Van egy hasonló kedves élményem még az egyetemről. Az egyik tanárnak azt merészeltem egyszer mondani, hogy hidrogén-koncentráció, mire leordította a fejemet, hogy az nem koncentráció, hanem aktivitás. Persze amikor ő használta az előadásain teljesen ugyanabban a kontextusban a koncentráció szót, az már nem volt gáz, mert csak. :)
Egyes szörnyű kukacos vegyészek szoktak pl. ezért a kinetikában "sebességi együtthatót" mondani "sebességi állandó" helyett. Különösen, ha hőmérséklettől, potenciáltól, stb. mind függ. "Egyensúlyi együtthatót" még nem hallottam.
Van a kémiában egy állandó, amit "komplex stabilitási állandónak" neveznek. Tehát itt az "állandó" az nem jelző. Nem azt mondja, hogy a komplex stabilitása nem változik (azaz állandó), hanem egy olyan állandóról (konstans) van szó, ami a komplex stabilitásra vonatkozik.
A komplex stabilitási állandó az egyensúlyi állandók egy típusa.
Az ún. egyensúlyi állandók nem azt jelentik, hogy semmitől sem függenek (mint. pl. a gázállandó). Az egyensúlyi állandók egy bizonyos folyamatra vonatkoznak, egy más anyag, más folyamat esetén más értékük van. És a hőmérséklettől is függenek.
De nem függenek a reakcióban résztvevő komponensek koncentrációjától. Ezért hívjuk őket "állandónak".
(Nem kell meglepődni: a kémiában nem ismerünk olyan folyamatot, amit -200 és 3000 fok között ugyanúgy zajlana, tehját minden kémiai folyamatnak van hőmérséklet-függése. A gravitációnak meg nincs.)
Nem oktatói-kutatói státuszra vették fel az illetőt. Ugyanakkor az, hogy mérnök, azt jelenti, hogy diplomás. Ettől a tevékenysége még akármi is lehet, kutathat, oktathat, vagy kezelheti a kazánt....
Az ezüst-nitrát nem robabnékony. Szilárd, és oldott formában is eltartható.
A probléma az ammóniás ezüst-nitrát oldattal van, és (kisebb mértékben) a tartarátos oldattal: ezekből állás közben esetenként ki tud válni ezüst-nitrit, vagy "bázisos-ezüst-nitrát", ezek tudnak felrobbanni. Kis mennyiségben nem veszélyes, max. megijedsz, de azt nem szabad csinálni, amit régen a tükrösök csináltak, hogy egy hordóba gyűjtik az oldatot, és amikor végül kiöntik a tartalmát, akkor a hordó alján 5 kiló anyag robban föl, és lebontja a műhelyt, meg a szakikat.
És sajna az ezüstözési reakció az nem egy szép, reprodukálható módon zajló kémiai folyamat, hanem a körülményekre nagyon érzékeny valami. Egy kicsit más hőmérséklet, más szennyezők, és már egészen másként megy. Az, hogy mennyire szép, mennyire tartós, mennyire vastag a bevonat sajnos nem megjósolható, nem kiszámítható. HA van egy bevált recept, akkor azt érdemes követni. "Fejből" jobbat kitalálni aligha lehet.
Még annyi: nem biztos, hogy érdemes vastag fémréteget leválasztani, ugyanis a fémben mndig kialakul egy feszültség. Ahogy az ezüst atomok beépülnek a fémrétegbe, nem pont az optimális távolság lesz köztük, azaz egy kicsit közelebb vannak, vagy távolabb, mint az optimum, így a fémréteg vagy össze van nyomva, vagy éppen széthúzva. HA nem üvegre, hanem egy vékony műanyag-lapra választasz le ezüstöt, esetleg látszik, is, hogy elhajlítja a lapot. Minél vastagabb fémet választasz le, annál erőebb lesz ez a hajlító hatás, végül a bevonat "letépi" magát a felületről.
