Nem vagyok benne biztos, hogy ezen kívánalom figyelembe vételre kerül-e pl. minden "Bükk 900-as csúcsai" mozgalom összes teljesítője esetén (hú, hogy megfogalmaztam).
Ezen már én is gondolkoztam. Az biztos, hogy a két ötlet és megvalósító gazda (Gyetvay Iván, Tislerics Endre) minden téren nagyon alapos voltak anno, így biztosan kitaposták a szükséges engedélyeket is. Jó pár éve átvették tőlük ennek a mozgalomnak - és a vele összefüggő teljesítménytúrának is - a kezelését...
Egyébként ezt a túrát fizikailag is lehetetlen úgy teljesíteni, hogy ne térj le a turistaútról.
A szintemelkedést egy ingyenes domborzati modellből veszi a turistautak.hu ez pedig nem túl nagy felbontású, így azzal az adattal nem tudok mit csinálni, de talán ha egy szakaszon 3 méter helyett 8 méter szintet kell leküzdeni, az még elviselhető :)
A jelzések minőségének javulásában meg bizakodjunk, hogy csak elkészül az adatbázis, és ha már le lehet majd futtatni egy programot, ami kigyűjti pl. az 5 évnél régebben felújított szakaszokat, akkor azok közül már könnyebb keresni festegetni való szakaszt.
Megerősítem! Sajnos több olyan MTSZ tag túratársat láttam aki hasonló módon viselkedett, sokan azt gondolják, hogy manapság már mindent szabad és egyre jobban feledésbe merül a jogkövető magatartás, és erre még büszkék is. Nagyon off de a kötelező tanulmányi idő lecsökkentése minden bizonnyal az IQ csökkenését is eredményezi majd a jövőben ezen a téren is :-)
Nem általánosítani szeretnék, csak megérlelődött bennem, hogy elmondjam egy szakvezetéses túrán, fokozottan védett területen szerzett tapasztalataimat. Az ott levők engedéllyel mentek, tekintve, hogy a nemzeti park egy dolgozója kísért minket, előre meghirdetett túra keretében. A szokásos bevezető után ("mindent a szemnek, semmit a kéznek") kb. 10 perccel egy idősödő turista kezében már ott virított egy védett növény egy példánya. Kérte a hölgy, hogy ne tegyük, vigyázzunk hova lépünk, mert olyan ritkaságok vannak itt, amelyek a világon sehol másol, vagy csak egy-két helyen élnek még. A csoportban azonban voltak páran, akiknek ez többszöri felszólítás után sem ment. Láttunk olyat is, aki egy fokozottan védett növényről szeretett volna fotót készíteni, ezért kitépdeste a környékén lévő "gazokat". Ezek után erős kétségeim vannak, hogy tudnak-e az emberek viselkedni, egyáltalán ilyen helyekre be lehet-e engedni nagyobb tömeget, vagy a normális látogatóknak is a hülyék áldozataivá kell válniuk és jobb, ha nem megy oda senki.
Ezt hívják ösvénynek vagy csapásnak. Az a hülye fű pedig, hogy mert oda nőni? Tipikus esete annak ami minden évben előjön, a füves szekérutakon , gyalogutakon a nyilt terepen a vegetációnak is kell teret adni.
Lehet, hogy ha gyalog mész akkor szó nélkül átmész, de biciklizésre nem minden szekérút alkalmas még akkor sem ha az adott útra kértél engedélyt :-)
Két dolog, ami talán érzékelteti a kettősséget, és ami miatt én sem tudom egyértelműen egyik vagy másik oldal nézőpontja mellé- vagy szembeállni.
A BNP-t zavarja, hogy túl sok, és évről évre több a turista, köztük a teljesítménytúrázó. De én nem tudom megítélni, hogy milyen kárt okoznak (kárt okoznak-e egyáltalán) a jelzett turistautakról le nem térő gyalogtúrázók, érzékelhető-e különbség aközött, hogy száz, ezer vagy tízezer túrázó halad-e végig adott turistaúton.
Viszont úgy tudom, sok helyütt nem szabad letérni a turistautakról. Nem vagyok benne biztos, hogy ezen kívánalom figyelembe vételre kerül-e pl. minden "Bükk 900-as csúcsai" mozgalom összes teljesítője esetén (hú, hogy megfogalmaztam). Nyilván nem azért jelölnek ki egy területet védettnek, hogy a turistákat szívassák. A szabályokat meg a turistáknak igenis be kell tartani.
