Hát igen, Sat Okh kanadai gyermekkorával kapcsolatban elég sok dolog nem tiszta. Ezért is lennék kíváncsi az angol nyelvű könyvre, mert Glantznak a cikk szerint "Shawnee historical archivist"-ek is segítettek kutakodni a témában, roppant kíváncsi lennék, hogy milyen eredménnyel. Sajnos a könyvről ezen az egyetlen cikken kívül semmilyen információt nem találtam. Arról, hogy hogyan kerülhetett egy kis sóni csoport olyan messze északra, valahol azt a magyarázatot olvastam, hogy folyamatosan húzódtak fel északnyugatra a fehérek terjeszkedése elől, mert semmiképpen sem akartak rezervátumba kerülni. A térképre pillantva ez elég hihetetlennek tűnik, de ha pl. a delavárokra gondolok, hogy sokan közülük végül hány ezer mérföldre kötöttek ki eredeti hazájuktól, és milyen hatalmas területen szóródtak szét, Kanadától Oklahomáig, akkor azt kell mondanom, hogy a dolog hihetetlen ugyan, de nem teljesen lehetetlen.
Letöltöttem pdf-ben Katarzina Krepulec tanulmányát, mely a "Stanislaw Suplatowicz. Niezwykla biografia Sat-Okha, czyli jak sie zostaje legenda" hangzatos címet viseli, de mivel lengyelül egy kukkot sem tudok, eddig még nem próbálkoztam meg a lefordításával.
Csak most vettem észre és barátkozom a cikkel amit ide linkeltél ,talán ebből is megtudok valamit,főleg ha sikerül lefordítanom,de szívesen elfogadok bármilyen segítséget...
Engem nagyon érdekel a történet,mert Sat Okh-tól a "Sós sziklák völgyét" jó regénynek tartottam,bár kissé furcsálottam az állítólag megtörtént eseményeknek az 1900-as évek-hez való "viszonyát"...Állítólag amikor egyszer vissza ment Canadába,a bátyja és az apja nem emlékezett rá,szóval egy kicsit homályos a történet...Úgy tudom ,hogy Lengyelországban egy múzeum is van Sat Okh indián multjáról.A shawneek eredetileg a mai New York állam területén éltek és híres főnökük Tekumseh /akinek egyébként Sat Okh a leszármazottjának tartja magát /,hasonlóan Pontiac-hoz,viszonylag jelentős sikereket ért el, egyes törzsek egyesítésében és harcaikban az angol korona ellen.Sajnos a keleti parti indiánokról szinte semmilyen komolyabb és hiteles irodalomról nem tudok magyar nyelven.Szomorú,hogy Cooper,aki egyébként ott született és élt, mennyi tárgyi tévedéssel és meseszerűen írta meg az egyébként ifjúságunknak oly kedves és meghatározó regényeit.Vissza térve az eredeti témához,Szürke Bagoly aki hitelesen írt a Canadai indiánok életéről és utazásairól az 1900-as években,nem igen említi,hogy a Canadai Lovasrendőrség üldözött volna ottani törzseket.A shawneek,pedig hogy kerültek a Mackenzie folyó vidékére ?
Jó lenne,ha valaki itt a fórumon renbe tenné már végre számomra ezt a "Sat Okh ügyet "
Stephen Glantz könyvet ír a sóni-lengyel Sat Okh kalandos életéről. Az író 10 évvel ezelőtt Nyugat-Belorussziában, a Berezina folyónál, egy tábortűz mellett üldölgélve halott először a Kanadában indiánként felnevelkedett, majd Lengyelországban az Armia Krajowa tagjaként a nácik ellen harcoló Hosszú Tollról. A történet azóta nem hagyta nyugodni, s bár Sat Okh 2003-ban elhunyt, az író részletes interjúkat készített Hosszú Toll egykori bajtársaival, köztük legjobb barátjával Ryszard Whychovskyval és az ellenállók futárával Barbara Zelttel. A hajdani partizánok felcsillanó idézték fel azokat a dicsőséges, de szörnyű napokat, amikor a számukra "Kozák" néven ismert fiatalember, aki teljesen nesztelenül tudott ölni, vezette őket az egykori hazájától oly távol lévő lengyel erdőségeken keresztül.
