Már hét elején tudtam hogy szombaton szeretnék egy egynapos túrát nyomni, pár napig tanakodtam hogy melyik is legyen az, a Dobogókő-Rozália volt a nyerő éppen mikor megkaptam Tavaszi Széll levelét. Csuklóból válaszoltam rá hogy akkor én megyek! Pár napig levelezgettünk, folyamatosan változott a létszám, utolsó nap (pénteken ) derült ki hogy Oláhtamásék is jönnek hárman. Egy látássérült lemondta, egy kísérő elaludt, szóval valójában csak a buszon derült ki a túra tényleges résztvevőinek kiléte! Az isztiméri kis programom után (lásd lentebb) teljes menetfelszerelésben vártam őket a buszmegállóban, pontosan érkeztek, bemutatkoztunk, majd elindultunk. Egyel több kísérő lett mint látássérült, de ez így volt optimális, ez a túra folyamán derült ki igazán, sőt Tamással együtt kettő szabad ember is volt. Mikor nekivágtunk egyből megkaptam Szilárdot a technika megszállottját, aki fejből vágta az autók tengelytávját, lóerejét, hengerűrtartalmát, ez akkor derült ki mikor elmentünk a kocsim mellett, megkérdezte hogy milyen típus, majd sorolta hogy 4m akárhány centi hosszú, ennyi meg ennyi a tengelytáv , ennyi lóerő stb...! Ebbe a témába többször is belebonyolódtunk, miközben elég hamar kiderült számomra hogy nem is olyan egyszerű dolog ez a kísérő szerep, gyakorlatilag egyből a Bakonykuti utáni sáros földúton, ahol kerülgettük a tócsákat, libasorban mentünk egymás mögött, miközben egy pillanatra sem lehetett elengedni egymás kezét vagy karját! Így értük el a Burok-völgy melletti fenyvest, nem mentünk le a völgybe, Tamás GPS felmérést is tartott a kéken és hát haladni is kellett hogy elérjük a buszt Tésen.( Amiről én lemaradtam hála egy kutyának... ) Még a fenyves előtt egy nagyobb réten csatlakozott hozzánk két eb, az egyik rövid időn belül visszafordult Bakonykuti irányába, a másik viszont csak nem akart fordulni, jött velünk.Ha jön hát jön...szép ápolt kutya volt, nyakörvvel, de azt csak sejtettük hogy Bakonykutiból való, lehetett volna kitett jószág is éppen! A Burok-parti fenyves volt talán a legnehezebb kísérő szempontból, mindenhol ágak, alul, felül oldalt, nem győzte még egy látó ember sem kerülgetni, nemhogy egy látássérült. Itt okított egy kicsit Tamás mikor én sokadszorra nyögtem ki hogy "közepesenvastagfatörzsazútonkeresztbeelőttünk" erre ő morózusan : KROKODIL!!