A másik: a Nemzeti Parkok látszólag sokszor leszarják, hogy az erdőgazdálkodás során micsoda károkat okoznak. A Börzsönyi Kékről voltak fenn nem régen ilyen képek. Azzal nincs probléma? Vajon hány túrázó okoz akkora taposási kárt, mint egy 20-30 tonnás monstrum?
Persze lehet mondani, hogy - a tarvágásokkal együtt - az erdőgazdálkodás tulajdonképpen nemzetgazdasági érdek. Százéves fákat ki lehet és ki kell vágni (de két szál hóvirágot nehogy leszedjünk már).
Másfelöl arra is lehet hivatkozni, hogy a természetjárás, teljesítménytúrázás is nemzetgazdasági érdek, hiszen hozzájárul az egészségmegőrzéshez. Csakhogy ez közvetett hatás, közvetlenül nem kimutatható, nem számszerűsíthető, ezért aztán a politika nagyívben tojja le.
Valahol talán itt kezdődik a baj és a konfliktus. Hosszú távon kellene gondolkodni.
Én sem értem, de már hozzászoktam ehhez. Mintha egyeseknél megállt volna az idő és még mindig a turista hőskorszakban élnének. Eleve nem szeretem, amikor azzal jönnek, hogy alaphelyzetben problémának tekintik a nagyobb látogatói létszámot. Bárcsak minél többen mennének ki a szabadba, ahelyett, hogy az urbánus környezetben punnyadnak!
Én nem vendégnek tartom magam az erdőben- hegyen, hanem otthon érzem magam. Azért is, mert Magyarországon vagyok, meg azért is, mert nem szakadtam el teljesen a természettől. A saját otthonára vigyáz amúgy a legjobban mindenki.
Elolvastam a bekinkelt cikket. Tudja valaki, hogy ki és mikor írta ezt a természetjáró tízparancsolatot? Gyanítom, hogy jóval a teljesítmény-és pontbegyűjtő túrázás korszaka előttről származhat, ennélfogva... (nem folytatom)
> nem egy JNSz megyei istenhátamögötti zöld kereszt jelzésről van szó
tegnap Szolnok környékén bringáztunk, utolsó geoláda után vettem a bátorságot és kiadtam a parancsot hogy menjünk itt ezen a földúton tovább ami becsatlakozik a zöld sáv jelzésbe ami a reptér mellett szépen visszavisz a bringaútra
a GPS-t nézve jó ötletnek tűnt, de sajnos út nem volt
jelzés igen, de "út" csak a magas fűben némi letaposott fű
még 50 métert se mentünk mikor elhatároztuk hogy visszafordulunk
Inkább azon kellene elgondolkodni, jól van-e az, hogy 1 hónappal az országosan meghirdetett vándorlás előtt járhatatlan és jelzetlen (rosszul jelzett) részek vannak.
Gondolkodtam, nincs jól! Én is próbálkoztam a reklamálással, de nem működik, jobb módszer is van, elmentem festeni, ágakat vagdalni stb. na az működik.
Neked is igazad van, de efemmnek is. Viszont megvannak a vezetői székek új tulajdonosai, akkor lássuk hogyan menedzselik a dolgokat, hiszen a megválasztásuk melletti érv az volt, hogy a szervezéshez értenek. (Igaz az is volt érv, hogy könnyebb lesz majd mindenféle engedélyekhez jutni, ehhez képest a Bükkben a fordítottja látszik lejátszódni: http://termeszetbarat.hu/cikk/szervezett_turak_teljesitmenyturak_turaversenyek_a_bukkben. (Különösen tetszik az idézőjeles túramozgalom, és teljesítménytúra kifejezés))
"Számonkérni csak akkor van jogod, ha vagy legalább ugyanannyit festettél, mint az illető egyesület, vagy te állod a költségeket."
Na ne kezdjük már megint.
Azt hiszem Güszi épp eleget tett és remélhetőleg a továbbiakban is tesz a turista-közösség érdekében. Ja, nem festett, csak éppen bejárta a terepet, leírta, hol van probléma, kitisztította az utat. Vagy ez semmi?
Inkább azon kellene elgondolkodni, jól van-e az, hogy 1 hónappal az országosan meghirdetett vándorlás előtt járhatatlan és jelzetlen (rosszul jelzett) részek vannak.
