Nekem is ilyesmi a tapasztalatom. Amikor 2 éve kórházba kerültem, még nem volt saját háziorvosom, elmentem egyhez találomra, a neve alapján cseh volt, kedves volt, normális és miegyebek. Ellenben a mostani háziorvosom, aki feltehetően holland, elég lekezelő stílusban szokott beszélni velem. Már gondolkodtam is a váltáson.
én még soha nem fizettem egy fillért sem az orvosomnak sem hollandiában, sem magyarországon, itthon mégis elláttak.
és mivel kétnyelvű vagyok, talán érthetően el tudtam mondani, mi is a bajom... tehát pontosan tudta, mit akarok. azért hozzátenném, hogy egyik orvosak sem volt holland neve, ergo vagy ő, vagy valamelyik felmenője szintén bevándorló volt, nem hiszem, hogy ellenérzése lett volna az én magyarságommal emiatt... (és én nem vagyok ott amúgy sem bevándorló, sőt, állampolgár sem akarok lenni, holott lehetnék...). és ha kért volna pénzt érte, akkor kifizetem, nem gond.
az én fogammal lehetett volna mit kezdeni, mivel félbetört, ami miatt egyrészt véresre szaggatta a szájam belsejét, másrészt meg nyitott volt a fogam, tehát le kellett volna zárni... az itthoni orvosnak ez nem került szívfájdalmába, a capelle-i, roterdami orvos meg időpontot sem adott. a capellei legalább belenézett, de azt mondta, hogy neki le fog járni a munkaideje, nem ér rá velem foglalkozni, menjek át a világvégére, és akkor talán. 5 perces munka volt amúgy.
az iskolaorvos nekem is elcseszett egy fogamat, azzal se tudnak mit kezdeni amúgy :D tódozzuk-fódozzuk, amíg lehet :D ha avval történt volna, nem pánikoltam volna, mivel már kiidegelt, alapvetően elhalt fog, azt akár körömreszelővel is kiigazítottam volna :PP
az ujjam el volt törve, de erre sajnos nem gondolt, holott megemlítettem, hogy egy óriási bowlig-golyó esett rá... :DD
nem csináltam belőle problémát, mert nincs nekem kedvem ott bárkit is bemószerolni, csak levontam a következtetéseket, és kint inkább magánklinikát fogok megcélozni, ha beteg vagyok, mert az tiszta sor: kifizetem, és akkor meggyógyít. vagy azonnal hazajövök, és az itthoni orvosok meggyógyítanak.
örülök, hogy az ismerősöd már jól van!
nekem is vannak jó híreim, majd megírom levélben, mert hosszúak :D
> Még úgy húsz évvel ezelőtt lehetett néhol táblát látni a határon : Nederland
(Te most hol élsz?)
Most is lehet látni a határon táblát. Belgium felé is és Németország felé is.
>Azonban ugy gondolom, hogy a rendszeres Magyarországra utazgatás ez nem segit gyógyítani,
>sőt nagy az esély, hogy ez csak rontja a helyzetet
Speciel engem minden hazaút feltölt. Jó érzés készülődni a következő hazautazásra. Nézni a színházak programjait, jegyeket rendelni, a barátokkal egyeztetni összejöveteleket, stb.
>Egy dolog biztos, egy gyakorlott magyar orvos sokkal sokoldalúbb, körültekintőbb, stb, stb.
Én abszolút nem ezt tapasztaltam. Találkoztam silány magyar orvossal is és nagyon jól felkészült hollanddal. És persze fordítva is.
>A mögötte létező gyógyászati infrastrukturát pedig semmivel sem lehet Bécstől keletre összehasonlítani...
Példa erre Sopron és Budapest menő fogászati helyei, a régi MÁV Kórház, a Honvéd Kórház, Pécsen és (Bp.)a Várfok utcában lévő magán szemészet, stb.
A kutyaütő stílus _nem_ pénzfüggő. Legtöbbször nem a pénzen múlik, hogy jó ellátást kap-e a páciens, hogy elégedett-e. Szerintem.
