés egy darabja tulajdonképpen ajtó. :-)
Már délután négy fele értünk a tavakhoz, ahol alaposan eltévedtünk. Mint utólag olvasom, tó létesítése miatt volt a utóbbi időben jelzésmódosítás errefelé, erről mondjuk nem tudtam, de még ez se lett volna nagy baj. Elmaradt a sorompóval lezárt magánterület, balról a tanya ahol malacok röfögtek, majd további tavak, és a jelzés egy gyengébb minőségű útra tért le balra egy vékony erdősávon átvágva. Innen egyenesen már látszott Nagyegyháza, mi viszont a térképből arra következtettünk, hogy fel kell kapaszkodni a domboldalra jobb kéz felé, és mögötte lesz a falunak az autópálya-alagútnál lévő vége. Faragó-féle turistatérképünk sajnos a kék jelenlegi vonalvezetését jó minőségű útként jelezte, így azt hihettük hogy abban az elágazásban vagyunk, ahol ezt el kell hagyni. Iránytűt, GPS-t elővenni, vagy még az első néhány száz méter után visszafordulni persze nem volt eszünkben ("a végén már úgyse tévedhetünk el" alapon), úgyhogy további fél óra múlva már vizenyős völgyeken küzdöttük keresztül magunkat a sűrűsödő sötétben, és csak fél hatra sikerült beérnünk Szárligetre. (Az utolsó szakasz a Halyagos oldalában jól követhető volt sötétben is.) Az állomás felőli településrészen már nem volt nyitva sem a kocsma, sem a bolt, úgyhogy továbbmentünk néhány száz métert a vasúti felüljárón túl, és az ottani cukrászda-büfé-sörözőben ünnepeltük meg hogy elveszve nem váltunk a helyi jeti/részf*szú bagoly, vagy egyéb rémek áldozatává.
Körülbelül 27-28 kilométeres utat sikerült így tegnap gyalogolni. Azon tűnődöm, a szakaszból hátralévő negyvenvalahány kilométert egy szép hosszú túra keretében valamikor nyáron teljesítsem, vagy inkább próbáljam meg két napra osztani, a Gerecse hegyének környéke lehet hogy megérne több időt is (öt éve jártam arra, akkor nagyon tetszett, de akkor is már késő délután értünk oda, és siettünk Lábatlan felé a piroson).
A Remete-szurdokból az emelkedő? Kényelmesen sétálható rövid kaptató, illik egyszuszra megcsinálni :-) Bár igaz, ami igaz, a Budai-hegységben azért a húzósabbak között van.
Igen,azon a "satnya, borzalmasan szemetes" erdőn kellett átmenni ezúttal is, emlékszem rá régebbről.Most semmit nem láttam belőle,de ez talán nem is baj...
Köszi a véleményt, megnyugodtam akkor hogy nem csak nekem volt f.ngatós a Remete-hegy emelkedője!
Kéktúrán eddig ez volt a leghosszabb táv amit mentem, névleg 40.3 km.
Reggel 7 körül ismét ott álltam a hűvösvölgyi P+R parkolóban a kisvasútnál, ez amúgy remek kiindulópont az itt kezdődő túrákhoz.Még szinte sötét volt, így gondolkoztam hogy mit is kéne csinálni...Piliscsabáig biztosan, Dorogig talán, de ott már jó eséllyel sötét lesz megint mire beérek.Na mindegy, fejlámpát hoztam.
Kisvasút állomáson pecsételtem majd elindultam, Remete-szurdokig ugye lényegében városi szakasz ez, de itt is jót nézelődtem az ébredező kertvárosban.A szurdok nagyon szép volt most is, és jól is lehetett haladni ezen a szép ösvényen, lélekben pedig készültem a végén kezdődő erős emelkedőre.Nem tudtam eléggé felkészülni, ez a kaptató igen nagyon meredek fel a Remete-hegy oldalában!Szerencsére nem túl hosszú...
kilátás a Remete-hegyről az ébredező fővárosra
Zsíroshegyi Muflon Itatóig szép erdei utakon megyünk keresztül ezután, szinte szintben, jól járható (átlagsebesség javító) ez a szakasz.
A túra legszebb része következett: a Nagy-Szénás és környéke, a maga látnivalóival és kilátásával.Ahol a kéktúra erősen emelkedni kezd fel a hegyre ott van egy emlékfal az egykori Nagy-Szénási Szabó Imre turistaház emlékére amelyet a 20-as években építettek lelkes természetjárók és ha jól emlékszem 1979-ben romboltak le. (nem túl lelkes segédmunkások) Rockenbauerék még egyben látták pár héttel a rombolás előtt.Mindig eszembe jut ilyen helyeken hogy egy meglévő infrastruktúrát miért is hagynak veszendőbe menni? Egykoron volt a Turistaházakat Kezelő Állami Vállalat, ez egy jó dolog volt, ha nem is ilyenformán de valahogyan nem lenne rossz a még meglévő turistaházakat karban tartani, kezelni.Bár már nem sok maradt, a környéken volt a Zsíroshegyi th, a Kevély-nyeregben a Stromfeld Aurél, Csúcs-hegynél a Csúcs-hegyi, meg ez.Egy sincs meg.
teljes volt a körpanoráma a Nagy-Szénás tetejéről, látszott szépen a Pilis, a Kevélyek, sőt a Gete is kikandikált a ködből...
