" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Arról talán kevesen tudnak, hogy zivatartevékenységgel párosult, ezért volt olyan hallatlanul intenzív. Itt nálunk volt két villámcsapás, egy pillanatra elment a villany, a számítógép kikapcsolt, a másodiknál ismét, úgy hogy nem lehetett bekapcsolni. Azt hittem, hogy kiégett, majd reggel visszatért belé a lélek és problémamenetesen bekapcsolódott és működött.
Ráadásul határozottan emlékszem, hogy az omsz aznapra nyugatra már igencsak szerény kis nyári időt jelzett előre. Csak akkor "véletlenül" nem jött be éppen.
Vigasztalódj azzal, hogy Bologna környékén néhány évvel ezelőtt hasonló helyzet alakult ki, félméteres ilyen állagú hóval. Az imolai és faenzai dombvidéken nagyon gyakori az ilyen, miközben a tengerparti síkságon felhőszakadások vannak esővel, vagy havas esővel.
Tényleg gyönyörű Bussay doktor szőlőtelepe. Előző évben telepített tőkék 2 méternél magasabbak voltak, és rajtuk volt már a termés! Megérdemelte a kitüntetést!
Amikor ott voltam Csörnyeföldön Veled, majd elpusztultunk ezen az "iszonyatos, napfényszegény területen", úgy tűzött a nap. Még a kocsi üléshuzatából is szinte csavarni lehetett a vizet.
Igen, a magasan fekvő területeket sújtotta. A hó állaga pedig éppen olyan volt abban a magasságban, hogy se nem olvadt vízzé, se nem maradt pelyhes állapotban, hanem éppen hókása hullott, őrületes mennyiségben, soha nem tapasztalt intenzitással. Néhány tized fokkal magasabb hőmérséklet, vagy valamivel kisebb intenzitás kellett volna, hogy elolvadjon, vagy néhány tized fokkal alacsonyabb hőmérséklet ahhoz, hogy pelyhes állapotban maradhasson. Egészen speciális helyzet alakult ki, mindez tized fokok miatt. Ha a negatív hőmérséklet felé mozdult volna, nálatok porhó lett volna kártétel nélkül, viszont mi a síkságon kaptunk volna havat, pontosan olyat, mint amilyet Ti így. Az érdekessége az, hogy olyan magassági szinteket érintett így leginkább, ahol inverziós helyzetekben a dombvidék legkedvezőbb fekvései vannak.
Zalában Zalaegerszeg mellett nagyon megviselt az utobbi 4 nap.Havazott, 30cm hó hullott, fujt az orkán erejü szél.4 napig nem volt áram.Sajnos a növényeim is sérültek. Magnólia grandiflóráról méteres ágak szakadtak le. Hiába vertem le a latyakos havat.Az örökzöld tölgyemről is egy nagy ág lehasadt.Ciprus arizonikának is a tetejéből 1 méter letört. Nagyon elkeseredtem, évek munkája kárba veszett.
Szerencsére a többi növényem nem sérült.Talán 1-2 év mulva kiheverik a tragédiát.
"Zalaegerszeg - Pénteken összesen 23 megyei elismerést osztottak ki a Zala Megyei Közgyűlés megyenapi ünnepségén. Zala Megye Díszpolgára dr. Bussay László háziorvos, borász lett..."
Ezt a megtisztelő rangot elsősorban kiemelkedő országos és nemzetközi borászati sikereivel érdemelte ki.
Képzeljük el, mekkora teljesítmény ez egy ilyen iszonyatos, napfényszegény területen, mint a miénk, ráadásul aszú jellegű desszertborokkal! Nem is értem, hogyan lehetséges....
O.K. a verseny, de hogyan mérjük meg, hogy mennyit sütött. Rábízzuk a kanizsai saccolókra, aztán a végén minden adathoz hozzáadunk 300 órát, miután most már tudjuk, hogy annyit szoktak tévedni?
Egyébként a külföldről jövő hírek is általában rettenetes értelmezési torzuláson mennek keresztül. Görögországi havazásokról szóló hírek is speciális domborzati viszonyok közül valók. Amikor Athénban is havazik, az általában csak olyan komolyságú a mi fogalmaink szerint, hogy mi itthon egy olyan havazást nem is jegyeznénk. De arról is csak a szenzáció kedvéért tudósítanak.
