Jó estét, hoztam egy leletet, itt a vége az alkudozásnak:
A doki egy tündér volt, legalább 70 éves és amikor kikértem a véleményét, azt mondta: nézze, ez a meniszkusz annyira szarrá van menve, hogy a műtét az egyetlen megoldás, vállalja el nyugodtan.
hát ha már a fociról van szó, akkor elmondom, hogy én kapus voltam réges régen egy kibontakozó junior csapatban vidéken, és ilyenekre kaptunk ki a menőktől, hogy 10-1 :) na de ez nem is ment sokáig
mindig szerettem védeni egyébként
munkahelyi miskolci egy hónapos továbbképzésen focibajnokság, 4 csapat volt, elsők lettünk, kapus voltam
hozzá kell tennem, mindenre vetődtem, még a hazaadásra is, ez volt a show
a helyiek nézték általában a meccseket, elneveztem magam Tigrisnek és mikor mondjuk hazaguritották a labdát, rávetődtem, utána felemeltem a lasztit és kimutattam a helyi közönségnek és rájuk orditottam, hogy "A Tigris....!!!"
Ezt követően külön szurkolótáborom volt helyiebről, akik skandálták, hogy "Tigris, Tigris!" :)
Ez az én varázslatos foci múltam
Az egyéb sportokban sosem voltak különösebb sport sérüléseim, talán mikor kosaraztam, elvitte egyszer kétszer az ujjamat a labda, már nem emlékszem, lehet el sem törtek, az egyéb sérülésekből meg mindig hamar felgyógyultam általában.
Karateedzésen, majdnem kiverték a szemem, a körcsarnokban meg egy versenyen belegyalogoltam torokkal egy egyenes ütésbe, a Japán biró egyből yame, orvosok rohantak, de semmi. Az edző egyszer úgy bordán vágott, hogy elrepedt a bordám.. Mondta, feszits fel, erre bordán vágott a hasam helyett :)
A karate csapatra jellemző, hogy volt egy bemutató, ahol pont nem voltam, mivel le volt ragasztva a szemem, amit majdnem kivertek, ott törésgyakorlatokat mutattak be a többiek, de mivel ez nem az a kemény ágazat volt, cserepeket törtek, meg léceket egymáson, össze vissza törték egymást, volt akinek a bokája eltört léccel úgy bokán verték. :)) Ezen sokat nevettem utólag, de jó, hogy nem voltam ott :) Na ennyit dióhájban és részben a sport múltamról. :)
Nem tudom, láttátok e a Papirkutyák cimű filmet, na abban volt egy jó kis karate bemutató, ha valaki ismeri :)
Azért kérdeztem, hogy a frontokat érzed, mert én az ízületeimből mindigelőbb tudom mint a telefonomon az app:)
A szervezet is olyan mint egy autó, nem igazán a kora számít, hanem hogy menyit volt használva mert értelemszerűen kopik még ha nincs egy jól látható vagy átélt sérülés. A sérülés is már csak egy válaszreakció a szervezet részéről. Mivel komolyan vetted a sportolást van benned km rendesen:)
Én szerencsés voltam viszonylag komolyabb sérülés nélkül megúsztam a versenysportot, de a napi két edzés, sok ütközés, rendszeres ízületi túlterhelés meghozta a hatását. Az első jel volt mikor vizesedett a térdem. Jól működő rendszer volt, edzés után irány a sportkórház , megoldották és utána minden ment tovább. Ez volt a szervezet reakciója az ízületi túlterhelésre.
Mikor befejeztem, és maradt az amatőr sport, onnan kezdődtek a sérülések folyamatosan mert az izom sem kapta meg azt az adott speciális terhelést amit a napi két az adott sportágra specifikus edzés adott.
Ahogy múltak az évek, kénytelen voltam megtanulni a bemelegítés fontosságát, meg a nyújtás is. Persze csak az után lettem okos , mikor egy sima rafting során sikerült a combhajlítómat részlegesen elszakítani.
Régen volt napi fix esési és ütközési mennyiségem és csak leporoltam magam. Mostanában ha esek egyet a bringával vagy a görkorival, hetekig érzem.
Az igazi bádogember érzés az reggel van:)) Akkor kéne egy kis olaj az ízületekbe. Mindig azt reméltem még 20 évesen, hogy olyan fejlett az orvostudomány, hogy a következő 25 évben mindent kitalálnak és mire odaérek nekem nem lehet gondom hipp-hopp orvosolnak minden kopást vagy szakadást.
Picit megtorpantak, mert még mindig nem találták ki a megoldást csak jobb technikákkal javítják az ízületi sérüléseket:))
Hát igen. Valahol érthető is, hogy nem szeretne még focizni.