Ők ilyen szavakkal jelzik ezt, mint kígyó (kisebb ág) krokodil (nagyobb) vagy éppen rutinból belerúg az elöl haladó a fába vagy kőbe és az utána jövő a hangról tudja hogy milyen akadály és hol! Még a fenyvesben találkoztunk egy madárfogó hálóval az úton kifeszítve, majd pár tíz méterrel arrébb a Madártani Egyesület embereivel akik gyűrűzték a madarakat...és éppen iszogattak is, egyikük már alig bírt beszélni. Valahol errefelé váltott engem Zoli, ő vezette tovább Szilárdot, de mások is váltottak, ez így volt jó mindenkinek.Tamás mondta is hogy elsőre éppen elég ennyi, nagyon fárasztó tud ám ez lenni, mit mondjak egyetértettem, de tetszett azért valahol a dolog, később megint én mentem Szilárddal, majd egy szakaszon Anikóval is, a fiatal látássérült lánnyal, akié a fehér labrador volt amelyik minden tócsában megfürdött.(lásd képek) Erdőkön, mezőkön, tarvágásokon át értük el a Kisgyón Természetbarát telepet ahol először tartottunk hosszabb pihenőt, beszereztem a matricákat, fotózgattunk, ettünk ittunk. Innen Hamuházig végig én mentem Szilárddal aki sziporkázott, lexikális tudása az autókról elképesztő...itt derült ki miután leszólta a 60 lovas Astra Classic-okat hogy Oláhtamásnak is az van! Megnyugtattam Tamást hogy Hörpölinnek is. Na jó azért annyira nem izgatta fel magát, őt annyira nem érdeklik az autók. Az Erdei Szentély után hosszan emelkedett az út, szinte végig a Tűzköves-árok mentén, itt éreztem egyszer hogy társam lelassul, mintha picit elbizonytalanodott volna, gyorsan megálltunk, nem vertük nagydobra, ivott, majd evett csokit, cukrot rendbe is jött hamar, de érezhetően már elfáradt.Jól is esett neki ezután hogy elfogyott az emelkedő, majd rövidesen elértük a Hamuházat ahol megint hosszabban pihentünk.Innen tovább egyedül mentem, láttam már hogy a kutya az én feladatom lesz, sajnáltam szegényt, olyan szép volt és okos,de tudtam hogy így innen nem fog hazatalálni... Már korábban mondtam Tavaszi Széll kérdésére hogy a kocsihoz való visszajutásra van "A" "B" és "C" tervem is, és ha így marad akkor a "B" terv lép életbe.Az mi?? Visszamegyek gyalog...! Már otthon kinéztem magamnak a Mellár-dűlőt, amely a Burok-völgy mentén vezet a Mellár-fennsíkon vissza Bakonykuti felé, kihagyván Kisgyónt, kb 5-6km-rel rövidebb mint a kék...
A túra legsarasabb része volt a Hamuház-Csőszpuszta szakasz, a kutyák mint a disznók úgy néztek már ki... Csőszpusztát elérve már egyedül mentem a kutyával, jött Zoli, hogy mi van, mondom aggaszt a kutya, mi lesz vele.Eközben Anikót is aggasztotta ez a dolog nagyon, ez kötötte le a gondolatai nagy részét, sőt mikor szóba került hogy visszaviszem akkor ő is el akart jönni első felbuzdulásában! Zoli mondta, vidd akkor vissza, ezzel mindent megteszel amit tehetsz, így is lett, röviden elbúcsúztam , majd a nyakörvénél fogva visszafelé kezdtem el vezetni a kutyát, míg el nem hagytuk a többieket, akik rövidesen ellepték a tési Erdei Büfét! Karamell (végül megtudtam a nevét!) nem nagyon foglalkozott azzal hogy mi történik körülötte, berohangált az erdőbe, kergette a nyulakat, ment a szag után, de ha hívtam mindig visszajött, sőt ha elment egy útkereszteződés mellett akkor megállt és várta hogy én mit teszek, merre megyek...okos kutya volt, na! Nagyon jól járható út volt a Mellár-dűlő, a '80-as évek elején a kéktúra is erre jött pár évig, egy-két kopottas jelet is találtam az út menti öregebb fákon.Majd' három órás erőltetett menet (nekem volt az, a kutyának nem, néhol kocogtam is, úgy húzott Karamell) után egy rövid megállásnál először feküdt le a jószág pihenni, de ekkor már megpillantottuk Bakonykuti templomtornyát... lefeküdt, megnyalogatta a kezem, felállt, odabújt, sokáig simogattam, beugrott egy gondolat... búcsúzik!! Előtte alig bírtam megsímogatni néha pár mp-ig, most meg... Mondtam neki: bárcsak meglenne a gazdád is, nem sok esélyt láttam erre azért ekkor, de vannak még csodák! Bementünk a faluba... Bekopogtunk az első házba ahol fényeket láttunk, azt hittem elájulok mikor elkiáltotta magát a hölgy "Megvan a Karamell!!" Ekkora mázlit...beszélgettünk egy negyedórát, kiderült hogy Franciaországból hozták haza mikor hazatelepültek, sőt előbb-utóbb valszeg meglett volna, mert csipje is van! De ezt ki tudta? Mutattam a GPS-en hogy 34.4 km-t ment minimum, de inkább többet a rohangálásaival! Elbúcsúztam a kutyától, gazdától, majd megkönnyebbülten és elégedetten indultam haza, olyan élményeket adott ez a nap amilyeneket nem is gondoltam volna!