>A holland orvos bizalmatlan a külföldivel, mert nem mindig tud vele tökéletesen kommunikálni,
>emmiatt nagyon óvatos.
>Ha nem tudod elmondani neki, hogy mi a bajod, Paracetalmolt fogsz kapni, az még nem ártott senkinek
Az előző lakásunk egyik holland holland szomszédaszonyával összejártunk. A gyerekek játszottak, mi beszélgettünk. Amikor kiakadtunk a bunkó háziorvosunkon, ő elmesélte, hogy ő FÉL a sajátjától. Hogy milyen tortúrával érte el (a férje keményen az asztalra csapott), hogy elhiggye neki az orvos, csomó van a mellében és azt kivegyék. Ennyit a nyelvi nehézségről. A mi kétéves gyerekünknek a fülgyulladása okozott nehézséget annak a ...-nak. Mert a gyerekeknek nem így szokott begyulladni a füle. A holland kétévesek biztos másképpen kommunikálnak fülfájással, mint a magyarok, lengyelek, pirézek...
És Paracetamolba bizony bele lehet halni, ahogy az Angliában már meg is esett. :-( (Májkárosító hatású és bizony túl lehet adagolni.)
Bár nekem soha egy percig sem volt honvágyam, vagy ha lett volna, akkor sem Magyarország iránt. Azonban ugy gondolom, hogy a rendszeres Magyarországra utazgatás ez nem segit gyógyítani, sőt nagy az esély, hogy ez csak rontja a helyzetet. Még úgy húsz évvel ezelőtt lehetett néhol táblát látni a határon : Nederland; Nos ez azt hiszem teljesen világos, nem a magyarok, törökök, románok országa, hanem a hollandoké! Ha nem érzed itt jól magad akkor másikat kell választani mert különben csak magadnak ártasz! Ahhoz nagyon hosszú időt kell itt eltölteni, hogy egy egy holland elfogadja ha az országát, a holland viszonyokat kritizálod .. Ha elfogadják akkor már jó úton jársz.... mert eggyütt szidjátok a rendszert!
Ehhez kapcsolható az orvosi ellátásrol szóló parttalan vita,
Egy dolog biztos, egy gyakorlott magyar orvos sokkal sokoldalúbb, körültekintőbb, stb, stb. Azonban azt sem feletjsétek el, hogy közös nyelvet beszéltek, egy helyről jöttetek, értitek egymást. Az is nagyon valószínű, hogy a nagyon kedves, segítőkész orvosodnak az évek során már autót is vettél, merthogy Magyarországon ez a szokás.... A holland orvos páciense csak egy nagyon kicsi és nem is aranytojást tojó tyúk, próbálja meggyógyítani, próbálkozik, ha tudsz kommunikálni vele akkor tudja, hogy mit kell csinálnia. A mögötte létező gyógyászati infrastrukturát pedig semmivel sem lehet Bécstől keletre összehasonlítani...
A holland orvos bizalmatlan a külföldivel, mert nem mindig tud vele tökéletesen kommunikálni, emmiatt nagyon óvatos. Ha nem tudod elmondani neki, hogy mi a bajod, Paracetalmolt fogsz kapni, az még nem ártott senkinek. Tudjátok -e, hogy a háziorvosi kapacitást 60- 65 százalékban a külföldiek kötik le? Különösen a törökök, marokkóiak, karibiak nagy fogyasztók mivel ingyen van, közel van és nekik az orvos még mindig a nagyon is a varázslót a mindentudó bölcset jelenti.
a kollégád valamit hallott, de nem jól jegyezte meg! Az aszpirinra mondják (és nem a paracetamolra), hogy rendszerese szedése megelőzheti az infarktust, ami igaz is, mert vérhigító hatású. Dózistól függ, no meg koszorúér-állapotoktól és koleszterinszinttől, kinek-mi lesz a sorsa.... és mikor...
Az aszpirin (acetilszalicilsav) rendszeres szedése viszont komoly gyomor- és bélpanaszokat okoz(hat), szóval az a kérdés, mit választunk....