Érdekes dolog ez a kor. Tizenévesen olyan gyorsan épültem fel a sérülésekből, hogy az csak na. Szerencsére túl komoly nem volt, de húzódások, zúzódások akadtak bőven. Huszonévesen tényleg ki tudtam volna menni a világból, azt mondanám úgy 18-26 között. Pedig ott aztán kaptam rendesen, törött orr (könyék levegőben felugorva), mindenféle húzódás, zúzódás, boka, comb, repedés. Folyamatos és komoly terhelés, rengeteg edzés (nagyon komolyan vettem, az a stréber fajta voltam, aki edzésre elsőnek érkezett és már bemelegítettem, amire a többség érkezett, és utána még jó sokat maradtam egy hosszabb levezetésre a pályán). Egyszerűen élveztem, hogy tiszta erő vagyok, és nem ez a filléres konditermes olajozott, borotvált testű builder izmok, hanem igazi, szálkás, bivalyerős. A kondisokat úgy pakoltuk össze, mint a huzat:)
Aztán elkezdett minden szétesni, egyre jobban megterhelt, ahogy írod, mint a bádogember, de sajnos ez már 27-28 éves koromban elkezdődött. Most leszek 34 és ugye 2 éve semmi sport, vagyis 31 éves koromig tartott, addig bírtam. Persze egy jó ideje már csak hobbi szinten ment az egész, egy hónapban nem edzettem annyit, mint előtte egy alkalommal, de azért folyamatosan. Abban bíztam, hogy szép "öregesen" elfocizgatok majd ötvenpár éves koromig, aztán majd meglátjuk. Azt sejtettem, hogy nem tudok majd úgy küzdeni, ahogy sok ismerősöm tud 45-55 évesen is, egyszerűen az én testem nem alkalmas erre, de erre azért nem számítottam. Korai volt egy kicsit. Most már azt mondom, hogy ennél nagyobb bajom soha ne legyen az életben, és másnak sem, és akkor nincs nagy gond. Majd kialakul valahogy. Csak ne hiányozna ennyire a foci, változatlanul... Egy kicsit sem csökkent két év alatt... Álmodok vele, hogy focizni megyek majd estére:( No, de itt a kislányom, ő mindenért kárpótol:))))
Emígy nem volt jellemző, hogy vizesedne a térdem a műtét óta. Terhelésre persze feltelt, de nem vészesen, és vissza is húzódott. A melegfrontot valóban nem szereti, főleg, ha hidegebb van, mint most. De ennyire? Fájni nem fáj, a szokásos, ahogy feltelt, az zavar a nyújtásban, hajlításban, ezért kicsit fáj, de érezhetően a folyadék miatt. A jegelés baromi jót tett neki az este, ma napközben nem tudom, de majd estére megint.
Hát, ez van. Csak nagyobb gondom ne legyen és akkor nem panaszkodom...
chlilli, nem lett nagyobb gond a tegnapi fényképészkedésből? egyáltalán ki volt irva, hogy meniszkuszszakadással óvatosan fényképezni? ha nem, perelni a repteret!
Én is örülök nagyon, de ő még nem szeretne focizni:)
Szerintem ez csak a kora miatt van. Mikor 20 voltam, meccsek után sokszor leszívták a térdem mert bevizesedett. 30 után már semmi sem ment könnyen, most meg úgy érzem magam mint a bádogember egy egy sérülés után:)
Lehet, hogy érzékeny lesz a térded a melegfrontra. Fájdalmad is van vagy csak feldagadt?
Őrület, ez igazán jó hír! Nekem ma ugy feldagadt a térdem, talan nem is volt ilyen hónapok ota, semmi extrát nem csinaltam, nem hogy foci vagy sport:( ma este jegelem...
Szerencsére rosszul emlékszel, mozaikplasztikám nem volt, és nem is merült fel ennek lehetősége. De hallomásból úgy tudom, hogy mankózni kell, nem szabad rögtön ráállni, csak hetek múltán.
Ja, használtam én is úton, jéghideg dobozos Colát:) De egyesek szerint a Sprite jobb, talán azt vegyél:))))))) Kell most a humor, kitartást, de tényleg!!!
MR után jobban látod majd. Beszéld majd át az orvossal, biztos, hogy szépen el fogja mondani. Emígy természetesen te tudod legjobban, hogy mik azok az okok, ami miatt tartasz a műtéttől, de ezt már kitárgyaltuk.
Egy biztos: erősnek kell lenni és nem arra gondolni, hogy nem tudsz majd többet sportolni. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. De ez a jövő zenéje. Most meg kellene szabadulnod ettől az állandó fájdalomtól, ez kikészíti az embert, sajnos:(
Aztán majd nyitunk egy topicok, ahol virtuális sportokkal foglalkozunk. Tegnap hívtak focizni, indul egy bajnokság és nagyon kellenék, már többször megnyertük a kupát, pár évet kihagytunk, mert szétment a csapat, most majdnem összeállt, azt hitték már megy a játék. Még a tollaslabdát sem merem rendesen. Foci....