Március első hétvégéjén börzsönyi kereszteket hajkurásztunk 2-3 napon át (egyikünk 3, én 2), bár ebben volt egy kis börzsönyi kékezés és emlékhelyezés is. Elvileg kész vagyok a Börzsönyi kék első teljesítésével - már csak a diósjenői pecsét hiányzik, a szakasz már bejárva, majd megkezdtem a másodikat is. Továbbá az Emlékhelyek II is jól áll, már csak pár pont hiányzi a kész állapothoz.
Keresztek a Börzsönyben: Bíbor már féltávnál jár több mint 20 találattal, én még közelebb járok a 10-hez. Folyt. köv.
Nagy köszönettel tartozom mindenkinek, akivel együtt túrázhattam ezen a hétvégén. Bizonyos érzéseket nehéz szavakba önteni, pedig meg kellene próbálnom. Talán holnap nekifutok, bár az élmények addigra már halványulnak egy kicsit.
Nem akartam a véletlenre bízni, így meglehetősen korán indultam autóval és így korán is érkeztem a Bakony keleti lábához, volt még majd másfél óra 9:15-ig Oláhtamásék buszának érkezéséig.Mit csináljak? Na nem kellett sokáig gondolkoznom, régóta tervezgettem hogy alkalomadtán megkeresném a régi kéktúrás bélyegzőt Isztiméren, amely még a kéktúra 2001-es elterelése előtti időkből maradt itt.
Mit tesz az ember ha valamit meg akar tudni egy faluban? Bemegy a kocsmába...Bingó!
Amíg lefőzték az 5 adag kávét a kis termoszomba addig megtudtam hogy 20 évig őrizték itt a kéktúrás pecsétet, de volt a falu felső végén is kihelyezve a szokásos szelencében.Pontosan meg is mondták hogy a kápolnától számolva az ötödik háznál kellene lennie, ha megvan még...
Buszfordulónál leparkoltam, felsétáltam a házig és lőn! Ott volt a jól ismert szelence, benne a bélyegző amely az idő múlása miatt erősen repedezett állapotban van, de kis jó nagy jóindulattal kivehető feliratú lenyomatot produkált!
Több próbanyomat után beütöttem a füzetbe az "Isztimér" feliratú rubrikába ezt a régi pecsétet, majd visszamentem a kocsihoz, átautóztam Bakonykutiba, rövid készülődés után lesétáltam a buszmegállóhoz és vártam a leendő túratársaimat...
a jól ismert ládika...
nem is annyira rossz egy minimum 11 éves kültéri bélyegzőtől
A KDP teljesítőknek egyébként ez csak szükség esetén javasolt, a kocsmában készségesen adnak céges bélyegzőt, a kiszolgálás pedig nagyon barátságos és készséges!
Én is sajnálom, hogy nem tudtál velünk maradni a kocsmázásra és lemaradtál a beszélgetésről.
Pedig a GPS karbantartást is megejthettük volna.
A mai gmasupp.img-t feltöltöttem a http://olahtamas.atw.hu/ honlapomra, azt a térképrajzolás utáni pontra klikkolva le tudod tölteni.
Azt kell a GPS Garmin könyvtárába bemásolni.
(előtte az ott meglevőt érdemes átnevezni, hogy visszaállítható legyen az eredeti állapot.)
Persze mindezt a turistautak.hu ról is elérheted, csak több lépésben, mert egy MapSource programot kell telepítened, meg regisztrálnod kell, majd akkor letöltheted a térkép telepítőt ami beteszi a friss térképet MapSourceba. Ezzel nézegetheted is a térképet, és fel is küldheted a GPS-re a megfelelő térképszelvények kiválasztása után.