Nekem is van ilyen gyanúm, azért fogalmaztam olyan óvatosan a végén. De ha így van, a horvátok a magyarokéval ellentétes koncepciónak akarnak megfelelni. Muraszombat esete talán egy kicsit más. Ott azért én mégis hajlok inkább a mérésnek hinni, mint a saccolásnak Kanizsán.
Az elmúlt napokban garmadával kaptuk az aggódó és részvétnyilvánító telefonhívásokat az ország más részein élő barátainktól és ismerőseinktől a TV-ben "Zaláról" szóló tudósítások miatt. Hiába nyugtattam meg őket azzal, hogy Letenyén még csak néven nevezhető hó sincs és a magasabban fekvő síkságokon is csak jelentéktelen, azt gondolták, hogy csupán megnyugtatásképpen mondom, de a valóság biztosan más. Így aztán nem tudtam megspórolni, hogy egyenként el ne magyarázzam nekik a légkörfizika azon részletét, ami megadja a választ az addig számukra érthetetlen jelenségre. Hogyan lehet "világvége" egy innen elhanyagolható távolságra lévő helyen, miközben itt ez a helyzet és a tévében is "délnyugatra" mondtak sok havat. Egyszer tavaly már egy képen mutattam olyan helyzetet, amit akkor az inverzió "negatív"-jának neveztem. Ami azt jelenti, hogy a csapadéktevékenység közben "rendes" és nem "inverz" hőmérsékleti légrétegződés van, amely szerint fölfelé haladva érünk hidegebb rétegbe. Ennyire alacsony hóhatár esetén egy ilyen rendkívüli intenzitású és mennyiségű csapadék esetén bizony ilyen látványosan "lövi szét" a viszonyokat. A valóságban ami a zalai viszonyokat illeti, a sármelléki állomás hófoltokat jelent 120 méteren. Letenyén 150 méteren vannak hófoltok. A 10-30 méterrel magasabb síkvidéki szinteken 3-5 cm hó van. A 250-300 méteres dombokon 15-23 cm. A tudósítások teljesen korrektek: tényleg Zala megyében szakadtak el a vezetékek, tényleg nem volt áram. Semmilyen tudósítónak nem tisztje vagy feladata az események légkörfizikáját elmagyarázni. Mégis fölvetődik a kérdés: vajon a közönség teljesen jóhiszeműen nem jár-e mégis téves asszociációs pályákon. Vajon nem az lehet, hogy bizonyos szakmák művelőiben is inkább dominálnak a "civilként" szerzett sztereotípia-értelmezések, mint a tárgyszerűek? Nem ugyanolyan jelenségnek lehetünk-e tanúi, mint a füge termeszthetőségének térséghez kötése, vagy a gyümölcstermesztésre alkalmas területek kiválasztása képességének hiánya az inverziós jelenség ismeretének híján? Illusztrációképpen ma délután 13. 50-kor készítettem ezeket a képeket innen a letenyei patakpartról. Látható a rajta lévő "hó" is.
Mellékelek még két hójelentést is, egy szlovént és egy horvátot.
Kiemeltem a hivatkozott helyeket a hóadataikkal. Szentgotthárdon hasonló mennyiségű hó van, mint a múltkor a legkedvezőbb (-9) minimumot mérő, hasonlóan magas bilogorai dombon. Eszéken nyolcvanegynéhány méteren ugyanúgy 3 cm délután egykor, mint Muraszombatban 190 méteren reggel 7-kor (más kérdés, hogy nyilvánvalóan Muraszombatban ilyen magasságot feltételezve nem is lenne hó, ha Sármelléken 120-on, Letenyén 150-en sincs, bizonyíthatóan ugyanolyan, vagy nagyobb csapadékmennyiség és csapadékintenzitás ellenére) Stb., stb., stb. Kéretik megérteni az összefüggéseket!
