Egy közelmúltban megjelent genetikai modell azt jósolja, hogy ha felbukkan egy olyan gén, amely fogékonnyá teszi az egyedeket a homoszexualitásra, az gyorsan elterjedhet az adott populációban. Ugyanez az elmélet emberek esetében is gyakorinak jósolja a biszexualitást.
Hogyan lehetséges, hogy a homoszexualitásra fogékonnyá tévő gén(ek) - amennyiben valóban léteznek - fennmaradnak a természetes szelekció során? Hiszen a homoszexualitás biológiai értelemben azt jelenti, hogy nincs reprodukció (szaporodás), enélkül pedig továbböröklődés sincsen - ami evolúciós értelemben sem kifizetődő. S. Gavrilets és W. R. Rice brit kutatók közelmúltban megjelent munkája egy populációgenetikai modell alapján igyekszik megválaszolni a kérdést. A modell szerint egy olyan gén, amely fogékonnyá teszi az egyedeket a homoszexualitásra, elméletben gyorsan elterjed, és széles körben előfordul mind az emberek, mind más, ivarosan szaporodó fajok között.
A homoszexualitásért konkrétan felelős gént a mai napig nem azonosítottak, de az eddigi ismeretek alapján bizonyos, hogy a genetikai háttér szerepet játszik e viselkedésforma kialakulásában. Egypetéjű ikrek esetében például külön neveltetés mellett is nagyobb valószínűséggel lesz mindkét ikertestvér homoszexuális, mint a nem-iker (genetikai állományukban különböző) testvérek között. A fiúk a homoszexualitásra való hajlamot általában az anyjuktól öröklik, jelezve, hogy ez egy öröklődő anyai hatás, és/vagy egy az ivari X-kromoszómán lévő gén áll a dolog hátterében.
A korábbi vizsgálatok során három olyan öröklődő mechanizmus vetődött fel, amelynek révén a homoszexualitást okozó gén vagy gének fennmaradhatnak a populációban.
Az egyik elgondolás szerint akkor válik homoszexuális fenotípusúvá az egyed (vagyis akkor jelenik meg a homoszexuális viselkedés), ha mindkét szülőjétől ugyanazt - a homoszexualitásra való hajlamot okozó - allélt örökli; ezt szaknyelven úgy mondják, hogy homozigóta lesz erre a tulajdonságra nézve. Ha azonban csak az egyik szülő örökíti át a homoszexuális jelleget kialakító allélt, akkor az utód heterozigóta lesz, ami az elmélet szerint előnyt jelent a tisztán heteroszexuális allélt hordozókkal szemben is. Ugyanez a jelenség áll fenn az afrikai sarlósejtes vérszegénység esetén is, ahol csak a homozigóta egyedek lesznek betegek, a heterozigóták viszont védettséget élveznek a maláriával szemben, ami hatalmas előnyt biztosít számukra. Ennek eredményeképpen a betegség allélját hordozó egyedek sikeresebbek a túlélésért folytatott küzdelemben. A homoszexualitás allélját csak egyik szülő részéről hordozó férfiak sikeresebbek lehetnek a nők meghódításában, és/vagy életképesebb spermiumokkal bírhatnak - mondja az ún. heterozigóta-fölény elmélet.
Egy másik lehetséges magyarázat szerint a homoszexualitásért felelős allél előnyt jelent, ha nőstényekben (nőkben) fejeződik ki, viszont hátrányos, ha hímeknél (férfiaknál) jelentkezik - például azért, mert őket is nőiessé teszi, férfiasságukat gyengíti. A nőkben tapasztalt előny populációs szinten kompenzálja a másik nemnél jelentkező hátrányt (az az ún. a szexuálisan antagonisztikus szelekció elmélete).
A harmadik szóba jövő mechanizmus a rokonok közötti önzetlenség (ún. kin-szelekció). Ennek megfelelően a homoszexuális egyedek családtagjaikat segítik, támogatják, ezáltal növelik a családtagok szaporodási esélyeit, és így közvetetten biztosítják saját, homoszexualitásukért felelős alléljuk továbbvitelét a következő generációkba.
(forrás: origo.hu) |