Most visszakerestem a felméréshez tartozó leírásomat, mert nem rémlik, hogy feltűnően nagy eltérés lett volna, de mi fordított irányból haladtunk, mint Güszi és hatalmas szembeszélben. Úgy emlékszem, hogy ezen a szakaszon már csak a lassan közeledő templomtornyot szuggeráltuk és kevésbé koncentráltunk a műszerezésre :(
(a DDK bejárásunk dokumentációja még teljes volt, felazso mindig feltöltötte a TUHU-ra a trackek-et, én pedig mindig megírtam hozzá ide a beszámolót és igyekeztem kiemelni, ha valami nagyobb eltérés volt a térkép/terep közt, vagy ha elkavartunk, vagy kerülni kellett stb. Esetleg ez is segíthet, ha valakinek van kapacitása kigyűjteni és összepárosítani)
Annak idején (még kicsi voltam) mi egy Zebegény-Törökmező túrán (Z- a völgyben) kaptunk kísérőnek egy csapódott kutyát. A kutyus ment előre (láthatóan ismerte az utat), egész addig, míg meg nem talált az egyik patakátkelőnél egy kisebb darázsfészket. Onnantól minden átkelésnél mi mehettünk előre :))) Később kiderült, hogy turistaházi kutya.
Azért voltam szűkszavú mert nem tudtam sikerül-e a link.
Remek nap volt valóban, hála mindenkinek, különösen az ötletgazda Tavaszi Széllnek.Rengeteget tanultam, tapasztaltam, sokkal többet adott ez a túra mint gondoltam volna előtte...és sokkal tovább is tartott, hála Karamellnek!:-))
Egyébként hivatalosan "C"-vel írják a nevét, ugyanis ő egy franciaországi eb, onnan települtek haza a gazdái...vele együtt!
Oláhtamásnak köszönet a tanításokért, mire kinyögtem volna a társamnak hogy milyen akadály jön addigra éppen neki is ment rendszeresen, ezt egyszerűsítette Tamás félszavakra...krokodil... és a többiek.:-))
Beszámolót nem akarok írni, mert reménykedve -de nem presszionálva!!- bízom Tavaszi Széll bejelentkezésében ez ügyben.:-)
A hamburger miatt van azért némi hiányérzetem...:-))
Reggel végül heten jöttünk össze a busznál plussz 1 kutyus.
Bakonykútiban még Hobobobo csatlakozott hozzánk így szép nagy csapattal vágtunk neki az OKT eme kellemes szakaszának.
Eleinte enyhén saras utakon haladtunk, majd egy szűkebb ösvényen gyakorolhatták újdonsült kísérőink a terepen való mozgás apróbb trükkjeit. Még egy helyi kutyus is hozzánk csapódott, aztán egyszer csak szó szerint csapdába kerültünk, ugyanis egy madárfogó csapda volt felállítva a turistaösvényen keresztbe. Gondolkodtunk is, hogy ez most vajon milyen céllal van itt, de hamar találkoztunk néhány természetvédelmi munkatárssal, akik épp madarat gyűrűztek.
Kissé furának találtuk, hogy a szél ellenére tüzet raktak, de aztán tovább léptünk. A földek között vezető út elég gyengén volt kijelezve, itt nem ártana egy kis felújítás. A fennsíkról Kisgyón felé ereszkedve favágókkal találkoztunk, de ők nem ismerték a hozzánk csapódott kutyát.
Leérkezve a padoknál megpihentünk, és elemózsiánkat is csipegettük míg Hobobobo akkurátusan behelyezte füzetébe a kéktúrás matricákat. Pihenés után megindultunk, hogy újra felmásszunk a fennsík magasságáig. Egyre jobban fogytak a hátra levő kilométerek, és már nagyon vártuk az Erdei büfé közeledtét. Mielőtt beértünk volna Tésre, Hobobobo elindult a hozzánk csapódott kutyussal, hogy visszavigye Bakonykútiba, így gyorsan elbúcsúztunk, és reménykedtünk, hogy sikerrel jár. Miután látótávolságon kívülre kerültek, bezúdultunk Tésre és letámadtuk az erdei büfét, ahol valóban jó volt a hamburger így mindjárt repetáztam is belőle.
