múlt héten hogy volt ez az MTSZ tisztújítás, láttam hogy bekerült valaki az egyesületetekből. nevére persze már nem emlékszem, arra viszont igen hogy munkásságához oda volt írva hogy "magashegyi túramozgalmat szervezett"
Sajnos amit írsz, igaz. A beszántás igen jelentős, a benött ösvények és leágazások is nehezen követhetők helyenként, és ősszel lehet ez még nehezebb,
Illetve amit észleltem egyértelműen, hogy szemből jóval könnyebb lett volna sok esetben a tájékozódás, mint ebből az irányból. Pl meglátod a falut hová mész, stb. Persze ezt utólag lehet látni, ha vissza-visszanézünk.Pl. ebből az irányból Irotán szinte nincs jelzés, csak pár folt, szembe menet viszont elég jól el lehet menni. Néha épp ezért a hátrafelé menetet is célszerű volt választani, így legalább változatosan terhelhetük magunkat ;-).
Ami fura számomra, hogy vannak rövidebb szakaszok, ahol van szinte teljesen friss jelzés 1-2 km.-ren, aztán eltünnek. Pedig ott nincs se leágazás, se semmi, így én se mehettem el a helyes útról. A keresztezédések meg sok esetben nagyon kritikusak.
Mi 2009-ben az ellenkező irányból jártuk be a csereháti szakaszt, de akkor még semmi gondunk nem volt, egyedül Irotánál volt a kerítés miatt némi keveredés, meg Abaújszolnokon szándékosan a szántóföldön keresztül mentünk. Az élménybeszámolód alapján az az érzésem, az utak-ösvények jó részét beszántották vagy járhatatlanok lettek. Eddig is ennek a szakasznak volt a legkisebb a népszerűsége, hát ez az állapot sem fog kedvezni neki. Pedig méltatalanul hanyagolják, ennek a tájnak is van egy hangulata, aminek a megismerése hozzátartozik az ország megismeréséshez :-)
Novemberben, az Isziniken másztam meg nyugat felől a Getét... Az esti minuszok ellenére vagy negyedórát ültem a kereszt alatt, míg tovább tudtam indulni :)
"Nem tudom, mit kéne felmérni, szerintem tökéletes."
Ennek örülök, ugyanis egy éve még nem egészen így nézett ki a tuhu térkép, és a helyesbítés egy éjjel kettőkor, hetven-nyolcvan kilométeres gyaloglás után készült trackem alapján készült, de akkor ezek szerint sikeresen :)
Izgatta a fantáziámat a felfedezett probléma, ezért megszakítva a hétvégi balatoni családi pihenést, "elugrottunk" Bázakerettyére.
A CBA parkolójában hagytuk az autót, majd az országúton Lispéig mentünk.
Itt csatlakoztunk, és indultunk felfelé a dombra.
Emlékeztetésként a térkép.
51 méter az árokig (patakig)
105 méter a szántóföld ÉNY-i csücskéig.
Itt van a jelzett beszántás, mely létező probléma.
DE
Az erdős-bokros erdősáv, mely észak felől védi a termőföldet, meglehetősen nehezen járható, és az északi oldalán egy kerítés is van, de a kerítés és a fák között van járt ösvény. Ezzel az a probléma, hogy nehézkes az átjárás a szántó másik oldalán, ott ui. egy mély árok van, és az nehezen járható.
Lehet, hogy eredendően ez volt az út, de a turisták a szántóföld szélét választották, mire a gazda beszántotta az egészet. Nem tudom.
A lényeg az, hogy a kerülő út járható, a Google térképén is látszik az út, mely átvág az U alakban "bezárt" szántó közepén, a túloldalon lévő házak ui. csak ezen az úton közelíthetők meg.
Tökéletes a jelzés gond nélkül lehet túrázni.
184 méter déli irányba
16 méter az ív
182 méter felfelé, jobbra-balra szántóföld
73 méter az útelágazásig. Itt indul egy meredek keréknyom.