Inci, a 15344 és 15345-ös hozzászólására kap tőlem két nagy pirospontot! Nem először fordul elő, hogy szinte szóról szóra u.az a véleményem, mint neked!:D
Palanta (egyébként üdv:)),
kicsit sarkított a véleményed és erősen elfogult az itteni eü-i ellátással kapcsolatban, de tudom, hogy nem haragszol rám, hogy ezt írom. Mikor voltak ezek a negatív tapasztalataid, mert ha tényleg így volt, amit nem kétlek, miért nem kifogásoltad rögtön, hiszen itt igazán elmondhatja a páciens, ami a bögyét nyomja.
Én még azt hozzátenném, hogy attól is függ a megítélésünk, hogy ki milyen betegségeken és tortúrákon esett át, no és hogyan reagál a saját szervezete. Komplikációk is mindig vannak, amiről néha nem tehetnek az orvosok (itt most nem a medische misser-ekre gondolok....) Közeli családtagomat nemrég műtötték (szívbillentyű) Belgiumban, egy magánklinikán. A legnagyobb figyelmet kapta, legmodernebb technikával, nemzetközi szaktekintély műtötte (ezért mentünk oda, mert Hollandiában is vannak jó szívsebészek, de csak mellkasfelvágással dolgoznak....). Nos, utána hazajóve 3 hét múlva súlyos komplikációval újra és azonnal meg kellett műteni, és a holland orvosok a legjobb tudásukkal rendbehoztak mindent, nem ócsárolták a belga kollégát, mert ez benne van mindig a pakliban, és nem is mondták, hogy menjünk oda vissza, ahol műtötték. Csak elismeréssel tudok nyilatkozni róluk.
Nekem viszont a gyerekkoromban el...tt rossz fogazatomat nincs az a fogorvos a VILÁGON, aki helyre tudná hozni. Mert a fogorvostól várom el, hogy csodát csináljon a számban, mikor már több a tömés és gyökérkezelés, mint a fog. Tehát sem a holland, sem a magyar dokinak nem fog sikerülni. Akkor most ki a jó fogorvos?!?! Koronát is elszúrt már holland és magyar fogorvos is, nemegyszer:(.... Azt hiszem, jobban kell relativálnunk!!!
Szia. Volt olyan ev is, amikor itt volt kb 4-5 jo baratom, egyutt is dolgoztunk, eltunk. Visszagondolva, akkor sem ereztem magam jobban. Lehet, hogy nem is a honvagy, hanem ez a felszinesseg, alles goed utani semmirrol beszeles, illetve muorszaggal van bajom. Nem tudom eldonteni..
A lenyeg, hogy megprobaljuk megvalositani celjainkat itt, mivel otthon nem lehet sajnos.
Találkoztam már olyan szemésszel aki úgy fogott velem kezet, mintha egy darab takony lennék és kiakadt azon, hogy meg mertem kérdezni, mennyit romlott a gyerek szeme: Többet nem mentünk hozzá...
azt hiszem nagy elkeseredettsegrol tanuskodnak a soraid...
Igaz en jol erzem magam Hollandiaban es vannak holland barataim is. De vannak Mo.-on elo magyar barataim is, sot elnek a szuleim, sot nagyon jo veluk a kapcsolatom. Sot, van testverem is, veluk is kivalo a kapcsolatom. Sot, a ferjemnek is jo a kapcsolta az o szuleivel, testvereivel es neki is vannak mo-i baratai. Szerencsere letezik olyan, hogy gmail chat, skype, MSN es tarsai, emiatt azt hiszem a kapcsolattartas a baratokkal, rokonokkal, ismerosokkel igen konnyu.
Tehat egy elo pelda vagyok (vagyunk) arra, hogy nemcsak az erzi magat itt jol, akinek otthon nicsenek szulei vagy baratai.
De tenyleg sajnalom, hogy Ti is igy szenvedtek a honvagytol...
