Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Urak, nincs jó, jobb, legjobb kés vagy választható kés.
Nincs nehezen törhető, könnyebben törhető kés.
Van,amire a 420 sokkal jobb, mint mondjuk a 440, vagy az S30V.
Vannak feladatok, típusfeladatok, amire kialakult egy késtípus, egy késpenge anyag, amit gyakrabban használnak.
A vadászati példa sem igazán szerencsés, mert van olyan, aki a nagyját kifejti, a többi marad címszóval dolgozik, annak elég egy kés. Van aki meg kibontja apránként , ahhoz azért kell több kés is, ha aprólékos és alapos munkát akar végezni.
Vannak a tengeri vagy sima vizes dolgok ..... az megint eg y új kategória.
Van nekem Iissaki késem, tökéletes kisebb állatok bontására, egyébre, de ajtót, fiókot nem feszegetek vele ... minek ?
Ha jól értelek, akkor anyagminőség tekintetében tartoznak a mezőny aljához? Feszegetnek-e egy Marttiini-Rappala késsel nyúzás közben? ;) Egy Roselli puukko előbb törne, mint egy Muela kolibri? Lehet, hogy így nézve a Muela jobb anyaggal dolgozik, mint Roselli bácsi?
Szerintem, ha az esztétikumot kiejtjük, akkor egyedüli értelmes összehasonlítási szempont az ár-érték arány. Amit persze elég nehéz objektíven mérni. :) Talán kevésbé bosszantó egy 5-6 ezres árú törött kés, mint egy állandóan élezésért kiáltó 20 ezres. ;)
Az anyagminőséget nem igazán lehet elválasztani a megmunkálásétól, de ezt te jobban tudod nálam...
Az egyik extrametálos eladóval szoktam beszélgetni (jófej), ő éppen azt szokta emlegetni erre példának, hogy a 420-as Marttiini vadászkésekből még egyet se vittek vissza hozzá garanciális időn belül törés miatt, a 440-es Muelákból már többet is, pedig elvileg az a jobb acél (ma már azért elég messze a csúcstól).
A Gerber-Fiskarsra (mióta összetartoznak) szintén sok a panasz, bővebben pl. http://www.bladeforums.com/forums/showthread.php?t=554694
Nem tudom nem vagyok az a mindent tudó csupán szeretem a késeket meg ami rámragad azt tudom de a Muelat eggyáltalán nem sorolnám az alja felé.
Erdélyi ismerősöm vadász és agyon dicsérte a muelat hogy ennyire stabil jó fogású és éltartó késsel még nem nagyon találkozott és hidd el volt már neki elég sok féle meg vadásztársainál is látott épp eleget szerintem.
De ki hova teszi szerintem,vagy neked van igazad és még nem volt nála igazi fasza kés.
Viszont ez kávé helyett 6. Mert a kávét nem szeressem, de felébredni muszáj, ha már egyszer munkahelyen vagyok! :) Egyébként ez a fajta, amit iszom, csak 90 HUF/ 250 ml árfekvésű. :)
A nap további részében vizet iszom, ne félj (annak nincs ilyen offolós, demoralizáló 6ása)!
Természetesen, ha gépbe fogható eszközről van szó kötelező a hűtés ( ha magas a fordulatszám ). Megismétlem amit írtam: elsősorban azért nedvesítjük a csiszoló eszközöket, hogy a leváló fém részecskék ne tömítsék el a pórusokat! Az nedves élezéskor készíthető finomabb éllel nem értek egyet. Ha a nagyoláson túl vagyunk, és finom kővel élezünk, de nem kap nedvesítést a kő:
1., Elcsesszük a követ, mert utána nem tudjuk normálisan kitakarítani.
2., Ha eltömődött a pórus, nincs, vagy minimális az anyagleválasztás, így szinte csak "polírozunk". Túlozva, de mint ha fenőacélon, vagy kerámián húznánk a kést.
Nagyon jól. Én egyszer leejtettem egy haverom ilyen kését a Gellért-hegyre és...
...
...
...
... izé, lehet, hogy félreértettem valamit?
Ááááá, bocsánat! Pedig annyiszor megfogadtam már, hogy energiaital fogyasztása után nem fórumozok. :(
Ja, amúgy a Buck-kal kapcsolatos élménybeszámoló: van egy kib*szott kemény fából készült portásfülkénk, aminek a tolóablakát záró riglihez kellett volna egy lyukat fúrni. Persze olyankor, amikor gondnok már nem volt itt. Én meg elővettem a Buck-ot - olvasók döbbent pillantásaitól kísérve - és két perc alatt olyan (fél centi átmérőjű és mélységű) lyukat fúrtam, ami már elég volt ahhoz, hogy beleakadjon a rigli. Persze, a tantohegyű MTech-copy-val kicsit rá kellett segíteni, hogy a belső oldala meredekebb legyen. De a forgácsolásban kifejezetten örömömet leltem, nagyon jól illeszkedett a kezembe a markolat, többféle fogásban, más-más szögekben is teljesen stabilan tudtam irányítani. Egyre jobban szeretem ezt a kést és egyre jobban érzem, hogy jó választás volt. Kb. 90%-ig megtestesíti a "tökéletes" kés / markolat iránti elvárásaimat.
Ugyanakkor egyre jobban körvonalazódik az a kontúr is, amelyre át kellene (?) alakítani (csak a markolatot), hogy "abszolút tökéletes" legyen számomra. Majd egyszer... :-/