Hamarosan elérjük az ÉK-i csücsköt, itt van az a bizonyos árok, mely nagyon mély, és nehezen járható, nem érdemes tehát rövidíteni, hisz a kerülő út minimális többlet.
Végig szekérút, 231 méter után jobbról érkezik a rövidítő, de meredek szekérút, majd folytatódik a TUHU felmérése.
30 méteres szakaszocska, majd egy 14 méteres, végül egy 389 méteres.
Itt van egy jobbra, a házhoz induló utacska, majd 98 méter, és már látjuk is a tornyot.
Pár méter a kitérő, a panoráma csodás.
Még 68 méter, és már érkezik is balról a PIROS.
Nem tudom, mit kéne felmérni, szerintem tökéletes.
A hivatalos honlapon közzétett térkép a zavaró, szó nincs arról, hogy a völgyben vezetne a kék.
Bázakerettyéig nincs gond, kicsit magas a fű az út mentén, de az úton lehet menni. Sok az akác, ez nekem nem jó.
Bázakerettyétől aszfalt, közben étterem.
Jól főznek arrafelé.
Az erdei vasút végállomásáig mentünk, visszafelé zötyögtünk.
Hazafelé még ellenőriztem a bélyegzőt Kistolmácson, gyakorlatilag folyamatosan nyitva vannak.
Lehet tehát túrázni, Lispén a bolt 10:00-ig van nyitva, maradt a fénykép.
Csak azért írok most, mert befejeztem a Kéktúrát. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb és tapasztalatokkal magamról, a tűrőképességemről és az országról. Egy könyvet meg lehetne tölteni vele. Ma viszem be az igazolófüzetet a központba, sajnos van egy-két fényképes "igazolásom" is, ami aggaszt, de majd meglátjuk.
A Gerecse nagyon pozitív 'csalódás' volt nekem, rendkívül változatos, látványos, szép, kevés tarvágással, kiválóan jelzett és vezetett útvonalon. (Főleg a Péliföldszentkereszt-Dorog szakasz tetszett :) Hegyre föl, hegyről le egymás után. A Gete csúcstámadás durva volt a sorozatos hegymászás után) A Pilisben a Köris-völgy kiemelkedően szép, a Nagy-Szénás pedig lenyűgöző, nem is tudtam róla, hogy mi vár rám. A jelzések ez után gyalázatossá válnak tulajdonképpen a Muflon itatóig - ez lényegében Nagykovácsi területe. Utána és Pesten is jók a jelzések, bár a kertesházas részen kopottak már, de ettől függetlenül követhetőek (max egy kis térképhasználat szükségeltetik). A "Baltás gyilkos" nyomait már csak a Hűvösvölgy közelében tapasztalni, máshol mindenhol ki lett javítva kár, amit okozott a sárgaház-szökevény.
A folytatás kérdéses még, de befolyásol, hogy van egy rövidke szakaszom a RP-DDK útvonalából - majd meglátjuk.
Sajnos az itt kommentelők jelentős része nincs tisztában az MTSZ jelenlegi lehetőségeivel és eszköztárával, így sokszor olyan dolgok is olvashatóak itt, amelyek nem teljesen fedik a realitás talaját. Külön szomorú esetek azok, amelyeknél a kommentelő teljesen tisztában van a valósággal, mégis más síkra tereli a beszélgetést, mint a valóság terepe.
Belevágtunk egy hosszú folyamatba, remélem ennek részeredményeit már az itt kommentelők jelentős része rövidesen észlelni fogja. Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy az MTSZ-nek nem az a célja, hogy egy fórum látogatóinak kívánságait teljesítse, de amennyiben felmerül olyan eset, amikor segítségre lenne szükség, kérek mindenkit, hogy írja meg nekem - még ha nyilvánosan is teszi ezt. Amit ígérni tudok, hogy foglalkozni fogok vele, de korántsem biztos, hogy sikerül majd megoldanom a felmerült problémát.