Amugy meg a szemelyes talalkozas persze hianyzik, de amikor meg Mo-on eltunk es az egyetemi evek utan elkezdtunk dolgozni, es az addigi baratokkal mar csak ugy-ahogy voltak kapcsolatok, akkor en is szenvedtem ettol. Pedig egy orszagon belul eltunk. En akkor megtanultam elfogani azt, hogy idovel valtozik az ismerestegi kor, bovul es bovul folyamatosan. Uj kozossegbe kerulunk, majd egy ujabba, es a regi mindennapos ismeretsegek mar ritkabb talalkozasokka, a baratok mar csak havi talalkozasokka szukulnek. Es nem a baratsag megszunese miatt, csakis elethelyzet megvaltozasa miatt. Ok mashol kezdtek el dolgozni, igaz mondjuk csak 20-40-50 km-re laktunk egymastol, de a napi/heti talalkozasok mar nem voltak megoldhatok... Es igy evente orultunk, ha 2-3-szor talalkozhattunk. Aztan meg ritkabban, mert gyerekek szulettek itt is, ott is...
Tehat az egeszbol csak azt szeretnem kihozni, hogy a regi baratok elmaradasa nem feltetlenul ahhoz kapcsolodik, hogy masik orszagban eltek...
Akkor ezek szerint en is kiveteles helyzetben vagyok, mert nalunk a kozeli mindket korhazban nem ilyen a rendszer.
Mindharom terhessegemet ugyanaz a szulesz-nogyogyasz szakorvos kiserte vegig, es sosem adtak mashoz a kovetkezo idopontot. De ez nem keres volt, automatikusan igy mukodik nalunk.
Egy masik korhazba is jarok, mas miatt, es ott is mindig ugyanahhoz a szakorvoshoz jarok. Itt sem keresre, hanem automatikusan.
Amugy a bemutatkozasreszhez csak annyi a hozzafuznivalom, hogy en 32 evesen, itt szembesultem azzal, hogy az orvos elore bemutakozik es kezet fog a szemelyesen szolitott pacienssel. Talan en vagyok peches ezek szerint, de sokat eltem Mo-on, es sajnos sokat jartam ott is szakorvosokhoz, vagy SZTK rendelesekre, de sosem (!) jott ki es mutatkozott be es fogott velem kezet orvos. Ezek szerint ez Mo-on is termeszetes, es csak en voltam ilyen rossz helyeken es talalkoztam nem megfelelo orvosokkal... Bar ha kicsit utanagondolok, ez megsem lehet altalanos, mert amikor ezt otthoni baratoknak, rokonoknak meseltem, ok is csodalkoztak, hogy mik vannak. :-)
A szulesz-nogyogyaszomhoz visszaterve, vegig o kezelt, mindig hozza mentem vissza, mindig o kuldott masfele vizsgalatokra stb. De egyik szulesem alatt sem volt bent, viszont a szules utani napon mindig meglatogatott a korhazban, gratulalt, kicsit elbeszelgettunk (az elso utan angolul, a masodik utan holland-angol keverekkel, a harmadik utan hollandul, de ez a terhessegek alatt is rendre igy volt), megnezte a babat, utanakerdezoskodott, megnezte a szulesi korlapot, megbeszeltuk...
Tehat lehet nincsen olyan, hogy fogadott orvos, de igenis tartozik az ember valakihez, aki koveti es tudja mi hogy van az illetovel.
En annak egyebkent kimondottan orulok, hogy a szulest nem egy valasztott orvos vezeti le, hanem az eppen ugyeletes. Igy biztosan tudom, hog nem 24/36 oras ugyelet utan holtfaradtan jon be mondjuk csak kotelessegtudatbol. Biztos, hogy kipihent es igy hozza ki magabol a legjobbat. En a 3 alkalommal kulonbozo orvosoknal szultem, es sosem ereztem, hogy ne figyelnenek ram. Amikor kellett mindig ott voltak, amikor "baj" volt, ok koordinaltak a dolgokat. Nalunk ha valtas volt, mindig tisztessegesen atadtak az addigi infokat, bejott a kovetkezo orvos es vegigolvasta a tortenetet ami addig volt gondosan, itt-ott belekerdezett az elozo dokitol, novertol es engem is kerdezett es kicsit beszelgettunk stb. Mindig tudtam, hogy valtas volt, es mindig megnyugodtam, hogy ennek ellenere minden a legnagyobb rendben folyik.