Piliscsabáig szép völgyben enyhén ereszkedő úton vezet a kék, jól lehet haladni, ezt tettem én is, úgy voltam vele ha egyig odaérek a vasúthoz akkor tovább megyek, ezzel szemben már fél egy körül ott voltam így aztán döntöttem:hajrá Dorogig!
Rövidke ebéd után vágtam neki a túra második részének.(DM-es iso-ital, ez nagyon jó amúgy, meg egy csomag francia drazsé meg két csomag ropi meg egy fél uncsi...nem is volt ez olyan rövidke?) :-)
A Piliscsév felé vezető mélyúton kissé szürreális élményben volt részem: egy 70-es évekbeli mentőautó jött szembe velem, egy fehér UAZ, félre is álltam miatta és mikor elhaladt mellettem megcsodáltam, lefotóztam.Visszafelé jövet meg is állt a srác aki vezette hogy miért fotózom...mondtam neki hogy semmi gond,csak tetszik a vas.Megnyugodott...:-)
a fehér UAZ és az általam használt horhost kikerülő út végén a régi kék jel
Piliscsév szép kis falu, sok szlovák felirattal az utcákon.A falu végén következő horhosban viszont ezúttal nehéz volt a haladás, sok volt a pocsolya, a víz így kimásztam a szélére a szántó mellett vezető földútra.Ez ugyanabba az irányba vezet viszont nagyságrendekkel jobban járható és kb két kilométer után visszavezet a kék túra útvonalára.Sőt! A két út találkozásánál még az általam használt kerülő úton felfedeztem egy nagyon régi kék jelet is, így erős a gyanúm hogy valamikor ezen ment a kék, nem pedig a horhosban.
Klastrompuszta romjainál megpihentem kicsit és számolgattam...nemsokára sötétedik menni kell nagyon.És döntöttem:bár én b.xogattam Güsziológus barátomat ezzel ezúttal én kispistáztam egyet:az aszfalton mentem be Kesztölcre, nem pedig a Kétágú hegyen keresztül,de megint mellém állt a sors:
A jelenleg használt kéktúrás füzetem szerint ez a kéktúra útja! Vagyis ez volt 30 éve...és lám még kék jeleket is találtam Kesztölc pincesorán a régebbi villanyoszlopokra festve! Bingó! :-)
Emellett megjegyzem hogy minimum ugyanannyi látnivaló van ezen az úton is kezdve a pincesorral meg egy bányász emlékművel (felújított kisvasúti csille) bár a kilátás sokkal szebb a hegyről az tény.
Kesztölc után erősen elkezdett sötétedni, így kiléptem még jobban, be is értem Dorogra úgy hogy ezúttal sem vettem elő a fejlámpám, bár az igazsághoz tartozik hogy Dorog fényei is sokat segítettek már a végén.Pecsételtem a vasúton majd az érkező vonattal visszacsihuhuztam Pestre a kocsimhoz.
a klastrompusztai romok és a Kesztölc felé vezető aszfalt
kék jel Kesztölcön, a kéktúra ma már máshol megy, fent a hegyen, de úgy látszik pár évtizede még itt jött. Másik képen a bányászemlékmű.
Az útvonalat elég jól ismerem, és ha az a fontos, hogy haza kell érni, vagy a sör közeleg, akkor bizony nem a térdfájás van a középpontban.
Mostanában valami nincs rendben, de ez nem jelenti azt, hogy csalok.
Az rosszul esett, hogy azt feltételezted, letudtam a Jósvafő - Derenk szakaszt.
A 2 kilométer többlet csak azt jelenti, hogy annak ellenére, hogy bélyegeztem Szögligeten, és elmentem a kereszteződésig, visszamentem, hogy a ponttól indulhassak.
Ez nem kötelező, hisz ha Jósvafő felől megyek majd, akkor ezt a távot még egyszer meg fogom tenni.
De Derenket nem akartam kihagyni, és az időbe is belefért.
Arról nem beszélve, hogy nem azért túrázok, hogy kipipáljam a távolságot.
Részemről nincs harag, de a bácsizást nem szeretem:-)
a jelenlegi (retro) kéktúrás füzetemben még az aszfalton megy be a kék Kesztölcre...
kilátás a Remete-hegyről az ébredező fővárosra
teljes volt a körpanoráma a Nagy-Szénás tetejéről, látszott szépen a Pilis, a Kevélyek, sőt a Gete is kikandikált a ködből...
a fehér UAZ és az általam használt horhost kikerülő út végén a régi kék jel
a klastrompusztai romok és a Kesztölc felé vezető aszfalt
kék jel Kesztölcön, a kéktúra ma már máshol megy, fent a hegyen, de úgy látszik pár évtizede még itt jött. Másik képen a bányászemlékmű.