A jegelés valóban jól jöhet! Improvizálni: automatából jéghideg dobozos üdítő, beleteker valami vékonyba, pólóba, akármi, repülőn térdre. Had nézzenek a melletted ülők:)
Hát, sajnálom:( Lehet, hogy megmozdult, elmozdult, tovább szakadt a sérült meniscus darab. Az bizony nagyon, de nagyon tud fájni. Sőt, tud úgy beakadni, elakadni, hogy szinte folyamatosan fáj:(
Remélem már csökkent a fájdalom és kezd rendbe jönni. Legyen már meg az MR és remélem tudod vállalni a műtétet, amiben én továbbra is hiszek, hogy a legjobb megoldás. Sokat gondolkodtam azon, amiket írtál, hogy vajon én mit tennék a helyedben. Hát, továbbra is úgy érzem, hogy könnyebb lemondani a komolyabb sportról, mint folyamatos fájdalommal élni. Annál talán nincs rosszabb. A műtét nélküli megoldásnál nagyon úgy érzem, hogy igen csak kezdeti fázisban van, nincs róla meggyőző bizonyíték, hogy segítene. Vagy lehet, hogy azoknál jó, akiknek nem okoz fájdalmat a sérült meniscus? Talán 5-10 év múlva megtudjuk, hogy ér e valamit ez az irányzat. Bízzunk benne, hogy igen, mert valóban jobb megoldásnak tűnik.
Emígy tegnap este óta nekem is elég pocsék a térdem. Pedig nem tudok róla, hogy valami fronthatás lenne:) Duzzadtabb, ezért nehezebben mozog, teljes nyújtásnál és hajlításnál sokkal inkább húzódik, enyhén fáj. Szokott ilyet csinálni, pár nap és elvileg elmúlik. A fene tudja. Egyszerűen túl sok minden sérült nálam.
Le akartam valamit fényképezni (ez az egyik nagy mániám, a fényképezés) szemből, ami egy alacsony kőfalon volt és hát így. Ennyi eszem van. Új sérülés csak nem, de az megint világossá vált, hogy a régi még megvan, nem gyógyult meg titokban.
Tegyel ra egy kis jegakkut.. Lehet, hogy most hajlik, de lehet, par ora mulva mar nem fog..
Remelhetoleg nem szedtel be semmi uj serulest
Ez kb olyan lehetett, mikor en meg az elejen nagy faradtsagomban elfelejtettem a serulest es egyik ejjel kikeltem az agybol, mintha minden rendben lenne, de rogton jott a megvilagosodas a fajdalommal, na meg az orditasommal egyutt
Nekem pl ma nagyon jól jött volna. Az történt, hogy anélkül, hogy átgondoltam volna, mit is művelek, leguggoltam. Egy kicsit úgy is maradtam, aztán sajnos a síráson kívül mást nemigen tudtam csinálni. Pedig nem vagyok sírós, de ez a fájdalom, ez leírhatatlan. És nem a térdkalácsom mögé hasított be, hanem hátul, pontosan a szakadásnál. Ez kb egy órája volt, azótavnagyon fáj, ha rálépek, vagy ha teljesen kinyújtom. Egyébként mozog, nem dagad. Fú, de durva volt!
Ez mellett tényleg nehéz labdába rúgni. Etették volna fénnyel, az segített volna, amatőrök!
No, nem poénkodok tovább, mindenki abban hisz, amiben akar, szíve joga. Nem is akarok gúnyt űzni belőle, de amikor komoly a baj, rettentően zavar, hogy mások komoly anyagi hasznokat akarnak húzni a pipamocsokból. vagy éppen az elkeseredett, reményt vesztett emberekből csikarnak ki pénzt.
Sosem felejtem el, amikor édesapámat elvittük isiásszal egy csontkovácshoz, aki komoly hírben állt, majd végül csak ott a helyszínen derült ki, hogy valamilyen sámán, de ha már ott voltunk, akkor édesapám is azt mondta, hogy legyen, kíváncsi rá, ugyan mi jön ki ebből az egészből (fájdalmai ellenére nem veszítette el mái napig a humorérzékét). Szerencsére nem engedte nyomkodni, mert szólt, hogy ez fáj és nem engedi tovább, ezért valamilyen szellemi síkon folytatták tovább a szeánszt. A végén elhangzott egy olyan mondat is, hogy segít ez majd, meglátja, csak hinni kell benne, de nagyon. Kint édesapám mesélte a történteket, majd mondta, tudod fiam, hinnék én benne, miért is ne, ha ez segítene, de ha egyszer nem hiszek? Na erre mondjon valamit a sámán:)
Mellesleg, ha már ilyen témáknál tartunk: olvastam a Rolling Stone-ban pár éve egy nagyon komoly interjút. Téma: gyógyszermaffia, lobbi, stb. Egy vezető gyógyszervállalat (Pfizer?) embere mesélt igazán érdekes dolgokat. Rengeteg érv hosszas vita tárgya lenne, de a homeopátiás szerekről elmondott véleménye volt az, ami igazán megfogott: mi (gyógyszergyártók) lennénk a legboldogabbak, hogy ha ezek valóban és komolyan gyógyító hatású készítmények lennének. Gyakorlatilag ingyen előállítanánk, minimális ráfordítással a hatóanyagokat, adnánk neki egy fantázianevet, majd komoly haszonnal értékesítenénk. Ami bizonyítottan hatásos, azt már rég átemeltük a kínálatunkba, illetve folyamatosan figyelik a "piacot". Gondolják, hogy mi néznénk tétlenül, hogy egy puffasztott rizs milyen sikeresen kezeli az influenzát?
