Akire viszont 5 éve nagyon haragszom, az a 12156-os hozzászólás szerzője, aki miatt kipróbáltam egy 25 eFt-os masszát, ami még annyit sem használt, mint a csapágyzsír... :D
Magam részéről ezt a megközelítést túl egyszerűnek tartom. Az egyszerűség néha bejön, néha meg nem. Szerintem esetünkben nem. Az viszont kétségtelen, hogy volt bőrgyógyászom sokat dumált velem, és amikor egyszer erre célzást tettem (a 80-asokban, kint halomban álltam a várakozó betegek, mi meg dumáltunk a családomról, munkámról, hobbimről, akármi), elárulta, hogy minden sömörös betegénél van lelki defektus, csak nálam nem találja, és ezt szeretné kideríteni. Amikor feltettem még két kérdést, kiderült, hogy súlyos alkoholizmus, stb jelenségekről beszél, hát, nekem e kategóriába tartozó biztosan nincs, gondoltam én. Aztán az idők folyamán rá kellett jönnöm, hogy én hatalmasan tudom rángatni a szervezetemet gondolatokkal. Lehet, hogy én nem is tudom, hogy rángatom, mert azt hiszem, hogy nem is bánt az adott helyzet (mondjuk lekéstem a szokásos buszt munkába menet, és tudatosan azt gondolom, hogy na bumm, legfeljebb elkések), miközben mégis bánt, és mondjuk egy olyan izmot húzok tartósan, ami ezáltal gátolja egy mirigy működését, aminek termelt anyaga kéne valamihez... stb.
Ezen gondolatmenettől függetlenül ezt a páncélosságot marhaságnak tartom. :D Én 18 éves koromban voltam zárkózott, sömör meg sehol sem volt 10 évig.
Többször is olvastam az ilyen jellegű hozzászólásaidat, és máshol is találkoztam azzal a gondolattal, hogy a megoldás a betegségeinkre bennünk van, vagyis minden betegségnek lelki háttere van. Olvastam olyan oldalakat, ahol leírják, hogy egy-egy betegségnél mi is lehet ez a probléma; a pikkelysömörnél rendszerint a "félelem a sebezhetőségtől" és a "védőbástya, páncél" szerepel. Itt ezen az oldalon eléggé sokfélék vagyunk, de kíváncsi lennék, hogy van-e valami közös vonás bennünk, úgy az életmódunkat, mint az érzéseinket, hozzáállásunkat tekintve. Sajnos kicsi az esélye, hogy ez összességében kiderüljön.
Egyértelmű, hogy bármilyen kencével, gyógyszerrel próbáljuk elnyomni, "visszadugni" újra és újra kitör.
Nálad van előrelépés? Tudtál változni, változtatni?
30 éve ismered és még most sem haladsz az ideális úton.A válaszok bennünk vannak és nem egy orvosban,kezelésben,tablettában.....ez a jó irány más nem !
Picit vagyok csak új a fórumon; volt időszak, amikor folyamatosan figyelemmel kísértem, de az utóbbi 1-2 évben nem jártam itt.
Kb. 30 éve jegyeztük el egymást a sömimmel, de akkor úgy gondoltam, hogy ez nem egy életre szóló kapcsolat lesz. Sajnos idővel be kell látnom, hogy naív voltam, hosszabb lesz ez a kapcsolat. A fórumot olvasva látom, hogy nem csak én vagyok így, több ismerőst látok itt, akik évekkel ezelőtt is itt voltak már.
30 éve egy kis folttal indult a kapcsolatunk, ami azóta szépen fejlődött, jelenleg a testfelületem kb. 50-60 %-a érintett. Némelyikőtökhöz hasonlóan én is komoly kötetet adhatnék ki, ha leírnám eseményekben gazdag kapcsolatunk történéseit. Abba pedig bele sem merek gondolni, hogy ez összegszerűsítve mennyire jönne ki.
A lényeg az, hogy az orvosom egyre inkább a biológiai terápiát szorgalmazza. Én pedig el vagyok bizonytalanodva, de nagyon ám, mert elég sok negatívumot olvastam róla (leginkább az emelkedett kockázatokra gondolok).
OLYAN FÓRUMOZÓVAL SZERETNÉM FELVENNI A KAPCSOLATOT, AKI MÁR ÁTESETT BIOLÓGIAI KEZELÉSEN, VAGY NAGY RÁLÁTÁSSAL BÍR A KEZELÉSRE.
engem mindkettő megfogott :-) A kecsketejes szappan is, meg a teafaolaj krém is, egy próbát megér. Amit biztosan tudok, hogy a fejemre/hajamra használtam már teafaolaj sampont, és az ígéretesnek tűnt, bár később a fodrász lebeszélt róla. Kire hallgasson az ember lánya ?
Lenne egy keresztkérdésem. Van bármilyen tippetek desodorra ? Ha nem használok semmit, gyönyörű a hónaljam (tényleg, mi az a hón ?:-)))), ha egyet fújok nívea nagyon kímélő anyámkínja bőrre is használatosból, rögtön bepirosodik, viszket, fáj :-(