Višina snežne odeje
Petek, 30. januarja 2009, ob 7. uri Opazovalna postaja Višina snega cm Triglav Kredarica 380 Vogel 295 Vojsko 83 Lisca 65 Rateče Planica 15 Slovenj Gradec 15 Katarina nad Lj. 13 Novo mesto 12 Kočevje 8 Celje 5 Let.Cerklje obKrki 4 Murska Sobota 3
Naja! Péccsel és Baranyával kapcsolatban mindent szabad! A klímát érintő kutatásaink közben rájöttünk, hogy több turpisság (finoma fogalmazva, mindenki értse ahogy akarja) is van az adatok között, és néha a valóságtól írreálisan elrugaszkodó adatok kerülnek bele az éghajlati leírásokba és talán a nemzetközi adatforgalomba is! És eddig nem akadt még senki, aki ezek nyomába eredt volna, és aki tiszta vizet öntött volna a pohárba! Mindenki elfogadja amit az intézmények és a szakmák állítanak! Sőt, ha valaki ezek ellenkezőjét állítja, akkor azt mindenáron negatív fényben kell feltüntetni, és még ha óvodás aggyal is felfoghatóan egyszerű dologról van szó, abban az esetben is tiltakozik ellenük mindenki! Ezért tart itt az ország, ahol tart! Hogy a szakmák ilyen fokú tévedései hátterében mi állhat, az továbbra is kérdés marad válasz nélkül, és egyszerűen érthetetlen, felfoghatatlan!
Talán érzékelhető, hogy ezeket a meteorológiai és klímaelemzéseket nem öncélúan teszem. Tavaly, még a régi fórumban kevesebb példával illusztrálva állítottam, hogy a medence egész területén csak leheletnyi eltérések vannak térség és térség között abban a vonatkozásban, hogy hol és mikor alakulhatnak ki kritikusan alacsony hőmérsékletek. Aztán volt, aki elhitte, volt, aki nem. Jelenleg például, amennyiben egy, a most várhatónál komolyabb lehűlés követte volna ezt a mediterrán ciklont, könnyen belátható, hogy azok a területek kerültek volna hátrányosabb helyzetbe a hótakaró miatt, amelyekről, déli és nyugati földrajzi helyzetük miatt, általánosságban a kedvezőbbet feltételeznék. De a mostani példa is bizonyítja, hogy ez így nem föltétlenül igaz. Csak a véletlennek köszönhető, hogy nem lett most egy határozottabb hidegbetörés. A múltkori hideg periódust pedig éppen a keleti területek jó része töltötte hótakaróval. Általános érvénnyel marad tehát a domborzat és a városi hőmocsok, vagy a kettő együtt. Ezekből lehet "szubmediterrán" területeket hallucinálni. Ennyi Magyarországon a korlátozottan téltűrő növények túlélési esélyeinek titka. Továbbra sincs új a nap alatt...
Hát én is voltam a nagy Japán naspolyával és a fidzsoával, jó pár évig hoztam vittem ősszel és tavasszal, aztán már olyan nehéz lett, hogy kiültettem lesz ami lesz. Eddig semmi gond.
Igen a citrusfélék nem egyszerű kérdés, de érdekes velük kísérletezni. Ezek a növényeim a Pocirus trifoliáta és narancs ill a mandarin hibridjei. Ezáltal az ízük valamelyest kellet, hogy javuljon a hidegtűrésük pedig csökkent a Ponc trif-hoz képest, csak az a kérdés, hogy mennyire. A virágzás és a gyümölcs érés szerintem inkább a Ponciruséra fog hasonlítani, mert kint telel ezért a szabadföldi vegetációs időszakban kell, hogy bedobja az összes erejét. Tehát tavasszal virágzik és őszig beérnek a gyümölcsei.
Aztán vannak nagy mágusok akik ezt fokozzák és a hibridet visszaporozzák a Poncirussal és így tovább és tovább...
még németországban is vannak elkötelezettjei e témának:
például Bernard Voss aki már jó pár éve kísérletezik velük:
Az, hogy a japán naspolya teljesen télálló-ezzel vannak fennatartásaim, szerintem a kiszelektált példányokra ez elmondható, de nem bármely példányokra. A fagytűrésük egyedenként változhat. Ugyanez a tapasztalatom a selyem akáccal is, sőt még a Trachycarpus-okkal is . Szerintem az a legjobb, ha az embernek van egy marék magja a fent említett növényekből, elveti akár a szabadban és kint hagyja télire. És amelyik erősen visszafagy attól meg kell válni, viszont lesz olyan példány is, mely nem is fagy vissza kicsit sem. Na ezeket kell megtartani, esetleg visszacserepezve néhány évig nevelni, majd kiültetni. No persze így lehet, hogy csak a magoncok 10%-át tartja meg az ember, de szerintem megéri csak ezekkel foglalkozni és esetleg ezeket továbbszaporítani.
