Minden nap olvasom a Rák, avagy a szomorú valóság c. topikot, és onnan találtam ide. Sok hozzászólóval egyetértek, másokkal nem. Időnként hozzá is szóltam, hálistennek sem érintettként, sem hozzátartozóként nem kellett beírnom, inkább csak okoskodtam :) 32 éves férfi vagyok egyébként. Ami miatt mégis ebbe a topikba írok, hogy engem végre optimizmusra töltött el az, hogy végre sikerült rávennem anyócámat arra, hogy eleget tegyen a Mammográfiai vizsgálatra szóló behívónak. (erről írtam a másik topikban régen). Ő a legveszélyeztetettebb korban van (59 éves). Talán a rizikót csökkenti, hogy korán szült (24 éves volt akkor :) egy felmenőnél sem fordult elő mellrák, nem dohányzik etc. Viszont az ördög nem alszik...Tudni kekll tóla, hogy végignézte édesanyja szenvedését, és halálát, aki vastagbél-daganat miatt hunyt el. Emiatt azóta homokba dugja a fejét. Eddig! Két hete végre elment, és utána elmesélte mi volt. Az Uzsoki kórház legújabb, legmodernebb részlegében volt, a személyzet nagyon kedves volt. A mammográfia elött kb 10 percig vizsgálták tapintátos módszerrel, közölték vele, hogy minden rendben van, majd elvégezték a vizsgálatot. 5 hétre igérték a leletet, kb még 3 hétig kell várni. Viszont optimizmussal tölti el, hogy legalább a "tapizás" után azt mondták, hogy minden ok. Reméljük, így is lesz...
Szerintem erre a topikra leginkább azért van szükség, hogy a konkrét, orvosoktól stb. hallott pozitív -ellenőrzött- infókat osszuk meg egymással (ne csak az értelmetlen statisztikákat) na meg a táplálkozási tanácsok se lennének rosszak. Én pl. alig találok minden szempontból tökéletes recepteket a neten - bár lehet, hogy csak rossz helyen kapirgáltam:)
A lényeg pedig egymás harci szellemének felizzítása, az optimista hangulat fenntartása lenne.
Szerintem a topik alcíme az is lehetne: Gyógyulni akarók és azért keményen dolgozni hajlandók és segítők, hozzátartozók ide!
Jó lenne, ha itt kicsit eltérnénk a szokásos témáktól, ha a probléma megoldását és a gyógyulást a pozitív életszemléletben és a gyógyulni akarásban (is) keresnénk - mindezt az orvosok által javasolt terápia kiegészítéseként. (Egyéb, sokkal konkrétabb témákkal foglalkozó és két lábbal a földön álló topikot az SOS csoportban találtok!)
Egy biztos: A család és a barátok segítsége elengedhetetlen, az igazi segítség pedig nem más mint az önzetlen, félelem nélküli, optimista és a végsőkig küzdeni akaró szeretet. Az optimizmust és a harci kedvet pedig állandóan táplálni kell, át kell lendülni a holtponton. Mind a gyógyulni vágyóknak, mind a családtagoknak, barátoknak. A gyógyszerek is jobban hatnak, ha az ember azt akarja, hogy hassanak. A kulcsszó szerintem a proaktivitás és nem a passzív kivárás. Az ember legyen csak aktív résztvevője a gyógyulásának és nem passzív szenvedője a gyógyításának.
Jöhetnének saját ötletek is, minden amiben az ember a gyógyulás útját látja - csak jó lenne, ha mindenki leírná a működési mechanizmust is, a könnyebb érthetőség kedvéért. Ami jó lenne: ha ide nem a drága csodaszerek kerülnének be, hanem a mindenki által elérhető módszerek, legyen az egy jó pszichológus, egy beszélgetős csoport vagy egy csomó fájdalomcsillapítási, hányinger elleni ősrégi trükk stb.
Én pl. biztos vagyok benne, hogy a helyes (tehát jól, ha lehet orvosi segítséggel beállított, nem ész nélkül diétázó) táplálkozás képes arra, hogy a szervezet lebénult védekező mechanizmusát beindítsa, a gyógyszerek hatását megsokszorozza. Jó lenne, ha ennek érdekében recepteket is sikerülne cserélni és mindenki le tudná írni azokat a gyógyulást elősegítő tippeket, trükköket, amiket az orvosoktól, természetgyógyászoktól hallott.
Nem azt mondom, hogy a rák nem halálos ellenség, inkább azt, hogy mindemellett mégis legyőzhető. Mindannyian érintettek vagyunk benne, mindannyiunknak okozott már fájdalmat, ugyanakkor szinte mindenki látott már "csodát", mesébe illő gyógyulást, új életet, mely talán még az előzőnél is boldogabb, kiegyensúlyozottabb.
A daganat nem csak ok, következmény is. A rák nem csak pusztít, ráébreszt is bizonyos dolgokra: Mi az igazán fontos az életben, min kellene változtatni, hogyan lehetne jobban csinálni. Aki végigjárja ezt az utat és képes a rosszat jóra fordítani, az megtette az első lépést afelé, hogy esetleg ő is egy "emberi csoda" részese lehessen. Ennek viszont előfeltétele a pozitív légkör. Akinek ilyesmire van szüksége, annak ajánlom ezt a topikot.
A mikéntekre és a hogyanokra attól tartok, hogy csak nálam okosabb és tapasztaltabb emberkék tudják majd megadni a választ, mégis remélem, a topik nem kerül a süllyesztőbe.
Sok erőt a küzdelemhez és jobbulást mindenkinek!