Köszönöm a válaszokat!Hát igen,ha lenne ilyen ismerősöm akkor már rövidre zártam volna a dolgot.
Naox!Még van itt pár kérdéses dolog.Tudom,hogy az ezüstnitrát robbanékony,de ha nem tartom el akkor nem kell izgulnom robbanás veszély miatt,vagy nem?Továbbá Mi határozza meg a felrakodó réteg mennyiségét?Az,hogy a két oldatból mennyi érintkezik az üveggel,vagy lehet a receptnél mondjuk duplázni a mennyiséget?(mármint gondolok arra hogy töményebbek az oldatok)
A másik kérdés hogy melyik vegyület inditja be a reakciót,ugyanis mint már írtam a lehetőségek szerint gyorsan végbe kéne mennie a folyamatnak hevítés nélkül.
(bocsi,de amikor a suliban a Tollens kisérletet csináltuk éppen beteg voltam :P )
Keress egy öreg, tapasztalt üvegtechnikust, aki még emlékszik rá, hogy hogyan ezüstözték annak idején a karácsonyfa díszeket.
A kémiai fémleválasztás, galvanizálás, stb. kényes ipari terület, ahol őrizgetni szokták a titkokat. Ha közre is adnak receptet, apró, de fontos dolgokat visszatartanak. Továbbá az ilyen receptek érzékenyek szoktak lenni a vegyszerek minőségére, bizonyos nyomnyi szennyezők elrontják, más nyomnyi szennyezők pedig szükségesek a működéshez. Nem mindig a legtisztább vegyszerrel működnek.
így nem 10%-os lesz az oldatod, bár ettől még működhet a recept
Az első oldatod alján lesz egy kis ezüst-oxid csapadék, azt hagyd leülepedni, és az oldat tisztáját használd!
És a legfontosabb: egyik oldatot sem szabad eltartani, ki kell önteni, akkor is, ha nem használtad el (ha sósavval savasra állítod a pH-t, akkor ki tudod szűrni az ezüst-kloridot/ezüstöt, amit később lehet regenerálni).
Ha sokáig álldogál az 1. oldat, kiválhat belőle egy robbanásveszélyes csapadék.
Látom itt vannak hozzáértők,nem tudom valaki tud-e abban segíteni,hogy a következő leves helyes-e. Üveglapot szeretnék ezüstözni,de van pár kritérium.A vegyületet ne kelljen melegíteni a reakcióhoz és a reakciónak gyorsan kellene végbemenni.Az alábbi receptet találtam,de nem tudom helyes-e.
Előírás tükörkészítéshez. Először10%-os ezüstnitrátoldatot készítünk 7 gramm ezüstnitrátnak 70 cm3desztillált vízben valófeloldásával. Az ezüstözéshez két oldat kell. Az első oldat úgy készül, hogy 50 cm3 10%-os ezüstnitrát oldathoz addig csepegtetünk tömény ammóniumhidroxidot, amíg az először keletkezőbarna ezüstoxid csapadék éppen feloldódik. (Körülbelül 5 cm3 kell ehhez.) Ezután pár csepp újabb 10%-os ezüstnitrátoldatot adunk hozzá, amíg megint mutatkozik a csapadék. Az oldatotdesztillált vízzel 500 cm3-re hígítjuk.A második oldat úgy készül, hogy 500 cm3 desztillált vízbe 10,5 cm3 10%-os ezüstnitrátoldatot öntünk, felforraljuk és forrás közben 0,9 gramm porrátört kálium-nátrium-tartaratot szórunk bele; az oldatot forrón leszűrjük. Használatkor a nagyon jól megtisztított üveglapot tálba tesszük és egyenlő térfogatban első és második oldatot öntünk rá. Az ezüst kiválása azonnal megindul. Negyedóra múlva kivesszük az üveglapot, vízzel leöblítjük és megszárítjuk. (Minden mennyiség pontosan veendő.)
