(Most megfogtál, nem használok Word-öt, vagy ha igen, akkor is inkább csak a helyesírás-ellenőrzőt belőle a text-editorban készült HTML-eken. További off: egyszer kérdezősködtem, van-e a html-ben opcionális elválasztás, de az lett a végeredmény, hogy ha lenne, akkor az ­ lenne az, de mivel nincs, hát nem az. Logikus.)
Magyarban ma szigorúan kizárólag félkvirtmínusz (azaz endash) járja (régebben tudományos szöveghez kvirtmínusz, azaz emdash, szépirodalomhoz endash dukált). De nem az a baj, hanem az, hogy mivel ezek némelyikének törhetetlen kellene lennie, némelyikének nem, két glifára lenne szükség az ő tárolásukra (ahogy van törhetetlen szóköz és törhetetlen kötőjel, úgy kellene törhetetlen nagykötőjel/gondolatjel is). Márpedig csak egyről van tudomásom. (Amit most olvasok mint elvi megoldást, hogy a gondolatjel után „szélesség nélküli nem törhető”-t kell beszúrni, de az – legalábbis az MS Word 2003-ban – nem működik.)
Ó, kérem, újabban sajnos a Cartographia sem megbízható. Követhetetlen döntéseket hoznak helyenként, következetlen az átírási és át nem írási gyakorlatuk és egyáltalán. :( Ideje volna egy erősen bő földrajzi névtár kiadásának.
És nem csinál irgalmatlan nagy gázokat? Nekem automatikusan javító eszközökkel jó néhány hatalmas bakit sikerült már elkövetnem. Persze, biztos van okoska botocska is.
Hm. És Calaisi-öböl változatban miért nem tűnik el az i? Ezek a fránya földrajzosok. Ezek szerint mondjuk a "La Spezia-i-öböl" is "La Spezia-öböl" lesz? (Most merült fel, friss példa, még meleg).
Diszkrepancia a Tanácsadó és a Szótár között. A San Francisco-öböl pusztán egyszerűsítő magyarázatát később kaptuk valószínűleg meg a földrajzi neves kollégáktól, és a Szótárban hozzáigazítottuk, a Tanácsadóban nem. Ilyenkor ugyanis maga az -i törlődik. Köszi a figyelmeztetést!
Jogos, mint mondám, én nem differenciáltam kellőképpen, egyszerre kérdeztem kétfelé, természetesen a Ferencvárosi Tornaklub nem műcím.... Számunkra most nagyon fontos volna hosszú távra leszögezni ezeknek az elvi alapjait, tehát a műfaji specifikáció nagyon jól jön.
Jájj! A "San Francisco-öböl" példája rosszul érintett: ott nem arról van szó, hogy az öböl kapta külön vagy hamarabb a nevét, és azért marad SF-öböl, míg elvileg nem egyszerűsődne, hanem San Franciscó-i-öbölnek kéne lennie (hirtelen nem jut eszembe analóg példa, de speciel éppen ezt hozza fel a megmaradó kötőjelhez példának az OH. 208. oldalán...) Imígyen fogalmaz: "A kéttagú, -i képzős előtagokban azonban megmarad a kötőjel: San Franciscó-i-öböl".
Nagy fájdalmam a törhetetlen nagykötőjel/gondolatjel hiánya; tudtommal még a legteljesebb Unicode sem definiál ilyet, nemhogy a mezei alkalmazások. Pedig például a –, esetében nagyon hasznos lenne. Szerencsére ritka, de kifejezetten idegesítő, ha átmegy ilyenkor a vessző a következő sorba.
A kánon maga határozza meg (hagyomány, megszokás, az adott szakma belső kommunikációja). A romlás virágai és A rossz virágai egyaránt létező címfordítások.
A könyvtárak katalóguscédulájának pontosságáig azért nem mennék el. Ezért is utaltam a cz-re és egyebekre.
Nem tudom, mit csinál egy helyesíró bot, gondolom, jól megdádázik mindenkit.
Az Alsófehér vármegye és a Ferencvárosi Tornaklub nem címek. Én mindvégig címekről beszéltem. A címek az én szememben a családnevek utáni legkonzervatívabb tulajdonnevek. Az intézménynevek meg aztán épp a másik végpontban vannak.
Nekem mindkettő teljesen rendben van, az ést nem írnám nagybetűvel. Viszont épp ezért úgy tűnik, mint ha két díjról lenne szó. Szóval én visszamennék a kályhához és a Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjhoz.
eredetileg pont a nagykötőjel után tört, úgyhogy a spácium mérete azonnal indifferenssé vált.
Bizony, van itt egy diszkrepancia. Ha helsinki, akkor miért vichyi. Ezt leginkább azzal tudnám magyarázni, hogy a kodifikátor szerint kell látni az i betűt a szóalak végén. Azért az egyszerűsítés el tudja érni az -i képzőket is: San Francisco-öböl, Calaisi-szoros. Többé-kevésbé ebbe a sorba is illeszthető a Canterbury mesék.