Nekem már teljesen kifagyott egy Japán naspolyám, ugyanott, ahol a mostani virágzó hatalmas nagy van. Ezen kívül volt 3 másik kis magoncom, kiülettem őket pár éve. Egy abszolút nem fagyott vissza, egy másik egész picit, a harmadik már jobban sérült. Az első kettőt hagytam meg. 3-4 éve gyakorlatilag takarás mentesen fagyási sérülés mentesen telelnek, persze a fűtött szomszéd ház közelében.
A virágzóval kapcsolatban, pedig határozottan bizakodó vagyok, mert pl a Füvészkertihez viszonyatva 1-1,5 hónapos késében van, a bimbói nagyon zártak, hitem szerint így nem olyan érzékenyek a hidegre, mint kinyílt vag félig kinyílt állapotban.
Ezek is Haywardok, csak sziámi ikrek, mint ahogy ritkán cseresznyénél is előfordul az ilyen jelenség. Érdekes módon Olaszországban ezeket nem engedik kereskedelmi forgalomba helyezni. Buta szabály, mert tényleg semmi baj nincs velük. Viszont úgy képzelem, hogy a magyarországi forgalmazásuk ennélfogva különösen jó üzlet lehet.
Abszolút hiteles forrásból megtudtuk, hogy Nagykanizsán, a meteorológiai állomást körbevevő (jó kis árnyékot is képező és a fagyzug mellett még hozzáadott fagyzughatást is biztosító) hatalmas fák(!) miatt nem lehetett napfényt mérni, ezért annak meghatározása becslés(!) alapján történt. Ennek ismeretében különösen izgalmas lehet, ami itt következik.
Hogy a nagykanizsai becsült napfényadatok mennyire közelítik meg a valóságot, könnyen ellenőrizhetővé válik a 10 év muraszombati adataival történő viszonyítással, amit a szakma bármikor könnyűszerrel megtehetett volna. Különösen ha még a szakma által feltételezett "Pécshez közelítő távolságarányos” javító együtthatóval is felszorozzuk az értékeket. Amennyiben az archivált adatok mégis 300 órás nagykanizsai napfénytartamhiányról tanúskodnának, egy olyan furcsa helyzettel állunk szemben, hogy az adatok szerint Pécsről Nagykanizsa felé közeledve drasztikusan lecsökken a napfényes órák száma, majd nyugati irányban továbbhaladva még drasztikusabban, távolságarányosan, még nagyobb sebességgel megemelkedik!!!!! Alátámasztva az eddigi, zalai napfénytartamra vonatkozó gyanút, hasonlóan meglepő eredmény született volna, ha a korábban említett 2068 órás 10 éves muraszombati napfénytartam átlagot összevetették volna a „Napfény Városa” jelzőt kiérdemelt Szeged azonos időintervallumra vonatkozó napfényes órák átlagával! Kiemelten lett volna érdemes összevetni az 1997-től 2002-ig tartó hatéves időszakot, akár külön-külön, évenkénti összevetésben is. Muraszombat napfényes óráinak átlaga ebben a hat évben: 2121 óra. A szakma Szeged ezen hat évének napfényátlagát könnyűszerrel összehasonlíthatta volna Muraszombatéval. Még érdekfeszítőbb lett volna ez az összevetés, ha mondjuk a napfény észlelésének helyszíne nem a nagy ködhajlammal jellemezhető Mura völgyében, hanem a Vend-dombvidék vagy valamelyik Nyugat-zalai domb kedvező pozíciójában lett volna....
Még ezeknél is bájosabb összevetésre adnak alkalmat a 2001-es és 2002-es év magyarországi meteorológiai szélsőségeit reprezentáló adatok. 2001-ben Magyarországon Kecskeméten mérték a legmagasabb napos óra számot: 2047 órát. Ugyanebben az évben, Muraszombatban 2121 órát sütött a nap. 2002-ben ismét ugyanaz a magyar város lett a „napfény-bajnok” 1978 órával. Ehhez képest Muraszombat ugyanezen évben mért napfényes óráinak száma 2059.