Nem is értem, Güszi hogy merte erre felhívni a figyelmet...
:(
"A legtöbb útszakasznál még ilyen karbantartó sincs, csak automatikusan bekerül az adott megyei szövetség."
Azért jelen helyzetben nem egy JNSz megyei istenhátamögötti zöld kereszt jelzésről van szó (elnézést a Szolnok megyeiektől), hanem az ország egyik legfontosabb turistaútjáról!
>>...a karbantartó, a hivatalos honlap szerint nem más, mint a HVTE.
Szerintem ezt te pontosan tudod, de: Az MTSZ honlapon a "karbantartó" csak azt jelenti, hogy -ideális esetben- ki festette fel legutoljára, ki vette a fáradtságot, és a szabadidejét nem kímélve foglalkozott valamit legalább az adott turistaúttal. A legtöbb útszakasznál még ilyen karbantartó sincs, csak automatikusan bekerül az adott megyei szövetség. Ha van megadva valaki, akkor legalább nála tudsz érdeklődni, hogy mit festettek mostanában, milyen változások várhatók, kivel célszerű egyeztetni, engedélyt kérni, stb.
Számonkérni csak akkor van jogod, ha vagy legalább ugyanannyit festettél, mint az illető egyesület, vagy te állod a költségeket.
Szívesen beírlak a szakaszhoz, mint aki 2012-ben járhatóvá tette a konkrét útszakaszt. Legfeljebb majd jövőre jön valaki és számonkéri rajtad, hogy miért is nőtte be ismét a gaz a turistautat. :)
A még járható út "végén", még a völgyben, egy hatalmas jelzés van, azt sugallja, hogy az "elkerülő úton" érkezőnek balra kell fordulni.
Van jelzés az ellenkező irányból érkezőnek is, a semmibe mutat a nyíl.
Érdemes lenne "bemérni", hogy lehet ellenkező irányból érkezni, vélelmezhetően a jelzések nem a bemért útvonalon vannak, de ez most nem érdekes.
A bazi nagy jel az utolsó.
A nyílban végződő jelzés irányában van egy ösvény szerűség, pár lépés után balra indul egy mély árok, az meglehetősen nedves, és beletorkollik egy még mélyebb árokba.
Az irány, mely a nyíl alapján a folytatást mutatja egy bokornál véget ér, leküzdhetetlen a sok inda, és a szúrós ág.
Maradtunk az elkerülő útnál, fel is értünk a fennsíkra, szép rét, út semmi, jelzés semmi.
Elő a térképet, gyengén sütött a Nap, minek következtében lehetett "tájolni".
Egyértelműnek tűnt, hol vagyunk.
Visszamentünk az utolsó jelig, még egyszer próbálkoztam ösvény keresésével, majd feladtam.
Vissza a rétre, onnan legalább lehetett reményünk eljutni a jelzett útig.
Be az erdőbe, meglehetősen jól lehetett haladni a várt, jelzett út irányába.
Bele is botlottunk.
Hátizsák a földre, olló a kézbe, asszonykám indult jobbra, én balra.
Kegyetlen bozótharc, de haladtam.
Az ösvény kivehető (ahogy az atlasz írja, tapintható), vízmosás is lehet, ha sok az eső.
Vannak nemes fák is (inkább csemeték), sok az elszáradt szederinda, vannak hatalmas új hajtások.
Nem könnyű terep.
Vannak nagyon rövid már-már járható szakaszok, egy tisztáson is átvág az ösvény, magas fű. látszik, hogy mások is próbálkoztak.
Jelzést nem találtam, pedig jó lett volna biztosra menni.
Kb. addig a "bokorig" mentem, melynek másik oldalán "alulról" feladtam.
(Most szedtem ki, remélhetően az utolsó kullancs darabot a jobb karomból.)
Az idő nagyon elszaladt, a karjaimat megviselte az intenzív nyesegetés, a szúrós bisz-baszok "elrejtése".
Végső soron már-már járhatóvá tettem az ösvényt, végigjártuk együtt is, majd vissza a jelzett útra, innen már csak kutyagolni kellett Zalalövőig.
Pedig szépen indult a nap, sör is akadt Csödén, szép volt az erdő, jó volt az idő, de kissé megviselt, amit tapasztaltam.