Tulajdonképpen túl sok kérdést zsúfoltam egybe, amiért utólag elnézést kérek, visszatérnék szálanként a problémákra, mert nem egyféle megoldást igényelnek.
Először is a "Canterbury mesék": ezek szerint viszont műfordított mű esetében a kanonikus kiadásnak volna ilyen hatása, hogy meghatározza a hagyományos helyesírását a műcímnek? Ki dönti el, hogy mi kanonikus ebben az esetben?
Ha jól értem, praktikusan azt javasolnád, hogy kövessük címek esetében a könyvtárak betűhív katalogizálási szokásait, legfeljebb jelezzük "sic"-kel a nyilvánvalót? (Erre is volt már irány a WP-ben, van is egy "sic" sablonunk, amit Adam78 helyez el nagy kedvvel az érintett helyeken).
Ismételném magamat: ha nincs kanonikus jegyzék, akkor a WP valószínűleg a javítások automatizmusa miatt (több helyesírós botunk is működik) nem fogja tudni vállalni, hogy néhány kiemelt kivételtől eltekintve betűhív címeket gondozzon. A Canterbury lehet ilyen kivétel, mert tételesen szerepel az OH.-ban.
A többire még visszatérnék, mert amit írsz, annak fényében nehezen értelmezhetőek például az OH. "Alsófehér vármegye" és "Ferencvárosi Tornaklub" formái (az utóbbit ugye a klub alapítása óta így írja, ha jól tudom, következetesen, és ma is).
Az, hogy a perzsában micsoda, meglehetősen indifferens a magyar szempontjából.
Amikor írtam, feltűnt, hogy úgy írtam, igazából másoltam az általam látott forrásokból. És mivel van az izmus előtt az a hülye lehetséges rövidülés, nem tiltakoztam ellene. Az á ellen se tiltakoznék. (De kétségtelen, hogy a szabályszerűbb az a-s alak lenne.)
Kinek hol töri. Nálam vsz. nem ugyanott, ahol nálad, mert nem is tudom, melyik sortörésre gondolsz. Ezért majdnem reménytelen teljesen jó online tipográfiát csinálni (persze a majdnem teljes reménytelenség ellenére lényegében megvan minden eszköz a megoldására).
Részünkről abszolút szándékos hagyománytisztelet volt. Ugyanaz az eset, mint a Szentivánéji álom és A Guttenberg-albumba problematikája. (Kifejezetten emlékszem az utánajárásokra is, szóval nem pusztán átsiklottunk felette; ha nem tartottuk volna fontosnak a rögzítését, magát a példát se vettük volna fel.)
„miért kellene külön energiákat fordítani egy-egy helyesírás-történeti jellegzetesség konzerválására nagy erőkkel kortárs szövegben” A helyesírás mindig konzervál. Nem tud mást tenni. Ide még a szerzői jog is bekeveredik bizonyos mértékben. Az 1950-es éveknek és a 2000-es éveknek a népszerű szövegkiadásait ha összevetjük, a maiak sokkal konzervatívabbak, sokkal inkább próbálják közelíteni az eredetit. És azt hiszem, ez egyáltalán nem baj. Tudom, az ötvenes években az volt a jelszó, hogy még a kritikai kiadást is az átlagos csepeli vasmunkás műveltségi szintjére lőjék be, de hát ahogy a filológus – többnyire – nem tud készségszinten vasesztergálni, az ellenirányú kompatibilitás is balgaságnak bizonyult.
A végére: nem érzem tisztemnek, hogy különbséget tegyek Kosztolányi és Kiszel-stróman között (nyilván: az egyiket olvasom, a másikkal nem kínzom magamat), hiszen nem csak végpontok vannak, hanem nagyon sokféle átmeneti eset. Ha lehet aránylag egyértelmű szabályt megfogalmazni, márpedig itt lehet, akkor érdemes is. Címet mindig eredeti helyesírással (persze, cz → c, ds → dzs, ’s → zs, ’ DEL, címzáró pont DEL – talán még van néhány efféle trivialitás).
Köszönöm szépen a választ, Kábúsz Szultánt jegyeztem, átvezetem, az érintetteket tájékoztatom. "Arra Érdemes Személynek" kézcsókom. :)
1. Nincs kérdés, szörnyülködni tessék.
2. Köszönöm, ez nekem megnyugtató válasz, és eléggé egyértelmű is.
3. A spáciummal való trükközés nem járható út a WP esetében (technikai okokból), a nagykötővel kapcsolatos példádat nagyon köszönöm, jól jött, érintetteket újfent tájékoztatom.
A KNMH. az iráni nyelvek jegyzékében hozza a bahái alakot, és vsz. ugyanarról van szó, mert a – mára nagyon nem píszí – szek ’vallási irányzat, szekta’ minősítéssel látja el. A szó szófajáról nincs igazán tippem, márpedig e nélkül a különírás-egybeírás kérdését nem tudom megválaszolni. Az, hogy a Magyar nagylexikon szisztematikusan melléknévnek tekinti, és magát a vallást nem baháinak, hanem bahaizmusnak szokás emlegetni, engem is a melléknévként elemzés és ezáltal a különírás felé visz.