Grábóc és Sötét-völgy között megtaláltuk a régi nyomvonalat.
Nem írtam anno akkor erről, de meglehetősen jó, nem szabványos jelek vannak, az egykori útvonal járható, nem csúnya, és felfedeztünk egy régi téglahidat is.
Már az atlasz is a jelenlegit tartalmazza, ez tehát jó régi.
A TUHU térképén még a szekérút sincs, arra tehát nem jártak a felmérők.
Ez a szakasz is a függőben lévő problémák között van nálam nyilvántartva.
A legjobban azt sajnálom, hogy az 540 kilométerből csak 17 kilométer a Zselic, és annak is egy jó része aszfalt, na és dögunalmas erdei szállítóút.
Zselickisfaludról már írtam, a következmény mindössze annyi, hogy kávé nélkül indultam:-(
A kulcsosház után első 1 kilométer erős kaptatóval indul, nem különösebben izgalmas földút, részben mélyút.
A dombtetőn végre panoráma, füves út, levegő, napfény, na és nincs emelkedés.
Hamarosan beérünk az erdőbe, és már ott is vagyunk az emléktáblánál.
Érdemes elolvasni!
Aszfaltos szakasz kezdődik, a csodás egykori vadászházig még csak-csak.
Úgy döntöttem, legurítok egy sört:-)
Jó döntés volt.
A felsorolás első "állomása" a Heineken volt, ennél maradtam.
Egy kis üveg 390 pénz.
Viszont finom.
Nem szeretnék perverzió gyanújába keveredni, de ez olyan sör, hogy ha az ember kiönt belőle egy kicsit, akkor a maradék buborékot képez az üveg tetején.
Na és a pohárban lévő nedű habja tartós.
Kényelmes fotelben ücsörögve fogyasztottam a nem mindennapi lét.
Ezzel elhagytam a civilizációt, és bandukoltam az aszfalton.
A tónál kezdődik a lényeg, nagyon szépen karbantartott a völgy, a gesztenyefasor már-már idill.
Balra házak, inkább majorsági épületek.
A völgy végén jobbos kanyar, már látszanak a pihenőhelyek, szép domboldal, a háttérben az egykori kastély.
Felballagtam a lépcsőn, és begyűjtöttem egy DDP-s nyalókát.
Ennyi nosztalgia kell!
A völgy végén még mindig aszfalt, de már nem sokáig.
Indul az út felfelé, de itt van egy kis bökkenő.
Kivágták a fákat, és út sincs.
Egy elágazás félét lehet "kiolvasni" a nyomokból, tartani kell az irányt, egy szabdalt földút féleségen át a kopasz "réten" (kb.. 150 méter nyílt terep), a túloldalon a magányos nagy fán ott a jelzés.
Ennyi a problémás szakasz.
Utána fiatal erdő, jelzések OK, az út kényelmesen járható.
Kár, hogy rövid.
Ezt követi a már említett szállító út.
Brrrr.
Emiatt volt olyan emlékem, hogy na, ez a szakasz (Zselickisfalud - Simonfa) nem OK.
Jó két kilométer borzalom, majd végre erdei út, erősen lejt, csúszós, de vannak fák.
A rétig lejt az út, a völgy kezdetén sáros időben lehetnek problémák.
A völgymenetirány szerinti baloldalán, a kerítés mellett láttam szekérnyomot, ezen haladtam.
Nemrég megnéztem a TUHU térképét, ezek szerint a másik oldalon kellett volna menni.
Nincs jelentősége, mert a szép, zárt völgyben nem lehet eltévedni, sütütt a Nap, lengedezett a szél.
Nagy irtások nyomai látszanak jobbra.
Mielőtt a füves rét összeszűkül egy hatalmas fánál indul jobbra a szekérút.
A fán gigantikus jel (30x20 lehet).