Érdemes végignézni az események láncolatát Dee Brown bestseller könyvének címével és mottójával kapcsolatban.
Dee Brown könyvének címéül egy olyan verssort választott, amely hangulatában és konkrétumában jó választás. Ugyan a vers ismeretében ennek az utolsó sornak semmi köze pont az indiánokhoz - pontosabban annyi köze van hozzájuk, mint bármi máshoz - de azért jó választás.
A könyv címét a fordítónak sikerült a témát tekintve pontosabbra átváltoztatni, egyúttal rémesen tárgyszerűvé.
A belül megismételt utolsó pár verssornak viszont szép műfordítása sikeredett (vajon a könyv fordítója, Tandori Dezső fordította a verset is? Érdekes módon a Wikiben nincs felsorolva a fordításai között). Jó lett szép szomorúnak, akár még az indiánokra is vonatkoztathatjuk. Csak egyrészt már semmi köze sincs Wounded Kneehez, másrészt már semmi köze sincs az eredeti vers mondanivalójához.
Ezeket ugyan még nem volt szerencsém olvasni, de Custer és a Little Bighorn téma jobb megértéséhez igencsak ajánlottak, a már említett Michno könyv mellett:
Robert M. Utley: Cavalier in Buckskin: George Armstrong Custer and the Western Military Frontier
Bentlakásos iskolába kényszerítették az indiánokat az USA-ban és Kanadában. Elszakították őket a családjuktól, nem volt szabad az anyanyelvőkön megszólalni, és aztán ez a szegény pasi elfelejtette a saját nyelvét, miközben angolul se nagyon tanult meg. Elsírta magát, hogy a szellemek nem beszélnek angolul és nem tud velük beszélni. Gyerekkorában, ha megszólalta az anyanyelvén, megverték meg kinevették, levágták a haját, templomba járatták és kikeresztelték. És ez nem is volt olyan nagyon régen. Még 2007-ben is vagy 10,000 gyerek járt bentlakásos indián iskolába. Nagyon szomorú történet.
Hi Miss Wassicsu ! Nem hiszek a szememnek : egy válasz :-) Már csak véletlenül kattintottam ide és lám...Én is próbálok majd egy fordítást megosztani az említett monológból ----van egy barátom ,ő profi fordító,talán segít ! Üdv : pauli / Crazy Horse /
Ennyien ne jelentkezzetek fordítani ! Más : lehet,hogy Ti "ős-topikosok" már kitárgyaltatok mindent egymás között a múltban,de aktivizálhatnátok magatokat az "újak" okulására------vagy már ennyire unjátok a témát ?Netán túl elfoglaltak vagytok ?
Nem tartozik szorosan az eszmefuttatáshoz, de (azt olvastam valahol, hogy) a XX. sz.-i USA-beli felhőkarcoló-építkezéseknél előszeretettel használtak indiánokat. Tériszony, szél, hideg nem fájt nekik. Vagy fájt, szó nélkül tűrték.
Vagy esetleg voltak olyan háborúk, amik kimaradtak Dee Brown könyvéből?
Bocsánat, én a könyv előszavából úgy értelmezem, hogy Dee Brown nem akart leltárt írni. Őt az indiánok megnyilatkozásai érdekelték, ahogy az indiánok látták a dolgokat, a világot. Ezért nem írt előbbi időszakokról ("az első kézből származó indián megnyilatkozások legazdagabb forrását azok a jegyzőkönyvek...; A XIX. század második felében... ...mindig ott ült az írnok is; ...az 1870-es években... ...azt követelték már, hadd jelölhessék ki maguk a tolmácsot és az írnokot; stb).
Így némi túlzással azt is lehetne mondani, hogy kiválasztott 17 beszédrészletet, ami megfogta, s a könyvben a 17 fejezet elején (közben) megadott pár sor a lényeg, és a többi a háttér, hogy értsék a népek.