Ez azt jelenti, hogy ebben a két évben Muraszombatban 155 órával magasabb napfényes órát mértek, mint Magyarországon bárhol. Mindez a nyugat-zalai határszéltől 30 kilométerrel nyugatabbra történt. Mindössze 70 kilométer választja el légvonalban attól a Nagykanizsától, amelyik az időszak második évében Magyarország abszolút utolsója lett a maga szerény 1740 órájával, ráadásul az előbbi várostól „boldogabb” irányban. Amennyiben hitelesnek fogadjuk el az adatforrásokat és a méréseket, ez azt feltételezi, hogy 2002-ben Zala megye nyugati részén az országos csúcs közelében kellett lennie a napfényes óráknak, miközben ettől a zónától 30-35 kilométerre délkeletre az ország legalacsonyabb értékét mérték. Vagyis Zala megye lehetett volna a napfény bajnoka, és abszolút vesztese is egyszerre ebben az évben!!! De ha ezt az egészet abszurdnak tartjuk, mint ahogy az is, ezen a ponton már csak arról kell döntenünk, hogy a Muraszombatban MÉRT, vagy a Nagykanizsán BECSÜLT adatot tekintsük-e hitelesnek.
A napfénnyel kapcsolatban pedig annyit, hogy az alábbi képen látható oszlopok mutatják Horvátország néhány városának a sokéves adatokból számított napsütéses óráinak évi átlagát. Százezerszer elnézést kérek, hogy ezt a kontrasztot mutatom be, de sajnos, minden magyar állampolgár "jól tudja", hogy Zalában a legalacsonyabb, Baranyában pedig (számtalan állítás szerint) a legmagasabb a napsütéses órák száma. Tehát, ez az összevetés nagyon jól adja magát. Külön szeretnék szeretnék azoktól elnézést kérni, akiknek a nyugalmát különösen felbolydítja, ha azzal szembesülnek, hogy valamit egy életen át rosszul tudtak és megnyugtatóbb számukra a világot olyannak hinni, amilyennek addig tudták. Ha valakinek az kényelmesebb, arra bátorítanám, maradjon hát meg eddigi hitében. Mindenesetre, bízom benne, hogy ezek az adatok itt, hitelesek és nem olyanok, amelyek esetleg engem is félrevezetnek az igazság megismerésében.
Tegnapelőtt traktoros horgászott ki /sajnos a Fiat Doblo nem terepre való,de ezt a posta agynélküli vezérei nem tudják/ ,egyenlőre néhány highlanderhez csak gyalog tudok eljutni,de az eltart egy darabig...
Amennyiben Pécsen vannak írástudók, már pedig úgy tudom, nem is kevesen, nem értem, miért hagyják, hogy ilyen eget verő blődségek megjelenhessenek. Ha az én településemről írnának hasonlót ország-világ elé, biztosan szót emelnék. Ez már nem imázsfokozás, hanem lejáratás. Ettől normális ember a hasát kell, hogy fogja a röhögéstől. Ha az számítana, akkor az én házam 300 kilométerre van Trieszttől. Úton(!) De légvonalban Pécs is jóval közelebb van 500 kilométernél. Vagy úton számítják! De ha ilyen messze van, akkor miért van közel? Múltkor az Isztriától légvonalban 20 kilométerre mértek -24 fokot. De folytathatnám a végtelenségig. Itt valami kegyetlenül rosszul működik. Ha viszont szó nélkül hagyjuk, úgy tűnik, mintha mindannyian ennyire ostobák lennénk. Borzalom! Ilyenkor istentelenül tehetetlennek érzem magam.
Százezerszer elnézést kérek, hogy ezt a kontrasztot mutatom be, de sajnos, minden magyar állampolgár "jól tudja", hogy Zalában a legalacsonyabb, Baranyában pedig (számtalan állítás szerint) a legmagasabb a napsütéses órák száma. Tehát, ez az összevetés nagyon jól adja magát. Külön szeretnék szeretnék azoktól elnézést kérni, akiknek a nyugalmát különösen felbolydítja, ha azzal szembesülnek, hogy valamit egy életen át rosszul tudtak és megnyugtatóbb számukra a világot olyannak hinni, amilyennek addig tudták. Ha valakinek az kényelmesebb, arra bátorítanám, maradjon hát meg eddigi hitében. Mindenesetre, bízom benne, hogy ezek az adatok itt, hitelesek és nem olyanok, amelyek esetleg engem is félrevezetnek az igazság megismerésében.