Itt indul felfelé az út, meglehetősen húzós.
Nem hosszú, látni a végét, alulról.
Elérjük a gerincet, és ezzel vége.
Még egy kis panoráma Zselickislak felé, majd unalmas földúton, folyamatosan lefelé ballagunk.
Balra erdészház, jobbra méhek, hallani a 67-es út zaját, közeleg a jutalom, a SÖR.
Időben érkeztem, a kis boltban bélyegeztem, jött a busz, Kaposváron ettem egy sültkolbászt (hideg volt, és zsíros), de kellett, mert a harmadik sörért is "megdolgoztam".
Késő este értem haza, fáradtan, de ismét egy szép túranapot magam mögött tudva.
Hát, igen, ezek az emlékem segítenek bandukolni az országúton Zalakaros és Nemesvid között.
Gálosfáig OK, még egy pici Zselic, aztán már Mecsek.
Nekem is felűnt. Rögtön a kérdés után felkerült a honlapra a válasz. Az utolsó mondatban viszont szerepel: "A központban munkámat ifj. Farkas György, mint a szövetség szakmai vezetője segíti." FarkasGyurka szokott ide írni, tehát gondolom, hogy olvassa is. :)
Ecseg, majd Buják után Nemtipuszta felé haladt az út (ma jelzetlen), majd a Peres-hegyen át jutott el Szandavárhoz, majd Becskére, tovább Romhányig is csak kis részen érinti a mai útvonalat az akkori.(A Cser-háton, majd Kétbodony után az aszfalton:
Ősagárdtól Katalinpusztáig nagyrész maradt az ösvény, Katalinpusztától a Naszály csúcsig van változás, kimaradt akkor még a Bik-kút, direktbe ment az út a gerincen, gondolom ezt a bánya miatt módosíthatták. az eredeti kék jelzés útvonala a Naszályon
...majd Katalinpusztától Magyarkúton át Nógrád felé.Itt is voltak változások.A nem folyamatos vonallal jelzett utak gondolom még csak tervezettek voltak.
Gyűjtőszenvedélyem nem hagyott alább, továbbra is érdekel minden a kéktúra múltjából, különösen a 30-as, 40-es évekből.
A mai napon megkaptam postán azt az 1942-es évjáratú Cserhát térképet amit már nagyon vártam, egyből fél órát nézegettem, most már pontosan tudom merre ment a kék jelzés az eredeti felfestését követően a Cserhátban.Legnagyobb részt ma is létező turistautak ezek, de rengeteg a változás, azt hiszem a Cserhátban változott a legtöbbet az útvonal az évek során.
a borító
Ágasvártól az Óvár mellett indult Pásztó felé, ez a mai zöld ha jól gondolom, a kék mai útvonala itt még jelzetlen.
Pásztótól a mai kék + volt az útvonal, egészen Cserhátszentiván után a Szurdokban is majdnem Ecsegig.
Tegnapi tekerés során Berkenyén fejeztem be a mozgalmat. Számos érdekes, elfeledett, kieső helyre jutottam el a mozgalom által. Volt benne verseny:mikor a Kismaros-K.réti kisvasúttal versenyeztem közben, úgy hogy Szokolyán még egy keresztnél is megálltam:) Volt benne rengeteg emelkedő és lejtő, eldugott és túl forgalmas út is.Szerintem nagyon jó útvonalakat lehet hozzá kreálni!
az eredeti kék jelzés útvonala a Naszályon
...majd Katalinpusztától Magyarkúton át Nógrád felé.Itt is voltak változások.A nem folyamatos vonallal jelzett utak gondolom még csak tervezettek voltak.
a borító
Ágasvártól az Óvár mellett indult Pásztó felé, ez a mai zöld ha jól gondolom, a kék mai útvonala itt még jelzetlen.
Pásztótól a mai kék + volt az útvonal, egészen Cserhátszentiván után a Szurdokban is majdnem Ecsegig.