Hazafelé szerencsénk volt a buszokkal, az első nem késett 10 percnél többet, a második pedig pontosan indult és a végén még korábban is ért be. A buszon kaptuk a hírt, hogy Hobobobo sikerrel hazavitte Karamellt, a gyakran elbóklászó kutyust.
Kitöltöttem, bár némely kérdésre a válasz kategóriákat nagyon szétdaraboltnak éreztem, pl. 11. Kicsit az is érződik, hogy "most már kötelező kérdőívet is készíteni" :)
Én abszolút új vagyok a fórum világában. Öszinte leszek, azért regisztráltam, mert utolsó éves főiskolás vagyok és idén írom a szakdolgozatomat, amihez most már kötelező kérdőívet is készíteni és felmérést végezni. A segítségeteket/segítségüket szeretném kérni. A dolgozatomat természetjárás, teljesítménytúrázás témakörében írom. A kérdőív kitöltésébe szeretném a segítséget kérni, ha van idejük/időtök és kedvük/kedvetek, akkor megköszönöm ezt a segítséget. A kérdőív az alábbi link alatt érhető el:
Az elmúlt néhány hét során több honlap (pl. termeszetbarat.hu; Index teljesítménytúra fóruma, stb.) is beszámolt a LÁSS (Látássérültek Szabadidős Sportegyesülete) számos tagjának sikeres részvételéről az extrém körülmények között megrendezett Téli Sóút 33 teljesítménytúrán. Sajnos, én az eredeti felhívást (kísérőket kerestek a látássérült sportolók mellé) nem olvastam, mert az Index teljesítménytúra fórumán viszonylag ritka vendég vagyok, így kísérőként nem volt lehetőségem részt venni ezen a túrán.
A gondolat azonban ekkor fészkelte be magát a két fülem közé: valamilyen formában nekem is segítenem kellene. Felvettem a kapcsolatot az egyesülettel, és azt javasoltam, hogy az egyéni (értsd: egyedül bejárt) túráimhoz csatlakozzon egy látássérült túratárs. A LÁSS tagjaiban nagyon kellemes embereket ismerhettem meg, és a Téli Sóút 33 teljesítők közül hárman jelezték is részvételi szándékukat a március 3-ára tervezett Bakonykúti – Kisgyón – Tés OKT szakaszra.
Az első körben jelentkező két kísérő egy hétvége alatt kipottyant, részben egy súlyosabb térdsérülés (feleségem), részben családi okok miatt. A következő körben zömmel azokat az embereket bombáztam meg a leveleimmel, akikkel már koptattam együtt a bakancsot. Gyorsan meg is lett a két jelentkező. Ma reggel a postafiókomban ott várt egy levél a LÁSS egyik tagjától, hogy szeretne csatlakozni még egy látássérült túratárs. Van egy harmadik ismerősöm, aki ugyan jelezte telefonon az esetleges részvételi szándékát, de ő most vidéken dolgozik, és a felvállalt feladat befejezése a túrán való részvételt limitáló tényező, ami azonban csak péntek estére derül ki. Hú de zavaros mondat lett, azért remélem értitek: meglehetősen bizonytalan a részvétele.
Tudom, hogy csütörtökön már szinte mindenkinek fix ötlete van a hétvégi túrájáról. Tudom, hogy a hozzászólásom minimum későn következett be, de a lepényhal megy előre.
Nem akarom a fórumot terhelni, ezért ha valaki mégis el tudna jönni kísérőnek, akkor bátran keressen privátban a szell.j.zoltankukacgmail.com címen, vagy a 06-harminc-559-86-húsz számon.
A Brüsszelből Budapesten át Hong-Kong-ba tartó két belga bringás (Tim és Claire) ma (csütörtökön) érkezik Budapestre, várhatóan délután 3 és 6 között. Esztergomból indulnak (sátraznak...), a Duna mellett jönnek, két megpakolt bringával. Aki látja, üdvözölje őket (angolul tudnak). Ha idetalálnak, este nálunk alszanak.
