1. A "/" itt két tulajdonnevet választ el (rémes egy megoldás),
2. melyek közül az egyik ráadásul önállóan "De Palchi" lenne, mert ilyenkor a névterjedelem egyértelműsítésének jegyében a névelőzékek is nagyra változnak (legalábbis egyes gyakorlatokban, AkH. ilyesmiről nem ejt szót, a legbővebben magyarázós OH. sem);
3. a két név közötti alkalmi viszonyt a nagykötőjel jelezné leginkább, de a második név kételemű, ami nem szerencsés, mert így az nk. csak az első nevet kötné a második első eleméhez.
A többi probléma már részletkérdés (a "műfordítói" kitétel betolakodása stb., edzett díjnévírók már el sem sápadnak az ilyesmitől).
Egy szó mint száz, a két szóba jöhető megoldás közül egy huszárvágással az "és" kötőszóval való kapcsolást választottuk, tehát: "Raiziss és De Palchi műfordítói díj" a nagykötőjeles "Raiziss–De Palchi műfordítói díj" (itt most kéretik egy vékonyka szóközt odaképzelni a nagykötőjel elé és után, de még nem teljes értékű spáciumot, nehogy valaki gondolatjelnek vélje).
Kíváncsi vagyok, mit tetszenek szólni ehhez (különösen ami az "és"-t illeti).
És persze, hogy nincsenek, mert _deklaráltan_ a _főváltozatot_ hoztam. Ezt abban a '15-ös posztban is írtam. Egyébként ezt a főváltozatos kitételt pont a francia miatt tettem, hiszen az angol, német, olasz, a többi nyelv zöme nem ismer másmilyet.
Nem, a '18-as a tiéd. Ami a '15-ösre felel. Azt láttad, azzal kapcsolatban írtál pontatlanságot, azt idéztem. Nem tudom hol a probléma, és nem tudom mi miatt olyan fontos neked, hogy egy nyilvánvaló — egyébként teljesen lényegtelen — tévedést hangsúlyozva tiéd legyen az utolsó szó.
"Úgy értem, mi van akkor, ha valaki a havat akarja lefordítani az eszkimók nyelvére, ahol erre az egy magyar szóra emlékeim szerint vagy két tucat megfelelő van?"
Azt hiszem, félreértés. Én Antal óráiról arra emlékszem, hogy az eszkimóknak a 'fehér' jelentésre van egy tucatnyi szavuk, és ezek általában a hó különböző minőségjelzős szerkezetei. Ugyanilyen talán a 'kék' a tengerrel Óceániában.
Segítek, úgy tűnik csak átfutottad a hsz-emet: "Mind X-szel írja (főalakként)," Értsd: a louksor, louqsor a Louxorra irányít át. Főalak az x-es ott is. A német, olasz, angol pedig nem ismeri a -ks-t. A többit mots nem ellenőriztem, mert nem is kell. Megjegyzésed, ha nem figyelmetlenségen alapult, csak kötözködő.
Úgy értem, mi van akkor, ha valaki a havat akarja lefordítani az eszkimók nyelvére, ahol erre az egy magyar szóra emlékeim szerint vagy két tucat megfelelő van?
Emlékeim szerint ez urban legend (városi legenda?)
Azt látod, hogy veled vagyok, de rumcihoz képest én sem vagyok sokkal kompetensebb. A "szépészeti" szempontok adott esetben nem hanyagolhatóak el, mintghogy ez kizárólag írott nyelvi probléma, és az írás tipikusan multimodális forma, ahol nemcsak a jelentés, hanem a mutatott kép is résztvesz a kommunikációban. Ez nemcsak az esetleges illusztrációkra vonatkozik, hanem a szöveg oldalakra tagolására és a szürke folt struktúrájára (fekete-fehér fedés eloszlása) is.
Csak tudósításképp, nagyon érdekes előadást hallottam ezzel kapcsolatban Petőfi S. János professzortól a múlt héten Debrfecenben.
Az e-business nem egyértelmű, fordítják e-üzlet-nek, de többnyire e-kereskedelem-nek. Mindezek a megfeleltetések természetesen erősen környezetfüggőek, azonban ez nem kivételes eset.
Nehezen tudok veled ebben a kérdésben vitatkozni, mert azt tudom, hogy kevésbé vagyok felkészült. Ugyanakkor az e- szintagma (e+kötjel) mibenlétéről érdemes lenne beszélni. A hivatkozott döntés ebben az esetben az e-t tekintette összetételi elemnek, és a (z e-mail cím)-et mozgószabály szerint tagolta. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez kívánatos. Az nyilvánvaló, hogy az 1999-es döntés jelentős mértékben hozzájárult az elterjedéséhez. A nemzetközi elterjedés vonatkozásában úgy érzem, nincs igazad, de ehhez jobban utána kellene nézni. A szóbelseji nagybetű természetesen nem jön számításba.
Az hogy a "jelenlegi kodifikációból" nem vezethető le, igaz, de nem teljesen erős érv, hiszen még a helyesírás-történet léptékében sem olyan sok az a 11 év, ami 1999 óta eltelt.