Szerencses es kiveteles lenne ez a dolog??? De Eszter is jokat irt az o korhazarol es szuleseirol... Azt hiszem, mi ketten vagyunk itt a legfrissebb szulok.
De ahogy Tipetupa irta, mindenki ott szuljon, ahol o biztonsagosnak erzi. :-)
Csak nem szeretnem, ha ilyen teves infokkal lenne tele a forum, mert nekem abszolut nem ilyen tapasztalataim vannak a holland terhesgondozas es szules teruleten... pedig parszor volt benne reszem. :-D
Nekünk is ilyen volt az első, a vége Kisebbikünknél kétoldali tüdőgyulladás volt. :-( Egy rémálom volt az a pasi:s
Utána kerültünk (szintén egy műhibája után amit a mostani dokink elismert) a mostanihoz. Na, benne maximálisan megbízunk. Tizenéve vagyunk nála, eddig még nem csalódtunk.
Ekcémára én nem kenegetnék semmit, hanem homeopatához mennék.
Alapvető, hogy csak és kizárólag ott és úgy szülj, ahol a legnagyobb biztonságban érzed magad. Ha ez egy magyaroszági kórház, akkor ott.
Én speciel két különböző kórházban szültem Magyarországon, el is jutottam oda, hogy ha sikerül a harmadik, otthonszülés lesz... (Semmilyen betegségem nincs.)
Van egy gyanúm, hogy ahogy az irodai ügyintézések nem egyformák Hollandiában, úgy a kórházi eljárások sem. Ahova mi tartozunk, _nem_ esetleges, hogy mikor kihez kerülsz. Amióta csak kezelik a gyerekünket, egy kezelőorvosa van. 1 vagy 2 éve műtötték a kisebbiket, hónapokkal előtte tudtuk, hogy ki műti majd. Mindent meg lehetett beszélni, a műtétről adtak rövid leírást, stb. A kórházban kedvesek voltak vele, odafigyeltek rá, stb. Amikor eltörtem a lábamat, szintén teljesen normálisak voltak. Szóval nem, semmilyen rossz tapasztalatom nincs az itteni kórházzal. Azt hittem itt ez az általános, ezek szerint sajnos nem.
Sziasztok. A mi haziorvosunk szornyu. Akarhanyszor beteg voltam, annyit mondott paracetamol+c vitamin. Ezek a hollandok mindenre paracetamolt esznek. Multkor a munkatarsam kicsit szedelgett, kert 2 szemet es megette. Azt mondja azt mondta a haziorvosa, hogy megelozheti vele a szivrohamot. :) Visszaterve a haziorvosra. Volt egy nagyobb herevisszerem. Kezebe adtam es azt mondja nem lat semmi kulonoset, de azert ad beutalot. Elmentem a korhazba, es egybol mondtak hogy eleg nagy muteni kell...
A baratnomnek es nekem is ekcemank van kb egy eve. Kikellett konyorogni, hogy kapjunk beutalot borgyogyaszhoz. Elmentunk a korhazba,de ott is csak ugyanazt a kremet irtak ki. Tudtok valami csodaszert? A honvagy eleg durva. Itt vagyunk 4-5 eve es nem hogy mulna, egyre erosebb. Szerintem csak az tudja magat itt jol erezni hosszu tavon,akinek otthon nincsenek szulei,rokonai,baratai vagy mindenkivel rosszban van. Sok kulfoldit, magyart ismerek itt, de csak 1 parrol tudok, akik jol erzik magukat itt. Ha nem felnenk a repulestol, siman hazalehetne jarni 2 hetente, par tiz euroert. Lehet ez lenne a megoldas. A legjobb szerintem csinalni egy vallalkozast, es egy ido utan annyi szabad ideje lesz az embernek, hogy ott lesz ahol akar. Mindenutt jo ,de legjobb otthon. Nem veletlenul van ez a mondas...