Nagyon érdekes, amit írsz, nemcsak azért, mert Annyi Bajjal együtt teljes képet adtatok arról, hogy mi van a fenyvesek tájékán, hanem azért is, mert a válaszodból például egy helytörténeti jelenségre is választ kaptam.
Aki járt már Pesthidegkúton - és ez mondjuk a Kéktúrázókra érvényes kell, hogy legyen ;) - akkor ismeritek a Nyéki-hegyet.
Aki állt már szemben a heggyel, mondjuk a Máriaremetei út és Hidegkúti út sarkán, az a hegy oldalában egy érdekes képződményt láthat, ami első blikkre egy fenyveserdő csoport, kicsit jobban megnézve - bár az utóbbi idők során némileg vesztett a formájából - a Nagy-Magyarországot láthatja a fenyveserdőből kirajzolódni a hegy oldalában.
Nem véletlen ez, egy helybeli öreg erdész szándékosan így ültette a fákat a VV (világválság és nem való világ :) ) után.
Az, hogy idehaza a fenyveserdők egy része kvázi trianoni mementóként alakult ki összerakva a szándékos erdei térképalkotással még erősebbé teszi azt , amit a néhai erdész a fáival ki akart fejezni.
Egyébként ehhez a fenyveshez nem is nagyon vezet út, a sárga is csak alatta megy el, pedig nagyon szép ám ott az erdő! Sziklafalas, amire kiülve az egész erdő a lábad alá rendeződik. Régen sokat jártam oda aludni az erdőbe - mármint délutánonként, nem mint homeless. :) Nagyon jó volt mindig!
Javaslom mindenkinek a kitérőt erre.
Még egyszer köszönöm a válaszokat és virtuálisan egészségedre a virtuális borhoz! ;)
Köszönöm a bizalmat, hogy hozzám intézted kérdésed. Bár én sem vagyok mindentudó szakértő, de kiegészítem a Kolléga által írt teljesen jó választ.
A Budai-hg.-ben azért telepítettek feketefenyőt, mert azokon a kopárokon összefüggő fás növényzet más fafajból nem élt volna meg - esetleg a molyhos tölgy, de az lassú növekedésű és csak a viszonylag jobb foltokban, mélyedésekben növekszik kielégítően. Szóval a feketefenyő jobb nöovekedése is mellette szólt.
Arról se feledkezzünk meg, hogy Trianon folytán fenyveseink nagy részét is elveszítettük, így a 20-as, 30-as években e "sokk" hatására is sok helyütt a fenyőket részesítették előnyben. Ezek a telepített fenyvesek pedig kb. 2000-től mostanában érik el életkoruk felső határát, szóval ezek felújítása őshonos erdőkkel is az erdészetek egyik feladata mostanában.
A fenyők is hullatják lombjaikat, csak folyamatosan és jóval kisebb mértékben, mint többi lombos fa. Ezért jóval kevesebb humusz képződik alattuk, mely a talaj kémhatását befolyásolja, savanyítja. Emellett hazai klímaviszonyaink között elég sok rovar- (mindenféle hajtásgörbítők, szúk stb.) és gombakárosítója van, ami miatt egy letermelt fenyves helyén mindenképpen őshonos erdőt kell létrehozni, különben ezek a károsítók nagyon elszaporodnának.
Bár több, mint egy évtizede nyomták a kezembe az erdésztechnikusi bizonyítványt, és azóta gyakorlatilag csak kívülről figyelem a dolgokat, és szorgalmasan felejtek, de röviden: az egyes fenyvesek talajjavító, illetve talajrontó hatása függ a fafajtól, és a talajtól is. Általában a rossz minőségű, erdősületlen talajokon a pionír jellegű fajok (erdei, fekete) javítani tudják a talajt, előkészítve az értékesebb állománynak, de egy jó minőségű talajt szépen el tudnak savanyítani.