Nem azért írtam, hogy döngessem a mellem, ki kellett írnom magamból, lehet hogy elküldöm az útvonal karbantartójának.
Azért is szomorú vagyok, mert a karbantartó, a hivatalos honlap szerint nem más, mint a HVTE.
Szándékosan nem írok nevet, mindenki tudhatja.
Kissé megviselten, de végső soron elégedetten visszafelé indultunk, Őriszentpéterre, egy finom marhapörkölt és dödöle volt a búfelejtő.
A bort már a Balatonnál ittuk, addig 170 kilométer, Tornyiszentmiklóstól autópálya.
Kicsit másképp alakult a tegnap délutáni program, de úgy látom nem késtem le semmiről, nincs sok hozzászólás:-(
Íme, az ominózus szakasz.
Az azonosítója:
780953
Az itiner, ahogy már többször megfogalmaztam, használhatatlan.
Ezt nem "leminősítésként" kell érteni, mindössze az a baj, hogy nem tudunk meg semmit az útvonalról, kivéve a távolságot.
Pedig a lehetőség megvan, csak...
Ez a szakaszocska egy 3.528 méter hosszú, "nem minősített" szakasz része.
Hossza mindössze 152 méter, és 3 méter a szintemelkedés.
Nekem többnek tűnt, de ez részletkérdés.
Ha a minősítése (burkolat: föld, szélesség: ösvény) ösvény lenne (ha járható lenne, akkor ösvény lenne), akkor a járhatóság lehetne a létező legrosszabb.
Eddig a 'C' volt az, amiről azt lehetett feltételezni, hogy nehezen járható.
Ha lehet, akkor ennek 'D'-nek kéne lennie!
Ha a módosítás megtörténne, akkor változna az itiner, és lehetne hivatkozni a szakaszra.
Ezen a térképrészleten is látszik az "elkerülő út", ez egykor szekérút lehetett, ma "nehezen járható".
Szerencsére nincs szeder, de van akác, és magas a fű, valóban nehezen járható.
Egy fennsík féleségbe torkollik, balra erdő (az atlasz térképén ez még művelt terület, de rég lehetett, mert hatalmas fák vannak.
Itt lehet "átvágni" irányba, és a meglehetősen széles, már-már szekérút is lehetne, a keresztező út a jelzett.
A távolság 100 méter körüli.
Egy fán konyhai edény lóg.
Feltűnőek a jelzések, jobbra egy akácos "állja el" az utat, amit lehetett, kivágtam, de ellenkező irányból nem könnyű megtalálni, merre tovább.
Igaz, sokáig nem lehet, mert lefelé az ösvény járhatatlan.
A közelgő Dél-Dunántúli Kéktúra Vándorlás kapcsán az alábbi változások kerültek fel a honlapra:
A 4. nap (Koszorúzás Zengővárkonyban) túraterve módosult, a hivatalos túra Zengővárkony - Mecseknádasd közt lesz. Reggel Mecseknádasdról menetrendszerinti busszal lehet átmenni Zengővárkonyba. A koszorúzás 10:00-kor kezdődik, a túra 12:00-kor indul vissza Mecseknádasdra. Fölkerült a részletes túraterv is!
Most pünkösdkor jártam ott, igaz a sárgán felmentem a dédesi várhoz, és utána a kék rom jelzésen mentem az Ördögoldalig, de az teljesen jól járható és nagyon gyönyörű volt. Hörpölin leírása alapján az Ördögoldaltól féltem a meredeksége miatt, de nem volt vészes :-)
Nézegettem a Vaterát, és észrevettem hogy amit pár hónapja vettem meg 5000 ft-ért, az a kötet, vagyis annak egy évvel későbbi kiadása most 45000-ért érhető el ugyanitt. A Turisták Lapja egész éves bőrkötéses kiadásáról van szó, az enyém a jubileumi 1938-as, amit pedig most árulnak az az 1939-es ugyanilyen változat.
Mindenképpen nagyon értékes és érdekes kötetek ezek, talán ez utóbbi ár sokkal közelebb áll a valósághoz, sőt szerintem ennél is többet érhet annak akit igazán érdekel.Mégis csak egy több mint 70 éves turista kiadványról van szó, amelyben a kéktúráról nagyon hasznos és egyedi infok vannak, nem beszélve a sok-sok egyéb cikkről.