Hollandok kozt vannak egyebkent olyanok, akikkel ellehet beszelgetni komoly, mely dolgokrol?? En meg nem talakoztam eggyel sem. Azon kivul hogy alles goed,meg lekker, mooi, ertelmes dolgokrol nem igazan tudtam elbeszelgetni veluk.
nekem hosszú listám van, mit kell rendszeresen vizsgálni:D és több helyen is éltem, mindenhol ugyanez volt a végeredmény.
a szüléshez való hozzáállásuk meg rémisztő. még akkor is, ha pontosan tudom, hogy velem másként kell bánni, mert veszélyeztetett terhes leszek több ok miatt is, biztosan csak császármetszéssel tudok szülni, tehát nekem biztosan kórházban kell szülnöm, de a hozzáállásuk olyan flegma, annyira leszarják (vagy legalábbis nekem ez a kép alakult ki), nincs állandó orvos, aki pontosan tudja a kórismémet (ami nem mindegy, mivel össze-vissza van már vagdosva a műtétek miatt a hasfalam), akivel meg tudom beszélni, hogy melyik ágyon szeretnék ébredni az intenzíven, aki figyel arra, hogy a végén, ébresztéskor mindent megmutasson, elmagyarázzon, akivel meg tudom beszélni, hogy kik lesznek még bent a műtétkor, előtte bemutatkozunk...
kint minden esetleges. majd valaki ráér, odaér, talán megműt, gyorsan elolvassa az igen hosszú kórtörténetemet (le van fordítva), aztán valami majdcsak lesz... szóval nekem ebben olyan sok a bizonytalanság, hogy csak na...
hozzátenném, hogy épp ezért én kint emiatt magánklinikán szülnék, ahol ezekre igenis odafigyelnek, ahol a szülész-nőgyógyász végigkíséri a terhességemet, de itthon ugyanazt az ellátást ingyen megkapom, megkaptam eddig is (hozzátenném, hogy paraszolvencia nélkül), tehát nem hiszem, hogy nekem a bizonytalant kéne választanom. és a tapasztalatom az, hogy az orvosaink felkészültebbek, emberiebbek.
Incifinci, Tipetupa, meg a többieknek is köszönöm a hozzászólásokat. Már az is jó, hogy ezt így megírjátok! És akkor ha valakinek van kedve ilyen közös programra, az szóljon, ilyenekhez bármikor szívesen csatlakoznék bármelyik városban:) és persze én is beírom majd!
Ohhh, barcsak mar mi is ott tartanank, hogy a csalad egyutt elmegy egy muzeumba, meg varosnezesre, meg ilyesmi! :-))) Remelem lesz majd ilyen is... jopar ev mulva... csak szepen ki kell varni, tudom. :-D
Sajnálom, hogy csak rossz tapasztlatod van egészségügyileg.
Sejtésem szerint ez csak és kizárólag idő és tapasztalat (szerintem otthon is), hogy ne így legyen. Első körben nekünk is ilyen volt. Aztán pont egy egészségügyis balhé miatt már csomagoltam össze a gyerekekkel, hogy nem maradok itt, amikor a mostani háziorvosunkhoz kerültünk. Azóta pozitív a mérleg.
És föl kell készülni, igen. Milyen vizsgálatokhoz ragaszkodjunk és azokat hol érdemes megcsináltatni. Ezért is kérdezek.
a Bartok engem nagyon erdekelt volna! Kar hogy nem tudtam rola... De szerintem a ferjemet is erdekelne. Persze nekunk meg "gyerekakadaly" van. Azert ha legkozelebb valami ilyesmi van, nekem szolhatsz, elmegyek Veled, ha az egyeduliseg rossz, a ferjednek meg nincs kedve ilyesmihez.
Nekem is lenne ilyen programokra igenyem, de szerintem mi ezt most tobb evig Mo-on sem tehetnenk, hacsak nem ugye jon a nagymami es vigyaz a gyerekekre. Tudom, van olyan hogy baby-sitter, de nekunk a legkisebb azert meg eleg kicsi ehhez, nem szivesen bizom egy idegenre... meg.