Nos ez nagyon érdekes tanmese! Nagyon kiváncsivá tettél, hogy neked mi belőle a tanulság? Ha gondolod priviben folyt, mert már így is a trollkodásomról híresültem el, nem kellene tovább offolni. :D
Úgy látszik mostanában kicsit megérintett az erdészet, megint ilyen témába vágó kérdéssel jönnék - bár ha valaki tudna mondani erdészeti tankönyv címet, akkor lehet, hogy mindannyian jobban járnánk :D
Szóval a DDK filmben a fenyvesek talajrontó hatásáról van szó és manapság is ezzel a címszóval kezdték el kivágni a telepített fenyveseket most meg a helyi újságban olvasok egy ezeréves cikket, amiben arról írnak, hogy a Budai-hgben pont azért telepítettek fekete fenyőket, hogy javítsák a sziklás talajt? :O
Titkon Ssiminek céloznám a fenti kérdést és meg is hálálnám virtuálisan (a minap találtam egy másik fórumon :)):
Olvassa? Nagyon helyes, hogy olvassa! Legalább láthatja, mi fogalmazódik meg többünkben.
Ami az ötletelést illeti - az ötletelésnek köszönhető, hogy megszületett az új honlap, ami nagyságrendeket javított az arculaton és az információáramláson - hogy csak a legszembetűnőbb példát hozzam fel.
Ami meg az oroszlánokat illeti - sokszor tapasztaltam már; főképp magyarok által "lakott" munkahelyeken, hogyha az illetőhöz, illetőkhöz nem úgy szóltak hozzá, nem azt kapták, amit gondoltak, hogy kapniuk kellene, nem az történt, amit ők akartak, stb stb, akkor képesek voltak úgy megkötni magukat, hogy a végén már a munkahely látta a kárát.
A személyes érzelmek nem hivatalba valók. A sértettségeket sosem szabad odáig kiélni, hogy a végén azt az ágat is szépen elnyisszantjuk, amin mi magunk is ülünk.
Ebben a felfogásban bizony már nagyon komoly generációs ellentétek lehetnek, sőt vannak is. Az öregek talán segíthetnének abban, hogy bölcsességüknél fogva elnézőbbek és nyitottságot megőrizve az új áramlatokat ötvözik a sokéves tapasztalatukkal. A fiatalok meg lehetnének tisztelettudóbbak és kevésbé okoskák, tudom, de a mai világban sajnos a korábbi problémamegoldási sémák nem érvényesülnek. A fiatalok meg pont ebbe az új rendszerbe beleszületve jobban tudnak alkalmazkodni, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség az előző generációban összegyűlt információkra.
"KVTE veled ellentétben nem nyugdíjas, hanem még futja a köröket, amiken te talán már túl vagy - munkába jár, családi életet él és még mellette próbálja meg tolni azt a szekeret, aminek a bakján jelenleg rengetegen ülnek és mindannyian a féket markolásszák, nehogy bármi is előre haladjon, nehogy fel kelljen ébredni az évtizedes álomból..."
Válaszolhatnám ezt is:
Én is élek családi életet:-)
Én is ismerem a hivatkozott személyt.
Azt is tudom, hogy olvassa a topicot.
Nem ezért írom az alábbiakat:-))
Nem ülnek rengetegen a bakon, és nem a féket markolásszák.
És én is futom a köröket.
Nem nyilvánosan, de ez mentalitás kérdése is.
Sajnos, nem tudom a megoldást, és az elmúlt évekkel ellentétben anyagi lehetőségeim is korlátozottak.
Igaz, amikor volt bőven pénzem, akkor időm nem volt.
Most egészségem nincs:-)
És pénzem se sok.
Azt nem hiszem, hogy azzal toljuk a szekeret, ha ötletelünk.
Most egy átmeneti korszak van, nem kéne a döglött oroszlánba rugdosni.
Megéltem már néhány korszakváltást, sajnos, mindig így volt.
Azért emeltem fel szavam, mert Zsolt még fiatal, és talán felfigyel arra, hogy más vélemény is van.
Egyébént mindenki úgy éli az életét, ahogy jónak látja.
a jól ismert ládika...
nem is annyira rossz egy minimum 11 éves kültéri bélyegzőtől
