Nagyon tetszett a kis fali polcon elhelyezett, üvegdugós „snapszos” üveg a két pohárkával
Gondolom a Parancsnok úr néha napján, megtöltötte a poharakat, majd „egészségére” felkiáltás közben,
összekoccintotta Őfelsége képe előtt, és egyenként felhajtotta mind a kettőt.
A „sparhelt”. Ezen készítették a kaját, és mikor a szakács elkészült vele, akkor a „Kukta” felkapta a szócsövet, majd bele ordította ― „csajkát fogj!” (lehet, hogy tányérból ettek?)
Laikus lévén fogalmam nincs, hogyan telhettek akkoriban a hétköznapok a monitor fedélzetén.
Megköszönném, ha valaki segítene ebben a kérdésben.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium a Duna folyam magyarországi szakaszán (1811-1433 fkm között), továbbá a Szentendrei Duna-ágban automatikus hajóazonosító és nyomonkövető rendszer (AIS) működtetési és használati kötelezettséget vezet be, az alábbiak szerint:
a) 2011. szeptember 1-től a magyar lajstromban nyilvántartott hajókra, kompokra és azokra a kisgéphajókra, amelyek 12 főnél több utas szállítására engedélyezettek, továbbá az úszó munkagépekre terjed ki. A kötelezettség alól mentesülnek a kötelékben továbbított úszólétesítmények, és a nem szabadon közlekedő kompok. b) 2012. január 1-től az a) pontban meghatározott úszólétesítményeken túl a nem magyar lajstromban nyilvántartott hajókra, kompokra és azokra a kisgéphajókra, amelyek 12 főnél több utas szállítására engedélyezettek, továbbá az úszó munkagépekre terjed ki. A kötelezettség alól mentesülnek a kötelékben továbbított úszólétesítmények, és a nem szabadon közlekedő kompok. A hajóhelyzetmegállapító és nyomon követő rendszerekre vonatkozó műszaki előírásoknak megfelelő, üzemképes AIS-készüléket – az úszólétesítmény kijelölt veszteglőhelyen és kikötőben lehorgonyzott vagy kikötött állapotban történő veszteglése kivételével – működő állapotban kell tartani
Valamikor az ötvenes évek derekán, iskolai hajókiránduláson voltunk a fedélzetén és elkapott bennünket egy hirtelen lecsapó vihar. Féltünk és a tanáraink tekintetében is aggodalmat láttunk. De a hajó nemcsak kecses, hanem megbízható is volt. Imbolyogtunk, küszködve a nagy hullámokkal, és a jó öreg Helka bevitt bennünket a biztonságos kikötőbe. Dicséret a hajónak, meg a személyzetnek, akik - biztos vagyok benne - tapasztalt öreg rókák voltak.
A Duna-deltában élő orosz származású lipovánok a maguk építette fekete, kenuszerű, palánkolt építésű evezős csónakjaikat még most is "lodká"-nak nevezik, az összes többi csónakfélére a román "barca" (bárka) szót használják.
„Érdekes” és szép - attól is, hogy nekünk kissé archaikus. De ez érthető, ha tudjuk a szerző életidejét. (1877. - 1957.)
Zsembery Gyula dr. a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli társelnöke, a Magyar Turistaszövetség ügyvezető másodelnöke, a Testnevelési főiskola előadótanára.
Érdekes nyelvezete van az oldalnak. Tele szakszavakkal, ami nem mindig egyezik a hajós szakszavakkal. Hajtóevező- vágóevező :-) Kuklizás. Én most hallom először a védlizésre. Persze mindegy, csak csóváló evezés ne legyen. :-)
A szárnyashajók gyerekkorom óta foglalkoztatnak, de fel kellett nőnöm ahhoz, hogy végre utazhassak is eggyel. Nem Bécs felé, ami a fő bevetési területük volt eredetileg, hanem Bajára és vissza, de azért ez az út se semmi! A hajózásról ugye leginkább azt tudja a szárazföldi[...] Bővebben!Tovább »
Az elmúlt év azonos időszakához képest a belvízi áruforgalom volumene 18 százalékkal, az árutonna-kilométerben mért teljesítménye pedig 8 százalékkal esett vissza. A belvízi áruszállításban a magyar lobogó alatt hajózó járművek részesedése az összes szállított áruból 7, az árutonna-kilométerben kifejezett összteljesítményből 8 százalék volt