De a multkor voltunk bowlingozni, este 8-fel12-ig!!! Ezt kb. 5.5 eve nem ettuk kettesben. Persze baratokkal voltunk most. :-)
nálunk otthon ez rendben van, mi sokat beszélgetünk, mindig van valami újdonság egymás kultúrájában :D én mostmár napok óta a tradicionális holland ágyak varázsában élek, egy csomó kérdésem van avval kapcsolatban, amire vagy tudja a választ, vagy kutatok tovább a neten, és tovább beszélünk, tovább gondolkodunk együtt... aztán majd ha kimegyek, biztosan elmegyek egy múzeumban, és jól kikérdezem a muzeológust is, mert számomra nagyon izgalmas ez most.... sajnos a közös színház ritkán megoldható, mert én értem a holland darabokat, de ő a magyart nem, úgyhogy inkább könyveket veszek, és azokról beszélgetünk, vagy tévét nézünk, és közben fordítok...
de engem amúgy nem zavar, ha egyedül kell mondjuk színházba vagy valamilyen előadásra elmennem...
Hát igen, a páromat ideköti a munkája. Nagy dilemma ez, ha nagyon-nagyon könyörögnék, akkor talán haza lenne hajlandó menni, de akkor meg ő lenne boldogtalan, az meg ugyanolyan rossz. Tnyleg fura nekem, hogy van, aki teljesen könnyen beilleszkedik, másnak meg nem megy... Külsőleg én is beilleszkedtem, ezért is mondom, hogy nincs problémám, már hollandul is tudok valamennyire... Hát, talán azért is nehéz, mert amilyen az én érdeklődési köröm, olyanhoz nagyon nehezen találok itt embert... Én szeretek múzeumba járni, ott sok időt eltölteni, mennék operába, de mondjuk egy jó popkoncertre is, filmfesztiválra, jó étterembe... Akiket itt ismerek, vagy pénzük nincs erre, vagy nem érdeklik őket ezek a dolgok, na igen, múltkor is voltunk Eindhovenben egy Bartók (!) koncerten, hát az átlagéletkor 50-60 év volt, megértem, otthon is neéhz ehhez partnert találni, de ott legalább van pár ember, akit rá tudok venni ilyenekre... Itt meg vannak kedves barátaim, de a legtöbb, amit ki tudok hozni belőle, hogy elmegyünk bevásárolni Amszterdamba, vagy beülünk egy moziba. Az meg nekem unalmas. Egyedül menni viszont nem szeretek sehová.
nekem csak negatív tapasztalatom van a kinti orvosokról. reméltem, hogy a szülés az más, azt komolyabban veszik, de a fórumokról, meg ismerősöktől, barátoktól, rokonoktól való kérdezősködés után bennem arról is rossz vélemény alakult ki. nekem nem lesz több esélyem, csak egy, nekem biztosra kell mennem. ott erre nem sok reményem van.
még utánna fogok járni a belga rendszernek, mivel két unokahugom is nővér, és talán ott megbízhatóbbak a körülmények, meg oda jönne velem az anyukám is, szóval teljesen biztonságban érezném magam családilag, de a kórházi részét nem ismerem.
(a magánklinikák mások, ott amiért fizetek, azt a szolgáltatást kapom kint is, hehe. na, ott megfelelő díjazásért cserébe valóban körbenyalják még a seggemet is akár... de egy magánklinikáér nem érdemes kimenni, olyan itthon is van)
nem vagyok chronos, csak a szűk családomban van, aki kb 25 éve igen, és ő meg fiú, kevés az esélye, hogy szülni fog.
a babavárásban mindenképp jobb itthon - szerintem (majd jönnek az ellenvélemények, de engem amit eddig láttam, nem győzött meg). nálam is problémás a dolog és a felkészülés, bár én már évek óta készülök, de kb mostanra lett reálisan elérhető cél egészségileg.
de amúgy bármiben jobb a magyar egészségügy, én akárhányszor voltam kint beteg, jobb megoldás volt repülőjegyet venni haza, semmint kint elmenni a háziorvoshoz. kezdve a fogorvostól, ahol a letört fogammal várattak volna egy hetet, hogy kezeljék, a lázamat kb leszarták, a törött ujjamra rápillantott, és nem csináltak vele semmit. jó, ha szívózok, biztosan csinált volna valamit, meg elmehettem volna magánklinikára, ahol pénzért foglalkoznak velem, de ha már úgyis pénzbe kerül, akkor inkább itthon, ahol ez nem lett volna kérdés... a fogamat minimum plombálják, ha ott és akkor nem tudnak vele mit kezdeni, az ujjamat legalább sínbe teszik, és elküldenek röntgenre, ha lázas vagyok, felír lázcsillapítót... szóval nekem kb olyan érzésem van kint, ha beteg vagyok, hogy a sarlatánokhoz inkább nem.