Biokémikust/Vegyészt keresek közös együttműködésre, aki képes lenne mellékállásban besegíteni adott rovar feromon vegyület elkészítésében. A kémiai képlet megvan. Jelenleg az USA ból importáljuk, de szeretnénk elkészíteni itthon a vegyületet. Aki érez magában elég tehetséget az elkészítéséhez, és szeretne ezzel keresni is mellékállásban akkor az keressen meg privátban. Köszönöm! ViiBoo
A pedagógus szakvizsgás szakdolgozatomat Adatvédelem és adatbiztonság a köznevelési intézményekben címmel írom, ehhez kérem a segítségedet az alábbi rövid kérdőív kitöltésével.
A kérdőív anonim, csak feleletválasztós kérdéseket tartalmaz.
Hát, én igzából csak a pálinkáról mondtam, a 15755-ben. Röviden: a pálinka technológia során kapsz egy elegyet (cefre), ami szükségszerűen tartalmaz olyan komponenseket, amiknek nem jó az íze, és mérgezőek. Ilyen pl. a metanol, aceton, metil-etil-keton, etilacetát és a butanol. Ezeket a komponenseket a desztilláció lenne hivatott eltávolítani, amit meg is tehetnél, de akkor az ízanyagokat is eltávolítanád. Lehet cefréből is szagtalan, gyak. tiszta 96%-os etanolt gyártani.
A desztillációt tehát úgy vezeted, hogy a káposzta és a kecske is megmaradjon, azaz kötsz egy kompromisszumot. A metanol példája illusztrálja szépen, hogy ez mennyire necces kompromisszum. Minél jobb a pálinka (azaz cukor nélküli, tényleg 20-30 kiló gyümi/liter szeszek), annál magasabb a metanol-tartalom. Nyilván a többi komponens esetén is így van, csak azokat kevésbé mérjük rutinszerűen. Esetenként meg lehet inni, nincs ezzel baj, meg el kell fogadni, hogy ez a hagyomány, de ha "technológiai szemmel" vizsgálod a problémát, akkor nem lehet "jól" desztillálni a cefrét. Ha felveszed a kesztyűt, és tényleg meg akarod oldani a problémát, akkor marad az, hogy a szeszt egy külön lépésben állítod elő. Megtudtuk hogy ezt "geist"-nek híjja a szakma, és persze magasról lenézi.
Metanolra a pálinka nagyon "ki van hegyezve". Ennél sokkal amgasabb (akár csak kétszeres) koncentrációban már komolyan veszélyes volna. Félek tőle, hogy még sok komponens esetén is ez az ábra. Amióta ilyen szemmel nézem a páleszeket, már nem nagyon tudom lenyelni őket. Ha nem egy hagyományos dolog volna, alighanem vastagon tiltanák.
Sok szesszel ugyanígy megvan a "hagyomány" problémája. A skót-amerikai viszki között pl. Ugyanúgy, a kóser boroknak is kell valamennyi metanolt tartalmazni, mert a hagyományos technológia mellett az mindig lesz.
Fontos a hagyomány, és fontos a fejlődés is, sokmindent nem eszünk meg, amit régebben szerettünk. És ez nem baj.
Naox, par hete nehany szeszrol (skotch whiskey, borovicska..) emlitetted, hogy technologi szempontbol nem tartod jonak.
Roviden leirnad, mire gondoltal?
Nezegettem a netet kulonbozo whiskey/whisky, de kulonbozo forrasok igencsak kulonbozo pontokat emelnek ki, hogy mi a lenyegi kulonbseg pl desztillacioban, ill mi az ami elterjedt, altalanos, mi az, ami csak neha mas.
A glicerin egyre büdösebb lesz, keletkezik az akrolein, végül már mindenkinek csurogna a könnye.