Nyilván ez nem mérvadó, ugyanakkor bármennyire is idegenül hangzik, inkább ez a forma tetszik jobban, mint a magyartól teljesen idegen kötőjeles (pláne dupla kötőjeles) megoldás.
rumci felvetését éppúgy csak "szépészeti" szempontból tudom értékelni az alapján a tudás alapján, amit mostanáig sikerült összeszednem. Azt, hogy melyik helyes vagy helytelen (kívánatos vagy kerülendő) nem tudom megítélni.
Fordítóként akkor gondolom örülsz annak, hogy ugyanazt a szót több másikkal is tudod helyettesíteni a szövegkörnyezet függvényében, ezzel színesítve a magyarul írottakat. Biztos vagyok benne, hogy a tükörfordítás (ahogy a Leiter Jakab blogban írták, "needle circle translate dig" -- ez itt a vicc helye) ebben az esetben megállja a helyét.
Úgy értem, mi van akkor, ha valaki a havat akarja lefordítani az eszkimók nyelvére, ahol erre az egy magyar szóra emlékeim szerint vagy két tucat megfelelő van?
Mindegyik „e-” utáni szónak megvan a magyar megfelelője, épp ezért indokolatlannak és a magyar nyelvre nézve károsnak gondolom a szerepeltetésüket és a használatukat is.
Csak fordítóként jegyzem meg, hogy például a "business" szónak nincs egyetlen pontos "magyar megfelelője", mégha azt is hiszed, hogy tudsz rá ilyet. (Mivelhogy hol vállalkozás, hol üzlet, hol üzleti tevékenység, hol üzletmenet stb. stb.)
Ennélfogva ha szerinted az e-business megfelelője az e-üzlet és az előbbi indokolatlan és káros, akkor téves (káros) nézeteket terjesztesz.
Igen, felettébb és roppant közelről ismerem, bár sohasem olvastam. Szóval alighanem tudod, hogy ki vagyok, nekem ellenben csak merész tippjeim vannak arra, hogy te kivagy. Mindez viszont teljesen lényegtelen a kérdésfeltevés és annak megválaszolása szempontjából.
Namost kóklerként nekem megvan az alapos véleményem az e-bankink, e-business, e-book, e-business-akadémia szavak magyar helyesírási szótárban való szerepeltetéséről. Mindegyik „e-” utáni szónak megvan a magyar megfelelője, épp ezért indokolatlannak és a magyar nyelvre nézve károsnak gondolom a szerepeltetésüket és a használatukat is.
Igazából, ahogy korábban is írtam, jelenlegi tudásom bőven nem elég ahhoz, hogy a saját fejem után menve igazat adjak akár neked, akár Ádámnak az írásmód tekintetében. A kérdés az, hogy a helyes írásmódot ki (vagy kik) fogja (fogják) eldönteni, és mi, a plebs erről milyen fórumon értesülhetünk?
Úgy érzem, nem sokban jutottunk előre, mert nem derült ki, hogy a magyar nyelv (hivatalos akadémiai) szabályrendszere szerint melyik írásmód a kívánatos (vagy helyes). Én ugyanis elsősorban ezt venném alapul, aztán idővel, ahogy a -val/-vel ragzás kötőjeles alakjainak hasonuló mássalhangzója kezd eltűnni, vagy ahol az egyelőre és egyenlőre köznyelvi alakjai közül az utóbbi kezdi átvenni a „hatalmat”, valamelyik írásforma „győzni fog”. Node addig mit csináljak?
Az 1999-es döntést nem akarom értékelni, de attól tartok, hogy míg akkor volt létjogosultsága az egybeírásnak, az azóta végbement változások mind az angol, mind a magyar írásbeliségben egyértelműen a kötőjeles írásmód túlsúlyát hozták el (néhány éve elég alaposan megvizsgáltam ezt a kérdést). A szó belseji nagybetűs példák nyilván nem egyeztethetők össze a magyar írásszokással.
De most a kérdés nem az, és itt szerintem félrevezeted a kérdezőt, hogy mi lenne az optimális szabályozás, és hogyan kellene ezt a kodifikációban megoldani, hanem az, hogy a jelenlegi kodifikációból mi következik. Márpedig a jelenlegi kodifikációból nem lehet levezetni az ekönyvet.
Persze, ez nem is volt kérdés. Olyan írásbeliségről ugyanis nincs tudomásom, amelyikben álló felkiáltójel lenne mondat elején. Szóval az durva kontamináció lett volna.
Előbb írtam a válaszomat, mint ahogy a tiedet elolvastam, de nem adok neked igazat. A nemzetközi gyakorlatban az e-mail és az email (azonos jelentéssel) körülbelül azonos arányban fordul elő. A Google csata és a Google Fight az email fölényes túlsúlyát jezik, bár ebben bizonyára belejátszik a zománc is. (v.ö. francia Wikipedia: többtétel után E-mail (parfois orthographié à tort email dans des textes en français), autre nom du courrier électronique.)) Azért valószínűleg nem nagyon.
Nemzetközileg elterjedt az ebook, eBook, ebusiness, eBusiness forma.
Semmiképp nem látom indokoltnak, hogy magyarul a kötőjeles forma terjedjen el, vagy kizárólagos legyen: lexikailag nehezen magyarázható (nincs ilyen jelentésű, funkciójú e szó).