a terhességi ellátást sokan dícsérték, ezért beleástam magam, hát... kb annyi segítséget kapnék, mintha a réten egyedül szülném meg a gyermekem, márpedig nekem több komoly bajom is van, és kevés esélyem, azt meg nem adnám valami kókler kezébe, úgyhogy itthon szeretnék, felkészült, normális orvossal szülni. a gyerek meg úgyis kettős állampolgárságú lesz, tökmindegy, hol szülök.
de ne hallgass rám, nézzetek utánna ti is mindennek, biztosan ki fog alakulni egy kép a lányodban is, és már dönt. én öreg vagyok már a rizikózásra.
Valamilyen kompromisszumos megoldas nem letezik a ti esetetekben? Itt is, ott is? Igen ez problema volt nekem is, hogy havonta hazajarni tul koltseges lenne. Bar nekunk az otthoni hitelek miatt is nehez lenne, sok penzt kell haza is kuldenunk, es csak egyre nonek a ktg ek.. chf.:-( Nalunk nem letezik jelenleg kompromisszumos megoldas, mert parom a szakmajaban itt tud dolgozni, en meg csak takaritani. Jo annak aki annak idejen valami jo szakmat tanult ki, es azt itt tokeltesen tudja kamatoztatni. Mondjuk ez foleg a ferfiakra igaz. Parod munkaja 100 % ban ide koti ot? Sajnos nincs megoldas, csak az ha surun haza tud menni az ember. En mikor otthon voltam 1-2 hetig engem nagyon fel tudott tolteni, de mivel 2 havonta, vagy neha tobb volt mire ujra menni tudtunk, a vege fele ujra kezdtem becsavarodni. Most ketlaki eletet elek majd, attol fugg milyen munkam lesz otthon, ha lesz... de elgondolkodtam, mi lesz ha nem lesz? Barmennyire is faj, lehet viissza kell terjek, mert kotelezettsegeink vannak, amiket fizetni kell. Tudod ha nem lennenek hiteleink, egy sem, nem maradnank itt!!!! Ez biztos! Csak a rohadt penz??? Pont emiatt nem akartam csak itt maradni.... de otthon ujra baj lenne.... a szulokre nem tamaszkodhatunk orokke ha baj van, ennek mar forditva kene lennie.... egy nagy nagy vivodas, csata ez az egesz a lelkunkben szerintem. Neked is, es nekem is.. aminek soha nem akar vege szakadni. L
Irigylem Incifincit... o latszik a beirasaibol, tokeltesen be tudott illeszkedni! Mi meg nem tudunk, nem is akarunk? Hollandia de talan mas orszzag sem lenne a mi vilagunk. Nemreg hallottam egy magyar no azt mondta, nincsenek holland baratai, pedig itt szuletett mar... de nem akarom a hollandokat pocskondiazni, talan sok embernek nem tetszene itt!
Mondjuk jelenleg vegyes megoldásra készülünk. Velem készül otthon tanfolyamra, de szülni ő is itt szeretne.
És tekintve a kezelőorvosát, ez talán működőképes lesz. Úgy emlékszem amikor beteg lett, akkor azt mondta, hogy összedolgoznak majd a nőgyógyásszal, hát ez csak lefedi, hogy keményen szemmel tartják és ellenőrzik őket.
Azt nem tudom még, hogy mi alapján válasszunk nőgyógyászt. Ebben nulla a tapasztalatom. A kezelődokija nyilván ahhoz küldi majd, akivel szokásos módon összedolgozik. (Mondjuk ezt meg a házidokinkkal érdemes kitárgyalni, ő korrekt szokott lenni.)