KOrábban éppen erről volt szó: propilén-glikol. Nem mérgező. stabil, barátságos, vízoldható, könnyű utána takarítani. Vagy hőközlő olaj, esetleg fáradtolaj.
A szilikonolaj nem jó, mindenféle belehulló szartól elkezd polimerizálni, végül ráragad mindenre.
Ha valaki cukorbeteg, akkor azt, aminek az ízét a legkellemesebbnek, legkevésbé művinek tartja. Ez pedig egyén-függő.
Ha valaki fogyni szeretne, akkor szerintem a "pótszerek" használata nem jó út, tehát egyiket sem. A fogyáshoz át kell alakítani az egész életet és a táplálkozást. Nem kell száműzni a cukrot, nem is jó stratégia szétcseszni a vércukor-szabályozást. Mást és máshogy kell enni.
Egyik termék se "hülyeség". Ezek tök jó mesterséges édesítők cukorbetegeknek, az eritrit fogyókúrázóknak is. Csak a reklámozók hajlamosak túlzásokba esni.
Egyébként ez megint onnan ered, hogy van egy alap marhaság: ti. az EU-ban reklámban nem szabad hazudni. Ez olyan, mintha a mesekönyvszerzőknek tiltanák meg a hazugságot. Hát könyörgöm, mi a reklám, ha nem hazugság? Mindig is az volt. Senki nem hiszi el, hogy az öblítőtől tízszeresre nő a maci, vagy hogy xxx tampontól buli a menszesz.
Ha komolyan vennénk ezt a szabályt, akkor az autóreklámokban olajos, kilógó seggű szerelők magyaráznák, hogy hány mm a tengelytáv, és hogy milyen fasza a McPhearson ebben a kocsiban.
Szóval van egy hüje szabály, erre válaszul kialakult a mellébeszélés (csúsztatás, hazugság) egészen új, művészi szintje.
A vevőt pedig a reklámok ugyanúgy becsapják, a hatóságok a mellüket döngetik, és norma lett a hazudozás.
"XY közelmúltban közölt eredményei szerint a csirkeszar igen magas koncentrációban tartalmaz nyomelemeket. KÖzismert tény, hogy rákbetegek terápiájában kiemelkedően fontos a nyomelem pótlás."
De jure (azaz jogi értelemben) ez a szöveg támadhatatlan:
a) XY "Trágyázástan" című könyvében valóban szerepel ez a mondat.
b) Rá van írva a pezsgőtabletta dobozára, hogy fontos a nyomelem bevitel mindenkinek, így a rákosoknak is.
Tehát, ha valaki szó szerint azt érti, amit írtam, akkor az igaz, és tényszerű. De eszerint a csirkeszar és a rák között nincs összefüggés. Két, logikailag össze nem tartozó kijelentés egymás után.
------------------------------
Valójában ezt a két mondatot a lakosság min. 80%-a úgy értelmezi, hogy "a csirkeszar gyógyítja a rákot". Amit a szerző nem írt le, de mint csirkeszar-díler, nagyon pontosan tudta, hogy ezt a két mondtot nagyon sokan így fogják félreérteni.
Tehát a szerző a szándéka szerint tudatosan, tevőlegesen mégis hazudott.
Nem könnyű ilyen kijelentéseket írni, de mára kialakult a dolog "kulturája". Nem direktbe hazudni, hanem rábízni a pórnépre, hogy úgy értsen félre, hogy az nekem legyen jó. "Én nem hazudok, hazudj magadnak."
Ezt hívja a "becsapástan" grey lie-nak. Mert a hazugság és az igazmondás között széles sáv húzódik kezdve a szociálisan elvárt "igen nagyi, pont ilyen pulóverről álmodtam" kamutól (ezt szokták "white lie"-nak hívni) az olyan gyilkos dolgokig, mint pl. a "csúszós lejtő" érvelés, ami vagy igaz, vagy nem, de semmit sem bizonyít és a használata szinte mindig a megtévesztést szolgálja.
